Dunántúl, 1911. november (1. évfolyam, 176-200. szám)

1911-11-01 / 176. szám

November 1. Szerda: „DUNÁNTÚL.“ egyéb szükségleteknél 700 koronával, mert a kihasználásra kerülő vágásterület természe­ténél fogva kevesebb tűzifa lesz előállítható. Új szükséglet gyanánt szerepel a városi kőszénbányák szakszerű ellenőrzésének költ­sége címén 1200 kor. és az ide áthozott 80 kor. bányailleték. A kövezésre fordítható összeg 9000 ko­ronával emelkedett, ami folyománya a köve­zetvám jövedelmek megnövekedésének. A város adósságainál a több költség 49550 korona, miután gondoskodni kellett a közgyűlési határozatokkal felvett 80300, 173688, 388100 és 721000 korona beruházási és vasúti kölcsönöknek az 1912. évre eső ka­matairól és törlesztési részleteiről is. A közegészségügyi tételnél a kiadások 4434 koronával emelkednek, amely a köz­temetőknél levő tisztviselő és napszámosok fizetésfelemelése folytán áll elő. A rendőrség személyi szükségletei csak a szolgálati idő folytán előálló csekélyebb többletekkel és a ruházati, felszerelési s nap­számkiadásoknál mutatkozó nagyobb szük­séglettel szaporodtak. A tételen a múlt évi­vel szemben mutatkozó 6630 kor. többletet a létszámnak 3 rendőrrel való szaporítása és egy bányatelepi kézbesítő állásnak rendsze­resítése okozza. Szükségessé vált ezenkívül egy tű­zoltótiszti állás szervezése is, és így a tűzoltótételnél mutatkozó többkiadás 7910 kor. A kegyurasági jótékonyság tételénél a többkiadás 2439 korona, amely a belvárosi és budai külvárosi templomszolgák fizetés­­emelése, a gyermekmenhelybe felvett gyer­mekek számának szaporodása következtében áll elő. Az iskola, közművelődés tételnél a ki­adások 9986 koronával fogytak. A katonai szükségletek 4400 koronával emelkednek. Több kell ugyanis az átvonuló tisztek szállásbéreire, továbbá az épületek fentartására, mert egyes épületek padlóit kell megjavítani. A különfélék tételénél a csökkenés 22866 korona. A többkiadások összege tehát összesen 70182 korona. Aiktualitások: milyen lesz a jövő tél? Az idei nyár rendkívül meleg volt, mi­nek következtében önkéntelenül felmerül az emberben a kérdés, milyen lesz a tél, nem lesz-e rendkívül hideg, hogy kiegyenlítődjék a közép­hőmérséklet. Ez a kíváncsiság arra bírt egy szellemes francia újságírót, hogy e tárgyban többfelé interjúvolt. Először Angot kereste fel, a párisi központi meteorológiai intézet igazgatóját, ki épen a meteorológiai táblákat tanulmányozta. — Igazgató úr ,— tette fel egyenesen a kérdést, — milyen telünk lesz? A tudós igazgató lassan levette szem­üvegét, még lassabban megtörölte és azután tréfás mosolylyal így szólt: — Igazán, ezt szeretné tudni... De hisz ez indiskretió ... Hát a hivatalos titok? ... Mit gondol ön? ... — Az egyszer, igazgató úr, szegje meg azt olvasóközönségem kedvéért. — Jól van! Mivel ön mindenáron tudni akarja, hogy milyen lesz a közelgő tél, mon­dok önnek egy módot, mellyel megtudhatja. Tegyen a kalapjába papírszeleteket, azokra írja fel: esős, nedves, hideg, mérsékelt, szá­raz, normális stb. Rázza meg a kalapot és vaktában húzzon ki egy papírszeletet. Lehet, hogy azt húzza ki, amelyik az egyedüli igaz jóslás... —Kedves társasjáték, — válaszolt a tudós gúnyos felelete miatt kissé elégedetlen újságíró. — De nem volna ennél tudományo­sabb, okosabb mód? ... — Sajnos, nincs... — sóhajtott Angot, kinek arcvonásai elborultak. — Még egyálta­lában nincs. A közönség minket, meteorológu­­sokat mindenáron prófétáknak akar tartani... A meteorológia, mint ön tudja, még nem régi tudomány, gyermekkorát éli, még nem tudta megfejteni azokat a titkos törvényeket, me­lyek