Kogutowicz Károly: Dunántúl és Kisalföld írásban és képben (Szeged, 1930)
Tájleírások - Mezőföld
temetőket találtak Bölcskén, Kajdacson, Dunaszentgyörgyön, Gerjenén, újabban Előszállás vidékén. A leletek alapján a régészek egyik része a germán hatást, másik része a keleti hatást igyekszik kimutatni. a magyarság letelepedése, a magyar honfoglalás során a Mezőföldnek különleges szerep jutott osztályrészül. A fejedelem törzse az ország szívét, Csepelszigetet és az azt környező pesti és fejérmegyei síkságokat foglalta el. Jellemző a magyarság letelepedésére, hogy a folyamok mellékét kedvelte, a vizet nem tekintette elválasztó jelenségnek, egész sereg vármegyénk a Duna és a Tisza két partjára terjed ki, egyebek között Solt megye is. A fejedelem törzse által elfoglalt terület a Duna mindkét oldalán nagyjában egyféle jellegű. A csepeli két Dunaágnak mintegy megismétlődéseként a pesti síkon és a fejérmegyei részeken sárrétek láncolata vette körül a területet. Az akkor nagy kiterjedésű ingoványok között a pesti homokhátak és a mezőföldi löszlapok szigetszerűen emelkedtek ki. A vizenyős területeket a száraz homokos pusztaságok között nyilván sokra becsülte a magyarok nyájtartó népe, ennek kellett a legbecsesebbnek lennie a mellett, hogy az ország közepében a legbiztonságosabb hely is volt. Érdekes életmódra rendezkedtek be itt a félnomád életet élő nemzetségek. Ahogy Sióman Bálint kimutatta, a nemzetségeknek kettős szállásterületeik voltak. A nyári szárazság idején felköltöztek a Középhegység erdőségeinek a szélére, télvíz idején pedig a sárrétek és vizek mellé. Ahogy Attilának is itt valahol volt székhelye, Árpád is a fehérvári síkon ütött sátrat. Fejérvár elnevezésének is mély értelme lehet. Melich János kimutatja, hogy a Fejérvár helynév a magyaroknak az őshazából hozott fogalmuk lehetett. Délorosz, török, besnyő analógiákat hoz fel. Érdekes egyébként, hogy az erdélyi Gyulák székhelyüket szintén Fejérvárnak (Gyulafejérvárnak) nevezték el, és mint tudjuk, a fejedelmi törzsből származó Koppány vezér egyik somogyi fészke is Fejérkő volt.*) A fejedelem királyi ménese Csepelszigeten volt, később azonban átterjedt Adony területére is, a két terület között a kapcsolatot fenntartotta Lórév. Királyi ménesek voltak a későbbi idők folyamán Szabolcspuszta, Martonvásár, Gárdony is. A mezőföldi területen helyezkedtek el az Árpád törzséhez tartozó nemzetségek közül a Tétény, Bicske, Csák, Baracska, Bikács, Vajta nemzetségek. Szent István alapította a székesfejérvári káptalant s megadományozta a következő birtokokkal : Szent Mihály, Sárpentele, Föveny, Szentivány, Igar, Kálóz, Soponya, Füle, Előszállás, Jakabszállása, Pettend, Iváncsa, Seregélyes, Hörcsök. A tatárjárás után már sűrű települések borítják a területet. A Velenceitó és a Duna közötti részen csupa királyi adományozásból származó birtokot *) Fejérvárral, annak még a XVIII. sz.-beli térképeken is jól látható sajátságos települési viszonyaival a II. kötetben foglalkozunk bővebben Székesfejérvár településének történetével kapcsolatban.