Dunántúl, 1911. december (1. évfolyam, 201-225. szám)

1911-12-01 / 201. szám

December 1. Péntek. „DUNÁNTÚL.“ szive kapuját szózatom előtt és áldozzon az oltáron, melyet papokként nemzetünk leg­szebb, legdicsőbb, legnemesebb asszonyai és legtiszteletreméltóbb, legfenkeltebb, érzés­ben, gondolatban és cselekedetben legfénye­sebb férfiai vesznek körül. Az áldozati tűz meg van gyújtva, a láng ég, füstje égnek száll, hozza el kiki azt a ha­sáb fát, amelytől a legtisztább, legideálisabb oltár tüze messze világító máglyatűzzé lesz; abban égjen el ezrek nyomora, százezrek gondja, milliók elhagyatottsága. És a Nemzet szeretete gyermekei iránt, hite önmagában és reménye jövőjében száll­jon égre a füsttel, mely az Istennek kedves áldozati oszlopként emelkedik a magasba. HÍREK. (Személyi hírek.) P. Buttykay An­tal budapesti ferencrendi házfőnök a kiváló egyházi szónok háromnapos konferencia beszédei után ma délután Pécsről Buda­pestre utazott.­­ Varga Gyula miniszteri tanácsos a központi statisztikai hivatal igaz­gatója, dr. Buday László miniszteri osz­tálytanácsos és dr. Pogány Frigyes mi­niszteri segédtitkár ma este a gyorsvonat­tal Pécsre érkeztek. (A szombathelyi egyházmegye tisztel­gése új püspöke előtt.) A szombathelyi egy­házmegye papságának küldöttsége ma dél­ben fél 1 órakor tisztelgett újonnan kineve­zett püspökénél gróf Mikes Jánosnál Bu­dapesten a Bristol-szállodában levő lakásán. A helynök, Vidos Lajos apátkanonok, szemi­náriumi kormányzó, Ivanóczy Ferenc tb. kanonok, esperes, dr. Gaál Sándor szombat­­helyi és Legáth Kálmán zalaegerszegi apát­plébánosok, Strausz Flórián alsólendvai es­peres, Tauben Sándor vicerektor, theológiai tanár, dr. Boda János püspöki titkár, Schmid István pusztamogyoródi plébános, Rozm­án József szentszéki jegyző és Pintér József szerkesztő, karkáplán. Az egyházmegye küldöttségéhez csatlakozott Kollányi Ferenc nagyváradi praelátus-kanonok, mint a szom­bathelyi egyházmegyéhez tartozó jaáki apát­ság ezidőszerinti javadalmasa. A küldöttség nevében Horváth István káptalani hely­nök üdvözölte az új főpásztort, biztosítván őt nemcsak a kánonjog szerinti engedelmes­ségről, hanem igazi gyermeki ragaszkodá­sukról is. Ama kívánságának adott kifejezést, hogy minél előbb ü­dvözlhessék új főpászto­rukat szombathelyi otthonában. Mikes Já­nos gróf megyéspüspök meghatott szavak­kal válaszolt és ígéreteit tett, hogy mindig gondos, szerető, munkás atyja lesz a szom­bathelyi egyházmegyének és fiatal erejével az egyházmegye felvirágoztatásán fog mun­kálkodni. (A polgármester nevenapja.) N­e­n­d­­­v­i­c­h Andor polgármester ma ülte meg névünnepét. A városi tisztviselők ez alka­lommal ivet köröztek maguk között és azon fejezték ki jókivánataikat. (Bács-Bodrogvármegye kettéválasz­tása.) Régi óhajtása már Bács-Bodrogvár­­megyének és az egész határőrvidéknek, hogy ez a nagy megye kettéválasztassék. Ez a nagy mozgalom, amely már régi keletű, most felújult. Az Újvidéken megalakult vá­rosi polgári párt ugyanis elhatározta, hogy Bács-Bodrog vármegye kettéválasztása ér­dekében nagyszabású akciót kezdeményez. Az országgyűlés elé feliratot terjesztenek, hogy a megye kettéválasztassék: Bács me­­gyére és Bodrog megyére. Az elsőnek lenne székhelye Zombor, a másiké pedig Újvidék. Elhatározta a polgári párt, hogy legközelebb a törvényhatósági bizottság rendkívüli köz­gyűlésén fogják az akció részletes tervét megbeszélni. (A pécsi szabadlyceum­ előadója de­cember 1-én, pénteken délután fél 6 órakor Párkányi Norbert főgimnáziumi tanár lesz, aki az Idealizmus és realizmus a mű­vészetben címmel tartja meg rendkívüli ér­dekesnek ígérkező előadását. (Ünnepelt plébános.) A szeretet és tisz­telet lélekemelő módon nyilatkozott meg azon alkalomból, hogy dr. Csizmadia Alajos kárászi plébános ezüst miséjét