Dombóvári Hírlap, 1922 (6. évfolyam, 1-58. szám)

1922-05-14 / 20. szám

VOflBÖlRl HÍRLAP mely megtartott körülbelül délután 1 óráig. A vasárnapi bérmáltak száma 1216 volt. A bérmálás befejeztével megcsendült a nagyharang s a püspök a templomba gyűlt megbérmáltak közt kiosztotta a szokásos áldást. Ezután a püspök a plébániára vonult vissza. A szokásos ünnepi ebéden részt vettek a város hivatalos előkelőségei. — Délután megjelent a főpásztor a vasárnap délutáni litánián s elvégezte a templomi vizitációt. A püspök beteghez ment. A vizitáció végeztével a főpásztor teljes papi kísérettel s nagyszámú hívők seregétől kisérve végigvonult a városon, hogy az ágyban fekvő Nagy Gyula főgimn. tanulónak elvigye a bérmálás szentségét. — Megható volt a főpásztornak ez a nemes cselekedete: szive jóságát árulta el. A kis szoba, ahol a beteg várta az apostolok utódját, valóságosan virágba borult. A megtört szivü szülők, de a kisérő hivek is könnyesen köszönték meg a főpásztor kedves figyelmét. A beteg Nagy Gyula megbérmálása után a délután folyamán látogatásokat tett a püspök a városban A hétfői bérmálás. A borongós vasárnapra aranysugaras hétfő virradt. Mintha a májusi napfény minden kincsét erre a napra tartogatta volna, úgy ragyogott. Ez a ragyogós s arany napfény kiült a fehérruhás lányok arcára is, akik már a reggeli órákban tömegben várták, hogy a szeretett főpásztor kezéből elvegyék az erősség lelkét. A bérmálás menete úgy folyt le, mint vasárnap. Csak talán nagyobb volt a jó idő miatt az ünnepi hangulat, mint vasárnap. A megbérmált lányok száma 1295 volt. A búcsuzás. A főpásztor az ünnepi ebéd s a paróchián való bucsuzás után, mely alkalommal Offenmüller Zsigmond szentszéki tanácsosnak s háza népének melegen megköszönte a szives fogadtatást és körültekintő gondoskodást, kíséretével átvonult a templomba s részt vett az ünnepélyes litánián. A litánia után a térdelő hivek sorfala között vonult a templom előtt várakozó kocsijához. A hivek hálaérzése s ünnepi hangulata kisérte a távozó főpásztort, akinek páratlan egyéniségét csak megszerezni lehetett a püspöklátogatások napjaiban. A távozó főpásztor hintója előtti kocsiban Kenézy László és Kovács Antal kerületi esperes ültek, kik elkísérték a megyéspüspököt a dombóvári kerületben bérmautján. A püspököt Illés Gyula vezetésével a község elöljáróságának küldöttsége kisérte el a dombóvári határig, hol szívélyesen búcsúzott tőlük s folytatta bérmautját Nak felé, hol kedden végezte a bérmálást. Őrgróf Pallautcini György körútja a dombóvári választókerületben. Páriban lelkes a hangulat. — Apponyi Albert gróf Kurdon. — A gyorsvonat utazóközönsége ünnepli a kiváló politikust. — A hőgyészi impozáns népgyülés. — Pallavicini további programja a kerületben. — Kiküldött tudósítónktól. — Pári. Őrgróf Pallavicini György most járja be kerületének községeit. E hó 4-én, csütörtökön délután 2 órakor Pallavicini György őrgróf automobilon Pariba érkezett Budapestről. A község apraja-nagyja ünneplőben várta a népszerű képviselőjelöltet a faluvégen és igen lelkes fogadtatásban részesítette őt. A párti népgyülést délután 5 órakor nyitotta meg Léh József adminisztrátor, a községi Pallavicini-párt elnöke. Majd Pallavicini György fejtette ki másfél órás német nyelvű beszédben programmját, melynek keretében éles kritikát gyakorolt a kormány közgazdasági politikája felett és ismertette azokat az alkotmányjogi sérelmeket, melyek a keresztény párt kipróbált politikusai számára lehetetlenné