Dunántúl, 1911. szeptember (1. évfolyam, 129-152. szám)
1911-09-01 / 129. szám
r 2. oldal. Merő !’ stb. mindezügyben agitált. . , valótlanság tehát, hogy a miniszter '„torkukba akarja fojtani a szót a tanítódnak, hiszen ankétét hiv egybe, hogy nyilatkozhassanak az ő jelenlétében.. Soha még a magyar tanítóság akkora nyilvánossággal s olyan országos terjedelemben nem tárgyalta saját ügyét, mint 1910—11-ben, tehát gróf Zichy János minisztersége alatt. És ebben a katholikus tanítóság még az ellenirányú sajtó szerint is vezetett. Hangsúlyozzuk ezeket, mert sem azt nem akarjuk vállalni, hogy szolgalelkűségből írunk így, sem azt meg nem engedhetjük, hogy a napnál világosabb országos tények ellenére igaztalanul olyan látszat jusson érvényre, ami minden tisztességes és lelkiismeretes embert bánt sértő valótlanságával. Mivel pedig ezek tények, ezekből a továbbiakban a miniszternek, mint az alkotmányos hatalom kezelőjének van igaza. Csáki gróf minisztersége óta érvényben levő rendelet alapján igenis joga volt Werner Jenőt eltiltani a lap szerkesztőségtől. Ez a rendelet 20 éves és mindenki elismerte törvényességét. A szövetséget pedig, ha felettes hatósága ellen határoz, igenis joga van a miniszternek az egyesületi törvény alapján felfüggeszteni. Ha mi, a katholikus kongresszuson meg tudjuk mondani, amit akarunk, úgyhogy senkinek az ellen kifogása nincs, mert ne tudná megmondani ugyanígy a M. T. O. Sz. is. Valahányszor egy lap vagy egy egyesület minisztert támad, mindig politi-,zál és pedig azért, mert a miniszter poli-"tikai személyiség s igy minden ellene irányuló támadás politikai következményekkel, — mint a tények mutatják — parlamenti és sajtó támadásokkal jár. Már pereste nem sokára el fog pusztulni ennek az őrültnek a merénylete következtében és igy ő kénytelen lesz örökre ezen árnyak közt maradni s minél jobban múlt az idő, halálfélelme annál nagyobb lett. Amig egyik barátjától a másikhoz ment tehetetlenségében, az uj világ számtalan szelleme körülvette és zavarba hozta őt. Ez irigy lények nagy sokasága folyton kisérte és tapsolta azt a szerencsés társukat, aki ott futott az ő testében. Úgy látszik, ilyen az élete ezeknek a testetlen lényeknek abban a világban, mely árnyéka a mienknek. Folyton arra törekesznek, hogy valami módon bejussanak egy halandó testbe, melyet őrült dühvel, rontó szenvedéllyel ragadnak meg, mert Bessel nem az egyedüli emberi lélek volt ott köztük. Bizonyítja az a tény, hogy találkozott először egy, azután több emberi lélekkel is, kik elvesztették testüket, valószínűleg úgy, mint ahogy ő az övét, kik kétségbe esve tévelyegtek abban a közeleső világban, mely sem nem élet, sem nem halál. Nem tudták ugyan vele közölni titkukat, mert ez a világ hallgatag és néma, de mégis megismerte őket, hogy emberek, mert alakjuk emberi volt és arcuk szomorú. Bessel nem tudta, hogy azok mikép jutottak ebbe a világba, hogy hol van elveszett testük, vájjon a többi élő emberek között bolyong-e, vagy örökre eltemette a halál. Hogy talán az elhunytak lelkei lettek volna, azt sem ő, sem én nem hisszük. Dr. Paget azt hiszi, hogy ezek azoknak a józan lelkei, kik e földön megőrültek. A végén Bessel találkozott egy kis csapat ilyen lélekkel és közéjük vegyülve, látta, hogy lent egy fényesen megvilágított teremben mozdulatlanul ül négy-öt úr és egy testes hölgy, ki selyem ruhában bizarr módon ült egy karszékben, feje hátul egészen lelógott. Mig a kauciótlan lapokból és a kulturtestületekből a politika felfüggesztés terhe mellett ki van zárva. Ez a tény. Ez a törvényes felfogás és ez az igazság is. Hol látunk postás, pénzügyi, bírói vagy közigazgatási szaklapot, amely az ő minisztériumát támadja s hol van egy más szakbeli egyesület, amely az ő miniszterével szembehelyezkedik. A német nemzet óriási sikereit annak köszöni, hogy jól van fegyelmezve. Egyáltalán fegyelmezettség az alapja a sikernek. Ezt kell a tanítóságnak is magáévá tenni s érezni fogja annak jótékony hatását. A tanítóság fizetése 1907. július 1 -je óta végeredményben 100%-kal javult. Tudjuk, hogy ez mind kevés, de 40 év mulasztását egy-két év alatt helyrehozni nem lehet. A fizetési osztályba sorolás újabb 100% javulást fog eredményezni s én hiszem, hogy az keresztül megy. Ezzel szemben a kormányzó hatalom elvárhatja, hogy a tanítóság tisztelje a tradíciókat, ragaszkodjék nemzeti életünk múltjához s készítsen elő egy szebb jövőt, szintén nemzeti alapon. Azt sem tűrheti, hogy a kisgyermekek nevelői olyan társaságokba keveredjenek, ahol a „szakállas Istennel“ gúnyolódnak. A magyar alkotmány által létesített kormány megtagadná törvényes kötelességét, ha e fölött nem őrködnék. Abban az összeütközésben, amely a magyar nemzeti tradíciók alapján kormányzó miniszter s a nemzetközi irányú tanítók fözött a múlt héten megesett, a magyar nemzeti genius győzelme föltétlenül bizonyos s a katholikus néptanítóság büszke lehet, hogy a júliusban lefolyt kongreszszuson a nemzeti genius évezredes hangját neki sikerült eltalálni. A kath. tanítóságnak nincs oka a várakozó álláspontra; bármely pillanatban sorakozhatik minisztere mellé, szándékuk, eszméik s végcéljuk ugyanaz. Koródy Miklós: „DUNÁNTÚL.