Dombóvári Hírlap, 1917 (1. évfolyam, 1-53. szám)

1917-01-01 / 1. szám

2. oldal. DOMBÓVÁRI HÍRLAP még Dunaföldvárnál1 a bencések, XII. szá­ i a szárnyas kerék termékét, hogy vigye há­­zadbeli kolostorromja, hirdetve Imre kiró­­j rül üdvözletünket. Magasan lobogjon a lyunk bőkezűségét, mely 3 századig élt, ma zászló és hirdesse a műveltség hatalmát, a csak a múlté; ahol Beszédes József mérnök, s szent hitet, haladást, erkölcsöt, hazafisá­­nagy terveit, álmait átélte ... j­got és mindent, ami szent, ami nemes, ami Tolnavármegye, amelynek élén egykor a j­í­d Legyen első hírmondója a békének és nagy Földváry Gábor, alispán, állott, ahol udolsó, harci szózata a véres háborúnak! És annyi nagy­ és jelesünk született és élt...­­ Isten aldasc ingyen népén, földjén, buzgó ma ismét felelevenítjük a kultúrádnak sok j munkásain és olvasóin! századévét, felelevenítjük és útnak indítjuk Dr. Rézbányay József. A koronázás szertartása írta: Rézbányay József dr. A magyar király koronáztatását megelő­ző héten három napon, böjttel készül a szent cselekményre, amely a szerkönyv és gya­korlat szerint lehetőleg vasárnap, ez alka­lommal szombaton megy végbe. A koroná­zás napján a király az országgyűlés és ud­vara kíséretében, a koronázási (Mátyás) templomba vonul. Az ünnepélyes menetben a nádor (most helyettese) a király előtt vi­szi a koronát, az országbíró a királyi pálcát, a h­orvát bán az országalmát, a főpohárnok szent István kardját a legifjabb vál. püspök (W­alter Gyula dr.) az apostoli keresztet,­­a tárnokmester egy kisebb keresztet, a fő­­kamarásmester a mellkeresztet, végül tiz zászlós főur az ország tiz zászlaját, Ma­gyar-, Horvát-Szlavonország, Dalmát-Bos­­nyák-, Szerbország, Bolgár- és Kunország zászlaját, Galicia és Lodomeria lobogóit. A templom kapujában a segédkező papság élén az esztergomi primás várja és szentelt­vízzel telitett szentelőt nyújt át neki, mire a király ezzel magát és az ünnepi ténykedésre egybegyűlteket meghinti. Ezalatt a feldíszí­tett templom oltárára helyezik a kardot, jo­gart és koronát, valamint a hitujoncok ola­ját. A ténykedést végző primás felöltözik az oltár közelében emelt s bíbornokot megillető külön trónnal a szentmiséhez. A többi főpa­pok körüli félkörben foglalnak helyett. Midőn a király kíséretével a szentélyhez ér, a két kijelölt érsek (úgy hirlett, a kalo­csai és zágrábi) eléje megy és a primás elé •kisérik, kit a vezető érsekek kijelölt idősbje így szólit fel: ___ Főtisztelendő Atyánk! kéri az anyaszent­­egyház, hogy e kiváló vitézt királyi méltó­ságra felavassad! — Tudjátok-e, hogy ő méltó és megfelelő leszen e méltóságban? — kérdi a primás. — Tudjuk és hisszük is, hogy méltó és ja­vára leszen az anyaszentegyháznak és az or­szágnak! — felelik. 1— Deo gratias! — Adjunk hálát érte Is­tennek! — feleli a primás. A király helyet foglal a prímással szem­ben, a két érsek szintén arccal egymás felé fordulva. Azután a koronázó primás felsorol­ja a királyi méltóság terheit és nehéz kötel­meit, az ezekkel járó nagy felelősséget. — Kiváló mindenesetre az állás, me­lyet elfoglalsz, a halandók sorában, ám tele veszéllyel, fárasztó munkával és aggodalommal. Ha pedig tekintetbe ve­szed, hogy minden hatalom az Istentől van, aki által a fejedelmek uralkodnak és a tör­vényhozók igazságos törvényt szabnak, — jusson eszedbe, — hogy te is számot fogsz adni a reád bízott nyájról maga az Isten előtt egykor; tartsd azért mindenekelőtt leg­első kötelmednek a jámborságot... Minden­ki iránt, aki hozzád fordul, királyi méltósá­godhoz képest légy kegyes, szelíd és ember­séges. És úgy élj, hogy mindenki lássa, mi­szerint uralmadban nem a magad, hanem a nép javát keresed és nem e földön, hanem egyedül az égben keresed és várod jótetteid tatalmát. Ezután megkezdődik az ünnepélyes szent­­ mise, melyben a lépcsőima után a király­­ térdre borul s elmondja a kér. kath. hitval­­l­­ást azon fogadással, hogy a béke hive lesz, igazságot szolgáltat, az anyaszentegyház mellett állást foglal és papjait tiszteletben fogja tartani. Majd a mindenszentek­­ litániáját mondja hangosan a papság, mialatt a király arcra borulva imádkozik a szentélyben. Azután következik a tulajdonkénem fela­vatás. A primás a királynak a hitújoncok olajával megkeni vállát, illetve jobb karját a csukló és könyök között, nemkülönben vál­lai között, mialatt így imádkozik: — A Szentlélek áldása áradjon fejedre s hatoljon szived mélyéig, hogy erős, igaz­ságos, hű, előrelátó és fáradhatatlan vezére légy országodnak és népednek és egykoron örökké uralkodjál a királyok királyának or­szágában! Ezután reá adják sz­ent István’ köpenyét, felhúzza a keztyüt, harisnyát, sarut