A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

elem is érti, miben álljon ez a’ mód, d­e semmit sem teszen, reményk­ hogy talám valaki, hallván hogy egy falka irigy írónak Echoldvá lett, majd őtet is megvilágosodott embernek fogja tartani, már pedig néki nem kell ennél több , de szíve, nem lévén egy értelemben ostobaságával, megilletődik, azon­kívül hogy észre vehetné; a’ verseknek szép­sége, az eleven képzelődésnek kellemetes változásai elragadgyák ; elfelejtkezik éles elmésségéről, és egyedül tsak azt érzi, hogy ember.­­ . • Az Atyámnak annyira megtettzett de la Borde Urnák társasága, hogy reám pa­­rantsolt, különösen hozzája tartani maga­mat, noha ebbéli parantsolattyának enge­delmeskedvén, egyedül, tsak szívem hajlan­dóságát követtem, örvendett körüliette va­ló szorgalmatosságomon , és midőn tulaj­donságaimat elegendőképpen elmérni gon­dolta, külön részen, és azt kérdi tőllem, ha érzetné magamat elég erőben, valami ti­toknak megtartására? Minthogy a’ fetsegés­­hez nem tapasztaltam hajlandóságomat, bi­zonyossá tettem iránta, hogy bátran szól­hat. Magad a’ legszerentsésebb tulajdonsá­gokkal születtél, azt mondgya nékem, az Isteni gondviselés mindent bölcsen szokott erre.-

Next