Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)
1922-01-01 / 1. szám
III. évfolyam Dombóvár, 1222. január . Előfizetési árak: egész évre 100’— korona; félévre 50’— korona; negyedévre 25’— korona. Egyes számára : 2 korona. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Megjelenik minden vasárnap. Szerkesztőség: Szent László-tér 18. sz. Kiadóhivatal és nyomda: Esterházy utca 17. szám. Saját ház. (Telefon : 40. szám.) 1822. Úgy mered ránk ez az új dátum, mint a jövőnk sötét árnyéka, melyet már évek óta hurcolunk magunkkal, koldustarisznyás sorsunkkal. Úgy lépünk ennek az új esztendőnek szomorú küszöbére, mintha nagyon fáradtak volnánk mi magyarok. A szilveszteresti örömök hangos hejehujájában kevés a vidámság és az életkedv, a poharainkban is a csillogó bor csak feledtető méreg. Elmaradt tőlünk a hatalmas hit, él a magyar álom s a diadalmas akarat? Szegényebbek lettünk, rongyosabbak lettünk egyénileg, egymást üldöző testvérek lettünk, politikai kengyelfutók lettünk s egymásnak nyitogatjuk gyűlölettel a börtönajtókat. Szomorú örökséggel lépünk át az ujesztendőbe. Ea így csináljuk, ránk virrad-e még az ujesztendők hajnala ? Lesz-e egyáltalán megújhodás ? A magyarság minden rétegének munkaműhelyében nem roppan- e ketté az élet? Gazdasági erőre kapásunk nem zuhan-e vissza a kizsákmányoló idegen ölébe, politikai velleitások nem szívják-e fel a keresztény gondolat minden igaz és régi harcosát s ez a politika nem rétegeződik-e be újra a liberalizmus mindent pusztulásba ringató hazugságaival? Ki tudna ezekre a kérdésekre most rávilágítani a nemzeti lelkiismeret gyér fényessége mellett? Hisz alvó lelkiismeretnek nincs szava és parancsa. S mi magyarok ilyen alvó lelkiismerettel botorkálunk az uj év küszöbe felé. Egy reménység nem szakadt szét a sok elrongyolódott magyar hit és munka között s ez a magyar föld egysége. Hogy a kárpáti fenyvesek ma is a magyar határon állanak, vizeink minket öntöznek, bányáink minket akarnak gazdagítani. Ez az egység, a magyar rög egysége az a gondolat, amit be nem piszkítva, tisztán és sértetlenül át tudtunk menteni az uj esztendőbe. Ez a gondolat és egyben valóság növekedett itthon is, ott künn is az elszakított testvéreink rablelkében. Ez a gondolat és valóság elviselhetővé teszi az elmúlt esztendőnek sok keserű tanulságát s egyben programmot is ad az ujesztendőnek, hogy mindazok, kik a sötét és komor Szilveszter éjszakában itthon maradtak, hittel, férfias munkával, csüggedetlen szorgalommal uj honfoglalást indítanak Verecke, Orsová, Kassa, Pozsony felé. Az elmaradt 1921. már nem adott ízelítőt ebből az uj honfoglalásból, az ujesztendő pedig — ezt várjuk, ezért imádkozunk — nemcsak ízlelitőt, de visszaadja a régi hazát a régi múlttal és a boldogsággal. Ha csak ezt az egyetlen reménységünket beváltja az uj év, akkor megnyertünk mindent. Azt is, amit politikával és testvéri harccal elvesztettünk. A dombóvári hősök emlékműve. Dombóvár lelkes közönsége is megmozdult, hogy háláját és adósságát lerójja az elesett dombóvári hősök iránt. Dec. 28-án este a községháza tanácstermében gyűlt össze Dombóvár minden társadalmi rétegének képviselete értekezletre, hogy megbeszéljék és megindítsák az akciót a hősök emlékművének felállításáról. Szévald Oszkár főszolgabíró, mint az értekezlet összehívója, meleg szavakban mutatott rá arra a hazafiai kötelességre, amely kötelesség az elesett hősökkel szemben minden község s minden magyar ember előtt elodázhatatlan lelkiismereti kérdés. Szívesen reméli, hogy Dombóvár is megérti ennek a lelkiismeretnek a szavát s Dombóváron is bekapcsolódnak abba az országos mozgalomba, mely a hősi magyar katonák emlékét akarja szerte az országban megörökíteni. Szavai