mondotta. A hálaadó szent­mise után az ünnepelt vendé­gül látta nagyszámban megjelent tisztelőit, kik a késő délutáni órákig szeretetük kifogy­­hatlan megnyilatkozásával árasztották el a tudós házi­gazdát úgy szerető édesanyját. Az a páratlan tisztelet, amellyel a vidék in­telligenciája állás és valláskülönbség nélkül dr. Csizmadia Alajos iránt viseltetik, oly tüntető módon nyilatkozott meg, amire nem igen tudunk példát a múltban. Jelen voltak: Halvai József esp. pleb., dr. Feniczy Ignác járási főszolgabíró, Grósz Ábris bányafőfel­ügyelő, Leh Jenő, m. kir. főerdőmérnök, Singer Bálint bányafelügyelő, dr. Kreiner József, Nyárády Aladár, dr. Fischer Miklós, Smeller József, dr. Krausz Győző, Auerbach József, Bubregh Béla, Bene Kálmán, Balassa Ferenc, Kutasy Vilmos, Hoffer Gergely, Ma­gyar Rezső, Arányi Géza, Nemes József, Kovács János, Galló József, Propszt Vilmos s még számosan. Hogy felköszöntőkben nem volt hiány, nagyon természetes. Halvai Jó­zsef, dr. Feniczy Ignác, Magyar Rezső, Smeller József, Nyárády Aladár, stb. stb. szívből fakadó szavai könyet csaltak nem csak az ünnepelt s szerető édesanyja, de az összes jelen voltak szemébe. (Buttykay konferenciáinak befejezése.) Három napon át hallottuk a legmodernebb eszmék legmodernebb fejtegetését Buttykay nagy zsenialitásán átszűrve s meggyőzőbben mint valaha, éreztük a megingatlan igazsá­got, hogy a kath. vallás dogmatikus tételei­nek igazságát legtávolabbról sem érintik a tudományos haladás, a találmányok és felfe­dezések nagy arányai, másrészt pedig a megváltozott felfogás és etnikai érzés csak a keresztény morális alapjain nyugodhatik meg. Vissza Krisztushoz! Csak ez lehet a megbékítő kiutat kereső, megváltást lihegő agyonkulturált ember jelszava. A magába­­térés munkájának eredményét mutatta azok­nak nagy száma, kik e napokban részint a ferencesek, részint a székesegyház tem­plomában a töredelem szentségéhez járul­tak. Ma reggel a dómban együttesen az Úr asztalához járultak nagyon sokan azok kö­zül, kiket megérintett a Buttykay ajkáról elhangzott igazságok lehelete. Buttykay a ma d. u. fél 5-kor induló gyorsvonattal hagy­ta el városunkat, hogy már holnap Buda­pesten folytassa apostoli munkáját. Az állo­máson Bitter Illés igazgató és S­z­u­­­y János ügyvéd mondtak köszönetet a láng­­szavu apostolnak a kath. kör nevében. A viszontlátásra! (Vízaknai Antal dr. a ravatalon.) A csendes Rácvárosban virágokkal díszes ra­vatalon nyugszik Vízaknai Antal dr. mi­niszteri tanácsos. A megtört szivü gyászoló rokonságot, amely szomorúan állja körül a díszes ravatalt egyre-másra érik a nagy fáj­dalomban osztozó részvéttáviratok és leve­lek az ország minden részéből. A temetésre, amely pénteken délután fél 3 órakor lesz a rácvárosi gyászházból ma este a gyorsvo­nattal Pécsre érkeztek Varga Gyula mi­niszteri tanácsos, a központi statisztikai hi­vatal igazgatója, dr. Buday László osz­tálytanácsos, dr. Pogány Frigyes minisz­teri titkár. A holnapi nap folyamán nagy számmal érkeznek meg a statisztikai hivatal tisztviselői, hogy volt aligazgatójukat utol­só útjára elkísérjék. A temetési szertartást Walter József rácvárosi plébános végzi. (Új üzletvezetőségi paloták.) A máv. aradi üzletvezetősége, mely már régóta egy bérházban van elhelyezve, új palotát akar építeni. A város polgármestere most értesí­tést kapott a máv. igazgatóságától, hogy rö­videsen kiírják a pályázatot az új palota épí­tésére. Aradon kívül még Szabadka is kap új üzletvezetőségi palotát, amelynek építési munkálatait rövid idő alatt megkezdik. (A pécsi Katonai Hadastyán Egylet) január 6-án, délután 2 órakor tartja évi ren­des közgyűlését a városi székház közgyű­lési termében. (Előadás a Szabadiskolában.) A pécsi Nemzeti Szabadtanítás szabadiskolájában ma este a betegsége folytán akadályozott K­o­m­ó­c­s­y