Dunántúl, 1914. június (4. évfolyam, 124-145. szám)
1914-06-03 / 124. szám
H*-JJ vWJS‘J IV, évfolyam 1 24. szám. Szerda Előfizetési ár: Egész évre . . . 24— Félévre .... 12 — Negyedévre . . . 6— Egy hóra .... 2— Egy szám ára 8 fillér. Kiadóhivatal: Lyceum-utca 4. sz. Kiadó telefonja: 222. Megjelenik naponkint reggel. •MÉM Pécs, 1914. június 3. Szerkesztőség: Lyceum utca 4. sz. Felelős szerkesztő: KÉS/MÁRKY ISTVÁN dr Szerkesztőség telefonja: 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetések díjszabás szerint A radikális polgári párt, írta: dr. K. Zs. Pécs, június 2. Nem vagyunk elegen, még több is kell. Magyarországon kevés a kenyér, de sok a politikai párt, nagy a kivándorlás halandósága, de kicsiny a parlamenti közakarat olyan gazdasági élet megteremtése iránt, amely könnyebbé tehetné a megélhetést, édesebbekké a hazai föld terményeit, üdítőbbé a magyar levegőt. Apáink valamikor azt hangoztatták: nyelvében él a nemzet. Az anyagiakról gondoskodott maga az ímmel-ámmal megmunkált anyaföld is. Ma már a nyelvünket nem kell féltenünk, szépen csengő, sima, kipallérozott, most már alkalmas arra, hogy a nyugati kultúrának hordozója legyen. A régi axiómát meg is fordíthatjuk már, mint a nemesi sírbolt utolsó halottjánál a nemesi címert; pénzében él a nemzet. És ez nem a realizmus önző térfoglalása, a nemzeti ideálok rovására és rontására, hanem a modern élet történelmének súlyos szava. Az új párt, a polgári radikális párt, mint ahogy nevezik, az idők vátozásának pompás megértésében merészen dobja ki a jelszót: a jóllét axiómáját akarja megvalósítani a nemzet életében. Nem felforgatni akar, hanem építeni. Tetszetős és csalafinta Programm. Nemes hermelinbundába öltözött Mefisztó. ő nem akar rombolni, hanem építeni. Hát lehet-e építeni olyan helyen, ahol már történelmi jogon másnak a háza áll, más, mint romok felett? És ha romok felett, nem a múlt romjai felett? És ha a múlt okos konzervatizmus volt, a romjai fölött születhetik más, mint oktalan radikalzmus? Minek mossa magát? Nem lehet a szerecsent fehérre kefélni. A radikalizmus eddig csak szétszórva élt a lelkekben, de most —, még nem kaptunk róla hírt, — hivatalosan is testet akar ölteni. Állítólag piros Pünkösd napján prédikálták ki születését a modern apostolnak. A múlt hetekben vezért is kerestek, inkább csalogattak. Vázsonyi neve elég biztató lett volna. A Lukács-Désy perben Vázsonyi egy ideig óriássá nőtt. Ragyogó ügyvédi szellemének hatalmas és maradandó emléket állított. A radikális polgári párt mindenesetre csak nyerne vele. És a pártvezérség nem is járna elvfeladással reá nézve: Vázsonyi elvégre igen okos, de azért liberális ember. Sőt sokkal okosabb, mert nem ugrik. Sötétbe meg épen nem ugrik. Hogy miért nem, azt ő tudja. Ez teljesen magánügy. A nyilvánosság elé csak az tartozik, hogy Vázsonyi ez idő szerint se nem nagyon liberális, se nem nagyon radikális. Az ugrópadot is ellökte magától egy olyan nyilatkozattal, amely országszerte feltűnést keltett. Vázsonyi nem akarta az erkölcsi energiák idealisztikus munkálkodását visszaszorítani s azért védelmébe fogadta az anti-szekularizációt. Ez 1914-ben történt, s majd meglátjuk, hogy állja-e a szavát. De ha már a nagy politikusok között, — Magyarországon kis politikus minden csizmadia —, vezért egyelőre nem találnak, legalább kacérkodnak. Nagyon hiú ez az új párt, ez a nagy világi hölgy, még meg sem született, máris kacsintgat. Tisztelettel figyelmezteti Andrássy Gyula és Károlyi Mihály grófokat, „e komoly és tiszta politikusokat," hogy fel ne üljenek az uj pártnak megígért bojkottnak, mert ez nem lenne más, mint silány féltékenység és az ellenzék hadállásának gyengítése. Még egy kissé nagyképüsködik is melléje, nehogy valaki azt higyje, hogy félti a még meg sem erősödött bőrét. Nem róluk van szó, hanem az ellenzékről. Szerintük az ő útjukat előírja a lelkiismeretük és a tudományos meggyőződésük. Minden provokálásra Kossuth Lajos szavával fognak felelni: veletek és általatok, ha lehet, a nélkületek, sőt ellenetek, ha kell. Az új párt, amint látszik, kakukpolitikára hívja az ellenzék vezéreit. Fogják-e költögetni az idegen tojást és táplálni az éhes fészekalját, nem tudjuk. Szeretjük hinni, hogy nem. De ha kiköltik, nemcsak nekünk, konzervatív keresztényeknek, hanem maguknak is, liberális nagybirtokosoknak fogják kikölteni. Egyelőre azonban nemde szépen hangzik a pünkösdkor kiröppenni készülő ige: mi radikálisok vagyunk, de nem felforgatok. Mintha a tűz mondaná: tie féljetek, én nekem nincs égető erőm, én csak görögtűz vagyok. Mintha az árvíz mondaná: én csak végigsétálok a földseiteken és falvakokon, de nem bántok semmit. Minden marad a helyén, épen és sértetlenül, legfeljebb csak