Dunántúl, 1913. július (3. évfolyam, 150-176. szám)
1913-07-01 / 150. szám
s évfolyam. ISO. szám. Kedd. Pécs, 1913. július 1. Szerkesztőség: Lyceum utca 4. Egy Felelős szerkesztő ”r KÉSmflAKY ISTVÁNtfe Szerkesztőség telefonja, 650. szám. Kéziratokat nem adunk — vissza. «■ Hirdetések díjszabás szerint Előfizetési év: Égési évre . . . 24'— Félévre .... 12*— Negyedévre . . . 6 — Egy hóra .... t— |§|| Egy szám ára 8 fillér, Kiadóhivatal: Lyceum utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. 9B A Pécsegyházmegyei Tanítóegyesület közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Pécs, junius 30. A Pécsegyházmegyei Róm. Kath. Tanítóegyesület ma délelőtt tartotta évi rendes közgyűlését a tagok élénk és szokatlanul nagy érdeklődése mellett. Zichy Gyula gróf megyéspüspök gyengélkedése miatt ez alkalommal nem jelenhetett meg tanítói körében s helyette a tanítóság másik lelkes barátja Igaz Béla kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő töltötte be az elnöki tisztet. Részt vett a közgyűlésen Ember János kir. tanfelügyelő, aki ez alkalommal is kimutatta nagy rokonszenvét az egyházmegyei tanítóság iránt, sőt egy gondolatokban gazdag szabadelőadásával követendő útmutatásokkal is szolgált. Reggel a fél 8 órai szentmise után, melyet Igaz Béla dr. kanonok tartott, tömegesen vonult fel a tanítóság a pécs-külvárosi kath. kör dísztermébe, mely a közgyűlés helyéül volt kiszemelve. 8 óra után Horváth Ignác világi elnök nyitotta meg a közgyűlést megelőző szakosztályi üléseket és pedig erőben a pártfogó szakosztály megalakulása volt napirendre tűzve. Meleg szeretettel üdvözölte a feltűnő szép számban megjelent papokat és a múlt évi közgyűlés határozata alapján indítványozta, hogy alakuljon meg végleg az egyesület új szakosztálya: a patronage szakosztály, melyre oly szép hivatás vár. Alkalmasabb embert alig ajánlhatna annak vezetőjéül, mint Szieberth Róbert áll. isk. igazgató-tanítót. Kéri a megjelent egyesületi tagokat, válasszák meg őt elnökké, szakosztályi jegyzőkké ajánlja Pogácsi János szabolcsbányatelepi tanítót és Lasányi János tótujfalui igazgató-tanítót. Az újonnan megalakult szakosztály lelkes éljenzéssel megválasztja az ajánlt tisztviselőket. Most Sziebert Róbert elnök vette át a szót és ecsetelte a szakosztály jövő munkáját és annak nemes célját, amit egyhangúlag helyesléssel vettek tudomásul és hogy a tanítóság mily fogékony az ilyen kiválóan nemes és szép munkakör tevékeny betöltésénél, igazolja az, hogy a jelenlevők közül mintegy 130—140-en nevük aláírásával jelentkeztek működő tagokul. Majd egy igen értékes dolgozat került felolvasásra és amely a tanitók patronage tevékenységéről szól és amely tartalmánál és gyönyörűen megirt székirályánál fogva arra érdemesittetettett, hogy az a hivatalos közlönyben való közlésre elfogadtatott és jutalomra méltónak mondatott ki. Ember János kir. tani. Boda Károly s mások felszólalása után elnök lelkes szózatával ért véget a patronage szakosztály ülése, mely után a módszertani szakosztály ülését Szentkirályi Ede gerdei igazgató-tanitó nyitotta meg. Ezután Ember János kir. tanfelügyelő tartott a „magyar nyelv és számtantanítás” címén, gondolatokban gazdag s nagy gyakorlati érmékkel bíró előadást. A kitűnő pedagógus fejtegetései, aki egy hosszú munkával először élettapasztalataiból nyújtott a tanítóságnak élvezetes módon ismereteket. Aki mint jeles gyakorló tanító az iskolai életből vett példákkal illusztrálta a maga igazát és nem volt tanító ember, aki el nem ismerte volna, hogy a mondottak minden szava arany igazság amely ha követve lesz, eredményes munkára lehet kilátásunk és el lesz érve az, hogy a tanítói munka úgy minősíttessék, hogy abból szeretett hazánknak csak úgy mint a tanítónak haszna lesz. — A tárgyhoz szóltak a többek között: Éberhardt János mucsi tanitó, Révészy József személyi tanitó. Ezután a közgyűlést tartották meg. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: Igaz Béla dr. elnök a közgyűlést egynegyed 11-kor nyitotta meg a következő magas szárnyalásu beszéddel: ő Méltósága a Gróf és Püspök Ur kegyes Főpásztorunk meghülyésből származó, makacs hurutja miatt ezen alkalommal személyesen nem jelenhetett meg körünkben s azért csekélységemet méltóztatott megbízni a mai közgyűlés megnyitásával, vezetésével valamint azzal, hogy meleg, szeretettel teljes üdvözletét adjam át a tisztelt közgyűlésnek. Nem hallhatjuk ezen alkalommal a méltósága ihletett ajkairól főpásztori lelkes, buzdító, irányító szózatát. Midőn e fölött legőszintébb sajnálkozásunkat nyilvánítjuk, ugyanakkor nem mulaszthatjuk el, hogy a legmély-Vj -Joxtett szeretettel és nagyhalával ne emlékezzünk meg róla, kérvén a Mindenhatót, Hogy áraszsza el őt kegyelmének bőségével és