A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
93 személyében egy új énekesné jádzott, azért, minden ember ott akart lenni első éneklésén. Megjelenik végtére, és minden Nézők megegyeznek abban az ítéletben , hogy soha sem lehet nullánál tökélletesebbet látni; úgy tetszett, mintha a’természet önnön magát kimerítette volna alkotásában, de a’ mi engemet leginkább érdeklelt, a’ volt , hogy szépségét kellemetes szemérmetesség ksevelte, a’ mit igen ritkán lehet illyen sorsú személlyekben feltanálni. Végeződvén az első felvonás, magam is felmentem a’ játék állásra, hogy szerentséltetésemet azokhoz ragaszszam, mellyeket minden felől vett. Illendő betsülettel fogadta, de nem tapasztaltam benne azt a’ magával való megelégedést, melly társainak ábrázattyán tettzik ki, midőn ditsértetnek. Vélle egygyíűlt vólt az annya, ki legközönségesebb öltözetiben is meg tudta illendő tekéntetét tartani. Minnyájon siettünk békísérni rekesztékébe, de megkövetvén tellyes nyájassággal, tudtunkra adta,,hogy, személy válogatás nélkül, mindenek előtt bé lészen ajtaja zárva. A bujálkodó gazdagok elhitették magokkal, hogy ez a’ maga elvonása tsupán tsak ravaszság legyen , annyival nagyobb árrát szabhatni kellemetességeinek, és a’szerelem