A mostani adeptus. Vagyis: A szabadkőmívesek valóságos titka (Bécs, 1810)

A mostani Adeptus vagy is a szabadkőművesek valóságos titka

vagy pedig hogy igen gyenge volt olly fá­radságos hoszszú útat kiállani, elég az hogy Paristól egynéhány mértföldnyire el­fogván­­ a’ szülésnek fájdalmai, szolgálójá­nak karjai között meghal, minekutánna eli­­gemet a’ világra hozott, és szolgálóját min­denre, valami tsak szent, erőltette valrta, hogy el ne há­gyon veszni. Kevés pénze maradt hátra az Anyámnak , mellyből bil­liót ( ez volt neve a’ Leányaszszonynak) egy dajkát fogadott számomra. Mikor már hat holnapa vóltam, Parisba viszett,­és minthogy hozzámvaló szeretete elméssé tet­te volt, egy könyörgő levelet írat nevem­ben, mellyben szerentsétlensége is a’ legér­­deklő­bb értelemmel vólt kifejezve. Ezzel ölébe vészen, és pofám alá szúrván a’ kö­nyörgő levelet, oda áll, velem egygyű­tt, hol a’ Királynak el kellett menni, ki előtt térdre borulván, ő Felségének szemeit ma­gára húzza. Ez a’ Hertzeg megilletődvén szerentsétlenségemen, és parantsolván a’ le­ánynak felkelni, olly kegyelem - bért ren­del, mellyből születésemhez illendő felne­veltetésem lehessen, és azt ígéri, hogy mi­helyt ahoz való esztendei­met elérem , St.

Next