a légkör általános mozgásait irányítják. Meg vagyok győződve, hogy egykor eléri ezt a célt, de most még meg kell elégednünk az­zal, hogy összegezzük azokat a tudósításo­kat, melyek naponként érkeznek ide az egész világból; ezekből megtudhatjuk, hol van zi­vatar, mely irányban halad és legföljebb negyvennyolc órával előbb értesíthetjük a ten­gerészeket és parti halászokat, hogy honnan fenyegeti őket a veszély. Ezen túl minden is­meretlen, titok. — Kegyetlen egy titok, igazgató úr, ha még azt sem tudjuk, hogy prémes bundáin­kat, vagy esernyőinket készítsük-e elő a télre! — Mit tehetek én róla? Azért, mert a nyár meleg volt, kivételesen meleg, semmi ok sincs arra, hogy a tél nagyon szigorú legyen. Angot a meteorológiai táblázatok felé nézett, láthatólag fárasztotta a sok kérdezős­­ködés. — Példákat akar! íme, úgy hirtelené­­ben néhány. 1876-ban igen meleg nyár volt és utána a legmelegebb tél következett, ami­lyen nem volt már negyven éve. A középfok 6.6 fok volt 2.9 helyett. 1879-ben hideg nyár volt és nagyon rossz tél következett rája. 1877-ben a nyár nagyon meleg volt, a rákö­vetkező tél nagyon hideg. Ép igy nagyon me­leg volt a nyár 1899-ben, reá normális tél kö­vetkezett. 1910-ben a nyár nagyon kellemet­len volt, a reá következő tél, melyet annyi ár­víz tett emlékezetessé, meleg és nagyon esős volt... Ebből a pár ellentmondó példából is láthatja, hogy milyen nehéz, sőt lehetetlen meteorológiai jóslásokba bocsátkozni. E kudarc nem vette el az újságíró ked­vét, kíváncsisága csak növekedett és írt egy levelet a híres Flammarionhoz, aki annyi nép­szerű csillagászati munkának a szerzője. Flammarion leveléből közöljük a következő érdekes részleteket: — Ön nagyon jól tudja, hogy a meteo­­rológia még gyermekkorát éli és nagyon tá­voli összeköttetése van a csillagászattal, mely­nek oly bámulatosan biztosak az adatai és amíg pontosan meg tudjuk mondani, hogy a legközelebbi napfogyatkozás 1912. ápril 17-én déli tizenkét óra tíz perckor lesz, azt senki sem tudja megmondani, hogy milyen idő lesz holnapután. Hát akkor én hogyan válaszoljak az ön kérdéseire? — Talán annyit szabad feltételeznünk, hogy mivel az egyensúly a természet törvé­nyeihez tartozik, az utolsó nyár kánikulai melegét kárpótolni fogja egy hideg tél, annál is inkább, mert ezt a hideg telet már évek óta várjuk és mert az utolsó öt évben a nyár nagyon későn köszöntött be és azért vártuk, hogy egyszer már lesz egy rendes nyarunk, ami meg is jött az idén és pótolta a múltat, de mindez csak nagyon ingadozó feltevés.“ Amint látjuk, Flammarion felelete se vi­lágosította meg jobban a kérdést, mint An­­got-é. De az újságíró nem esett kétségbe, to­vább töprenkedett, vájjon ki fogja megfejteni ezt a nyomasztó titkot? Kicsoda? Igen, meg­van, egy jósnő, ki most nagyon divatban van Párisban. Hamar bele egy autotaxiba ... egy sötét ház előtt állt az meg, felrohant a második emeletre, bekopogtatott a jósnőhöz. — Madame Marpha? — Igen, uram, én vagyok... Tessék belépni... Valamit kérdezni akar, ugye­bár? — Igen, asszonyom, kérdezősködni akarok a jövő télről. — Hogyan tetszett mondani? — Igen, asszonyom, egyik gondolat olyan, mint a másik ... Én azt szeretném tud­ni, milyen lesz a jövő tél, hideg, meleg, esős, száraz... — De ugyan mi haszna van ebből az urnak? Ak! inkább kérdezzen szív­viszonyai­ról, vágyairól, érzelmeiről... — Hagyjuk azt, asszonyom, azzal nem törődöm ... Meg tudja ön nekem mondani, hogy milyen lesz a jövő tél? — Bizonyára, én mindent meg tudok mondani, mindent megfejteni. Milyen játsz­mát akar, nagyot, vagy kicsit? — Mi különbség