Dunántúl, 1913. július (3. évfolyam, 150-176. szám)

1913-07-01 / 150. szám

s évfolyam. ISO. szám. Kedd. Pécs, 1913. július 1. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. Egy Felelős szerkesztő ”r KÉSmflAKY ISTVÁNtfe Szerkesztőség telefonja, 650. szám. Kéziratokat nem adunk — vissza. «■ Hirdetések díjszabás szerint Előfizetési év: Égési évre . . . 24'— Félévre .... 12*— Negyedévre . . . 6 — Egy hóra .... t— |§|| Egy szám ára 8 fillér, Kiadóhivatal: Lyceum­ utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. 9B A Pécsegyh­ázmegyei Ta­nítóegyesület közgyűlése. — Saját tudósítónktól. — Pécs, junius 30. A Pécsegyházmegyei Róm. Kath. Ta­nítóegyesület ma délelőtt tartotta évi ren­des közgyűlését a tagok élénk és szokatlanul nagy érdeklődése mellett. Zichy Gyula gróf megyéspüspök gyengélkedése miatt ez alkalommal nem jelenhetett meg tanítói kö­rében s helyette a tanítóság másik lelkes barátja Igaz Béla kanonok, egyházmegyei főtanfelügyelő töltötte be az elnöki tisztet. Részt vett a közgyűlésen Ember János kir. tanfelügyelő, aki ez alkalommal is kimu­tatta nagy rokonszenvét az egyházmegyei tanítóság iránt, sőt egy gondolatokban gaz­dag szabadelőadásával követendő útmutatá­sokkal is szolgált. Reggel a fél 8 órai szentmise után, melyet Igaz Béla dr. kanonok tartott, tö­megesen vonult fel a tanítóság a pécs-kül­­városi kath. kör dísztermébe, mely a köz­gyűlés helyéül volt kiszemelve. 8 óra után Horváth Ignác világi el­nök nyitotta meg a közgyűlést megelőző szakosztályi üléseket és pedig erőben a pártfogó szakosztály megalakulása volt na­pirendre tűzve. Meleg szeretettel üdvözölte a feltűnő szép számban megjelent papokat és a múlt évi közgyűlés határozata alapján indítványozta, hogy alakuljon meg végleg az egyesület új szakosztálya: a patronage szakosztály, melyre oly szép hivatás vár. Alkalmasabb embert alig ajánlhatna annak vezetőjéül, mint S­z­i­e­b­e­r­t­h Róbert áll. isk. igazgató-tanítót. Kéri a megjelent egye­sületi tagokat, válasszák meg őt elnökké, szakosztályi jegyzőkké ajánlja P­o­g­á­c­s­i János szabolcsbányatelepi tanítót és L­a­­sányi János tótujfalui igazgató-tanítót. Az újonnan megalakult szakosztály lelkes éljen­zéssel megválasztja az ajánlt tisztviselőket. Most S­z­i­e­b­e­r­t Róbert elnök vette át a szót és ecsetelte a szakosztály jövő munká­ját és annak nemes célját, amit egyhangúlag helyesléssel vettek tudomásul és hogy a ta­nítóság mily fogékony az ilyen kiválóan ne­mes és szép munkakör tevékeny betöltésé­nél, igazolja az, hogy a jelenlevők közül mintegy 130—140-en nevük aláírásával je­lentkeztek működő tagokul. Majd egy igen értékes dolgozat került felolvasásra és amely a tanitók patronage tevékenységéről szól és amely tartalmánál és gyönyörűen meg­irt szék­irályánál fogva arra érdemesittetet­­tett, hogy az a hivatalos közlönyben való közlésre elfogadtatott és jutalomra méltónak mondatott ki. Ember János kir. tani. B­o­­d­a Károly s mások felszólalása után elnök lelkes szózatával ért véget a patronage szak­osztály ülése, mely után a módszertani szakosztály ülését Szen­tkirályi Ede gerdei igazgató-tanitó nyitotta meg. Ezután Ember János kir. tanfelügye­lő tartott a „magyar nyelv és