Dunántúl, 1911. április (1. évfolyam, 6-30. szám)
1911-04-01 / 6. szám
I. évfolyam. 6. szám. Szombat Előfizetési ár: Egész évre . . . 24.— Félévre...................12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hónapra . . . 2.— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. Pécs, 1911. április 1. Szerkesztőség: Szepessy utca 3. sz. Felelős szerkesztő: PERSZÁN ÁDÁm. Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szerint. A képviselőház ma népes volt. Nyüzsögtek a folyosón az emberek. Nem az ország dolga, nem a komoly politika tette népessé a Házat, hanem a pletykázásra alkalmas komédia. Az Ugron Zoltán esete. Mert hiába, nagy dolog az Magyarországon, ha valaki fél millió korona adósságot tud összeteremteni a maga erejéből. Nekünk közönséges filiszter embereknek még elgondolni is sok. A politikus úrnak, aki politika helyett adósságot csinált, melléje meg nagy vaklármát, mégis köszönhetünk valamit. Felrázta az alvókat. Érdeklődést keltett bennük, becsödítette őket a képviselőház folyosójára. Talán még olyan is akadt közülök, aki az ülésterembe is bekukkantott. No, ne tessék megijedni, nem biztos, de lehet. Egy fél millió koronának nagy az ereje, kilenc pandúr sem bírna vele. Az Ugron-féle komédiából tanulhatunk: 1. Hogyan kell adósságot csinálni. 2. Hogyan kell országos érdeklődést kelteni. 3. Hogyan kell politikusainkat összecsődíteni. Hála legyen mindezért a tanulságokért annak a rendőrnek, aki Ugrón kezéből kicsavarta a rozzant, hasznavehetetlen revolvert. -- A komáromi tisztviselők végső elkeseredésükben egy kissé erélyes hangúak. Talán azt is mondhatnék, hogy durvák. De Szterényi és Tisza István urak is nagyon erélyesek voltak.Talán többek is ennél. Előbbi a mai képviselőházi beszédével, utóbbi a mai közbeszólásával. Hogy a tisztelt Ház, a tisztviselőktől is megköveteli a tisztes hangot, az nem csak helyes, hanem kötelessége is. Viszont nem csodálkozhatunk a kétségbeesettek merész segélykiabálásain sem, mert elvégre az ígéretektől ők sem lakhatnak el. Márpedig a tisztviselőkről való gondoskodás a kormány és a Ház dolga. Ideje volna már ezt a dolgot is elvégezni, s akkor nem lesz alkalom merész hangú beadványokra. A gyémántok. Amerikai történet. Irta: Theo Greiner. John Miller az északi expresszel utazott haza. Ney Yorkban volt egy árverésen és ott óriási pénzen egy pár gyönyörű gyémántot vásárolt, melyeket kék selyemmel bélelt szekrénykében majdnem gyermekes örömmel vitt magával haza. Vele szemben ült hanyagul hátratámaszkodva egy úr, az angol ember valódi típusa, aki majdnem naiv merészséggel vizsgálgatta útitársát. John Miller nem tudta magától az örömet megtagadni, hogy nyugodtan megtekintse gyémántjait és elővéve a szekrénykét felpattantotta fedelét. Ah! minő ragyogás szállt ki a szűk térből és betöltötte visszfényével a kocsiszakaszt! Az angol kissé előrehajolt. — Gyönyörű! — kiáltott fel elragadtatva.. Szabad talán közelebbről megtekintenem ? Én ugyanis értek valamit a drágakövekhez. Miller örömest nyújtotta neki oda a drága tartalmú szekrénykét. A hatás meglepő volt. Az angol a legnagyobb izgatottsággal ugrott fel és fejéhez kapva, majdnem vad elragadtatással kiáltotta: — Lehetséges ez ? Az én gyémántjaim! Az én gyémántjaim vannak önnél uram! És már kinyújtotta a kezét, hogy a szekrénykét magához vegye, de Miller, aki az idegen viselkedését hirtelen félelemmel nézPécs, márc. 31. Pécs város középiskoláinak elismert hírneve, az egész társadalomnak, a magasabb iskoláztatás után való általánossá vált törekvése körülbelül egy évtized óta szűkké tettték a jelentkező középiskolai tanulók állapotok tarthatatlanságára hivatkozva. Ideig-óráig az egyes osztályok párhuzamosításával még lehetséges volt az intézetek befogadó képességét emelni, ez az intézkedés azonban, főleg az állami főreáliskolánál, más, fontos követelmény rovására történhetett csupán. Mindenki ismeri a mai pécsi állami főreáliskolát, főleg annak fekvését, mely a két nagyon is szűk mellékutcában való elhelyezésénél fogva sem mondható iskolai célra alkalmasnak. Mert egyrészt nélkülöző eredeti megépítésében is az okszerű terjeszkedés és bővítés lehetőségét másrészt szűk utcák által határolt volta sem a modern pedagógia, sem a hygiénia fejlődő követelményeinek kielégítésére nem alkalmas. De még így is mai helyén és állapotában is, az ország vidéki főreáliskolái közül népesség tekintetében a legelső helyen áll. Tanulóinak száma hatszázon felüli, de ez a nagy létszám a szűknek bizonyult iskoláiban csak a tanítás és egészségügy rovására volt elhelyezhető már évek óta. De, hirtelen magához rántotta értékes