Dolgozó Nő, 1962 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1962-01-01 / 1. szám
MILLIÓ NEVÉBEN Jó pár évvel ezelőtt, amikor mezőgazdaságunk még csak első lépéseit próbálgatta a szocialista átalakulás útján, Zidarui Mária jelentette számunkra a kollektivista asszony típusát, a szűk családi porta s a régi falu előítéleteinek korlátai közül kitört új módon gondolkodó, egy szocialista közösség élén helytálló falusi asszony szép szimbólumát. A pálfalvi kollektivisták elnöknőjét most, több mint tíz év után is tisztelet, megbecsülés övezi, a kollektív gazdálkodásban szerzett tudása, tapasztalata értékes forrás, a pálfalvi kollektivisták háza tája jó iskola fiatal vagy most induló gazdaságok számára. Zidary Mária lám, most is ott ül az elnökségben, a kollektivisták nagyszabású országos tanácskozásán, egy sorban pártunk és kormányunk vezetőivel s a kollektivista elnökök olyan tekintélyes veteránjaival, mint a madarász Maghiar Teodor vagy a szentannai Goina Gheorghe. De nézzünk csak végig a Palota-terem széksorain ! Rengeteg asszony, leány. Százával voltak itt a zidarumániák, ha nem is mind elnöki minőségben, de a gazdálkodásban, a közügyek intézésében immár járatos, a munkában élenjáró, új típusú falusi nők minőségében feltétlenül.S a tanácskozáson résztvevő kollektivista nőknek ez a szembetűnő számbeli gyarapodottsága—akár a konstancai tanácskozáshoz képest is — meggyőzően szemlélteti, hogy milyen fontos, sok helyen döntő szerephez jutottak kollektív gazdaságainkban a gazdasági ügyek intézéséből nem is olyan rég még kirekesztett falusi nők. Az ötnapos tanácskozáson természetesen őket is láttuk a szónoki emelvényre lépni a fotóriporterek és filmesek fényszóróinak s az egész háromezres terem tekintetének kíséretében. Mi tagadás, az elsőnek, a másodiknak, még a harmadiknak is drukkoltam egy kicsit , hisz olyan nagy ez a terem, és annyian nézik, hallgatják, fényképezik, filmezik a felszólalót. Mos, hát felesleges volt. Megilletődöttséget vagy lámpalázat nem éreztünk ,még Páncél Máriának, a mezőbárdi (Maros-Magyar Autonóm tartomány) kollektív gazdaság baromfigondozójának hangjában sem, pedig ez a nagyon fiatal teremtés nem sokat beszélhetett még ennél sokkal kisebb és jelentéktelenebb nyilvánosság előtt sem. De hallgassuk csak meg, miről beszéltek az asszony küldöttek. Akárcsak minden jelenlévő kollektivista, elnök, agronómus vagy brigádos, ők is a nagy termések, magas állati és növényi hozamok elérésének titkait, legjobb módszereit tárták fel a tanácskozáson, melyekből még az országos hírű, legfejlettebb gazdaságok jelenlévő képviselői is tanulhattak egyet s mást. Sincu Ana például, a Tia Mare községi (Oltenia tartomány) kollektív gazdaság fiatal brigádosa arról számolt be, hogy brigádja miként, milyen módszerekkel ért el 2000 kilós hektárhozamot napraforgóból a tervezett 1700 kiló helyett. Stefanschi Eleonórának, a Bukarest tartománybeli glrbovi kollektív gazdaság zootechnikus mérnöknőjének felszólalása fölött például még az olyan tapasztalt, régi elnökök is elgondolkoztak, mint Ubaiu Viorel, a lenauheimi kolektivisták Szocialista Munka Hőse címmel kitüntetett elnöke, aki meg is mondta, hogy hazamenet ők is megtárgyalják, miként használhatják fel a cukorrépát nagy tápértékű, kifizetődő takarmányként. A kollektivista nőket, a régi és új zidarumániákat tisztelet, megbecsülés övezi a gazdaságuk fejlesztéséhez, a mezőgazdasági termelés szüntelen növeléséhez nyújtott értékes hozzájárulásukért. Ennek a megbecsülésnek szép megnyilvánulásával találkozhattunk e tanácskozáson is , ahol sok asszony, leány blúzára tűzték fel a különböző kitüntetéseket. A kitüntetés napján megkérdeztem néhányat: mivel érdemelték ki az érmeket? — Az állattenyésztésben dolgozom, ziv munkaegységem volt december elsejéig — válaszolt Stana T. Maria, a Leordeni gazdaság alelnöknője. — A gazdaság asszonyai közül nekem van eddig a legtöbb munkaegységem, szavai élmunkás vagyok, azért kaptam Munkaérmet — mondja Păun N. Gheorghina, Morteni falu küldötte. Zaharia Anica Băreţu de Vede faluból való. Fiatal, mindössze egyesztendős kollektív gazdaságnak a küldötte, amelynek nemcsak szervezésében vett részt lelkesen, hanem egy esztendő alatt a közös munkában is élre tört nemcsak az asszonyok, de a férfiak között is. Hosszan lehetne még sorolni a neveket, az érdemeket, hiszen, mint láthattuk, nagyon sok aszszonyküldött volt ezen a tanácskozáson, amely a legjobbak, az élenjárók tapasztalatcseréje volt. Bizonyos, hogy az ötnapos tanácskozásról tudásban, új ismeretekben gazdagabban hazatért kollektivista asszonyok otthonmaradt társaikkal együtt még nagyobb szorgalommal, odaadással kapcsolódnak be a szocialista mezőgazdaság fejlesztéséért vívott harcba, úgy, ahogy itt, a tanácskozáson megfogadták pártunk és kormányunk vezetői előtt. HORVÁTH JÚLIA Az új falu asszonyai az emelvényen Aj előadások, beszámolók sok gondolatot ébresztettek a hallgatóságban. Szünetben mindezt meg lehet beszélni. Nemhiába csodálják úgy, szép, nagy csövek. Hogyan lehet ilyent termelni — est tanulják az ország falvaiban az agrotechnikai körök hallgatói.