A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

Elöljáróbeszéd

16 zoityittya, hogy a’ tűz melegsége még egy részét meg érlelte. ' 1 .­ Második tapasztalás az , hogy a’ bányászok né­melykor bizonyos éretlen erekre akadván, azt mond­­gyák , magok bányászi beszédgyek módgya szerint: igen korán jöttünk (wir sind lufrüh kommen) ol­ i­lyankor osztán ismét bé töltik a’ mit ástanak, és sok esztendők múlva újra oda menvén, megérve talál­­lyák a’ metallumokat, és folytattyák ásásokat. Nem külöm­ben történik az is , hogy a’ gazdag ereknek végét érik , de meg esmérvén bizonyos jelek­ből , hogy idővel ismét fognak ezüstöt és aranyat adni, hasonlóképpen bé­töltik, és annyi esztendők múlva ujjalag dolgozni kezdvén, ismét jutalmasan mívelik. Ezekből elég nyilván kitettzik, nem tsak az, hogy mindenik metallum ugyan azon alkotó részek­ből áll, hanem az is, hogy vagyon valami ollyas, a’ mi őket, a’ melegséggel edgyü­tt, neveli és érleli. Azért éppen nem lehet oly meg foghatatlan nagy tsndónak tartani, ha ki valamelly dolgot, maga ne­mében nagyobb tökélletességre viszen, annyival is inkább, hogy azt a’ mindennapi tapasztalás is bizo­­nyíttya. * Báttyuk, és már most éppen semmi titok sem tovább, hogy a’ mezeji gazdák a’ gabona magat hol­mi lúgokban meg áztatván, újra meg szárasztván, és úgy osztán el vetvén, annyiszor többet terem­, mint rend szerint. .. Lányuk hogy a’ kertész, az oltás által, mind nagyobb, mind jobb ízű gyű­möltsöt termeszt.— Lát­tyuk, hogy az üveg házakban rendes idejénél sokkal hamarább megérleli. l­á­tjuk hogy a’ petrezse­lyem

Next