A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
Elöljáróbeszéd
■ 19 Kor hasonló meg foghatatlan mechanismussal kelletett meg esni, hogy a’ víz, egy vastag fának annyi Sok porussain keresztül a az apró fa részetskéket kimossa, és azoknak helyekbe, ugyan ollyan színű, homályos , vagy által látható fövényét vigyen bé , és halgatván azt a’ kemény öszve ragadásokat, mely úgy egybe enyvezi őket, hogy a’ pallérozásban éppen semmi köz sem tettzik ki közöttek. Az érdemes Olvasónak éles általlátására bizván azért a’ kövesedés módgyárol való ítéletet, más példára sietek, mely egy dolognak vagy is testnek maga nemében való jobbíthatását bizonyítya. Minden ember előtt esméretes a’ veres réz* — egy rút, mérges, minden leg kissebb savanyúságtól, sőt még vi’ tsupa levegőtől is meg zöldülő, és barna színre változó, alkalmas porhanyoságú métár- slim t. i. —Ezt bizonyos szerekkel öszve,'olvasztván. Sárga réz, és prispek lesz belőlle. Tedd már edgyiket a’ másik mellé, majd meg fogod látni, mitsoda nagy külöbbség vagyon közöltek, és mennyivel lett nemesebb. Elvesztette mérgességét, oly nyújthatóvá lett , hogy tzérna szálnyi vastagságú drótot lehet belőlle húzni, és arany színűvé változott el annyira, hogyha valaki valóságos arany portékát vásárol is, minek előtte meg venné, az ötvössel próbáltattja meg, nehogy valamiként arany gyanánt árulta* lőtt prispekkel , vagy sárga rézzel zsalattassék meg. Noha ezen előhordott példák , az én ítéletem szerint, elégségesek akárkit is meggyőzni, a’ ine* tallumoknak érlelhetésekről, és tökélletesebb kkelésekről , úgy tettzik , mindazonáltal, mintha még is előre hallanám a* Peripateticusok mindenféle asso- Ciatiu —juxtapositio— n/'pro.timatin — és identip. L1 2