Dunántúl, 1911. augusztus (1. évfolyam, 103-128. szám)
1911-08-01 / 103. szám
2. oldal A változatosságot alig nyújtó parlamenti életnek mai napjáról a következőkben számolunk be: Kabos Ferenc alelnök 10 óra után nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvének hitelesítése után: Polónyi Dezső: Batthyány Tivadar grófnak a múlt ülésen használt „rabulisztikus“ szólásmódja miatt az elnöki rendreutasítás tárgyában a házszabályokhoz kér szót. Kifogásolja, hogy Batthyányi a „rabulisztikus“ kifejezés miatt az elnök rendreutasította. Szóló utána nézett a naplóban és sehol sem találta, hogy bárki is ezen kifejezés használata miatt még csak elnöki figyelmeztetésben is részesült volna. Nem hogy rendreutasításban. Szóló ismerteti a „rabulisztikus“ kifejezés történetét, szerepét a philosophiában és használati módjait és visszamegy egész Prothagorasig, aki szerint a rabulisztika az igazságnak több oldalról, különféle nézőpontokból való megvilágítása. Sértő értelme tehát a szónak nem lehet. Az igen tisztelt elnök úrnak a cinque cento művészetében kifinomult ízlése nagyon messze van attól, hogy a házszabályok szerint a sértések falai közt a distinkciót meglesi és épen ezért, a precedensek elkerülése végett, szükségesnek találja, hogy az elnökség figyelmét felhívja az ilyen incidensek elkerülésére. Mert ez a kifejezés messze áll attól, amit a házszabályok durva sértésnek neveznek. Elnök: A házszabályok 222. szakasza szerint az elnöki intézkedéseket vita tárgyává tenni nem szabad. Polónyi Géza: De csak a szónoknak! (Zaj.) Polónyi Dezső: Kéri az elnökséget, hogy a házszabályok alkalmazásánál a jövőben is a kellő körültekintéssel járjon el. Elnök: Vannak esetleg nem sértő kifejezések, amelyeknek beállítása sértő. Nem ő intézkedett ugyan ebben az esetben, de kéri a Házat, hogy a pártok harcában is adjanak módot arra, hogy az elnökség a házszabályok értelmében és intézkedései értelmében járhasson el. (Helyeslés jobbról.) Polónyi Dezső: Nem akarja a sértéseket mentesíteni az elnöki rendreutasítások alól, de úgy véli, hogy ebben az esetben nem fordult elő sértés. Elnök bemutatja Hammersberg László, Kobek Kornél, Preszly Elemér és Tüdős János szabadságkérő levelét, amelyben nevezettek 16—16 nap szabadságot kérnek. Jaczkó Pál: Kéri a kérdést a kérelmekre külön-külön feltenni. Elnök jelenti, hogy 20—20 képviselő mindegyik kérés felett név szerinti szavazást és egyben annak holnapra való halasztását kéri. Az interpellációra fél 2 órakor tér át a Ház . Bornemissza Lajos előterjeszti a II. bíráló bizottság jelentését, mely szerint Hegedűs Loránd mandátuma, miután a Curia átirata szerint ellene a törvényes határidőn belül újabb petició be nem adatott, végleg igazoltatik. Következett napirend szerint a névszerinti szavazás Eszterházy Mihály gróf szabadságidő iránti kérelme tárgyában. A szavazás „U“ betűnél kezdődik. Előbb azonban felfüggeszti az elnök az ülést. Szünet után: A Ház 100 szótöbbséggel megtagadta a kérelmet. Faragó Antal, Hock János kérelmét ugyancsak nem teljesítette a Ház. Lovászy Márton interpellál az ülés végén a tegnapi rendőrattak dolgában és azt az észrevételt teszi, hogy bizonyára felsőbb intézkedésekre történt ez. Khuen Héderváry miniszterelnök válaszol az interpellációra. Nem