Dunántúl, 1911. november (1. évfolyam, 176-200. szám)
1911-11-01 / 176. szám
November 1. Szerda: „DUNÁNTÚL.“ egyéb szükségleteknél 700 koronával, mert a kihasználásra kerülő vágásterület természeténél fogva kevesebb tűzifa lesz előállítható. Új szükséglet gyanánt szerepel a városi kőszénbányák szakszerű ellenőrzésének költsége címén 1200 kor. és az ide áthozott 80 kor. bányailleték. A kövezésre fordítható összeg 9000 koronával emelkedett, ami folyománya a kövezetvám jövedelmek megnövekedésének. A város adósságainál a több költség 49550 korona, miután gondoskodni kellett a közgyűlési határozatokkal felvett 80300, 173688, 388100 és 721000 korona beruházási és vasúti kölcsönöknek az 1912. évre eső kamatairól és törlesztési részleteiről is. A közegészségügyi tételnél a kiadások 4434 koronával emelkednek, amely a köztemetőknél levő tisztviselő és napszámosok fizetésfelemelése folytán áll elő. A rendőrség személyi szükségletei csak a szolgálati idő folytán előálló csekélyebb többletekkel és a ruházati, felszerelési s napszámkiadásoknál mutatkozó nagyobb szükséglettel szaporodtak. A tételen a múlt évivel szemben mutatkozó 6630 kor. többletet a létszámnak 3 rendőrrel való szaporítása és egy bányatelepi kézbesítő állásnak rendszeresítése okozza. Szükségessé vált ezenkívül egy tűzoltótiszti állás szervezése is, és így a tűzoltótételnél mutatkozó többkiadás 7910 kor. A kegyurasági jótékonyság tételénél a többkiadás 2439 korona, amely a belvárosi és budai külvárosi templomszolgák fizetésemelése, a gyermekmenhelybe felvett gyermekek számának szaporodása következtében áll elő. Az iskola, közművelődés tételnél a kiadások 9986 koronával fogytak. A katonai szükségletek 4400 koronával emelkednek. Több kell ugyanis az átvonuló tisztek szállásbéreire, továbbá az épületek fentartására, mert egyes épületek padlóit kell megjavítani. A különfélék tételénél a csökkenés 22866 korona. A többkiadások összege tehát összesen 70182 korona. Aiktualitások: milyen lesz a jövő tél? Az idei nyár rendkívül meleg volt, minek következtében önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés, milyen lesz a tél, nem lesz-e rendkívül hideg, hogy kiegyenlítődjék a középhőmérséklet. Ez a kíváncsiság arra bírt egy szellemes francia újságírót, hogy e tárgyban többfelé interjúvolt. Először Angot kereste fel, a párisi központi meteorológiai intézet igazgatóját, ki épen a meteorológiai táblákat tanulmányozta. — Igazgató úr ,— tette fel egyenesen a kérdést, — milyen telünk lesz? A tudós igazgató lassan levette szemüvegét, még lassabban megtörölte és azután tréfás mosolylyal így szólt: — Igazán, ezt szeretné tudni... De hisz ez indiskretió ... Hát a hivatalos titok? ... Mit gondol ön? ... — Az egyszer, igazgató úr, szegje meg azt olvasóközönségem kedvéért. — Jól van! Mivel ön mindenáron tudni akarja, hogy milyen lesz a közelgő tél, mondok önnek egy módot, mellyel megtudhatja. Tegyen a kalapjába papírszeleteket, azokra írja fel: esős, nedves, hideg, mérsékelt, száraz, normális stb. Rázza meg a kalapot és vaktában húzzon ki egy papírszeletet. Lehet, hogy azt húzza ki, amelyik az egyedüli igaz jóslás... —Kedves társasjáték, — válaszolt a tudós gúnyos felelete miatt kissé elégedetlen újságíró. — De nem volna ennél tudományosabb, okosabb mód? ... — Sajnos, nincs... — sóhajtott Angot, kinek arcvonásai elborultak. — Még egyáltalában nincs. A közönség minket, meteorológusokat mindenáron prófétáknak akar tartani... A meteorológia, mint ön tudja, még nem régi tudomány, gyermekkorát éli, még nem tudta megfejteni azokat