Dunaferr, 2011 (60. évfolyam, 1-51. szám)
2011-01-07 / 1. szám
ÉVZÁRÓ MŰSZAKI ÉRTEKEZLET Túlélés, elismerések, A savanyúborosként ismert évzáró műszaki értekezletet december 22-én tartották meg, az eseményen jelen volt Ukrajna magyarországi rendkívüli és meghatalmazott nagykövete, Yurij Mushka is. A rendezvény során — a hagyományoknak megfelelően — átadták a Borovszky, a Dunaferrért és az Év Menedzsere díjakat. Az évzáró műszaki értekezleten elhangzott hagyományos évértékelő beszédében Valeriy Naumenko vezérigazgató kifejtette, hogy az elmúlt év valamivel jobb volt, mint a 2009-es, és azt reméli, hogy közös erőfeszítésekkel 2011- ben is talpon marad a cég. Az ISD Dunaferr kifizette a 2008- as évről maradt tartozásait a munkavállalóknak, amelyek mindig is prioritást élveztek, teljesítette adókötelezettségeit, törlesztette a banki hiteleket. Ezt a folyamatos költségcsökkentések tették lehetővé, valamint a vasmű vezetésének és a dolgozóknak a jól végzett munkája. Üdvözlő szavaiban az ukrán nagykövet sok sikert kívánt a válság körülményei között is jó teljesítményt nyújtó cégnek, valamint a nehéz munkát végző dolgozóknak. Ezt követően — a hagyományoknak megfelelően — kitüntetések átadására került sor. A Dunaferr legrangosabb elismerését, a Borovszky-díjat 2010-ben Szélig Árpád technológiai vezetőmérnök vehette át — Meglepődtem, és egyúttal nagyon jólesett ez a kitüntetés. Mivel csak szeptember óta vagyok nyugdíjas, még nem nagyon volt időm össze bizakodás gozni az elmúlt éveket, szám szerint negyvenkettőt, amit munkával töltöttem. Úgy érzem, az összegzéssel egy kicsit várnom kellene, hiszen még nagyon frissek az élmények. Ahogy vezérigazgató úr is említette, nehezen engedték el nyugdíjba, milyen kapcsolata maradt a gyárral? — Önszántamból mentem el nyugdíjba, a kormányrendelet értelmében. Hogy miért döntöttem így? Sok minden befolyásolta, de nem azért mentem nyugdíjba, mert elegem lett a napi munkából. — Az évek során számos olyan tevékenységet végzett, amelyek a napi folyamatokból való kilépést jelentették, a fejlesztéseket, újításokat szolgálták. Ezen a téren lesz-e folytatás? — Az utolsó tizenöt—tizennyolc évet a Dunaferrnél olyan munkakörökben töltöttem el, ahol a fejlesztés, a jobbítás vezérelt bennünket. Amikor nyugdíjba mentem, ahogy a vezérigazgató úr is mondta, közvetlen főnököm, Vorobjov úr nem nagyon akart elengedni, mert úgy gondolta, hogy nagyon sok olyan tevékenység van, amit még el kellene végeznem. Úgy váltam el tőlük, hogy teljes egészében nyitott vagyok arra, ha tudásomra szükség van, visszajövök segíteni a munkájukat. — Tevékenységének egy fontos része volt az elmúlt évek során a hallgatókkal, pályakezdőkkel való foglalkozás, a tanítás. Ez megmarad? — A Miskolci Egyetem és az ISD Dunaferr között nagyon jó a kapcsolat. A Miskolci Egyetemről már megkerestek, hogy az oktatási tevékenységbe be szeretnének engem is vonni. — Ismét aktívabb szerepet vállalt a sport terén is... — Életem a műszaki munka mellett nagyon szorosan összefüggött a sporttal. A jégkorongcsapatnál olyan problémák voltak, hogy rendet kellene csinálni, össze kellene gyűjteni az erőket, egy előremutató, a jövővel foglalkozó szakosztályt kell felépíteni. Ezért visszahívtak. És mivel nyugdíjas vagyok, és viszonylag sok szabadidővel rendelkezem, elvállaltam, hogy ebbe a tevékenységbe ismételten belevágok. Úgy, hogy fiatal kollégák menedzselésével, irányításával fogom ezt feladatot megoldani. Tehát már nem úgy, mint régen, hogy egy szál magamban harcolok, küzdők, hanem a fiatalokat próbálom irányítani, nekik átadni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a hosszú évek során végzett sportvezetői tevékenységem során szereztem. A Dunaferrért Díjat dr. Szabó Zoltán nyugállományú főmérnöknek adta át a vezérigazgató. — Az első helyet foglalja el ez a kitüntetés az eddig kapottak között. És rendkívül váratlanul ért, hiszen tíz évvel a nyugdíjba vonulásom után egy ilyen díjat kapni a Dunai Vasműtől nagyon komoly elismerés számomra. — A nyugdíjas években elvégzett munkájára való hivatkozással kapta ezt a díjat. ► 2 DUNAFERR 2011. január 7. — 1. szám