Dunántúl, 1913. június (3. évfolyam, 124-149. szám)

1913-06-01 / 124. szám

Ill. évfolyam. EIS fizeté al­ig tíz évre . , fél évre . . . Negyedévre . . Egy hóra . . . Egy szám itt S ffír, Kiadóhivatal: L­eaaa-utca 4. u Kiadó telefonja: 2 tt. mg­»t Mlk Mpakht null. Pécs, 1913. junius 1. Szerkesztik í Ly ••um-utca 4. Felelős szerkesztő: KásmÁRKY ISTVÁN ét Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adnak vissza.­­* Hirdetések díjszabás szt Zichy János gróf és a Désy-pör. Pécs, május 31. (­er.) Érdekes és a magyar viszo­nyokra szomorúan jellemző az a kommen­tálás, amellyel a magyar sajtó Zichy János grófnak a Désy-Lukács-pörben való tar­tózkodó vallomástételét kísérte. Ellenzéki és kormánypárti lapok egyaránt visszaél­tek ezzel, miután céljuk nem az igazság megállapítása volt, hanem egyes egyedül az, hogy a saját malmukra hajtsák a vizet. Ebbe az elfogult hangulatba csúnyául bele­esett a kormány megingott politikáját szol­gáló laptársunk, a Pécsi Napló is, amely önmagához és múltjához, de olvasóihoz sem méltóan úgy állítja be Zichy János gróf egyébként ártatlannak tartott tanú­vallomását, mintha annak megtételében a közte és Lukács között fönálló politikai antagonizmus“ játszott volna közre. Ez a kicsinyes gyanúsítás természetesen nem ér fel Zichy János grófnak a magyar politikán­­ messze túl eső közéleti tisztaságához, de csodálkozást és sajnálkozást vált ki belő­lünk laptársunk ilyen gyors átváltozása és következetlensége, mert előttünk fekszenek ugyancsak a most gyanúsító lapnak Zichy János gróf személyével kapcsolatos cikkei, amelyek akkor láttak napvilágot, amikor Pécs város egyhangú lelkesedéssel dísz­polgárainak sorába iktatta Zichy János grófot. Nem citáljuk ezeket a hódoló cikke­ket laptársunk fejére, de ajánljuk, olvassa el ez évi január 18., január 21. és február 28-iki lapszámában közölt saját cikkeit, amelyek meg fogják győzni arról, hogy Zichy János gróf személyét, egyéniségét a Pécsi Napló is egészen másnak ismeri. Igaz, hogy akkor, amikor ezek a hódoló cikkek íródtak, Zichy János gróf még aktív miniszter volt, s most nem az, de talán ennyi változás még­sem elegendő ahoz, hogy laptársunknak a közélet egyik kiváló férfiáról, Pécs város díszpolgáráról alko­tott véleményét ilyen gyors iramban meg­változtassa? Ugyanebben a közleményben egy má­sik bátortalan gyanusítás is lappang, amely Zichy János gróf választási költségeire vonatkozik, hogy tudniillik Zichy János gróf választási költségei igen jelentékeny összeget tettek ki. ►Pedig­­épem a Pécsi Naplónak kell tudnia legjobban, hogy Pé­csett Zichy János gróf megválasztása min­den vesztegetés­ félétől mentes, tiszta volt, mint ahogy tiszta­ volt a választás Egerben is és talán alig van munkapárti mandátum még egy, amely ezzel a tisztasággal és ol­csósággal dicsekedhetnék. Ismerjük any­­­­nyira laptársunk komolyságát, hogy ennek az alaptalan és hazug vádnak ő sem ül fel. Zichy János gróf eddigi közszereplé­sével s a mai időkhöz nem simuló közéleti tisztaságával messze föléje emelkedett a napi kicsinyes politikai veszekedéseknek, épen azért csodálkozással és meglepetés­sel látjuk, hogyan kullog laptársunk is a következetlenségben a mai politikai hata­lomért aggódó kormánypárti sajtó nyomá­ban, pedig kár, nagyon kár, mert ez az út, amelyen lépésről-lépésre lefelé haladnak, már nem tarthat sokáig. A most felkavart politikai posványból mi sem tudunk megállapítani mást, mint amit laptársunk, a Pécsi Napló már ez év február 28-iki számában Zichy János gróf lemondásával kapcsolatban megállapított, hogy biztosra vehető: ,,Bármit hozzanak is a jövő politikai fejlemények, a Zichy Já­nos grófokat nem lehet skarb­a tenni, ha­nem az egészséges politikai fejlődés egye­nesen megkívánja, hogy legyenek teljes ér­tékű tartalékosaink, akik felé reménykedve nézhet a nemzet.