“ Szeptember 1. Péntek. Bessel fényképek után megismerte, hogy ez Mrs. Bullock, a híres médium. Az alvó médium agyvelejében egészen jól megkülönböztette az egyes pontokat és tereket, melyek világítottak, mozogtak, mint ahogy Vincevnél is látta. A világosság azonban nagyon rendetlen volt, néha nagy világosság volt, máskor egyes pontokon volt halavány fény, amely folyton változtatta a helyét. Szünet nélkül beszélt, kezei meg írtak. Bessel látta, hogy úgy a körülötte levő emberi árnyak, mint a közbe eső világ szellemei mennyire erőlködnek, hogy az agyvelő fényes helyeit megérinthessék. A szerint, amint az egyiknek sikerült a fényes pontot megérinteni és a másikat onnan kiszorítani, a médium hangja és írása változott, minek következtében zavaros és összefüggésnélküli volt az, amit mondott; hol egyik, hol másik lélek üzenetének töredéke volt az, hol meg egyes szellemek őrült fantáziája. Bessel csakhamar észrevette, hogy a médium annak a gondolatát közli, aki érinti őt, dühösen tolakodni kezdett, hogy ő is a közelébe juthasson; de ő leghátul állott és igy ez alkalommal nem birt odajutni, végre is aggodalmakkal telve eltávozott, hogy lássa, mi történt az alatt a testével. Sokáig bolyongott mindenfelé, hiába kereste és már attól félt, hogy megölték, végre megtalálta a Baker Streeti árok fenekén, amint dühösen hánykolódott és fájdalmában átkozódott. Lebukásakor a démon eltörte Bessel testének egyik combját, egyik karját és két bordáját. Nagyon dühös volt, hogy életének tartama ilyen rövid volt; a kínzó fájdalom is gyötörte, erőszakos mozgásokat tett és össze-vissza hánykolódott. Bessel most nagy gyorsasággal sietett a terem felé, ahol a szellemek voltak összegyülekezve és alig hogy odaért, látta, hogy a médiumot körülvevő urak egyike óráját nézi, mintha az ülés vége felé járna. Erre sokan a Szedemnek közül, kiknek nem sikerült az érintkezés, kétségbeesett taglejtések közt távoztak. De a gondolat, hogy az ülésnek nemsokára vége lesz, Besselt csak még hevesebbé tette és akarata oly hatalmasan küzdött a többiek ellen, hogy végre is sikerült neki a médiumot megérinteni. •«* A véletlen úgy akarta, hogy annak világossága ekkor épen nagyon fényes volt és leírta azt az lehetet, melyet Dr. Paget megőrzött. A többi körülálló árnyak és szellemek ellökték Besselt és többé az ülés végéig nem tudott a médiumhoz férni. Visszatért tehát és hosszú órakor át őrködött az árok fenekén, ahol az utálatos démon feküdt az ellopott testtel, hentergett, hánykolódott, átkozódott, sírt, sóhajtozott, mert megismerte a fájdalmat. Hajnal felé bekövetkezett az, amit várt: agyveleje fényesen megvilágosodott, a rossz szellem eltávozott és Bessel visszatért testébe, melyről már azt hitte, hogy soha sem fog többé belefutni. Abban a pillanatban megszűnt a nagy csend; hallotta az utcai trafik zaját és a fölötte járó emberek hangját; az a különös világ, mely árnyéka a mienknek, a lehetetlen vágyakkal teli szomorú, hallgatag árnyak és az elveszett emberek lelkei mind egyszerre eltűntek. Ott feküdt még körülbelül három óráig, mig végre reátaláltak. És dacára a fájdalmaknak és sebeknek, dacára, hogy sötét és nedves helyen feküdt és dacára a könyeknek, melyeket a testi fájdalmak csaltak ki szeméből, szive ujjongott örömében, mert érezte, hogy újból visszatért az emberek által lakott világba. (Vége.) ORSZÁGGYŰLÉS. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, augusztus 31. Ma is unalmas ülése volt a Háznak. Névszerinti szavazások folytak. A folyosón élénk volt az élet, ahol a Kossuth-párt ma esti értekezletéről beszélgettek. Hír szerint az ellenzék a függőben levő név szerinti szavazásokat visszavonja, hogy helyet engedjen a véderő javaslatnak. Az ülés lefolyásáról tudósításunk a következő: Berzeviczy Albert elnök negyed 11 órakor nyitja meg az ülést. A múlt ülés jegyzőkönyvét észrevétel nélkül hitelesítik. Elnök bemutatja a miniszterelnök átiratát, mely szerint az osztrák-magyar bank szabadalma, érme és pénzrendszerére vonatkozó törvényjavaslatot őfelsége szentesítette. A törvény az országos törvénytárban fog közzé tétetni. Bemutatja továbbá Esztergom és Hontmegye, valamint Temesvár város feliratát a képviselőház jelenlegi tanácskozási rendje ellen. (Taps jobbról.) Mádi-Kovács János: Ellenindítványt nyújt be a négy feliratra vonatkozólag. * Elnök: Sisakarom van. (Derültség.) A kérvénynek vonatkozólag különben huszkusz kérések* névszerinti szavazást és annak a következő ülésre való halasztását kéri. Ily értelemben rendelkezik. Jelenti, hogy Nagyvárad a tanítók ügyében intézett fel-