a kettő között? — A nagy játszma kissé drágább ... — Legyen hát... a nagy játszma. De biztos az ön tudománya? — Uram! a kártyák soha sem csalnak. Marpha asszony kiterített egy kopott zöld térítőt, elővette kártyáját, melyek úgy megbámultak a sok használattól, mint egy kiszitt pipa. Elhelyezte azokat nagy bölcsen, kabalisztikus rendben, magában megkérdezte azokat és egy negyedórás titokszerű­ ide-oda rakosgatás után tompa, mély hangon felkiál­tott: — A tél uram, nem lesz sem hideg, sem meleg, sem száraz, sem esős, sem nedves, sem szeles, olyan lesz, mint a többi tél. Ha csak más­milyen nem lesz... Uram, öt frank az ára... Végre is megalkudtunk ... Most már hát tudjuk, hogy milyen tél vár reánk ... 3. oldal. HÍREK. Lapunk legközelebbi száma a Minden­szentek ünnepére való tekintettel pénteken reggel a rendes időben jelenik meg. (Báró Skerletz Iván a királynál.) Ma délelőtt báró Skerletz Iván, a kabinet­­irodában Daruváry osztályfőnök helyettese, jelentkezett ő felségénél szolgálattételre. Hivatalát holnap foglalja el. Idehaza a mi­niszterelnökségen Skerletzet Dräsche- L­á­z­á­r Alfréd miniszterelnökségi titkár helyettesíti. (Mindenszentek napja.) A katholikus egyház holnap Mindenszentek ünnepét üli. Ez a nap egyúttal előestélye a halottak ün­nepének és a temetőkben mindenütt kigyúl­­nak a sírok fölött azok a kis mécsesek, me­lyek az élőknek az elhunytak iránti kegye­letét szimbolizálják. Mindenszentek nap­ja ugyanis a téli évszak beállását is jelenti, tehát az elmúlást és enyészetet juttatják eszükbe. Ezért választja az Egyház e napot a halottak emlékének megülésére. Halottak estélye alkalmából a belvárosi plébánia templomban este 5 órakor lesz ájtatosság. A szentbeszédet Hortobágyi József, káplán fogja tartani. Utána a halottakért lesz ájtatosság s ennek befejeztével a rózsafüzért imádkozzák el az elhunytakért. A budai kül­városi temető kápolnájában szintén este 6 órakor lesz az ájtatosság, melyen a szent­beszédet S­t­e­f­á­n Arthur káplán tartja. A Szent Ferenc rendiek templomában dél­után 3 órakor P. Ágoston, házfőnök ce­lebrálja a vecsernyét, utána P. Lombos László mond szentbeszédet. (Alelnök választás a pécsi ügyvédi kamaránál.) November 12-én délelőtt tartja a pécsi ügyvédi kamara alelnök­választó közgyűlését. A C­s­i­g­ó János elnökké vá­lasztása folytán megüresedett alelnöki ál­lásra dr. Nemes Vilmos és dr. Laub­e­r Rezső pécsi ügyvédek a jelöltek. Mind a két jelölt szeretetnek és népszerűségnek örvend kortársaik körében. Az idősebbek dr. N­e­­m­e­s Vilmos mellett, a fiatalabbak, akik többségben vannak dr. L­a­u­b­e­r Rezső mellett foglalnak állást. (Postamesteri kinevezések.) A pécsi posta- és távirda főigazgató Boros Vilmát Drávafokra, Arany Jankát Mohácsra és P­a­t­a­k­y Gyuláné, szül. Matz Idát öreg­lakra postamesterré nevezte ki. (Új központi távbeszélő állomások.) A jövő év folyamán a pécsi postaigazgatóság területén Zomba, Hőgyész, Gyönk, Tamási és Pincehely községekben távbeszélő köz­ponti állomások fognak létesittetni. (A borhamisítás ellenőrzése.) A föld­művelésügyi miniszter a borhamisításnak és hamisított bor forgalombahozatalának tilal­­mazásáról szóló 1908. évi XLVII. t.-c. 63. §-a alapján Saly Antal m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőt Pécs székhellyel B­a­­ranyavármegye és Pécs szab. kir. város területére kiterjedő hatáskörrel és Cs­i­s­z­á­r Zsigmond m. kir. szőlészeti és borászati felügyelőt Szekszárd székhellyel Tolna és Somogy vármegyék területére kiterjedő hatáskörrel, az idézett törvény­­szakasz értelmében gyakorlandó ellenőrzés­sel bízta meg.

Next