A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

S- nak fogok nevezni, minden belső indulatai­mat tökélletesen akarván megesmerni, tet­tette, mintha egészszen magam könnyére akarna botsátani, holott éppen ezen időt fordította minden lépéseimnek kitanúlására. Édes Fiam ! azt mondgya eggyik nap a’ töb­bi között: én igen nagy vagyonnal bírok, melly ma holnap reád fog úgy is maradni, hadd szolgállyon azért mától­­fogva kedved tellyesíttésére; ne tagadj meg magadtól sem­mi fiatal esztendeidhez illendő gyönyörűsé­get, a’ mennyiben tsak az Isteni félelemmel és jó erköltsel megeggyezik­; Száz Lajos araa­­nyat szabok ki, esztendőnként, mulatságodra, mellyről semmi számot sem kérek, és nem tagadom m­­g ezen summának még nevelé­sét is, ha minden tartózkodás nélkül meg­­vallod nékem, mire fordítottad, és megmu­tatod , hogy ki nem jöhetsz vélle. Már felljebb említettem volt, hogy ter­mészet szerint tüzes voltam; és azonkívül hogy valójában esmértem volna azt, a’ mit közönségesen hívságnak szoktanak nevezni, értettem hogy a’ h­ívságnak mindenféle ne­mei vagynak, mellyeket eg­r gazdag ember könnyen szerezhet magának, ítéllye meg azért kiki örömemet, hallván az Atyámnak ezen beszédgyét! valósággal ki is számlál­

Next