István helyett dr. Sipos Ist­ván theológiai tanár tartott előadást a Jó­­zsef­ utca 15. szám alatt levő helyiségben Róma városáról vetített képek kíséretében. A mindvégig érdekfeszítő előadást nagy­számú közönség hallgatta végig, amely lel­kes tapssal honorálta a kitűnő előadást. (A gyermekszanatórium karácsonya.) A gyermekszanatóriumi mozgalom élén mint fővédnök Hohenberg Zsófia hercegnő és mint kormányzó gróf Zichy János val­lás- és közoktatásügyi miniszter állanak. Napjaink ezen kétségkívül leghumánosabb mozgalmának vezetői most oly kérelemmel fordulnak az ország társadalmához, hogy szegény és gazdag egyaránt nyissa meg szi­vét, amikor saját gyermekének karácsony­fáját hiszíti és gondoskodik anyai, apai szi­vének boldogságára saját kisdedének örö­méről, gondoljon némi adománnyal a véd­telen gyermekvilágra, amelynek megmenté­sét tűzte feladatául az Országos Gyermek­szanatórium Egyesület. A most szervezés alatt álló Budapesti Központi Szanatórium javára karácsonyi gyűjtést engedélyezett gróf Kh­lie­n-H­éderváry Károly bel­ügyminiszter és annak érdekében fordul Rákosi Jenő „A szivekhez“ című­, lapunk más helyen leközölt szózatában a társadalom nagylelkűségéhez. — A Gyermekszanató­rium Egyesületnél a tagok kötelezettségei a következők: a rendes tag három évre évi 5 kor. tagdíjat fizet; pártoló tag legalább 1000 korona alapítványt tesz és ezt legfeljebb öt év alatt befizeti; ágyalapító az, aki 10.000 (tízezer) korona alapítványt tesz. Az ágy­alapító jogosítva van abban a szanatórium­ban, melynél ágyalapítványát tette, egy ágyat évenkint díjtalanul az általa ajánlott beteg számára igénybe­ venni. Az alapítvá­nyok közvetlenül gróf Zichy János vallás és közoktatásügyi miniszter címére, Budapest, Vas-utca 10. intézhetők. Bejelentő íveket a központi iroda Budapest, Dohány-utca 39.­ küld. Adományokat lapunk is elfogad. (A Király-utcai korzó sorsa.) A villa­mos­vasúttal Pécs városa megpecsételte a Király-utcai korzó sorsát, amelyhez egyéb-­­ként már most kezd hűtlen lenni a közönség. Az a panasz ugyanis, hogy a Király-utca szűk s az estéli kocsiforgalom lehetetlenné teszi a nyugodt sétálást. Többször önként hangzott fel óhaj a lapok hasábjain, hogy a főkapitány az esteli korzó ideje alatt terelje más irányba a kocsiforgalmat, de az óhaj csak óhaj maradt. A közönségnek az a része tehát, amely a séta kedvéért megy estefelé az utcára, már régebben az Indóház-utcát ke­resi fel, amely nyílegyenes irányban futó szé­les gyalogjárójával a legalkalmasabb a nyu­godt, kényelmes sétára. A Király­ utca egyéb­ként hamarosan végleg elveszti sétálóközön­ségét. Amint a villamos vasút síneinek a le­rakása megkezdődik, attól a perctől kezdve a közönségnek akarva nem akarva más he­lyet kell választani a korzó számára. Mint halljuk, sokan a Széchenyi-teret szeretnék erre a célra választani és ez a hely meg is fe­lelne a célnak, a város szívében van, de az bizonyos, hogy az Indóház­ utca, amelyet a közönség egy része már­is megszeretett, sok­kalta alkalmasabb arra, hogy az esti korzó ott legyen. (Baleset.) Sokaknak élénk emlékezeté­ben van még az a tavalyi nagy szerencsét­lenség, amely Melcher Kornél, nagyárpá­­di püspöki uradalmi intéző nejét érte. Az utón heverő úthengertől megvadult lovak felfordí­­tották kocsiját és a szerencsétlen úrnőnek négy helyen is eltörött a lába. Hosszas gyógy­kezelés után valahogy összeforrtak a töré­sek, de teljesen nem erősödtek össze. Most, mint részvéttel értesülünk, a fiatal­asszonyt újabb baleset érte. Egyik pécsi ismerősének lakásából lefelé haladva a lépcsőn, az utolsó fokon megbotlott és a véglegesen össze nem forrott lába megint eltörött. Az orvosok úgy nyilatkoztak, hogy a törés enyhébb termé­szetű, sőt esetleg a láb teljes meggyógyulását­ vonhatja maga után. 3. oldal.

Next