A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)
A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka
99 felkesülő helyéből, és kérdi megütődve, jól okozhatta volna fájdalmát? Szerentsétlenségeimnek emlékezete, azt feleli reája, és az az eltökéltésem , mellyel egy átallyában feltettem titeket is megbízni titkaimban. Én az Atyám háta megött maradtam vólt, fenn állva, viszsza fordul azért, és az Ambrosináéhoz hasonló állapotban látván, mindy azt gyanította, hogy szerelmem kinyilatkoztatása leszen illetődésünknek oka. Tettette mintha ki akarna menni, de Aimbrosina erőltetvén benn maradni, teendő beszédgyének meghalgatására, Szenvalliené parancsolatot ád, senkit bé nem botsátani, és ez a’ szép leány így kezdi beszédgyét. Szerentsétlenségeim még születésem előtt kezdődtenek. Az Atyám utolsó szülött vólt, ki minekutánna egy gyalog Kapitányságnak megvételével magát egészszen kimerítette vólna, a’ háborúnak mindjárt elején elesett. Teriében maradt özvegyének tellyességgel nem lévén módgya felnevelésemben , elvégzi magában a’ Királynak lábaihoz borulni, valami kegyelem - bér (pension) végett; azért útnak indúl egy szolgáló leányával, ki igen nagy szívességgel viseltetett hozzája. De vagy az, hogy Férje halála elviselhetetlen keserűségbe hozta, .