Dunántúl, 1913. február (3. évfolyam, 26-49. szám)

1913-02-01 / 26. szám

Álfaetési ár: Egész évre Félévre Negyedévre Egy hóra . 24.-12.— 6­2.­Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222.­­ III. évfolyam, 26. szám. Szombat: Pécs, 1913. február 1. Megjelenik naponkint reggel.DUNÁNTÚL Szerkesztőség: Lyceum-utca 4. aa. Felelős szerkesztő: KÉSMÁRTY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk­­ vissza. Hirdetések díjszabás Ferint. A keleti kérdés. Irta: dr. Rézbányay József. Pécs, január 31. Európa sorsa a Kelet. Ez a jóslat hangzott el s keltett visszhangot 4 század óta az európai diplomácia világában. S igaza volt. Ahány lángeszű politikus volt Talleyrand óta Bismarkig és hóditó Hu­­nyady Jánostól a Napoleonidákig, mind Kelet felé fordította sasszemeit. Volt a mithológiai Görögországnak két folyója: Eurotas és Arethusa, amelyek­ről azt tartották, hogy a kettőnek titkos, földalatti összeköttetése van. Mert ha az egyikbe zöld ágat, virágot, lombot vetet­tek, pár nap múlva a másik folyamban látták ugyanazt a tárgyat felbukkanni. Ugyanezt állíthatjuk Európa és a keleti kérdés egymáshoz való viszonyáról. Vala­hányszor a keleti kérdésbe csak egy követ vetnek, az európai politika kohójában lát­juk, hogy az izzó lángnyelvek egetverő magasságra felcsapnak. És ha manap lesz valami, ami az európai béke szekerét fel­borítja, az a kis balkán-államok által fel­idézett boszporusi kérdés gordiusi cso­mója lehet még. Konstantinápoly a keresz­ténység 111. százada óta Kelet és Nyugat egyetlen áthidaló kapcsa, hogy úgy mond­juk felvonó hídja, Ázsia birtoklásának kul­csa volt. Ha a mozlim birodalom e vég­várát megbolygatják, megelevenedik, mint a nyüzsgő méhkas, egész Európa. Ki fogja a maga részét venni a mérkőzésből Nagy­­britannia, az anyakirályné, amely fenye­getve látja a méhkas századok óta össze­gyűjtött mézét, kereskedelmét, iparát, ki­vitelét, birtokait és egész nagyhatalmi jö­vendőjét. De meg fog mozdulni az egész germán contingens is, maga ellen ingerelve ezzel a szláv nagyhatalmat, amely ebben a kérdésben legközelebb van, birtokainál fogva érdekelve. A törökök kiűzése Európából már több százéves kérdés. De valahányszor csak ezt a kényes kérdést legtávolabbról is fölvetették, mindannyiszor megakadályoz­ták — a politikai egyensúly címén — az európai nagyhatalmak. Mert Konstantiná­polyt a törökök, kezéből kiragadni, annyi — úgymond Cantu Cézár — mint Európát a muszka cár lábainál heverve látni. Nagyon jól látta ezt Nagy Péter, a minden oroszok nagyhatalmú állásának megalapitója, aki a Kaspi-tó partjáig tolta előre birodalma határait, Perzsia belügyei­­be bele­szólt és hogy ezt tehesse, amiért a muzsikok (parasztok), kik politikáját föl nem fogták, gyűlölték, de a bojárok (ne­mesek) dicsőítették, naszádokat szervezett s a népre mérhetetlen adókat vetett ki. Fölfogta ezt a kérdést ötödfél századdal előbb Hunyady János és lángeszű Mátyás­­ fia, akik egymagukban, karddal akarták e kérdést megoldani. És ha nem épen az igazsiita mohamedánok legnagyobb csú­­csára ült volna ép akkor a trónon, tán a kérdést egyszers mindenkorra megoldották volna. S Nyugat-Európa és a keresztény civilizáció Magyarországnak soha meg nem hálálhatja, hogy ez 8 századon át volt a tsjeözönlő keleti pogányság, az ázsiai mohamedánizmus ellen Európának áttör­­hetetlen ércfala, végül gyenge királyok alatt, a magyar saját holttetemét állította fel védőgátul a benyomuló keleti pogány­ság ellenében Nyugat védelmére, ő magát feláldozta — de mint Thaly Kálmán által „szent öregnek“ nevezett Odeskalchi, XI. Ince pápa, mondja — a pogányságnak Kelet kapuján a Nyugatra való benyomu­lását megakadályozta. Így függött össze a keleti kérdés hazánk szabadságával. XIV. Lajos észrevette mind a nyu­gati, mind a keleti kérdés veszedelmét és hogy megtörje veszélyes tengeri ellenfelét, H­ollandiát, melynek akkor háromszor annyi hajója (15,000) volt, mint Európa többi államainak — s Velence kereskedel­mét, iparát, hatalmát örökölte, — előbb ezt Nyugaton, majd