Dunántúl, 1913. szeptember (3. évfolyam, 202-225. szám)
1913-09-02 / 202. szám
III. évfolyam. 202. szám. Kedd Pécs, 1913 szeptember 2. Szerkesztőség: Lyceum utca 4. as. Felelős szerkesztő: KÉS/MÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adtak vissza.3Sl£› Hirdetések díjszabás szerint. Előfizetési ár: Egész évre . . . 24.— Félévre...................12.— Negyedévre . . . 6.— Egy hóra .... 2.— Egy szán ára 8 fillér. Kiadóhivatal Lyceum utca 40 u. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. 1) Kabarék beszédért. Pécs, szeptember 1. A magyar közéletnek is egyik legkárosabb betegsége a kizárólag üzleti alapokra fektetett sajtóvállalkozás. Rendesen jó üzlet, mert a sajtóorgánumok a mesterséges eszközökkel fentartott hatalmi rendszernek nélkülözhetetlen eszközei. A legpontosabb készséggel szállítják a szerepek szövegét, hogy a vonzó erkölcsben fogyatékos, hódító érvekben koldus, erőszakos politikának hívei összhangzóan magasztalják az uralkodó irányt és taktusra öltögessék nyelvüket a támadó ellenzék felé. A központi dirigens, a miniszterelnöki sajtóiroda néha ügyesen is dolgozik, bár gyakrabban esik meg az ellenkezője, hogy t. i. ostobaságaival előbb az alája rendelt szerkesztőségeket boszantja, s csak azután háborítja fel, vagy nevetteti meg az olvasót. Mikor egy-egy ilyen bárgyú és amellett prepotens központi közlemény megjelenik, bizonyos részvéttel, de elégtétellel is, gondolunk a kormány zsoldjába szegődött lapok szomorú kötelességet teljesítő munkásaira, akiknek ízlése, tudása és igazságszeretete a megszokott opportunizmus dacára is nehéz próbát áll ki, hogy vájjon betördeljék-e hasábjaik közé a szerencsétlen szellemi szállítmányt. De hát az üzlet ára a vak engedelmesség. Az írói felelősség ugyan a lapé, azonban elhatároljuk ezt Barát Árminék mesterségétől, mikor a Pécsi Napló legutóbbi számában olvassuk a „Habarék párt“ című cikket. Akit még nem figyelmeztettek arra, hogy a miniszterelnöki sajtóhivatal igazmondása, szellemi intelligenciája és morális érzéke mit ér, hogy az olvasóközönséggel szemben milyen merényleteket enged meg magának, hogy milyen humoros és alacsonyító helyzetekbe ugratja kiszolgáló lapjait, annak figyelmét felhívjuk a hivatkozott sorokra. Az Andrássy-pártról ir. Megállapítja róla a közvélemény ellenszenvét. Ez a képzelődés nem is bántó, mert ámbár a gyűjtőnevekkel a legmerészebb visszaélés folyik a politikában,megengedjük, hogy az úgynevezett munkapárti közvélemény csakugyan ellenszenvével tünteti ki az Andrássy-pártot. Ennek a közvéleménynek pedig szószólója ma a Pécsi Napló. Erkölcsi halála lenne már születésekor az új pártnak, ha a munkapárt rokonszenveznék vele. A párt élete, hivatása, egész jövője érdekében és pedig úgy országos, mint helyi vonatkozásban, a legértékesebb politikai erőnk és kincsünk a Pécsi Naplóban hangot kapó közvélemény rokonszenvének hiánya. Ha másként volna, nem kívánnánk erőre kapni. Azért leszünk, hogy az önök ellenszenvét a legteljesebb mértékben kiérdemeljük, azért leszünk, hogy kiszorítsuk önöket a közéletből. Mert becsületes és őszinte meggyőződésünk az, hogy az olyan pártot, mely Lukács Lászlónak és Tisza Istvánnak összes tetteit meg nem ingott bizalommal fedezte, gyökerestől kell már egyszer kiirtani mindenütt, hogy véget vessünk a szolgalelkűség, érdekhajhászat és nemzetietlenség minden képzelhető rendszert fentartó uralmának. Azonban a Pécsi Naplón is keresztül az alakulás előtt álló pártot a legsúlyosabb sértéssel illetik, amikor a közéleti erkölcs megmentésének vezérlő jelszava miatt hazugnak nevezik. Hazugnak azért, mert a függetlenségi párt volt tagja, Désy Zoltán, erős szerepet vitt az alakulásban és mert vele együtt sokan vannak, akik gyakorlati szükségességtől hajtva a függetlenségi politika közvetett szolgálatával e politika Programm formalizmusát félreteszik s férfias nyíltsággal sietnek a pusztuló legfőbb nemzeti javak megmentésée. Ezt az elhatározást hazugnak nevezni több már, mint vakmerőség! És több különösen arról a helyről, ahol a politikai elvtelenségnek legrikítóbb virágai pompáznak. A Pécsi