Dunántúl, 1911. augusztus (1. évfolyam, 103-128. szám)

1911-08-01 / 103. szám

I. évfolyam. 103. szám, gHalan­yi m.Jif.11 !"«■»­­ *11 Kedd. Pécs, 1911. augusztus 1. Előfizetési ári Egész évre . . . 24.— Félévre . i­­ . . 12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hónapra . . . 2.— Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sz Felelős szerkesztő: « KÉSMÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szerint. Egy szánt ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum utca 4. sz. Kiadó telefonja: 122. Megjelenik naponkint reggel. — Justh Gyula kellő gúnnyal kegy­dí­jasnak nevezte az öreg Perczel Dezsőt. Mi elhisszük Justh Gyulának, hogy Perczel De­zső kegydíjas, mi nem védjük Perczelt, Justh Gyulát se akarjuk bemártani, csak emlékez­tetni. Azt az időt óhajtjuk visszaidézni, ami­kor Justh Gyula, mint házelnök, levelet inté­zett sajátkezű aláírásával ellátva Kristóffy belügyi ügyvivőhöz, hogy a képviselők napi­díját folyósíttassa. A nagy hiba nem is ebben volt, hogy a kuruc Justh alázatos instanciá­val fordult a darabonthoz, hanem abban, hogy ugyanakkor a vármegyék ellenállásra bizta­tott tisztviselői fizetést nem élveztek. Ekkor devalválódott Justh Gyula politikai értéke először, a nemzetközi szociáldemokratákkal való szövetkezéssel másodszor, így a gúnyos Justhnak és a zsebkendős Perczelnek nincs mit egymás szemére hányni, kisded játékai­kat már mindketten eljátszották. Parlamenti élet. Budapest, július 31. Az országgyűlés terméből ma inkább a folyosóra szorult ki a politika. Az unalmassá vált névszerinti szavazások alatt kisebb-na­­gyobb csoportok verődtek össze a folyosón s élénken tárgyalták a vasárnap eredményeit és a politika várható alakulásait. Ez utóbbit minden pártbeli a saját pártjának javára látja kialakulni a közel­jövőben. A munkapárt bí­zik erejében és kitartásában, azt hiszi, hogy az obstrukciót kiböjtöli, viszont az ellenzék egyre erősbödve, már­is biztosítva látja a si­­­­kerét és kormánybukásról beszél. A különös folyosói élénkségnek egy­részt a hőcsökkenés, másrészt a fürdőkről visszatért felfrissült honatyák az okozói. A hazatértek között van P­o­l­ó­n­y­i Géza is, akit lelkes ovációban részesít az ellenzék. Körülveszik, faggatják és biztatják az ob­­strukcióra. Amikor Polónyi megígéri, hogy beszélni fog a véderőjavaslat ellen, lelkes él­jenzésben törnek ki. Még a munkapártiak is éljeneznek, mert hirtelenében nem tudják, miről van szó. Egy másik csoportban Justh Gyula beszéli el a vasárnap délutáni népgyűlést s szóvá teszi a rendőri erőszakosságot, amely miatt L­o­v­á­s­z­y Márton jelentkezik egy sürgős interpellációval. Kabos Ferenc képviselőházi alelnök körül is nagy a gyűrű. Kormánypárti és ellen­zéki képviselők veszik körül és kérdésekkel ostromolják. Ez alatt a vitarendezők sürög­­forognak a folyosón s úgy tuszkolják be a képviselőket az ülésterembe. Ugyanígy dol­goznak a kormánypárton is a turnuskáplá­rok, akiknek ugyanícSiV. kijut a csúfolódás­ból. Aki úgy elfogulatlanul nézi ezt a nagy folyosói kavarodást, nem az ország törvény­hozó házában, hanem iskolában érzi magát, ahol a felügyelet nélkül hagyott gyerekek huncutkodnak. mékművek . (Most mutat neki egy divatla­pot.) Mit szólsz ehhez? A férj: Azt mondom, hogy imádom a szép nőket, a hurkát sem utálom, de nem szeretem a szép asszonyt, ha olyan, mint egy hurka. A feleség: Ehhez te nem értesz... És mit szólsz ehhez a fürdőjelmezhez? A férj: Sokat elárul... A feleség: Egyszerű fésülködő köpeny­ben megyünk az utcára. A férj: Annál rosszabb a nézőkre . . . Végre is tengeri fürdőbe akarsz m­enni? A feleség: Én ... Én semmit sem aka­rok. Csak azt mondom, hogy az idén egy elegáns asszonynak nincs joga, igen, ragasz­kodom ehhez a szóhoz, nincs joga máshová menni, mint tengeri fürdőbe. A férj: Ez a te nézeted. Csak hogy én előnyt adok Engadinnak. A feleség: Engadin, Engadin! De hiszen Engadin mindig ugyanazon a helyen marad, míg a divat változik. Különben biztos vagyok benne, hogy