Dunaföldvár, 1991 (2. évfolyam, 1-21. szám)
1991-01-25 / 1. szám
KIADJA A DUNAFÖLDVÁRI KULTURÁLIS EGYESÜLET W mIMBEM ÁRA: 12,50 Ft TALÁLKOZÁSAIM Karácsony után, szilveszter előtt az ünnepi hangulat rányomja bélyegét az úgynevezett hivatalos hétköznapokra is. Sokan szabadságot vesznek ki, a távolélők hazalátogatnak rokonaikhoz, szeretteikhez. Találkozni lehet emberekkel, kiket ritkán látni, emberekkkel kik már nem itt élnek, de régebben haverok,, barátok voltak. Ezzel a gondolattal nyitottam be egy népszerű, helyi szórakozóhely ajtaján a két ünnep közötti egyik estén. Nem tévedtem, az egyik asztalnál Ausztráliából hazalátogató barátom ült, találkoztunk már mióta itthon van, de jó volt ismét leülni vele beszélgetni. Kiderült, hogy az asztaltársaság tagja az évek óta Svédországban élő sportember is, valaha a helyi kézilabda csapat sztárja. Üdvözlés, kézfogás, s percek múlva mindhárman általános, hétköznapi dolgokról beszélgettünk. A másik asztal mellől fiatalok köszöntek rám, arcuk ismerős, hiszen néhány éve még a helyi gimnázium diákjai voltak, most Németországban élnek, nyilván az ünnepekre látogattak haza. Kicsi a világ - mondhatná közhelyszerűen az ember. Az élet fura játéka, hogy a nagyvilágban szétszóródott, nemrég még köztünk élő ismerős, barát éppen ma este tért be ide, nyilván hasonló gondolattól vezérelten, mint én. Találkozni régi ismerősökkel, barátokkal. Régebben a messziről jött embert itthon valami titokzatos varázs vette körül. A társaság középpontja volt, mindenki szót akart váltani vele, sokan irigyelték: "Könnyű neki, hiszen Nyugaton él." Szinte egy külön világ, egy fal választott el bennünket még itthon is tőlük. A mostani találkozás hangulata valahogy más, emberibb, közvetlenebb. Az első "Na és hogy éltek odakint?" szokványos kérdés után olyan köznapi dolgokról beszélgettünk, mint bármely alkalmi társaság, mintha nap mint nap találkoznánk, s nem választanának el bennünket országok, kontinensek. Hová tűnt a varázs, a titokzatosság? A jelképes fallal lehet, hogy bennünk is leomlottak azok a falak, melyet az idő és a távolság emelt közénk az utóbbi években? Ennyit változott a világ? Ennyit változtak az emberek? Végre a tőlem távol élő barátban, ismerősben az embert látom és tisztelem, nem a Nyugaton élő milliomos jelöltet, a nagyképű, valutáját szóró világfit. Vagy csak bennünk élt ez a képzet, melyet szinte belénk oltottak itthon az utóbbi évtizedekben, s ők mit sem változtak? A nagy világ, s hazánk politikai, társadalmi változásait ma gyakran elintézzük egy kézlegyintéssel: "Ugyan, kérem, ilyen árak mellett a változás nekem semmit sem jelent." Sajátos szemlélet. Bizonyos változásokat nem lehet anyagiakban mérni, viszont ha él bennünk még igény az igazabb, tisztább emberi kapcsolatok iránt, sok mindent lehet érezni, ami változás, másabb mint eddig volt. Szabados Sámuel Édes vagy mostoha * Újévi üzenet x Az ülésteremből a jelentjük x A TARTALOMBÓL: Monológ a Géza-kozmetikából x Új sorozat a Kicsiknek-Nagyoknak rovatban!