a titkos törvényeket, melyek a légkör általános mozgásait irányítják. Meg vagyok győződve, hogy egykor eléri ezt a célt, de most még meg kell elégednünk azzal, hogy összegezzük azokat a tudósításokat, melyek naponként érkeznek ide az egész világból; ezekből megtudhatjuk, hol van zivatar, mely irányban halad és legföljebb negyvennyolc órával előbb értesíthetjük a tengerészeket és parti halászokat, hogy honnan fenyegeti őket a veszély. Ezen túl minden ismeretlen, titok. — Kegyetlen egy titok, igazgató úr, ha még azt sem tudjuk, hogy prémes bundáinkat, vagy esernyőinket készítsük-e elő a télre! — Mit tehetek én róla? Azért, mert a nyár meleg volt, kivételesen meleg, semmi ok sincs arra, hogy a tél nagyon szigorú legyen. Angot a meteorológiai táblázatok felé nézett, láthatólag fárasztotta a sok kérdezősködés. — Példákat akar! íme, úgy hirtelenében néhány. 1876-ban igen meleg nyár volt és utána a legmelegebb tél következett, amilyen nem volt már negyven éve. A középfok 6.6 fok volt 2.9 helyett. 1879-ben hideg nyár volt és nagyon rossz tél következett rája. 1877-ben a nyár nagyon meleg volt, a rákövetkező tél nagyon hideg. Ép igy nagyon meleg volt a nyár 1899-ben, reá normális tél következett. 1910-ben a nyár nagyon kellemetlen volt, a reá következő tél, melyet annyi árvíz tett emlékezetessé, meleg és nagyon esős volt... Ebből a pár ellentmondó példából is láthatja, hogy milyen nehéz, sőt lehetetlen meteorológiai jóslásokba bocsátkozni. E kudarc nem vette el az újságíró kedvét, kíváncsisága csak növekedett és írt egy levelet a híres Flammarionhoz, aki annyi népszerű csillagászati munkának a szerzője. Flammarion leveléből közöljük a következő érdekes részleteket: — Ön nagyon jól tudja, hogy a meteorológia még gyermekkorát éli és nagyon távoli összeköttetése van a csillagászattal, melynek oly bámulatosan biztosak az adatai és amíg pontosan meg tudjuk mondani, hogy a legközelebbi napfogyatkozás 1912. ápril 17-én déli tizenkét óra tíz perckor lesz, azt senki sem tudja megmondani, hogy milyen idő lesz holnapután. Hát akkor én hogyan válaszoljak az ön kérdéseire? — Talán annyit szabad feltételeznünk, hogy mivel az egyensúly a természet törvényeihez tartozik, az utolsó nyár kánikulai melegét kárpótolni fogja egy hideg tél, annál is inkább, mert ezt a hideg telet már évek óta várjuk és mert az utolsó öt évben a nyár nagyon későn köszöntött be és azért vártuk, hogy egyszer már lesz egy rendes nyarunk, ami meg is jött az idén és pótolta a múltat, de mindez csak nagyon ingadozó feltevés.“ Amint látjuk, Flammarion felelete se világosította meg jobban a kérdést, mint Angot-é. De az újságíró nem esett kétségbe, tovább töprenkedett, vájjon ki fogja megfejteni ezt a nyomasztó titkot? Kicsoda? Igen, megvan, egy jósnő, ki most nagyon divatban van Párisban. Hamar bele egy autotaxiba ... egy sötét ház előtt állt az meg, felrohant a második emeletre, bekopogtatott a jósnőhöz. — Madame Marpha? — Igen, uram, én vagyok... Tessék belépni... Valamit kérdezni akar, ugyebár? — Igen, asszonyom, kérdezősködni akarok a jövő télről. — Hogyan tetszett mondani? — Igen, asszonyom, egyik gondolat olyan, mint a másik ... Én azt szeretném tudni, milyen lesz a jövő tél, hideg, meleg, esős, száraz... — De ugyan mi haszna van ebből az urnak? Ak! inkább kérdezzen szívviszonyairól, vágyairól, érzelmeiről... — Hagyjuk azt, asszonyom, azzal nem törődöm ... Meg tudja ön nekem mondani, hogy milyen lesz a jövő tél? — Bizonyára, én mindent meg tudok mondani, mindent megfejteni. Milyen játszmát akar, nagyot, vagy