Dolgozók Világlapja, 1949 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1949-09-03 / 36. szám
Az augusztusi nyári éjszakai hangulatához elválaszthatatlanul hozzátartozik a hulló csillagok tüzes csíkokat leíró képe. Úgy mondjuk, hogy ,,a csillagok hullanak"*, pedig ezeknek a felvillanó és fényes csíkot leíró tüneményeknek semmi közük sincsen a csillagokhoz Ma már legtöbben jól tudják, hogy az igazi csillagok, óriási, a Napnak nagyjából megfelelő nagyságú égitestek, amelyek az égről sohasem hullanak le. A hulló csillagoknak nevezett égi vándorok viszont még emberi mértékkel mérve is apró rögöcskék, amelyek csak a Földtől 100—120 kilométernyi távolságban villannak fel és 50—60 kilométer távolságban kialusznak.. A felvillanásnak az az oka, hogy a Föld légkörébe érve a levegővel való súrlódás következtében izzásba jönnek, majd 50—80 kilométeres zuhanás után elégve kialusznak. Hogy miért éppen augusztus a csillaghullás ideje, azt is megfejtették a csillagászok: a Föld minden év augusztusábanés novemberében halad keresztül azokon a helyeken, ahol ezeknek a helyesen meteoroknak nevezett hulló csillagoknak sűrűsége legnagyobb. Novemberi csillaghullásról csak azért nem beszélünk, mert ebben a hónapban a mi éghajlatunk mellett legtöbbször felleges az ég, úgyhogy nem láthatjuk ezt a szép tüneményt. CSILLAG, VAGY BOLYGÓ? ,Íme, ez a hulló csillagoknak nevezett meteorok felvillanásának érthető tudományos magyarázata és ha az augusztusi égboltoi további izgató tudományos kérdések után kutatunk, először is egy nagyfényű csillag, az esthajnali csillag tűnik a szemünkbe. De itt ismét baj van a „csillag“ szóval, mert az esthajnali csillag csillagász nyelven újra csak nem csillag, hanem bolygó. Miért csillag az egyik és miért bolygó a másik? — kérdezhetjük joggal, hiszen a mi szemünkben mindegyik egyformán csillogó fénypontnak látszik. A feleletet hamar megkapjuk, ha egy kicsit beljebb hatolunk az éjszakai égbolt titkaiba. Nem kell hozzá semmiféle távcső, szabad szemmel is könnyen észrevehetjük, hogy valamennyi csillag az óraműtató járásával megegyező irányban elmozdulnijátszik az egén. Úgy látjuk, mintha az égbolt, joint valami óriási kristálygömb, a rajta lévő csillagokkal együtt közetről nyugatra elfordulna a Föld körül. Úgy látjuk, de ma már mindenki tudja, hogy a dolog éppen fordítva van: a Föld forog nyugatról keletre, de mi érzéki csalódásból a Földet érezzük mozdulatlannak és az égboltot látjuk forogni. Az azonban még nem derült ki, miért bolygó az egyik és miért csillag a másik. Megfigyelhetjük azt is, hogy a csillagok legnagyobb része egymástól való távolságát forgás közben sem változtatja: úgy látszik, mintha elmozdíthatatlanul lennének a látóhatár egy-egy pontjára rögzítve. Kivétel — a Holdon és Napon kívül — csak néhány égitest: ezek a többi, álló csillag között mintha vándorolnának, bolyongnának. Ezért nevezik bolygóknak őkeit. Ezek a helyüket változtató égitestek a Föld testvérei, mert Földünkkel együtt a Nap körül keringenek. A Földet is beleszámítva mindössze 9 bolygója van a Napnak: a Naptól való növekvő távolságok szerint felsorolva Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptun és Plútó. A csillagászati felfedezések szempontjából a Plútó a legfiatalabb: mindössze 19 évvel ezelőtt, 1930-ban fedeznék fel. Az összes utóbbi égitest az álló csillagok sorába tartozik és körülbelül 30 milliárdra, emberi értelemmel elképzelhetetlenül nagy számra becsülik őket. De ugyanilyen elképzelhetetlen a legtöbb számadat, amelyet a csillagászok megadnak. A Nap a Földtől 150 Az emberiség által ismert legsűrűbb meteorhullás 1833 novemberében volt, a Niagara mentén millió kilométerre van, a Plútó a Naptól 6 milliárd kilométerre: ki tudja elképzelni, mekkora távolságok ezek? A VILÁGŰR KÉPE Mint ahogyan a nagyítást hívjuk segítségül, ha naivon apró dolgokat akarunk emberi érzékszervekkel érzékelhetővé tenni, kicsinyítenünk kell a csillagos eget, hogy elképzelhessük a Naprendszer méreteit. Kicsinyítő üveg helyett képzeletbeli asztalra van szükségünk, hatalmas kerek asztalra, amelynek 12 méter az átmérője. Helyezzünk el ennek az asztalnak közepére egy másfél milliméter átmérőjű virágmagot: ez jelképezi a Napot a kerek asztalon felépített mesterséges Naprendszerben. Ettől a virágmagitól 15 centiméter távolságban egy mikroszkópi kicsinysége pontocska,és egy bacillusnál alig nagyobb átmérővel a Földet jelentené; az asztal szélén, a Naptól 6 méterre egy ennél is kisebb másik bacillus a legtávolabbi bolygót, a Plútót. Ugyanilyen bacillus-darabkák Szobrászművészek készítik el a Holdról készült fényképek alapján a Föld kísérő társának pontos másolatát Kisdiákok érdeklődéssel nézik a műszer a kupola belsejére vetíti szerepe van a világmindenség tanul