tették a Bethlenkormány támogatását. A nagyvendéglő udvarán egybegyűlt mintegy 1000 főnyi hallgatóság mindvégig nagy figyelemmel hallgatta Pallavicini fejtegetéseit, melyeket — különösen a legitimista álláspot megindokolásánál — sűrűn szakított meg a tömeg spontán feltörő helyeslése. Este, a pártvacsoránál több felköszöntő hangzott el, melyek közül az elsőt Pallavicini mondotta a száműzetésben élő II. Ottóra. Másnap, 5 én Pallavicini Dombóvárra érkezett, hol a nap szervezési kérdések megbeszélésével és látogatásokkal telt el. A szombati napot Pallavicini Kurdon töltötte, hova az esti gyorsvonattal Apponyi Albert gróf volt megérkezendő. Kurd: Szombaton, 6 án este 6 óra 10 perckor érkező gyorsvonattal Apponyi Albert gróf, dr. Gratz Gusztáv v. külügyminiszter kíséretében Kurd Csibrák állomásra érkezett, hogy innét folytassák utjukat a bonyhádi választókerületbe, gróf Apponyi Antal támogatására. Már jóval a gyorsvonat érkezési ideje előtt nagy tömegek lepték el a pályaudvart. Kurd község minden épkézláb embere ott volt, de sokan jöttek át a szomszédos falvakból is, hogy szemtől-szembe lássák a nemzet legnagyobb élő fiát és hallhassák megnyilatkozását. Fiatal leányok fehér ruhában, orgona-bokrétákkal várták Apponyit, a meglelt férfiak arcán pedig ünnepies komolyság ült mint nagy, sátoros ünnepnapokon. A vonat végre berobogott. A leszálló Apponyit harsány éljen köszöntötte, majd Barna Balázs dr. gazdasági akadémiai tanár, csibráki lakos lépett elő és meleg szavakkal köszönte meg azt a nagy megtiszteltetést, mely Kurd községet érte azzal, hogy a nemzet pátriárkája ide ellátogatott. Apponyi megköszönte a fogadtatást, majd átvette a hölgyek bokrétáit és az egész gyülekezet megindult a kijárat felé. A fehér ruhába öltözött leányok ekkor orgonavirágot szórtak Apponyi lábai elé. Apponyi látható zavarba jött és nem akart rálépni a virágokra. Azonban a tömeg sorfala között nem volt más útja, mire megjegyezte : — Igazán kár a szép virágokért. A vonat az egész fogadás alatt a pályaudvaron vesztegelt. Kurdon még sohasem tartott ilyen hosszú pihenőt a gyorsvonat. Elindulni azonban nem lehetett, mert az utazóközönség a felhágókon és a pályatesten tartózkodott, ők is látni és hallani akarták Apponyit. Amikor a kurdi közönség élén végre Apponyi kifelé indulhatott, a gyorsvonat utasai közül az egyik ablakból egy borotvált arcú úr, Ludvigh Ernő, volt amerikai főkonzul elkiáltotta magát: — Éljen Apponyi ! Az egész vonat utazóközönsége visszhangozta a kiáltást. A hölgyek zsebkendőt lobogtattak, a férfiak kalapjukat lengették, így indult el a gyorsvonat, a kurdi pályaudvarról . . . A tömeg az állomásépülettől a templom térre vonult, hol Szeitz József plébános üdvözölte Apponyit és arra kérte, hogy a német nyelvű, de érzésében magyar közönség előtt röviden ismertesse a politikai helyzetet. Apponyi magyar, majd német nyelven beszélt. Valóban jól esik — kezdte beszédét — tisztességes munkáért elismerést kapni, még ha a jó szándék nem is mindig teljesült. A siker nem mindig döntő. A királyt sem akkor kell szolgálni, mikor ez a szolgálat kitüntetéssel jár, hanem az szolgálja igazán királya és nemzete ügyét, aki akkor is kitart mellette, amikor ez lemondással és áldozatokkal jár. Abból, ami most Magyarországon történik, egyformán nagy tanúságot vonhatnak a királyok és nemzetek. A királyoknak nem azok voltak az igazi hívei, akik csúszó-mászókként közeledtek hozzájuk, hanem azok, akik ha kellett, feltárták előtte a kemény