szándékozik politikai nyilatkozatot tenni — úgymond — csak tényállást ismertetni. A szocialisták tüntető népgyűlést hívtak össze, hogy az általános és nem tudom milyen választói jog mellett (Derültség.) tüntessenek. Erre engedélyt is nyertek. A népgyűlés után azonban a kivonulás alkalmával átlépték a határt. Megtámadták a rendőröket. Nyolc gyalogos és két lovas rendőr sebesült meg. Sajnálja, hogy ártatlanok is szenvedtek, de itt a felelősség nem a rendőrséget, hanem a tömeg felbujtóit terheli. (Zaj.) Amikor Justh Gyula őnagyméltósága (derültség) megjelent a rendőrök keresztül engedték a kordonon. Lovászy Márton: De nemcsak a kegyelmes uraknak jár ki az emberi bánásmód. Khuen-Héderváry hangsúlyozza, hogy a rendőrség nem lépte túl a határt, hanem kötelességet teljesített. Lovászy Márton, mint szemtanú adja elő az esetet. Határozottan állítja, hogy a rendőrség intézett attakot a tömeg ellen. Kérdi a miniszerelnököt, ha nem a választói jogot és Justh Gyulát, hanem Khuen-Héderváryt éltették volna, megtámadta-e volna a rendőrség az éljenzőket? Khuen-Héderváry szerint Justh meg lehet elégedve a vasárnapi gyűléssel. (Derültség.) Egyébként tartja magát az általános választói jog olyan jó barátjának, mint Justhot. Ha csak a választói jogot éltették volna, bizonyára rendőri közbelépés nem történik. Kéri válaszának tudomásul vételét. A Ház a miniszterelnök válaszát tudomásul veszi, mire az ülés véget ért. A férj: Levelet írsz. A feleség: Igen ... Jodette-nek. Meg kell neki írnom, hogy ne számítson reánk Trouvilleben. (Diszkrét tekintetet vet férjére, ki meg sem mozdul.) Oh! mindig az történik, amit te mondasz... Én mindenbe beleegyezem. A férj: (félre) Ismét egy levél, melyet soha sem fognak elküldeni. Másnap. Ugyanazon szoba. A férj: Jó napot, édesem! A feleség: (Pityeredett szájjal.) Jó napot! A férj: Meggondoltam a dolgot. Trouvilleba megyünk. A feleség: Én is meggondoltam, már nem akarok odamenni. A férj: Miért? A feleség: Mert egy asszonynak mindig fel kell magát áldozni. Szegény jó édesanyám gyakran mondotta ezt. A férj: De ez nem akadályozta meg, hogy egész életében ő viselte a süveget a háznál. A feleség: Megtiltom ,hogy anyámat bántalmazd. A férj: Csak konstatálom a tényeket. Különben is, ha úgy tetszett apádnak ... A feleség: És miért e változás? A férj: A kis béké miatt, annak szüksége van tengerre. A feleség: Szüksége! Igaz, hogy Svájcban nem merítheti kis kannáját a tengerbe, sem a homokban nem hentereghet. De meg kell tanítani a gyermeket arra, hogy az élet nem csupa mulatság. A férj: Ráér azt még később is megtanulni. A feleség: Majd akkor, ugye, férjhez megy? A férj: Azt nem mondom. A feleség: De azt gondolod... Jól van hát! ebben nagyon csalódd, én igenis tudok áldozatot hozni. Neked hegyi levegőre van szükséged, tehát elmegyünk ... A férj: Szükségem van, szükségem van! Az embernek nincs úgy szüksége a hegyi levegőre, mint a botjára, esernyőjére. A feleség: De hisz a tenger nem használ a reumatizmus ellen. A férj: De hisz nekem nincs ... A feleség: De végre olyan családból való vagy, melyben gyakori a reumatizmus. A férj: Milyen nagy túlzás! ... Jól van hát, kedves barátnőm, én az idén Trouvilleba megyek, már csak azért is, hogy megmutassam, hogy nincs reumám. A feleség: Micsoda jellem! A férj: Ne is beszéljünk többet róla. Én vagyok az úr a háznál! A feleség: Jól van, engedelmeskedem. Tehát a tengerre megyünk. A férj: (félre) így ni! Legalább nyugtom lesz. A feleség: De csak azért, hogy neked kedvedben járjak. „DUNÁNTÚL.