és fel­kötvén szent István kardját, vele három kardvágást tesz, annak jeléül, hogy szent István példájára, a vallást bármely oldalról jövő támadás ellen megvédeni kész. A tulajdonkénem koronázás graduále után történik, midőn a király s királyné az oltár legfelső lépcsőjére térdelnek, mire a primás és nádor (nádorhelyettes) a szent koronát a király fejére teszik. A királynét a veszprémi püspök — mint a királyné kancellárja — koronázza (jelenleg Hornig bíbornak), szent­­ István koronájával csak vállát érintik. Foly­­­­tatólag a király jobbjára helyezik királyi pálcáját, baljába az arany almát. A kard jelzi a fejedelem kötelességét a jog és igaz­­­­ság védelmében, a gonoszok megfenyegeté­­­­sében; a korona a szentség hírét, a vitézség­­ tiszteletét és gyakorlatát. A jogart azon in­­­­telemmel adják át az uj fejedelemnek, hogy­­ a jámborokat megvigasztalja, a gonoszokat j­elriassza, az eltévelyedetteknek az utat­­ megmutassa, a kevélyeket megalázza, az alázatosakat felmagasztalja. A legfőbb ha­talommal igy felékesitett királyt ezután a primás a tiz zászlós kíséretében, a trónra ül­teti, e szavakkal: — Foglald­ el hely­edet, melyet — örökös joggal bírsz, a Mindenhatónak kegyelméből. Erre megdördülnek az ágyuk, m­egzendül a Te Deum. A mise tovább folyik. Áldozás­nál a király s királyné megáldoznak az oltár lépcsőjén. Mise után a király közönségesen más templomba megy hol kardja érintésé­vel kiszemelt férfiakat aranysarkantyús vi­tézekké avat. Hir szerint Ő Felsége ötven vitézt akar aranysarkantyússá avatni. (III. Károly idején 3, Mária Terézia idején 44, II. Lipót idején 33, V. Ferdinánd idején 27, 1867. koronázásnál 23 volt.) Azután fellovagol a király a koronázási dombra, honnét a világ négy tája felé végez kardvágást, azt fejez­vén ki vele, hogy az országot bárhonnét jö­vő ellenség ellen megvédi. 1917. január 1. HÍREK Mehet! . . . Sokszor olvassuk, hogy. .......a kultúrá­jára olyan büszke XX. század, a ma folyó véres háborúban, a legnagyobb fokú kulturát­­lanságát árulta el­! Nemcsak nálunk, az összes nemzeteknél! Nemcsak Európában, az egész világon! ha egészen nem is adunk igazat ez állítás­á­nak, mégis kénytelenek vagyunk elismerni, hogy ez, a minden kulturált nemzetet (emi­nenter) érintő kijelentés, sok igazságot ta­kar, igen igazságot, beigazolt tényeket, mert soha a világ annyira korrupt, a tör­vénytisztelet, az erkölcs, (az altruismus) az embertársaink iránti könyörületesség, jele­sül: a felebarátaink iránti szeretet annyira minden józan erkölcsi alapot nélkülöző nem volt, mint éppen ma. Azt hiszem elég, ha a minden rendű és rangú, fékevesztett „uzsorádra mutatok. Hogy pedig ez a társadalmi, józan felfo­gásnak nem a helyesebbik része, azt úgy hiszem nemzeti és felekezeti különbség nél­kül igazolja mindenki, akiben a háború vé­res forgatagában még szikrányi becsület­érzés maradt! Mindnyájan — szenvedők — mindig han­gosabban és nyomatékosabban ismételjük: „panem­ et circenses“-t­, mint a céltalanok jutunk fűhöz-fához éltalomért s a baj ritkán javul: a szenvedések nem akarnak enyhülni. Hogy­ mit tegyünk?!?... Egyszerű. !Vegyük kezünkbe a jó sajtót, tömörülé­sünkké! adjunk annak erőt, de úgy, hogy adjuk m­eg vele az államnak — az államét és követeljük meg magunknak — a magunkét! A jó sajtó, a „42“-esnél is hatalmasabb és hatásosabb. Irgalmatlanul pusztítsunk el vele mindent, ami a józan erkölcs, a jog és igaz­ságnak útjában áll! A „Dombóvári Hirlap“-nak, a mai szárny­­bontásával ez az egyik célja. És én szívem egész melegével üdvözlöm mindazokat, akik ennek a célnak a szolgála­tában állanak. Különös örömmel üdvözlöm azért, mert a lap olvasóközönsége egy olyan erőforrást nyer benne, mely erőforrást a legválságosabb időben kel síkra azokért, kiket nemcsak az ellenség, hanem a belföl­di spekuláció, sokak demoralizált lelkiisme­­rete, a nyomorba akar dönteni. Mert a jutalmazás büntetés csak akkor helyes és igazságos, ha jutalmazva a­ jók, büntetve: a gonoszok lesznek. Ahol majd jutalmazni kell az erényt: arany betűkkel, finoman írunk, ahol ki kell pellen­­gérezni a nemtelent; vastag, fekete téntába mártjuk a tollat, és megnyomjuk! Mehet! ... Forrai István. — Személyi hir. A december hó 30-iki ko­ronázáson Tolna vármegyét Dőry Hugó fogja, mint egyik zászlós ur, képviselni. — Sylvester este Dombóváron. A dombó­vári gyermekmenhelytelep bizottsága Sz­a 1­­l­ó­s Jánosné elnök és Halmos Henrikné alelnök vezetése mellett, december 30-án este a kereskedelmi kaszinó összes helyisé­geiben, az elhagyott gyermekek javára mű­soros estélyt rendezett. Az estélyről részle­tes referádát lapunk legközelebbi száma fog hozni.

Next