tulajdonát és ez a gyors, ijedt mozdulat úgy látszik kissé magához térítette az angolt. Még majdnem lihegett, de azért külsőleg nyugodt volt, leült és Millerhez fordulva, megszólalt olyan hangon, melyen erősen meg lehetett érezni az izgatottságot: — Ne féljen, uram. A váratlan látvány kissé kihozott sodromból. És ha megijesztettem volna, úgy bocsánatát kérem. De, uram, — tette hozzá szinte fáradt mosollyal, — habár ezek az ön tulajdonát képezik, mégis az én gyémántjaim. John Miller egy kissé kényelmetlenül kezdte magát érezni, de a másik egyre nyugodtabb lett és folytatta: — Ezek az én gyémántjaim, melyeket pár évvel ezelőtt Londonban a City-hotelben elloptak tőlem és most tudja az Ég, hogyan, Amerikába kerültek. És mennyi áldozatot hoztam, hogy ismét visszaszerezzem azokat! A gyémántok értéke nem ér fel a pénzzel és fáradsággal, melyet arra fordítottam, hogy a kövek ismét enyémek legyenek. Nem is annyira értékük sarkalt, hanem inkább a mód, ahogyan egykor birtokomba jutottak, tette fájdalmassá elvesztésüket. És hogy most ismét látom a köveket, mikor már nem is gondoltam reájuk! Megértheti tehát, hogy izgatott lettem. John Miller, ki most már maga is nyugodtabb lett, figyelmesen hallgatta az angolt és most így szólt: — Kérem szépen nem tesz semmit. Az angol ismét hátradült helyén és kibámult az ablakon, mintha rég múlt időkre gondolna vissza. Aztán ismét Millerhez fordulva, madnem fájdalmas hangon szólt. Az intézet ma tulajdonképpen több épületben van elhelyezve. Bérházakat alakítottak át az intézet céljára, időszakonként hozzákapcsoltak egy-egy részt s így az egyes épületek emeleteinek szintje más és más. A tantermek, amelyek eredetileg lakóhelyiségül szolgáltak, általában szültek, és főleg alacsonyak, a folyosók keskenyek és sötétek, udvar vagy játszótér egyáltalán nincs. A szertárak roppant kicsinyek lévén, a szekrények, egyéb szükséges berendezések tanszerek a tanterembe szorultak, szóval minden helyisége túlzsúfolt. Ha emellett a túlzsúfoltság mellett az intézet mai keretében el is tudta érni elismert magas nívóját, a mai pedagógiai és hygiénikus követelményeket kielégíteni nem képes. Az intézet vezetősége már évek óta sürgette az új épület emelését, a fent leírt Hosszabb idő után végre megindultak elsősorban a várossal az újonnan építendő intézet telkére vonatkozólag a tárgyalások. Ugyanis a mai reáliskola telke és épülete a városé és így a városra hárult a telek-adományozás kötelessége. A kiszemelt telkek közül, egyrészt az anyagi körülmények, másrészt a forgalmi és tanügyi követelmények alapos mérlegelése után az Irányi Dániel-tér lett immár véglegesen kijelölve. Ma már a főreáliskola ügye olyan stádiumba jutott, hogy biztosra vehető az új intézetnek az 1912. év szeptemberében való megnyitása. A főreáliskola jelenlegi vezető igazgatója Gallovich János még a múlt évben tett, hogy a német középiskolai épületeket megismerje. Az új intézet tervező és művezető építésze Pilch Andor is megtekintette a külföldi és hazai modern középiskolákat. — Szép idők voltak azok. Én ugyanis tiszt voltam az indiai hadseregben és mint vadonatúj hadnagyocska kerültem ebbe a csodálatos országba, ahol mindent titokzatos fény vesz körül. Tulajdonképeni nyugalom soha sincsen ott. Mindig szükség van kisebb-nagyobb expedíciókra, hogy valamelyik india fejedelemnek, vagy falunak megmutassuk az angol fennhatóságot, vagy megbüntessük a Hingokat. (Fojtogatok, egy indiai szekta.) Különösen erre van sokszor szükség, mert ez a messze elágazó szekta mindig munkában van. — Még emlékszem az izgalomra, mely mindnyájunkat elfogott, midőn helyőrségünkbe egy titokzatos gyilkosság hire jutott el. Néhány mértfölddel észak felé, az egyik nábob székhelye közelében vitték végbe— fojtogatok sötét mesterségüket és másnap reggel már útban volt egy expedíció, hogy a gyilkosokat megbüntesse. Én is velük mehettem, első ízben, és képzelhető mennyire vágytam arra, hogy kitüntessem magamat. Ha indiai szolgámat magammal vittem. Déltájban tartottunk egy folyó mellett a főváros közelében. Erdei tiszáson csomóba rakták a fegyvereket és a legénység hozzálátott a főzéshez. — Étkezés után nem tudtam ellene állni a kisértésnek, hogy a folyó partján sétára induljak és a fejedelem mesés kastélyát közelebbről szemügyre vegyem. Revolveremmel évemben egyre közelebb lopóztam a sűrű bokrok között, míg végre a folyó hajlásánál meglehetősen közelről láthattam. Elbűvölő látvány volt és én mintegy megkövülve állottam .Hirtelen éreztem, hogy a földre rántanak. Éreztem, hogy nyakam köré kigyószerűen hurok fonódik, éreztem a lájogatást. A pécsi főreáliskola.