valóságokat. A népjogokat sem lehet azoktól várni, akik a király jogait elkobozták . . . Apponyi az ő páratlan ékesszólásával valósággal lebilincselte a hallgatóságot, amely levett kalappal hallgatta végig az illusztris szónokot. A gyűlés után átvonultak a parókiára, hol Apponyi szívélyesen elbeszélgetett az elöljáróság és az intelligencia tagjaival. Innét utjukat Lengyelre folytatták, honnét másnap Apponyi és Gratz a bonyhádi pártonkivüli képviselőjelölt támogatására, Bonyhádra érkeztek. Döbrökőn. Vasárnap, 7-én Pallavicini autón érkezett meg Döbröközre. Itt mintegy 20 főből álló lovasbandérium és lelkes közönség fogadta. A templom előtti téren nagy tömeg várakozott a programmbeszéd meghallgatására. Minthogy azonban a népgyűlés megtartását a hatóság nem engedélyezte, Talravicini és kísérete a Csapláros-féle vendéglőbe ment, ahol pártértekezletet tarthattak. Elsőnek Pallavicini mondta el beszámolóját, amelyben a múltra visszatekintve, a kormány hibáit kemény bírálat tárgyává tette. Utána dr. Barna Balázs, gazd. tanácsos, a gazdaszövetség legitimista hangulatát juttatta kifejezésre. Majd Vanzsó Gyula, az OMGE igazgatója a gazdaközönséget világosította fel a kormány intézkedéseinek helytelenségéről, a jóvátétel kérdésében. A közönség egyhangú lelkesedéssel és éljenzéssel fogadta a beszédeket. Az értekezlet után, a közönség éljenzése közben, Pallavicini Hőgyészre indult. A Lengyelből érkező Apponyi grófot Dúzson várta Pallavicini és kísérete. A falu Isten hozott felirásu diadalkapuval s virágos, selyemkendős zászlókkal fogadta az ellenzéki vezéreket s kocsikon elkísérték őket Hőgyészre, ahova este 6 óra tájban érkeztek meg. A vidéki népgyülések hangulatát és lelkesedését messze meghaladó impozáns népgyűlés a nagyvendéglő udvarán folyt le. A gyűlést dr. Baumgartner József ügyvéd, pártelnök nyitotta meg. Az ősz politikust Apponyi grófot virágcsokorral a kezében egy kis fehérruhás lányka köszöntötte, aki a nagy meghatottságtól alig tudta rövid mondókáját elrebegni, mire Apponyi gróf megcirógatta ártatlan arcocskáját. A közönség úgy érezte, látván e kedves jelenetet, mintha a nagy államférfi ölébe vonta volna a félénk kis leánykát. Ezután Pallavicini György őrgróf mondott programmbeszédet, amelyben megokolta, hogy miért ment ellenzékbe. Különösen a céltudatos közgazdasági politika hiányára mutatott rá. Programmbeszéd után Apponyi Albert gróf mondott magyar, majd német nyelvű beszédet. — Nem azért jöttem, — mondotta, — hogy segítségre legyek az Önök képviselő- jelöltjének, hanem Magyarország népének akarok segítségére lenni, hogy e nagyon válságos órában megtalálja a helyes utat. Pártonkívüli vagyok és azt hittem, hogy a politikai küzdelmekben nem lesz többé részem. És mégis kiléptem ebből a pártonkívüli állás kényelméből és belevetettem magamat a választási küzdelembe, mert lelkiismeretem nem engedte meg, hogy tétlenül nézzem, miként csúszunk mindig mélyebben le egy lejtőn, amelynek végpontján a teljes pusztulás van. — Az az ütközőpont, amely miatt kénytelen voltam a kormánnyal szemben sorompóba lépni, a szerencsétlen trónfosztó törvény — talán nem is annyira a törvény maga, melyet külső kényszer alatt hoztak meg, — hanem az a körülmény, hogy a kormány elnöke a választási küzdelem megindulásánál ezt a trónfosztó törvényt, mint pártalakitásának, az egységes pártnak egyik alapját, mint Magyarországnak alaptörvényét nyilvánította és ezáltal ősi alkotmányunk talaját elhagyta és forradalmi térre Dúzs. Hőgyész.