Dunántúl, 1914. március (4. évfolyam, 49-73. szám)
1914-03-01 / 49. szám
IV. évfolyam. 49. szám. Pécs, le»4. Március 1. EliU xdési Ér: £«6« évi« . . . 24 — Félévre .... 12— Negyedévre . . . S'— egy hóra .... fr— Eli szil tn I «ér, KiadótarxM. Lyeeum-utca 4. u. Kiad« telet«.)«: MC. »QifiaSJr ujttkM null. Szerkesztőség: Lyeaum-utca 4. u. Felelő» szerkesztő KÉS/MÁRKY ISTVÁN 41. Szerkesztőség telefonja, 890. szám. Kéziratokat nem adtak vissza. — Hirdetések díjszabása&Mi Új női rend a pécsi egyházmegye területén. Pécs, február 28. Azon nagyméretű haladás és meszszemenő áldozatok mellett, amelyeket egyrészt a Miasszonyunkról nevezett női kongregációnak, másrészt Pécs szab. kir. város vezetőinek a nőnevelés és iskolázás tekintetében valóban korszakos érdeméül tudhatunk be, nem csekély jelentőségű mozanata korunk fejlődésének az a mozgalom, amelynek középpontja és rugója egy szerény, a vidéken visszavonultan élő, de folyton munkálkodó derék hazafi, akinek nevét itt nem hallgathatjuk el, akinek Tolnavármegye máris sokat köszönhet. Pach József lovag érdeme elsősorban, hogy Tolnavármegye egyik élénk forgalmú nagyközsége, a ma már közel 7000 lakójú Dombóvár a múlt évben kir. főgimnáziumot kapott. Neki van abban is oroszlánrésze, hogy a rohamosan fejlődő község, mely a budapest-fiumei-szegedi-bátaszéki vasútivonal gócpontja, amelynek nagy postatáviró- telefonhálózata, takarékpénztára, önsegélyző egylete, gyárai, malmai nagy kereskedelmi forgalma, szóval nagy reális előnyei vannak, maholnap a szellemi és erkölcsi emelkedés zászlóvivője is lesz. És ennek főkép az utóbbinak egyik legfőbb biztosítéka az a vívmány, amelyet a ,,Dunántúl“ a minap vezércikkében méltatott, hangsúlyozva a Pécsi Káptalannak ezen intézmény létesítése körül szerzettérdemet: az Orsolya-szüzek megtelepedése Dombóvári. E női szerzetes rend megtelepítésének terve már nem mai keletű. Már Hetyey püspöknek régi terve, kedvencz eszméje volt. Midőn püspökké lett, azonnal hozzá fogott terve megvalósításához, de valamint az egyetlen magyar szerzetes rendre, a pálosokra vonatkozó tervei (amelyek — mint újabban értesülünk — Csernoch hercegprímásnak sikerülnek), szintúgy az Orsolya-szüzekkel erre nézve folytatott tárgyalásai is meghiúsultak. Másnak, lelkes utódának, gróf Zichy Gyula püspöknek tartotta ezt fenn a Gondviselés, akinek az eszme megvalósításában szintén kiváló része van. Szerencsés és nagyjelentőségű tényezőként működött közre ezen eseményt jelentő ténynek kialakulásánál az a fontos körülmény, hogy az eszme megpenditésekor ép a katholicizmus akkori vezére, gróf Zichy János ült a vallás-közokt. miniszteri székben. Egymáshoz való viszonyuk, nemkülönben az a benső viszony mely a két vezérférfiut Dombóvár nagynevű kegyurához, Esterházy Miklós herceghez fűzi, döntő befolyással volt az egész alkotásra. Nagymérvű hálátlanság volna azért, ■-I-H--I -TU------- ■ ---------------BT-im-i------itt meg nem emlékeznünk ő Főméltóságáról, a legendás hős Esterházy Pál nádor méltó unokájáról, a katholicizmus büszkeségéről, Eszterházy Miklós hercegről, akinek nagy és nagyszámú jótéteményei között a dombóvári kettős fejedelmi adomány kitündöklő helyet foglal és részt kér magának a történetből. Az ő 6400 négyszögöl — mintegy 120.000 kor. értékű — adománya tette lehetővé a kir. főgimnázium alapítását, ő volt, aki a jelenleg szóban forgó alkotásnak is első alapját megvetette, — egy leánynevelésre szánt apácák vezetése alatt létesítendő intézményhez való ház és telek — mintegy 80.000 kor. érték — adományozásával. De kezdetben sem a bold, püspök, sem a bold, hercegné, szül. Cziráky grófnő, tárgyalásai sikerre nem vezettek. Alig foglalta el helyét a buzgó Offenmüller Zsigmond, az uj plébános, Dombóvári, midőn a mindig agilis és buzgólkodó Paál lovag fáradozását az uj lelkipásztor legnagyobb örömére, e téren is siker koronázta. Múlt évben nyár elején, egy önzetlen kath. országgyűlési képviselő közvetítésére, a kassai Orsolya-szüzek főnöknője „Mater Berchamana" (szül. Jäger) Dombóvárra rándult le, egy apáca kíséretében, hogy helyszíni szemlét végezzen. A megegyezés — rövid tárgyalás után — dr. Igaz Béla egyházmegyei főtanfelügyelő jelenlétében — megtörtént. Az Orsolyások, barátok száma nőttön