A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
tam magamban, reá tekéntvén; annyi jót tébét, a’mennyit tsak akar. Ezen indulatamn esztendeimmel egygyütt nevekedett, és nál ám rend szerint való gyümöltsénél egyebet nem is hozott volna maga után, ha e’ következendő történet nem esett volna. Éppen tizenhat esztendőt töltöttem volt be, midőn egy csoport Néző játékos városunkba érkezik fársángra. Magam is jelen váltam , első játékjokon , és egészszen elragadtattam gyönyörűségemben. Az Atyám örvendvén, hogy ezen mulatságomat szerzette, egy Lajost *) ajándékozott reája, és én feltettem magamban, el nem múlatni egy játékjokat is. . .A’ város kapuján kivűl egy kis kertelskét bírtunk , ahová kiszoktunk vólt járni innepnapi múlatságra. Az Atyám gyakran kihívott ide magával egy idegent, ki kevés időtől fogva lakott nállunk, hogy nem vélné társaságunkat, mellyben bé is töltette kedvünket. Ekkor, éppen midőn valami gyű, * Louis, az az egy Louishoz, melly mintegy 9 for.tészen. A’ Frantziaik nagyobbára tsak Louisnak nevezik, minthogy Lajos képe vagyon rajta*