számtantaní­­tás” címén, gondolatokban gazdag s nagy gyakorlati érmékkel bíró előadást. A kitű­nő pedagógus fejtegetései, aki egy hosszú munkával először élettapasztalataiból nyúj­tott a tanítóságnak élvezetes módon ismere­teket. Aki mint jeles gyakorló tanító az isko­lai életből vett példákkal illusztrálta a ma­ga igazát és nem volt tanító ember, aki el nem ismerte volna, hogy a mondottak min­den szava arany igazság amely ha követve lesz, eredményes munkára lehet kilátásunk és el lesz érve az, hogy a tanítói munka úgy minősíttessék, hogy abból szeretett hazánk­nak csak úgy mint a tanítónak haszna lesz. — A tárgyhoz szóltak a többek között: Éberhardt János mucsi tanitó, R­é­v­é­­s­z­y József személyi tanitó. Ezután a közgyűlést tartották meg. A közgyűlésről részletes tudósításunk a következő: Igaz Béla dr. elnök a közgyűlést egynegyed 11-kor nyitotta meg a követ­kező magas szárn­yalásu beszéddel: ő Méltósága a Gróf és Püspök Ur ke­gyes Főpásztorunk meghülyésből származó, makacs hurutja miatt ezen alkalommal sze­mélyesen nem jelenhetett meg körünkben s azért csekélységemet méltóztatott megbízni a mai közgyűlés megnyitásával, vezetésével valamint azzal, hogy meleg, szeretettel teljes üdvözletét adjam át a tisztelt közgyűlésnek. Nem hallhatjuk ezen alkalommal a méltósága ihletett ajkairól főpásztori lelkes, buzdító, irányító szózatát. Midőn e fölött legőszin­tébb sajnálkozásunkat nyilvánítjuk, ugyan­akkor nem mulaszthatjuk el, hogy a legmé­­ly-Vj -Joxtett szeretettel és nagyhalával ne emlékezzünk meg róla, kérvén a Mindenhatót, Hogy árasz­­sza el őt kegyelmének bőségével és tartsa meg Egyházunk, valamint a ka­th tanügy és nevelésügy javára, melyért Sajával és tet­tel annyit fáradozott és áldozott hogy azt legfeljebb az utókor lesz képes igazán mél­tányolni. őszinte, mélységes megilletődés hatja áz egész valómat, midőn a picsegyházme­­gyei rk. tanítóegyesület közgyűlését első al­kalommal megnyitom. Előttem látom, itt tisztelem azokat, kiknek kezbe van letéve egyházmegyénkben a kath. oktatás, nevelés fontos ügye. Itt van szerencsém üdvözölhet­ni a kér. tanfelügyelő, az iskola­igazgató plébános urakat, az iskolagazgató tanító urakat és tanítónőket oly szép és tekinté­lyes számban, hogy maga ezen körülmény már lélekemelőleg hat. Még fokozódik csak megilletődésem, ha elgondolom, hogy mind­nyájukat nem a szórakozás vágya, hanem az ügybuzgóság, a tanügyért való lelkese­dése hozta ide s indította arra, hogy a kedves otthon kényelmét feláldozva itt megjelenje­nek és érdeklődjenek szent ügyünk, a ma­gyar vallásos és hazafias tanügy iránt. Ebben a tiszteletreméltó érdeklődés­ben vélem egyben annyk biztosítékit meg­állapítani, hogy kath. iskolaügyünket nem kell féltenünk az elmaradottságtól, amint kiállottuk a versenyt a múltban, épugy nem akarunk elmaradni helyében sem. Haladás korát éljük, előre tör, fejlődik minden ro­hamosan a szellőim és anyagi élet terén Vs ig lelkünk magasba­n e, a Zsol­táros szerint: Te hozzád emelem föl Úrim, lelkemet, én Is­tenem! tebenned bz­om, meg ne piruljak,“ addig elménk telünk számára a levegőt akarja meghódítani a kormányozható légha­jó és a repülőgépek különféle szerkezetei által. De ha mindi előre tör, akkor nem sza­bad nekünk sen elmaradnunk. Föl kell ven­nünk a verseny.