A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

tam magamban, reá tekéntvén; annyi jót téb­ét, a’­mennyit tsak akar. Ezen indulatamn esztendeimmel egygyütt nevekedett, és nál ám rend szerint való gyü­­m­öltsénél egyebet nem is hozott volna ma­ga után, ha e’ következendő történet nem esett volna. Éppen tizenhat esztendőt töltöttem volt be, midőn egy csoport Néző­ játékos váro­sunkba érkezik fársángra. Magam is jelen váltam , első játékjokon , és egészszen elra­gadtattam gyönyörűségemben. Az Atyám örvendvén, hogy ezen mulatságomat szer­zette, egy Lajost *) ajándékozott reája, és én feltettem magamban, el nem múlatni egy játékjokat is. . .­A’ város kapuján kivűl egy kis ker­­telskét bírtunk , a­­hová kiszoktunk vólt járni innepnapi múlatságra. Az Atyám gyak­­ran kihívott ide magával egy idegent, ki kevés időtől fogva lakott nállunk, hogy nem vélné társaságunkat, mellyben bé is töltette kedvünket. Ekkor, éppen midőn valami gyű­, *­ Louis, az az egy Louishoz, melly mintegy 9 for.­tészen. A’ Frantziaik nagyobbára tsak Louis­­nak nevezik, minthogy Lajos képe vagyon rajta*

Next