tartsa meg Egyházunk, valamint a kath tanügy és nevelésügy javára, melyért Sajával és tettel annyit fáradozott és áldozott hogy azt legfeljebb az utókor lesz képes igazán méltányolni. őszinte, mélységes megilletődés hatja áz egész valómat, midőn a picsegyházmegyei rk. tanítóegyesület közgyűlését első alkalommal megnyitom. Előttem látom, itt tisztelem azokat, kiknek kezbe van letéve egyházmegyénkben a kath. oktatás, nevelés fontos ügye. Itt van szerencsém üdvözölhetni a kér. tanfelügyelő, az iskolaigazgató plébános urakat, az iskolagazgató tanító urakat és tanítónőket oly szép és tekintélyes számban, hogy maga ezen körülmény már lélekemelőleg hat. Még fokozódik csak megilletődésem, ha elgondolom, hogy mindnyájukat nem a szórakozás vágya, hanem az ügybuzgóság, a tanügyért való lelkesedése hozta ide s indította arra, hogy a kedves otthon kényelmét feláldozva itt megjelenjenek és érdeklődjenek szent ügyünk, a magyar vallásos és hazafias tanügy iránt. Ebben a tiszteletreméltó érdeklődésben vélem egyben annyk biztosítékit megállapítani, hogy kath. iskolaügyünket nem kell féltenünk az elmaradottságtól, amint kiállottuk a versenyt a múltban, épugy nem akarunk elmaradni helyében sem. Haladás korát éljük, előre tör, fejlődik minden rohamosan a szellőim és anyagi élet terén Vs ig lelkünk magasban e, a Zsoltáros szerint: Te hozzád emelem föl Úrim, lelkemet, én Istenem! tebenned bzom, meg ne piruljak,“ addig elménk telünk számára a levegőt akarja meghódítani a kormányozható léghajó és a repülőgépek különféle szerkezetei által. De ha mindi előre tör, akkor nem szabad nekünk sen elmaradnunk. Föl kell vennünk a verseny.S mennél versenyképesebbekké válunk, annál inkább valósítjuk meg egyesületünk célját, mely alapszabályaink 2. § értelmében a következő: „A pécsegyházmegyei tanitók szellemi, erkölcsi anyagi erejének katholikus magyar nevelés és tanitásügyi célra egységes szervezetbe való foglalása. Továbbá: „Pályadíjak kitűzése által a tanítók szellemi és szakszerű tökéletesedésének ügyét szolgálni.“ Azért ha előre iparkodunk jutni, ha meg akarjuk valósítani egyesületünk nemes és magasztos célját és vele felvirágoztatni a magyar katholikus tanügyet, akkor nem elég, hogy az egyesület egy-két tagja dolgozzék, haladjon, hanem különbség nélkül mindenkinek ki kell venni a maga részét a munkából. Amint az emberi test addig fejlődik, addig egészséges, míg minden szerv, minden testrész megfelel feladatának és elsatnyul, beteggé lesz, amint egyes testrészek nem felelnek meg rendeltetésének, hasonlóképen ilyen nagy, tekintélyes egyesület, mint a minő a mienk, csak addig életképes, addig haladhat, addig felelhet meg nemes feladatának, amíg minden egyes tagja működik, dolgozik! Előre tehát, dolgozzunk, fáradjunk mindnyájan. Műveljük, istápoljuk lelkünket; nem lehet igazán buzgó, lelkes kötelességtudó tanító és tanítónő az, akinek nincs élő. vollert hite és nem él szent like, egy ú házának parancsai szerint. Ami a vér a testben, az a hit és a hit szerint való élet a szellemi életben. Ez ad erőt, ez kölcsönöz munkakedvet, kitartást, ügyszeretetet. Képezzük magunkat, gyarapítsuk ismereteinket. Ne feledjük szemünk elől, hogy aki tanítani akar, annak tanulnia kell, mert ellenkező esetben nemcsak nem halad, hanem visszamarad. Csak akkor leszünk ha gyermekei egyházunknak, hasznos, hivatásos polgárai, munkásai édes hazánknak, ha haladunk, ha dolgozunk. Ezen hithű, odaadó munka fog áldásossá válni egyházunkra és a tanítóságra, mert egyházunknak hitbuzgó, édes hazánknak becsületéhez lelkes, kötelességtudó, felvilágosodott nemzedéket fog nevelni a kath. tanítóknak becsülést és tiszteletet fog szerezni. Úgy legyen! A közgyűlést ezennel megnyitom. Ezek előrebocsátása után a tisztelt közgyűlés és a pécsegyházmegyei rk. tanítóegyesület szives, jóindulatú támogatását kérem új tisztemben, melyet soha nem kerestem, de mivel ő Méltósága kegyes és meg nem érdemelt bizalma egyházmegyei főtanfelügyelővé kinevezett és az egyesület alapszabályai részemre ezen tisztet, amennyiben elvállalom, biztosítják, lelkem alázatosságával elfogadom, ezt azon élénk tudatban, hogy a csatát a képzett tisztikar, a lelkes közkatonák nyerik meg s nem a hadvezér. Nem mulaszthatom még el, hogy a legmélyebb tisztelettel meg ne emlékezzem azon férfiúról, aki az elnöki tisztben elődöm volt, Méltóságos és Főtiszt. Wajdits Gyula pápai praelátus, prépost-kanonok úrról, ki ezen egyesület bölcsejét ringatta és akkora tudással és bölcsességgel vezette, hogy csak tiszteletet és szeretetet váltott ki mindnyájunk lelkéből és akinek nyomdokaiba is lépni gyengének érzem magamat. Oly hervadhatatlan érdemeket szerzett . Méltósága egyesületünk és kath. tanügy terén, hogy meg vagyok győződve, mindnyá-