“ Augusztus 1. Kedd, fürdői levél. # Balaton mellől. Balatonfonyód, július 30. Nagyon jól mondta valaki, hogy a Balatoni Szövetség bátran beválaszthatná disztagjai közé a kolerát, mert amit az egész Szövetség hosszú évek alatt nem ért el, azt a kolera egymaga megcselekedte: megtöltötte vendégekkel az összes balatoni fürdőhelyeket. Hogy a múlt évekhez képest mennyivel több a vendég, azt persze pontosan ellenőrizni nem lehet. Bejelentés, nyilvántartás a legtöbb helyen még ismeretlen valami. De a Balaton körülutazása feltétlenül arra a meggyőződésre vezet, hogy többen vagyunk, mint bármikor eddig. Erről győz meg az a körülmény is, hogy a szállókban hetekkel előre levan foglalva minden lakás. Jött ide vendég anélkül, hogy előzetesen lakást szerzett volna és úgy járt, hogy Fonyódról Földvárra, onnan vissza Fonyódra utazott, hogy valahogy éjjeli szállást találjon és nem sikerült. A szállodások azonban nem számítottak ekkora vendégjárásra. Akármennyire szeressem is a Balatont, be kell vallani, hogy — kivéve a legelőkelőbb helyeket, — a kiszolgálás szörnyen hiányos és a kényelemnek elemi kellékeiről kell sokszor lemondani. A szobák felszerelése kezdetleges, a vendégek szinte egymástól lopkodják a mosdótálat, de még az ágyneműt is. A szezon rövidsége miatt a vendéglősök nem igen hajlandók nagyobb befektetésekre. Hiányzik alkalmasint az üzleti szellem is. Emiatt nincs elég pincér, aminek megint az a következménye, hogy amikor te nyájas fürdővendég, a légfürdő, napfürdő, vízfürdő, homokfürdő után farkasétvággyal elnégysz egy órára az étterembe, megtörténhetik veled, hogy még két órára sem jutottál a levesig. Persze, hogy ilyenkor tótágast áll minden idegszálad és aki éppen azok csillapítgatása végett jöttél ide, kétségbeesve állapítod meg, hogy idegesebben fogsz hazamenni, mint ahogy idejöttél. Ha pedig háztartást vezetsz, akkor vagy benne igazán a bajban. A tejet, vajat, zöldséget, húst, ha egyáltalán kapsz, jobban meg kell fizetned, mint Pesten. De itt is csak úgy van, hogy némi kis erély és ügyesség minden bajon átsegíti az embert. Ráripakodtunk a vendéglősre és most már rendben van minden. A kiszolgálás megy elég tűrhető tempóban, a minőség, mennyiség és ár tekintetében előbb sem lehetett kifogást emelni. Ámde bármilyen állapotok uralkodnának is itt a pincérkérdés tekintetében, sohasem kívánnám ide a jogász-pincéreket, amióta a keszthelyi Hullám jogász urainak kiszolgálását ismerem. Mikor a tavaszszal a jogászok nyári pincérkedésének gondolata felbukkant, mindjárt bizalmatlansággal fogadtam én ezt az eszmét. A jog sok mindenfélére képesít Magyarországon, de már a pincérséghez mégis csak kell valami egyéb is, így többek közt tudni kell a terítés és kiszolgálás művészetét, tudni kell, hogy a vendég nem szereti, ha a pecsenyés-tál zsírtartalmával végigöntik, nem szereti, ha a pincér hüvelykujja tövig belemerül az általa hozott levesbe, újlenyomata pedig a pohár belső falán a daktiloskópok minden műszere nélkül is pontosan fel-»