Dunántúl, 1911. június (1. évfolyam, 54-76. szám)
1911-06-01 / 54. szám
1. oldal, hogy mindenki böjtöljön, aki felvilágosult ember. Felsiflálják a tiszta életet. Azt állítják, ebből támad a tüdővész bacillusa, tehát közveszélyes és ártalmas. A modern biológia pedig rég kimutatta, hogy épen az önmegtartóztatás teszi tisztává az agyat és acélosakká az izmokat. Nevetségessé teszik azt, hogy a vallástanításra oly nagy súlyt helyezünk és minden eszközt megragadunk arra, hogy a vallásos életet intenzívebbé tegyük, pedig a történelem azt mutatja, hogy csak vallásos nemzetek lehetnek nagyok s legyen bár államterületük kicsi, befolyásuk mégis óriási lesz. Belgium a legapróbb államok közé tartozik s amióta 1884-ben kath. kormány vezeti ügyeit, nincs egyetlen ország sem a világon, hol szociális téren többet tettek volna a pogárok erkölcsi és anyagi jólétéért, mint épen a belgáknál. Az öntudatos katholikus mindezek érzetében nemcsak, hogy jottányit nem enged két évezred által kipróbált elveiből, hanem szakadatlanul arra törekszik, hogy másokat is meggyőzzön azoknak minden emberi bírálaton felül álló jóságáról. Mi nem provokálni akarjuk ellenségeinket elvszilárdságunkkal, hanem tiszteletet gerjeszteni általa s ily módon tenni őket barátainkká és szövetséges társainkká. Tehát mi nem tönkretenni, hanem megnyerni akarjuk az ellentábort. A kultuszvitában eddig elhangzott beszédek mind azt mutatják, hogy tervszerűen akarják kiirtani belőlünk ezt az öntudatos katholicizmust. Álljunk résen, mert ha tervük sikerül, a többi már könnyen megy. Hiszen legnagyobb erősségünk épen az, hogy azért vagyunk katholikusok, mert gondolkozni tudunk és öntudattal rendelkezünk. Dr. Bozóky Géza: A mohácsi petíció tárgyalása. A mohácsi néppárt részéről Andrics Tivadar mandátuma ellen benyújtott petíciót a Kúria június hó 6-án tárgyalja. ORSZÁGGYŰLÉS. A kultusztárca. — Saját tudósítónktól. — Budapest, május 31. A mai ülés unalmas hangulatban folyt le, mert Andrássy Gyula gróf beígért beszéde elmaradt, Poónyi Gézára pedig még nem került a sor. A Justh-párt részéről, amely újabban politikai programmját a felekezetek támadásával bővítette ki, Bakonyi Samu mondott hatástalan beszédet, amelyben Rakovszky István tartalmas felszólalását támadta meg. Az ülésről részletes tudósításunk a következő: Kabos Ferenc elnök fél tizenegy órakor megnyitja az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után, az elnök bemutatta a képviselőházhoz érkezett feliratokat, amelyeket kiadtak a kérvényi bizottságnak. Rakovszky István indítványt nyújt be az összeférhetetlenségi törvény módosítása iránt. Az indítvány indokolására a képviselőház június hó 20-át tűzte ki. A költségvetéshez Neugeboren Emil szólal föl elsőnek. Az alkohol elleni küzdelem erősbítését sürgette. Ismertette a külföldi társadalom és törvényhozások alkoholizmus elleni védelmét. A költségvetést elfogadja. Bakonyi Samu túlzottnak mondja Rakovszky István okoskodását. Idézi Széchenyi Istvánt, aki a Hitelben megírta, hogy mindenkor új törvényt és új szokást kíván, pedig a legnagyobb magyar nem volt destruktív politikus. Idézi a vallásokról szóló fejtegetéseit. Az országban még nincs puskaporos felekezeti szellem. A magyar nép gondolatát Szabó István fejezte ki tegnap helyesen és nem Rakovszky. Ne keressük a gyűlölség, hanem az egyetértés szellemét. Rátér ezután a közoktatási tárca