te is az én nézetemen vagy, csakhogy nem akarod bevallani. A férj: Oh! én, hiszen tudod, a szél, a partisétány, a játékterem ... A feleség: Igen, ez az, a­mi nevetséges­sé teszi a tengert... A férj: Te teszesz mindent nevetsé­gessé. A feleség: Én mindig a tenger mellett voltam. A férj: Mégis te akartál a hegyek közé menni, te mondtad, hogy a béké miatt... A munkapárt sokat vár T­a­r1­­­á­n Béla felszólalásától, aki a véderőjavaslat rendkí­vüli fontosságát fogja fejtegetni már a legkö­zelebbi ülésen , akinek az ellenzék részéről Holló Lajos lesz az ellenszónoka. Ma újra felmerült a folyosón a folyton kísértő terv, hogy a kormány esetleg konces­­siókat és ígéreteket ad az ellenzéknek a véd­erőjavaslat átengedéséért. Tervezgetők és tanácsadók mindkét oldalról akadnak bőven. T­erveik nyugodtabb viszonyok között meg­­szívlelésre volnának méltók, ma azonban a harcnak forró levegőjében minden kibonta­kozási módot eleve visszautasít az a fél, melyhez a másik fél járul propozícióval. És így fog tartani ez még heteken keresztül. Csak ha belefárad mindenki az aktivitásba, illetőleg a passivitásba és a harcnak unalma kevéssé fogja zaklatni az elméket, akkor re­méljük, visszatér a hazafias kötelesség tuda­ta, a törvényhozói hivatás és nemcsak keres­ni, hanem meg is fogják találni a kivezető utat. Az ország közvéleménye szívesen áten­gedi a nyarat a képviselők kedvteléseinek, hi­szen ebben az időben mindenki csak szórako­zást keres. Ezért nem veszteség az amúgy sem túlbuzgó „nemzeti munkából“ az impro­duktív kánikula s nem­ vonhatja felelősségre az ellenzéket sem az ő tábora, mert ma pihe­­nés helyett dolgozik, a szó teljes értelmében borsót hányva a falra. A feleség: Oh! az ő korában semmi sem tesz olyan jót, mint a tenger. A férj: Hát a hegyi levegő? A feleség: Elvigyük azt a szegény ki­csikét valamely elhagyott vidékre, ahol távol van minden segély? A férj: Pardon! Minden jobb Hotelnek meg van a maga orvosa. A feleség: Hát beszéljünk ezekről az or­vosokról. Emlékszel Németországban Machin- Kulmán arra a szemüveges orvosra, ki m­ég a rhubarbe szót sem tudta kimondani fran­ciául?! A férj: Hát jó! Akkor németül hajtjuk meg a kicsiket. A feleség: Goromba vagy. A férj: Tréfálok csak. Hisz végre is leg­jobb nevetni. Furcsa hogyan forgattad fel minden terveinket, mert Jodette asszonynak tetszett elhatározni, hogy ebben az évben a tengeri toilettek a kötelezők!... Meg fogod engedni, hogy én, kinek nincsenek szenzációs ruháim ... A feleség: Micsoda? Hát a te tünemé­nyes mellényed, flanelle nadrágod. Különben te sehol sem érzed magad olyan jól, mint a tengeren, ha valaki oly kitűnő úszó, mint te... A férj (szerényen): No, csak ne túloz­zunk semmit. A feleség: De úgy van! Tavaly nyáron Dinardban általános feltűnést keltettél... De ha te inkább akarsz a hegyekbe menni... (leül egy asztalhoz és i­) Azt kérded, hogy mit csinálok? Hová istenlünk nyáron? Irta: Carolus Brio. A férj az asztal előtt ül, mely tele van kis füzetekkel, körutazási térképekkel. Jegy­zeteket csinál. A feleség mint vihar ront be, gyönyörű ruhában, divatos kalap, cipő és napernyő. A feleség: Ah! Istenem! micsoda ren­detlenség! Mit jelent ez a sok papiros? A férj: Láthatod. Baedecker, térképek, svájci Útmutató. A feleség: Hiába. A férj: Bocsánat, hiszen még nem hatá­roztunk, Tirolba vagy az Engadinba menjünk, még­is csak kell... A feleség: Mindhiába való. Vége van. A férj: Inkább Engadinba akarsz menni? A feleség: Nem. A férj: Hát Tirolba? *•­ A feleség: Még kevésbbé. A férj: Akkor hát nem értem. A feleség: Nagyon egyszerű a dolog. Most jövök Jodettetől. Ott volt Simone, Ar­­lette, Germaine, szóval az egész társaság és végre is egyhangúlag elhatároztuk, hogy ez évben a hegyek közé teljesen lehetetlen menni. A férj: Miért? Hiszen gyönyörű időjá­rás van. A feleség: Nem az időjárásról van szó. Ezen a nyáron a tengerre kell menni. A férj: Miért? A feleség: Mert a toilettek mind a ten­gerpart számára készültek, egyszerűen re­

Next