“ A „DUNÁNTÚL“ telefonszámai: Szerkesztőség: 650. Kiadóhivatal: 222. Korszerűi­leri kérdések. Irta: Polácsi János. Nom ?noke* Váratl­ul érte meghívásom. Nem kevésbbé meglepő a beszélgetésünk , a­,mint a meghívón áll: „Paedagogiai értekezlet nevet adtunk e gyűlésnek. Tár­gyalni fogjuk a jelenlegi népiskolai tanügyi állapotokat. Érdekes, hogy előadóul nem ta­nító szerepel, hanem egy atya, ki gyerme­két nagyon szereti. Ő évek óta nemcsak ne­veli, de tanítja is gyermekét. A kis­fiú már a negyedik osztályr­a jár. A jó atya naponkint felkíséri fiát az irkomba és ha tab sít, onnan ismét haza. Gazdag a szerzett tapasztala­tokban. Hallgassuk meg. — Harmincöt, har­minchat évesnek látszó férfiú emelkedett fel, hogy a ház urának bevezető szavai után a jelenlegi tanügyi állapotokról szóljon. Uraim! Az elmúlt héten ismét fenn jár­tam az iskolában. Vártam a fiamat. Kissé ko­rán érkeztem. Az osztály előtti folyosón sé­tálgattam. Akarva nem akarva hallottam az előadásokat. Régi, negyedszázados emlékek rajzottak lelkemben. Mintha tegnap lett vol­na. — Az első osztályból (fiuk voltak) egy sértően vékony női hang szakadozott fosz­lányai repültek felém: „Hát te miért nem figyelsz!!? — Hogy ültök? — Kezet karba!! Mindenki ide vigyázzon!! — Mi az megint? ..? ... A K. pad alatt rajzol!! — Úgy?! Állj fel a helyeden, te haszontalan! Ide vi­gyázz!!! A macskának van feje, törzse. Mije van a macskának? N.? — A fején vannak ... Az első lábán öt, a hátulsón négy hegyes karom van . . . Majd később hallom . . . azért nem kopnak ... Mi az már megint? A kis L. az olvasókönyvét nézi!! Állj fel!! Miért nem figyelsz te . . .? Nem tudom !! ... Én sejtem, mélyen tisztelt hallgatóim, hogy az a kis­fiú miért nem figyelt. Fájó szív­vel lépegettem a második osztály ajtaja felé. Halotti csend. Mintha ravatalos szoba előtt állnék. Úgy látszott üres a tanterem. Nem, egy férfi hang megszólalt: Meddig várjak még??! Te már megint nem tanultál otthon? — Mondd meg neki N.! — ötvenhat! Nyolc­­szorhét az ötvenhat! Tovább! Kilencszerhét­­azhatvanhárom. . . három, tizszerhétazhet­­ven. Egyszer nyolcaznyolc. Elég!! Elég!!! Tovább nyolccal N.­ . .Itt őrletnek. Az ér­telem erősítésén fáradoznak . . Szegény fiuk, elcsigázott tanító . . . Fájó szívvel lépegettem tovább. Az embernevelés e gyáraira gondoltam. Mi tör­ténhet itt tíz hónapon keresztül? Hát így kell ennek lenni? Ezek a leghelyesebb eljá­rások a tanítás terén? Avagy itt nincs hala­dás! Hisz ez a tanítás vaskorszaka!! A har­madik osztály ajtaja előtt hirtelen megrez­zentem. Egy gyermek kereplő hangja töltötte be az osztályt és hangzott a folyosóra. A pécsi járás és egyúttal Baranya vármegyé­­nek székhelye Pécs, szabad királyi város. Itt lakik a püspök, főispán és főszolgabíró. (Ahá, gondoltam, itt földrajz van!! És tényleg!) Van sok iskolája, pap és tanítóne­­velő intézete, hadapród iskolája. (Ez is föld­rajz!!) Van benne királyi törvényszék és kir. tábla. Nagyszerű vasútállomása és új posta­palotája messze földön ritkítja párját. Szá­mos temploma közül a gyönyörű négytor­­nyú püspöki székesegyház az egész ország­ban ismeretes. Több nagy gyára közül a Zsolnay-féle parcellán edénygyár világhírű. Belevág a tanító hangja: Voltál-e már a Zsolnay-gyárban? — Nem voltam!! Beszélj tovább! Lakói iparral, kereskedéssel és szőlő­műveléssel foglalkoznak. A járás nevezetesebb helységei: — Erről majd NI.: A járás nevezetesebb helységei: Sza­bolcs, Somogy, Vasas szénbányák­kal. Hosszú­hetény határában van a Zengő hegycsúcs. Üszög puszta, nagy va­sútállomással, igen szép vidéken. E­g­e­r­á­g, szép templommal és nagy vásárokkal. Rác­­p­e­t­r­e, szorgalmas földművelő lakosokkal. Szilvás, szőlőhegyeiben (?) kitűnő fehér bor terem. G­ö­r­c­s­ö­n­y, jó búzát teremt?) Uj gőzmalommal. Itt halt meg Szauter An­tal plébános, országos hirű­ tanférfiu. (?) P . 11 é­r­d. határában jó búza, jó bor és ki­tűnő cseresznye terem. Kővágószőllős kőbá­nyával, lakói föld és szőlőműveléssel foglal­koznak. (Deutsch Kálmán: Baranyamegye földrajza. 10—11. old. 1909.) Még egyszer elmondja N.­ Hogy tudták, ók hogy tudták? Minden­ki meglehet elégedve a tanító és a gyerme­kek fáradozásával. Csakhogy itt vajmi ke­veset hallottam a földről, az azon élő nö­vény-, állat- és embervilágról. Arról pld.: Lapunk mai száma 16 oldal.

Next