Dunaferr, 1993 (39. évfolyam, 1-52. szám)
1993-01-07 / 1. szám
Együttműködve, vállvetve... A vállalatcsoport eredménye: I (Folytatás az 1. oldalról.)I Tréfás komolyan azt mondta, hogy termelési mélypont volt 1992. Ennél kevesebbet már nem szabad termelni? — A visszaesés mindenekelőtt az acélgyártás területén történt, de a bázisnak tekintett 1989-hez képest már 91-ben is visszaesett az acélgyártás. Mintegy kétszázezer tonnával kevesebb acélt állítunk elő. A külpiacokon túlkínálat van acélból, a hazai acélfelhasználás pedig tovább csökkent. Ugyanakkor azt is látni kell, hogy kiemelkedőnek számító 1989-es esztendő tekinthető csak olyan bázisnak, amelynek termelési színvonalát hosszú távon produkálnunk kell, ugyanis ez az a szint, amely a költségeket legésszerűbben elviseli. A tavalyi esztendőhöz mindenképp hozzátartozik az az említésre méltó tény, hogy végleg leállítottuk a martin-acélgyártást. Az egyik szemem sír, a másik nevet, hiszen ettől kezdve csak korszerű konverteres acél készül a vasműben, ami pozitív dolog. Ugyanakkor negatív tény, hogy a leállítást alapvetően az indokolta, hogy ennyivel kevesebb acélra volt szükség. Még egyszer summázva: hosszú távon az évi 1,2 millió tonna acél gyártása lehet csak a cél. Csökkent a termelés és mégis eredményes a Dunaferr vállalatcsoport. Minek köszönhető? Mekkora eredményre számítanak? * den — A termelés nem minterületen csökkent. Kokszból, tömörítvényből, nyersvasból többet gyártottunk, mint 1989-et kivéve a korábbi esztendőkben. Ismét hangsúlyozom, az acéltermelés esett vissza. Másrészt átalakult a termékszerkezet is. A melegen hengerelt készáru megjelent a vállalat össztermékében, hiszen vegyes vállalattá átalakult a hideghengermű már vásárló. Jelentősen növekedett az exportunk. Ezzel együtt továbbra is gond, hogy az exportszerkezetben nem következett be az a kívánatos követelmény, hogy a termékek döntő hányada értékesebb, tovább feldolgozott áru legyen. Több intézkedés született a kívánatos arány elérése érdekében. Jelentős eredmény, hogy mindezek ellenére sikerült a költségeken javítanunk, és a vállalatcsoport pozitív eredménye döntően ebből ered. A korábbi esztendőkhöz képest sokkal intenzívebb és eredményesebb piaci munkát végeztünk, mindenekelőtt a beszerzés területén. A dologhoz hozzátartozik, hogy e területen is jelentősen változtak a körülmények. Az alapanyag, a szén és az érc tekintetében is kínálati piac alakult ki, és ezt sikerült jól kihasználnunk. Nem csak árban, de fizetési feltételekben is kedvező szerződéseket kötöttünk. Vállalatcsoportunk helyzetét áttekintve — természetesen a többségi tulajdonú társaságokról beszélek — a kormánydöntést követően mintegy háromszázmillió forintos pozitív eredménnyel tudjuk zárni az 1992-es évet. Magyarországon az egyetlen olyan kohászati vállalat a Dunaferr Rt, amely ezt elmondhatja magáról, de nemzetközi összehasonlításban is álljuk a versenyt. Eredményesen csak távol-keleti kohászati üzemek dolgoznak. Mennyi kárt okozott a Dunaferr Rt-nek a jugoszláv polgárháború? — Számításaink szerint, ha december elsejétől közútra kellett volna átvinnünk a Dunán kiszállított termékeinket, az havonta mintegy százötvenmillió forint pluszköltséget okozott volna a vállalatnak. Szerencsére ez nem következett be. Hosszabb tárgyalás után megkaptuk az ENSZ hivatalos szerveitől az engedélyt, folytathatjuk a kiszállítást a Dunán. Nem volt könnyű a tavalyi esztendő. A hazai szakértők 95-96-ig nem is jeleznek fellendülést sem Magyarországon, sem Európában. Az Ön véleménye szerint mit kellene tennie a Dunai Vasműnek, hogy túlélje a következő egy-két évet? — Az utóbbi hetekben, hónapokban nagyon sok szakemberrel konzultáltam itthon és külföldön egyaránt. Ennyire pesszimista hangulatot még nem tapasztaltam a kohászatban és az acéliparban, mint most. Azt a jelentős acéltöbbletet, amely a piacon van, a feldolgozóipar nem tudta felszívni. Visszaesett a gépkocsigyártás, konténergyártás... Az amerikai elnökválasztástól várt fellendülés sem következett be. Sőt, az Amerikai Egyesült Államok az acéltermékekre negyven-ötven százalékos pótvámokat vetett ki. Ami azt jelenti, hogy a nyugat-európai cégek amerikai acélexportja ellehetetlenült, tehát méginkább növekszik az acélfelesleg. Ebből eredően minden bizonnyal termeléskorlátozás és létszámleépítés várható. Információink szerint a közös piaci országokban termeléskorlátozást ösztönző rendszert kívánnak bevezetni. Magyarországon a korábbi 3,5 millió tonna évi acéltermelésről 1,6 millió tonnára esett vissza a gyártás. Ebből a mennyiségből 1,2 millió tonna készül a Dunaferr Rt-ben. Látható és érzékelhető, hogy mindenekelőtt a borsodi térségben volt nagy termelésvisszaesés. Ezekhez a tényekhez és tendenciákhoz nekünk alkalmazkodnunk kell. Ami biztató, talán az árakból már nem kell engednünk. Nyugat-Európában az említettek miatt minden bizonnyal kevesebb terméket tudunk majd értékesíteni, ezért megnő a jelentősége a Közel-Keletnek és újra a termelési szint tartása érdekében a Távol-Keletnek. • Úgy tűnik, rendkívül gyorsan kell alkalmazkodni olykor hónapról hónapra a piac ingadozásaihoz?