részleteire, elsősorban az egyetemnek kérdésére. Állást foglal a debreceni egyetem mellett. Elnök tíz percre felfüggeszti az ülést. Szünet után Béla Henrik a pártonkívüli 67-esek nevében szólalt fel. A kulturális fejlődés eszközeit tette szóvá. A költségvetést elfogadta. Ezután áttért a Ház az interpellációkra. Polónyi Dezső a Margitsziget rendezése tárgyában interpellál. A Margitsziget, mióta nem József főherceg tulajdona, teljesen rendezetlen, kéri a kormány intézkedését a Margitsziget rendezésére. Gróf Batthyány Tivadar a hunyad megyei közigazgatási bizottság történt dolgait teszi szóvá, s interpellációt intéz a belügyminiszterhez. Az interpellálók választ nem kaptak, mire az ülés véget ért, hangon, magához térve a legbátrabb: Az urca eltűnt, a kegyence nincs sehol! — Átkutattunk már mindent, de nem találjuk sehol, minden keresés hiábavaló. Beszélhetett a szegény szolga, a hercegnő már nem hallotta, csak annyi ereje maradt, hogy atyja, a herceg szobájába szaladhatott és ott élettelenül esett össze. Az öreg herceg még nem tudta, hogy mi történt. Leányához sietett, szeretettel emelte karjaiba és vitte át lakosztályába, ahol azonnal megtudta a szolgáktól a szomorú eseményt. Most aztán nem a macska, hanem orvosok után szaladtak a szogák, mert a hercegkisasszonyt mély ájulásából nem tudták életre kelteni. Nagysokára mégis életjelt adott magáról, de annyira kimerült, hogy komolyan féltették ifjú életét. Szomorúan múltak a napok; — hetek, sőt hónapok teltek el, csak a hercegkisasszony betegsége nem múlt el; — folyton Azureát hívogatta , minthogy az nem jött, óraszámra sírt utána. Édesatyja, az öreg herceg elkövetett mindent, hogy egyetlen gyermekét újra a réginek lássa; de hiába volt minden! — A kék macskát nem látták sehol, — pedig az egész országot átkutatták utána. Hoztak más macskát, minden elképzelhető színűt és fajtát. — De a hercegkisasszonynak egy sem kellett, csak sírt, szomorkodott és hervadt tovább, — már csak árnyéka volt az egykor oly szép és vidám hercegkisasszonynak. És a hercegnő bánata átjárta az egész országot. Az elveszett kék macskának hire ment az egész földön, de nemcsak, hogy öt, de még hozzá hasonlót sem találtak sehol. Történt, hogy egy olasz festő érkezett ekkor a városba, aki megtudta a nagy szomorúság okát; — elgondolta, hogy talán mégis lehet a bajon segíteni; — annál is inkább, mert a herceg óriási jutalmat ígért annak, aki leányának Azureát visszahozza. A festő tehát a herceg elé járult és megmondta, hogy ő meggyógyítja a hercegkisasszonyt, ha megtudja, hogy milyen színe és formája volt a kék macskának. A herceget azonnal beavatta titkába, mert hiszen csak a beteg megmentéséről volt szó. A herceg beleegyezett a festő tervébe, sőt mindenben segítségére volt, így tehát egy másik szép reggelen a hercegnő nagy öröm és boldogságra ébredt. Azurea, a kék macska vidáman dorombolt lábainál. A képzelt viszontlátás öröme, oly nagy hatással volt a hercegnőre, hogy azonnal egészen jól érezte magát és boldogan mesélte mindenkinek, hogy megvan, visszajött az ő drága kis Azureája. A festő valóban ügyesen végezte munkáját. Egy szép fehér macskát, mely formájára teljesen hasonló volt Azureához, ugyanolyan kék színre festett, mint az volt és pedig oly tökéletesen, hogy maga a hecegkisasszony sem vette észre az imitálást és boldog volt, talán boldogabb, mint az lett. A festő zsebre téve a