másik ellenségét, a törököt, Kelet felől, — IV. Mohamedet sietett ártalmatlanná tenni. De midőn meg­bénította a törököt, ezzel megteremtette az orosz világuralmat, az északi kérdést, így fonódott egymásba észrevétle­nül és elvárhatlanul a három nagy politikai probléma: a nyugati, északi és keleti kér­dés. Úgy vagyunk e három kérdéssel, mint a mithológia a Párkák: Klotho, La­chesis és Atropos hármasával, akiket min­dig együttesen ábrázolnak, s ahol az egyik felüti fejét, vakon előre megmondhatjuk, hogy a háttérben együtt van mind a három. A keleti kérdés igazán akuttá rend­szerint az északi kérdés folytán vált csak. Gondoljunk csak a krími háborúra. De akuttá vált már akkor, midőn Oroszország hódításaival kapcsolatot teremtett Európa és Ázsia birtokában. Minél előbbre nyo­mult Ázsiában, annál inkább összeütköz­tek Oroszország érdekei a „mennyei biro­dalommal“ Kínával. S legközelebb a kínai keresztények üldözése adott reá alkalmat. Mielőtt a keresztények apostolai, a Jézus­társaságiak befejezhették volna a XVII. században Kína megtérítésének munkáját, kitiltották őket a „mennyei birodalom“­­ból. Kang-hsi császár, az 5020 kötetes kínai enciklopédia kiadója, felvilágosodott férfiú lévén, újra befogadta őket, mint a civilizáció terjesztőit. Azonban újabb for­dulat állott be, midőn 1704-ben és 1718- ban, XI. Kelemen, a Jézustársaságiakat, akik, hogy a 400 milliónyi Kínát a keresz­ténységnek megnyerjék, a kinai nép szel­lemét a szertartásban tekintetbe akarták venni, ünnepélyesen letiltotta s ezáltal a közel 400 millió tehát egész Európa la­kosságának számával felérő óriási biroda­lomnak a kereszténységhez való csatla­kozását beláthatatlan időre elodázta. XIII. Benedek megerősítette elődének bulláját. Ekként meghiúsult a nyugati politi­kának egyik legfőbb s talán egyetlen ma­gasztos és önzetlen célzattal bíró kérdése, hogy a kereszténység mai közel 400 mil­liónyi arányáról egyszerre két annyira, 800 millióra szökjék fel, ami az emberiség jelenlegi létszámának két negyedét ütné meg. De van a keleti kérdésnek még egy ol­dala. S épen erről az oldalról fenyegeti Európát a legnagyobb veszély, az elözön­­lés veszedelme. Tartsunk csak egy kis hadi­szemlét. Elég világosan beszélnek a szá­mok. Európa területe 10.100.000 négy­szögkilométer, 437 millió lakóval, Ázsia területe 41.600.000 négyszögkilométer 851 millió lakóval, melynek csaknem fele 360, közel 400 millió esik Kínára, közel 200 millió a rézbőrű­ekre, Indiára. Ez a két faj egymásnak ellensége, de egyetért egyben, az európai faj gyűlöleté­ben. Nagybritannia leigázta az Indiákat, de mind a mai napig nem tudta őket meg­nyerni. A rézbőrű mint egy ember áll mind talpra, ha császáruk, a Kaisarska of India ellen kell fegyvert fogni. Nagybritannia milliókat ,költ Indiában vallási és közok­tatásügyi célokra, de kiaknázza az Indiák minden gyémántját, aranyát, mérhetetlen terményeit, kincsét. S ezt az indok milliói boszut lihegve említik mindig. Volt alkal­munk számos benszülöttel és idegennel érintkezhetni, akik tíz évnél tovább éltek és működtek Ázsiában és érintkeztek a népnek nagy tömegével. Ezek szájából vesszük a szót, hogy a benszülöttek izzó gyűlölettel hordozzák a britt jármot. És Kína érdekei már jó ideje­­ összeütköztek Oroszországgal. A leszámolás ideje soké már aligha fog késni — így éreznek magut a benszülöttek. És hogyha ez az óra mad itt, akkor valósul csak meg igazán a Haticsi vésztjósló mondat: hogy nagy birodalom fog összedőlni! Hogy melyik? Isten a meg­­mondhatója! így bonyolódik mind jobban össze a politika három gombolyagja: a nugati, az északi és a keleti kérdés. És hogyha majdan mérkőzése kerül a sor és a népek fegyverrel kezelten adják meg az elsülyedő birodalomnak: a vég­­tisztességet és ha a magyarnak is kardot kellene kötnie, legyen a jelszó, mely Rá­kóczi Ferenc díszszablyáján ragyog: Ne me tire pas sans raison, ne me remets point sans honneur — ne ránts ki ok nél­kül a hüvelyből, ne helyezz vissza hüve­lyembe a nélkül, hogy becsületet vallottál volna!

Next