A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

93 szemé­lyében egy új é­nekesné jádzott, azért, minden ember ott akart lenni első éneklésén. Megjelenik végtére, és minden Nézők meg­­egyeznek abban az ítéletben , hogy soha sem lehet nullánál tökélletesebbet látni; úgy tetszett, mintha a’természet önnön magát kimerítette volna alkotásában, de a’ mi en­­gemet leginkább érdeklelt, a’ volt , hogy szépségét kellemetes szemérmetesség ksevel­­te, a’ mit igen ritkán lehet illyen sorsú sze­­méllyekben feltanálni. Végező­dvén az első­ felvonás, magam is felmentem a’ játék ál­lásra, hogy szerentséltetésemet azokhoz ra­­gaszszam­, mellyeket minden felől vett. Il­lendő betsülettel fogadta, de nem tapasztal­tam benne azt a’ magával való megelégedést, melly társainak ábrázattyán tettzik ki, mi­dőn ditsértetnek. Vélle egygyíűlt vólt az annya, ki legközönségesebb öltözetiben is meg tudta illendő tekéntetét tartani. Min­­nyájon siettünk békísérni rekesztékébe, de megkövetvén tellyes nyájassággal, tudtunk­ra adta,,hogy, személy válogatás nélkül, mindenek előtt bé lészen ajtaja zárva. A­ bujálkodó gazdagok elhitették magokkal, hogy ez a’ maga elvonása tsupán tsak ra­vaszság legyen , annyival nagyobb árrát szabhatni kellemetességeinek, és a’szerelem

Next