nagy jutalmat, szintén boldogan távozott és így bölcselkedett. Lám milyen könnyű az elveszett boldogságot egy pár ecsetvonással visszaszerezni. A mesében igen, — de ha a való életben elveszítünk egy édes ideált, hiába veszszük elő fantáziánknak egész szókészletét, az igazi boldogságot többé soha és semmiféle utánzattal visszaszerezni nem tudjuk. Zserfándli, DUNÁNTÚL Június 1. Csütörtök. Az új vénerőreform és a tani®. A minap tette a Ház asztalára Hazai Samu honvédelmi miniszter a nagy véderőreformra vonatkozó javaslatát, mely az általános, a honvédséget, a közös haderőt és a honvédség új perrendtartását tárgyazza. A véderőről szóló új törvényjavaslat az önkéntességről szóló címében többek közt azt az újítást hozza be, hogy a tanítók kötelesek lesznek a véderőről szóló 1889: VI. t.-c. 64. §-ának 1. a) pontjában megadott önkéntességi jogukat igénybe véve, egyéves katonai szolgálatot teljesíteni. Eddig a tanítók — majdnem kivétel nélkül — lemondtak önkéntességi jogukról és igy csak mint póttartalékosok 2 hónapos szolgálatot teljesítettek. Az 1889: VI. t.-c. 32. §-a ugyanis a következőkép rendelkezik: „A népoktatási tanintézetek s nevezetesen az elemi és felsőbb népiskoláknál (stb.) alkalmazott tanítók, ha már az ujoncállítás idejében ily viszonyok közt vannak és besoroztattak, kérelmükre póttartalékba osztanánk. Katonai kiképeztetések végett az oktatást legkevésbbé akadályozó időszakokban hívandók be.“ Ez az időszak pedig a nagyvakáció volt. Az új véderőreformmal tehát megszűnik és hatályon kívül helyeztetik ez a törvénybiztosította kedvezmény. Az önkéntesi esztendőt a m. kir. honvédgyalogságnál szolgálják le a tanítók, hol alapos kiképzést nyernek természetesen a katonai gyakorlatokban, mely képzettségüket az ifjúság intenzívebb testi nevelésében előnyösen értékesíthetik. Hogy a tanító-önkéntesek részt vesznek a legénység szellemi oktatásában, még nem befejezett tény. Ennyi a tanítókra vonatkozó újítás. Sajnos, a javaslat eddig nyilvánosságra hozott részleteiből és az imént említett újítások passzusánál több kérdést felelet nélkül találunk. Ilyen megoldatlan probléma: 1. Beszámítódik-e a tanító működési éveibe a katonaságnál töltött egy esztendő? 2. Kapja-e fizetését, vagy ennek legalább is hány százalékát katonai szolgálata idejére? 3. Mikor hívhatók be a tanító-önkéntesekből lett tartalékosok, illetve tisztek? Az első kérdés: A tanító 21-ik életévében, tehát éppen abban az időszakban, mikor katonai szolgálattételre bevonul, kezdi meg a nyugdíjba beszámító működését és a nyugdíjjárulékok befizetését. Igazságtalanság lenne, hogy egy évi nyugdíjjárulékot hiába fizessen be abban az esetben, ha önkéntességi szolgálata nem számítódik be működési éveibe. Nem a saját hibájából szakítja meg működését, hanem törvényintézkedésre és abban az egy esztendőben a legénység szellemi oktatásában nagyon hálás szerepet tölthetne be a tanító, így hát a kaszárnyában és az egyenruhában se szűnnék meg az lenni, mint ami a polgári foglalkozása. Éppen ebből a szempontból helyes és igazságos volna a katonai szolgálati időtartamnak a működésbe való beszámítása és ezen az alapon a második kérdés is olyképen lenne megoldandó, hogy a katona-tanító teljes fizetését kapja katonai szolgálata idejére is, legfeljebb az élelmezési költség válnék levonhatóvá. Az a körülmény, hogy a kéthónapi kiképzés kedvezményének megvonása nem