­­S mennél versenyképeseb­bekké válunk, annál inkább valósítjuk meg egyesületünk célját, mely alapszabályaink 2. § értelmében a következő: „A pécsegyház­megyei tanitók szellemi, erkölcsi anyagi ere­jének katholikus magyar nevelés és tanitás­­ügyi célra egységes szervezetbe való fogla­lása. Továbbá: „Pályadíjak kitűzése által a tanítók szellemi és szakszerű tökéletesedésé­nek ügyét szolgálni.“ Azért ha előre iparkodunk jutni, ha meg akarjuk valósítani egyesületünk nemes és magasztos célját és vele felvirágoztatni a magyar katholikus tanügyet, akkor nem elég, hogy az egyesület egy-két tagja dol­gozzék, haladjon, hanem különbség nélkül mindenkinek ki kell venni a maga részét a munkából. Amint az emberi test addig fejlő­dik, addig egészséges, míg minden szerv, minden testrész megfelel feladatának és el­­satnyul, beteggé lesz, amint egyes testré­szek nem felelnek meg rendeltetésének, ha­sonlóképen ilyen nagy, tekintélyes egyesü­let, mint a minő a mienk, csak addig életké­pes, addig haladhat, addig felelhet meg ne­mes feladatának, amíg minden egyes tagja működik, dolgozik! Előre tehát, dolgozzunk, fáradjunk mindnyájan. Műveljük, istápoljuk lelkünket; nem lehet igazán buzgó, lelkes kötelesség­­tudó tanító és tanítónő az, akinek nincs élő. vollert h­ite és nem­ él szent like, egy ú­ házának parancsai szerint. Ami a vér a test­ben, az a hit és a hit szerint való élet a szel­lemi életben. Ez ad erőt, ez kölcsönöz mun­kakedvet, kitartást, ügyszeretetet. Képezzük magunkat, gyarapítsuk isme­reteinket. Ne feledjük szemünk elől, hogy a­ki tanítani akar, annak tanulnia kell, mert ellenkező esetben nemcsak nem halad, ha­nem visszamarad. Csak akkor leszünk ha gyermekei egy­házunknak, hasznos, hivatásos polgárai, munkásai édes hazánknak, ha haladunk, ha dolgozunk. Ezen hithű, odaadó munka fog áldásos­sá válni egyházunkra és a tanítóságra, mert egyházunknak hitbuzgó, édes hazánknak be­csületéhez lelkes, kötelességtudó, felvilágo­sodott nemzedéket fog nevelni a kath. taní­tóknak becsülést és tiszteletet fog szerezni. Úgy legyen! A közgyűlést ezennel megnyitom. Ezek előrebocsátása után a tisztelt közgyűlés és a pécsegyházmegyei rk. tanító­egyesület szives, jóindulatú támogatását ké­rem új tisztemben, melyet soha nem keres­tem, de mivel ő Méltósága kegyes és meg nem érdemelt bizalma egyházmegyei főtan­felügyelővé kinevezett és az egyesület alap­szabályai részemre ezen tisztet, amennyiben elvállalom, biztosítják, lelkem alázatosságá­val elfogadom, ezt azon élénk tudatban, hogy a csatát a képzett tisztikar, a lelkes közkatonák nyerik meg s nem a hadvezér. Nem mulaszthatom még el, hogy a leg­mélyebb tisztelettel meg ne emlékezzem azon férfiúról, aki az elnöki tisztben elődöm volt, Méltóságos és Főtiszt. Wajdits Gyula pá­pai praelátus, prépost-kanonok úrról, ki ezen egyesület bölcsejét ringatta és akkora tu­dással és bölcsességgel vezette, hogy csak tiszteletet és szeretetet váltott ki mindnyá­­ju­nk lelkéből és akinek nyomdokaiba is lép­ni gyengének érzem magamat. Oly hervadhatatlan érdemeket szerzett . Méltósága egyesületünk és kath. tanü­gy terén, hogy meg vagyok győződve, mindnyá-

Next