tisztábban. A mi programmunk csak a világmegváltó progresszió. A haladás, a kultúra, a több jólét nem eszméje és eszménye-e minden embernek? Nagyon szép Programm és főleg nagyon ügyes. Legyünk egyelőre mérsékeltek. Tagadjuk meg a lényünket, csináljunk a hiszékeny lelkeknek egy mosolygó paradoxont, mutassunk egy olyan radikalizmust, amely konzervatív. Beszéljünk a közkatonák nyelvén, ha azt akarjuk, hogy kövessenek minket, a vezérkarnak úgyis megvan a maga hadszervezeti nyelve. Mi mindenesetre figyelemmel fogjuk kísérni ezt az új alakulást, amelyben eddig az a legpikánsabb, hogy fegyverbarátokat keres a függetlenségi pártban, de nagyobb jelentőséget nem lehet neki tulajdonítani, minthogy szám szerint eggyel több lesz a magyar parlamentben a politikai töredék. A képviselőház munkarendje. A képviselőház pénteken tartja legközelebbi ülését. A Ház munkarendjéről Beöthy elnök egy újságíró előtt a következőkben nyilatkozott: — Arról nem vagyok értesülve, azt sem tudom biztosan, hogy már most a Ház elé kerül-e a közigazgatás államosítása. Én úgy tudom, hogy készen van a törvényjavaslat, de formai akadályok voltak még, amelyek késleltették a beterjesztést. Hogy ezek el vannak-e már hárítva, azt nem tudom. Nincs kizárva a lehetősége annak sem, hogy a képviselőház még a nyári szünet előtt tárgyalni fogja a törvényjavaslatot, de én nem tartom valószínűnek. Úgy tudom, az igazságügyminiszter úrnak négy törvényjavaslatavan, a kultuszminiszter úrnak is egy, vagy kettő, azután vannak még elintézendő kisebb ügyek, kérvények és egyéb tárgyalásra kész ügyek, amelyek már régebb idő óta várják a napirendre tűzést. — Meddig fog tartani a nyári szünet? — Erre nézve még nincs végleges megállapodás, de valószínűleg október közepéig. fi Pécsi Dalárda Hódmezővásárhelyen. — Saját tudósítónktól. — Pécs, junius 2. Hét évvel ezelőtt, a kiállítás idején járt itt a „Hódmezővásárhelyi Dalárda“, mely akkor körúton volt s útjába ejtettte a mi városunkat is, ahova a Pécsi Dalárda jó hire is vonzotta, minthogy abban a városban, ahol a Pécsi Dalárda otthon van, csak megértő közönséget vélt találni. A közönség meg is értette őket, mutatta az a elkes taps, mely a kiállítási zenepavillon körül ülő és álló közönség soraiból minden egyes dalukat kísérte. Csak a kiállítás végrehajt bizottsága nem igen akarta megérteni a vendégszeretet némelyes kötelességeit emlegető Pécsi Dalárdát, mely abban az időben, mikor minden iskola, minden fölös magánszoba a kiállítás rendezősége részére volt lefoglalva szálloda gyanánt, nem tudta messziről jött dalostestvéreit még a legkevesebbel sem fogadni, amit a vendégszeretet nyújthat: díjtalan födéllel, alatta puha ággyal. Az a drágaság pedig, ami akkor az összes vendéglőkben tombolt, azt a vágyat is lelohasztotta, hogy valami egyszerű vacsorával megvendégeljék dalostestvéreiket. Mindegy. A daloskebelt nem érinti az ilyen üzleti hidegség. Ők azért a mi dalosainkat és ezek helyzetét megértették, s csak azért is jól érezték magukat, annyira jól, hogy a testvéri ölelkezésből alig tudtak kifogyni s megigértették a Pécsi Dalárdával, hogy a látogatást visszaadja. Ezt előre kellett bocsátani magyarázatául annak, hogy miért ment el most a Pécsi Dalárda abba a kuruc városba a szőke Tisza mellet elterülő nagy rónaságon. Hajnalba indultak, Szabadkán ebédeltek. Itt már egy másik vendégszerető küldöttség várta őket, mely a legkedvesebb közvetlenséggel tessékelte a mi dalosainkat arra, hogy visszajövet ne csupán néhány órára, hanem legalább is éjfélig tartsanak ott megállót s egy kis nóta után majd kedvükre elzenebonálhatnak, kocintgathatnak az éjféli vonat indulásáig. Nem ígérhették meg a mieink, mert közülök soknak fontos teendője volt még másnap. A szabadkaiak azonban nem adták föl a reményt s azt kérték, hogy hát legalább az ebédet költsék el a szabadkaiak társaságában Palicsfürdőn. Ezt megígérték. Hódmezővásárhelyre fél négykor ért a vonat, zuhogó esőben, mely a nagyszabásúnak és rendkívül lelkesnek ígérkező fogadtatást pocsékká tette. A megérkezéstől a hangverseny kezdetéig tervezett összes külső ünnepeltetésnek el kellett maradnia. A város által adott uzsonnát a park helyett egy terembe zsúfolva fogyasztották el dalosaink. De azért a kedély melegsége itt sem hagyta el sem a pécsieket sem a vásárhelyieket. Az ismerkedés, összemelegedés percek munkája volt ezen szűk helyen is. Uzsonna után,, hogy az eső szünetelt, a színkör kertjébe vonultak el dalosaink a Nyizsnyay Gusztáv szobrához. A hetvenes években országszerte ismert, a ..hegedős“, jeles népdalköltő emlékének áldozott a Pécsi Dalárda, melynek szónoka, Vende Ernő főreáliskolai tanár ódái szárnyalást beszéd közben kéksárga szalagos pálma- és babérágat helyezett el .