Napló hiába tart szerkesztőségében erkölcsbirói széket, ítéletet tőle e téren nem fogadunk el. Nemcsak tőle, hanem „közvéleményétől“ sem, mert nagyon jól ismerjük ennek alkotó elemeit. Ijesztően csúf játékot űznek. Nem újítják ugyan fel a régi és megtagadott szerelmet a függetlenségiek iránt, de talán ezeket az emlékeket használják fel arra, hogy a Pécsi Közlöny után átvegyék a sajtóprotektorátust az árván maradt egykori elvbarátok felett. Értük sóhajtoznak. Pedig ha ezt a műveletet csak így tudják elvégezni, még a szegény boldogult Közlöny is megfordul sírjában, bár kedvelte a néphez címzett példázatokat. A malom alatt ülő „közvélemény“nek kétségkívül tetszeni fognak azok a szellemes hasonlatok, melyeket a „Habarék párt“-tal kapcsolatban ételről, gőzölgő fazekakról feltálalnak. Ilyen az eszmetársulás. Képzet rokonképzetre száll. A munkapárti sajtó is elfelejti a folytonos evés közben, hogy tulajdonképen toll a fegyvere, vagy csak ijedtében esik meg vele, hogy talán közvéleménye nevében is kanállal hadonászik? Nyugodt lehet és nyugodtak lehetnek. A kanalat nem veszi ki kezükből a megcsúfolt párt, még akkor sem, ha sorsa esetleg diadalra fordul, hanem új ételt főz nekik az étrend változatossága kedvéért. Fekete levest. —nn. hírek. — Beiratások a pécsi iskolákban. A mai nappal megkezdődtek a beiratások a pécsi tanintézetekben. Az utcák képe egy csapásra megváltozott, visszajöttek ismét a napbarnított arcú diákok, akiknek megjelenésével lüktető élet költözködött a nyár álmos hangulatába. Különösen a tanintézetek előtt volt hangosaz uca. Már jóval 8 óra előtt ott szorongtak a gondos szülők gyermekeikkel az iskolák előtt, hogy’’ mihamarabb túlessenek a beiratáson, amely — mint rendesen — nem igen szokott simán lefolyni. Mindenik szülő első akar lenni, fél, hogy lemarad s természetesen valóságos tülekedés folyik az elsőbbségért. Az első nap szép eredménnyel végződött, amennyiben a tanintézetek, különösen a középiskolák első osztályai megteltek, úgy, hogy további jelentkezéseket nem is fogadnak el. Mint érdekességet megemlítjük, hogy a Pius-gimnáziumba bennlakó növendéknek beiratkozott egy arab fiú is, a mezopotámiai érsek unokaöccse, egy barna arcú, eleven fiú, aki pompásan beszél magyarul, németül, franciául és angolul. — Magyar nemesség. A király Mayor Miklós nyugalmazott címzetes vezérőrnagynak és törvényes utódainak a magyar nemességet „Szászhidvégi“ előnévvel díjmentesen adományozta és egyúttal megengedte, hogy nevezettek családi nevüket „Major“ alakban használják. — Változás a pécsi honvédhuszárságnál. A honvédelmi miniszter Bay Bertalan honvédhuszárszázadost Bajáról a pécsi 8. honvédhuszárezredhez helyezte át és dr. Szántó Sándor volt pécsi 8. honvéd huszárezredbeli tartalékos ezredorvosnak, a honvédség kötelékéből 1912. évi december 31-ével történt elbocsátását hatályon kívül helyezte. Boda Pál dr. pécsi 8. honvédhuszárezredbeli tartalékos segédorvoshelyettes a pápai 7-ik huszárezredhez nyert beosztást és Teegdi Nándor dr. pécsi 8. honvédhuszárezredbeli ezredorvos mint szolgálatképtelen öt évre szabadságoltatott. — Az országos kath. nagygyűlés. A XII. országos katholikus nagygyűlés védőségét legújabban Hosszú Vazul szamosujvári gör. kath. püspök fogadta el Zichy János gróf elnökhöz intézett következő levél kíséretében: „Nagyméltóságu Gróf, v. b. t. Tanácsos, Elnök Úr! Nagyméltóságodnak i. é. junius hó 23-án kelt nagybecsű iratára válaszolva van szerencsém mély tisztelettel Excellenciádat értesíteni, hogy az Országos Katholikus Szövetség felkérésére a XII. országos katholikus nagygyűlés védőségét örömmel elfogadom és kívánom, hogy a nagygyűlés működése az egyházra s hazára egyaránt áldásos legyen. Fogadja Nagyméltóságod legmélyebb tiszteletem őszinte nyilvánítását, mellyel maradtam Nagyméltóságodnak alázatos szolgája: dr. Hosszú Vazul szamosujvári püspök.“ — Felülfizetés a pécsi ker. szoc. sajtóünnepre. A pécsi keresztény szocialisták augusztus 20-án rendezett sajtóünnepélyére felülfizettek: Pákerné Szabó Róza 60 fillért. A felülfizetésért hálás köszönetet mond az egyesület vezetősége.