után az értekezlet megválasztotta a bizottságot, melynek kezébe van letéve a dombóvári hősök emlékművének sorsa. A bizottság elnöke Szévald Oszkár főszolgabíró, alelnök Illés Gyula főjegyző, pénztáros Tóth Dániel áll. tanító, titkár Seilei József áll. tanító lett. Ezután egy szűkkebű bizottság választására került a sor, amely bizottságban képviselve van minden társadalmi osztály s ez a bizottság indítja meg a közeljövőben a társadalmi gyűjtést a hősök emlékművének felállítására. Több indítvány és hozzászólás után az értekezlet elfogadta Illés Gyula indítványát, amely abban áll, hogy először megkeresik a hősök emlékművének országos bizottságát, információt kérnek az emlékmű költségeiről s csak ezután indítják meg a gyűjtést. Egyben addig is felkérik az összes dombóvári egyesületeket, hogy vegyék pártfogásukba a hősök emlékművének nemes gondolatát s egyesületi működésükkel, előadások rendezésével tegyék lehetővé a költségek minél gyorsabb összegyűjtését. Az értekezletet ezután berekesztette Szévald főszolgabíró abban a reményben, hogy hamarosan, pár héten belül megindul a nagyarányú gűjtés s nem lesz senki Dombóváron, ki a hősök emlékművére a maga adóját le ne róná s nem lesz senki, aki az ügyet anyagi és erkölcsi erejével ne támogatná és pártfogolná. 8. szám figyenki kézműipari kiállítás. Nagy ünnepe volt a múlt vasárnap Gyönk, tolna megyei községnek. Az ottani iparosság a környék iparosságával egyetemben kiválóan sikerült kiállítást rendezett, amelyről csak dicsérettel szólhatunk. A kiállítást Pálfy Dániel nemzetgyűlési képviselő, az Ipartestületek Országos Szövetségének elnöke, mint védnök nyitotta meg. Kíséretében voltak ez alkalommal Dobsa László dr., az Iposz igazgatója, Barta Artur, a Szaksajtó Központ elnöke, Kovács József alelnök, Kenedich Kálmán szerkesztő és több budapesti vendég. A kiállítás megnyitásánál Schmidt Jenő, a gyönki Iparos és Kereskedők Körének elnöke üdvözölte a megjelent vendégeket, a közönséget és a védnököt, akit felkért a kiállítás megnyitására. Pálfy Dániel megköszönve a rendkívül szíves és lelkes fogadtatást, megnyitó beszédében örömmel állapítja meg, hogy bár a háború és az utóbbi évek nehézségei a kisiparosságot sanyargatták meg legjobban, mégis ez a kiállítás azt tanúsítja, hogy a kézműiparosságban van erő és akarat arra, hogy talpraálljon. A kiállítás megtekintése meglepeti nemcsak a védnököt, de a kíséretében levő összes megjelenteket. Nemcsak az töltötte el a látogatókat örömmel, hogy a kiállított tárgyak a kiállítók megdicsérésére szolgáltattak alkalmat, hanem különösen az, hogy községben élő iparosok látták be azt, hogy nem szabad véka alatt tartani az ipari tudást, de a nagy nyilvánosság elé kell vele állani, részben azért, hogy a vásárlóközönség tudomására jusson annak, hogy a magyar ipar képes a szükségletek előállításánál még a legkényesebb ízlést is kielégíteni, részben pedig azért, hogy a leleményesség, ügyesség és hasznosság iránti érzést a maga körében is fejleszthesse az iparosság. A kiállításon részt vett mintegy 120 iparos különböző szakmából, azonkívül gyönyörű háziipari cikkeket állítottak ki úgy a gyönkiek, mint a vidékiek. Igen sok szép hímzés dicséri az ügyes női kezek munkáját. A kiállítás megtekintése után délben bankett volt az Iparoskörben, amely zsúfolásig megtelt. Délután Sulkovszky herceg elnöklésével és Reich Oszkár főszolgabíró részvétele mellett — aki különösen érdemet szerzett a kiállítás megteremtése körül — a zsűri 25 kiállító iparosnak adott díszoklevelet, bár valamenyi kiállító fényesen rászolgált az elismerésre. A 25 díszoklevél közül 8 jutott dombóvári iparosnak is és pedig: Fetter Károly szobrásznak, Kobicsek és Diener kocsi-