nőtt és változott. Uj emberek jöttek, emelkedtek és eltűntek mellőle. Látott fényt, pompát, nyomort és szegénységet s mindezek központjában észrevette az embert. A férfiatlan embert sok jámbor tulajdonságával és még több hibájával. Látta a tülekedéseiket és apró fondorlataikat, amelyek az érdek színeiben változtak. Lassan-lassan megismerte a kort, amelynek romlott levegőjét szívja ő is, mint annyi sok más. És ahogy éles szemmel belebámult az élet nagy kavarodásába, keserűség töltötte be a lelkét s a száraz, sovány malomember képzeletét uj irányok, uj elhatározások izgatták. A nevét kereste annak, ami hiánya az életnek, a társadalomnak és az egyes embernek. Talán hit, talán meg- győződés, talán akaraterő a neve, annak a nagy valaminek, amely nélkül gyengévé, kicsinnyé lesznek népek és emberek. Sorra vette maga körül ismerőseit, barátait. Kereste közöttük a férfit. Egyet, akit a hite, meggyőződése, lelke hajszol az életmunkájában, aki mindig bátor, mindig őszinte. Végig futkostak gondolatai az ismerős alakokon s egyiknél sem tudott megállani. A sok kedves jó ember, igy levetkőztetve, mind az érdek szerint himbálódzik. Elvtelen, alkalmazkodó és megalkuvó. — Hitványak — kiáltotta ösztönszerüleg Gogolák s ahogy a saját hangját meghallotta a száraz, sovány malomember, hajlott gombostű alakjára estek gondolatai, önmagát látta, amint ellentmondás nélkül hallgatja főnökét, hajlong, udvarias- A malomember. Irta: Linder Ernő. A Hermina-gőzmalom alkalmazottai suttogva beszélek arról a váratlan változásról, amely a gőzmalom vezetésében beállott. Csendes csodálkozással látták, hogy Grüner az igazgatói teendőket teljes mértékben ráruházta Gogolák Ábris könyvelőre. Pár nap alatt elpihent a csodálkozás, megszűnt a suttogás, s mintha mi sem történt volna folyt tovább a munka, maradt minden a régiben. Egyedül Gogolák Ábris változott meg. Elvetette kopott, fényes ruháit, kiöltözött, kissé ízléstelenül, de elegánsan. Vadonat uj volt rajta minden. A régi ruhákkal eltűnt az egyszerű ember s eltűnt vele a vágyakozó kisember változó képzeletének minden ragyogása. Ami megmaradt számára az a bizonytalanság volt, amely minden munkájánál, minden elhatározásánál felütötte fejét, kínozta, idegesítette, nem engedte simán élvezni az elért cél sikereit, a nagy fizetés és az igazgatói állás örömeit. Szomorúan érezte Gogolák, hogy az ő boldogsága, sok gazdag reménye elveszett az álom és valóság közt való átmenetben. Mintha az élet folytonos ismétlődés lenne. Az első napokban, amikor igazgatói állását elfoglalta ugyanaz a hangulat uralta, mint esküvője napján. Valami nagy zsibbasztó fáradtság vett rajta erőt. Azt hitte a boldogságot tartja fogva a kezében, pedig az élet, a jövő sok-sok gondját szorította magához. És akkor is megremegett a jövőtől, félni kezdett az élettől. A kiszámíthatatlan életváltozások bizonytalansága félénkké tette. Pillanatokra visszanyerte önuralmát, ilyenkor akarata, munkakedve megnövekedett, az önbizalom bátorrá tette s a reánehezedő súlyos üzleti gondok között megfeszített agyvelővel gyorsan és biztosan dolgozott. Ebben a hangulatában cselekedni, szónokolni, alkotni tudott, de utána visszaesett a hallgatásba, a csendes szürkeségbe. Ahogy Gogolák Ábris a vágyak szárnyain emelkedett, úgy távolodott s jutott messzebbre és messzebbre a családjától. Amikor a sok-sok apró üzleti gond elől hazamenekült, mohó étvággyal falta a könyveket. Olvasott, jegyzeteket csinált, gyűjtötte a gondolatokat, mindenáron tudni akart. Sokat, mindent. Szerette a családját, de nem volt hozzá ideje, hogy éreztesse is. A megnagyobbodott, új lakásban a szép friss bútorok hideget árasztottak. Az otthon elvesztette barátságos melegét. Felesége, kisfia csak lopva tekintettek rá, szólni meg épen nem mertek, féltek az ideges hangjától. Nap-nap mellett múlt el és Gogoláknak az egyre fejlődő gőzmalom, mind több munkát és gondot hozott. A rendszertelen sok olvasás kiszélesítette gondolatkörét, új eszméket, új gondolatokat adott, amelyek állandóan foglalkoztatták és nyugtalanították. idegességében sehol sem találta helyét s menekülni igyekezett önmaga elől. Társaságokba járt, beszélt, vitatkozott, megfigyelt. Körülötte zajlott az élet. Az ismerő Lapunk mai száma 16 oldal.