A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

Haza térek végtére , tsaknem azzal az eltö­­kélléssel, hogy lerázzam a’ jármát, mellyel annyira megpirítottanak volt: de az a’ nyá­­jas jóság, mellyet az Atyámnak ábrázaltyán tapasztaltam hozzája való bélépésemmel, nem engedte ezen heves indulataimat követ­ni. Szégyellettem hogy tsak egy szempillan­tásig is láttattam nektek engedni , és azt gondoltam, hogy semmivel inkább helyre nem hozhatom hibámat, mintha igazán meg­vallom de la Croix Úrnak. Magán kívül gon­dolta lenni magát örömében, hallván ezen szí­vem kinyilatkoztatását, és megölelvén, egész szívességgel; nem tsalatkoztam meg, azt m­ondgya nékem, szívedről való ítéletemben, mert­ egyenes; és hízelkedem magamnak, ha ezután is így követed megbízni titkaidban, hogy elkeríítjetem veled azokat a’ hibás lé­péseket, mellyeknek minden szempillantás­ban ki lesz téve. Dizzérlé, Fiam,­ azt mond­­gya továbbra, melly ártalmasok az ollyan tulajdonságú barátok, mint a’ millyetiek azok, kiket abban a’ kettőben választottál? és melly veszedelmes azoknak a’ leányok­nak, kik magokat a’ közönség’ múlatságára ajánlották fel, társasága ? Kevésben múlt el, hogy zsúfolkodások meg nem mérgesítet­

Next