kicsit? — Mi különbség a kettő között? — A nagy játszma kissé drágább ... — Legyen hát... a nagy játszma. De biztos az ön tudománya? — Uram! a kártyák soha sem csalnak. Marpha asszony kiterített egy kopott zöld térítőt, elővette kártyáját, melyek úgy megbámultak a sok használattól, mint egy kiszitt pipa. Elhelyezte azokat nagy bölcsen, kabalisztikus rendben, magában megkérdezte azokat és egy negyedórás titokszerű ide-oda rakosgatás után tompa, mély hangon felkiáltott: — A tél uram, nem lesz sem hideg, sem meleg, sem száraz, sem esős, sem nedves, sem szeles, olyan lesz, mint a többi tél. Ha csak másmilyen nem lesz... Uram, öt frank az ára... Végre is megalkudtunk ... Most már hát tudjuk, hogy milyen tél vár reánk ... 3. oldal. HÍREK. Lapunk legközelebbi száma a Mindenszentek ünnepére való tekintettel pénteken reggel a rendes időben jelenik meg. (Báró Skerletz Iván a királynál.) Ma délelőtt báró Skerletz Iván, a kabinetirodában Daruváry osztályfőnök helyettese, jelentkezett ő felségénél szolgálattételre. Hivatalát holnap foglalja el. Idehaza a miniszterelnökségen Skerletzet Dräsche- Lázár Alfréd miniszterelnökségi titkár helyettesíti. (Mindenszentek napja.) A katholikus egyház holnap Mindenszentek ünnepét üli. Ez a nap egyúttal előestélye a halottak ünnepének és a temetőkben mindenütt kigyúlnak a sírok fölött azok a kis mécsesek, melyek az élőknek az elhunytak iránti kegyeletét szimbolizálják. Mindenszentek napja ugyanis a téli évszak beállását is jelenti, tehát az elmúlást és enyészetet juttatják eszükbe. Ezért választja az Egyház e napot a halottak emlékének megülésére. Halottak estélye alkalmából a belvárosi plébánia templomban este 5 órakor lesz ájtatosság. A szentbeszédet Hortobágyi József, káplán fogja tartani. Utána a halottakért lesz ájtatosság s ennek befejeztével a rózsafüzért imádkozzák el az elhunytakért. A budai külvárosi temető kápolnájában szintén este 6 órakor lesz az ájtatosság, melyen a szentbeszédet Stefán Arthur káplán tartja. A Szent Ferenc rendiek templomában délután 3 órakor P. Ágoston, házfőnök celebrálja a vecsernyét, utána P. Lombos László mond szentbeszédet. (Alelnök választás a pécsi ügyvédi kamaránál.) November 12-én délelőtt tartja a pécsi ügyvédi kamara alelnökválasztó közgyűlését. A Csigó János elnökké választása folytán megüresedett alelnöki állásra dr. Nemes Vilmos és dr. Lauber Rezső pécsi ügyvédek a jelöltek. Mind a két jelölt szeretetnek és népszerűségnek örvend kortársaik körében. Az idősebbek dr. Nemes Vilmos mellett, a fiatalabbak, akik többségben vannak dr. Lauber Rezső mellett foglalnak állást. (Postamesteri kinevezések.) A pécsi posta- és távirda főigazgató Boros Vilmát Drávafokra, Arany Jankát Mohácsra és Pataky Gyuláné, szül. Matz Idát öreglakra postamesterré nevezte ki. (Új központi távbeszélő állomások.) A jövő év folyamán a pécsi postaigazgatóság területén Zomba, Hőgyész, Gyönk, Tamási és Pincehely községekben távbeszélő központi állomások fognak létesittetni. (A borhamisítás ellenőrzése.) A földművelésügyi miniszter a borhamisításnak és hamisított bor forgalombahozatalának tilalmazásáról szóló 1908. évi XLVII. t.-c. 63. §-a alapján Saly Antal m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőt Pécs székhellyel Baranyavármegye és Pécs szab. kir. város területére kiterjedő hatáskörrel és Csiszár Zsigmond m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőt Szekszárd székhellyel Tolna és Somogy vármegyék területére kiterjedő hatáskörrel, az idézett törvényszakasz értelmében gyakorlandó ellenőrzéssel bízta meg.