Dunántúl, 1917. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1917-01-03 / 2. szám

2. oldal. DUNÁNTÚL Szerda, január 3. Politikai beszédek A munkapárt elnökének hadüzenete Pécs, január 2. Az újév a politikában nem hozott megle­petést, mindössze néhány olyan megjegy­zést, amelyekkel egészen nyugodtan adósai maradhattak volna az országnak. Khveti- Héderváry, a munkapárt elnöke, valósággal hadat üzent az ellenzéknek, Desbordes i pedig hazaárulónak nevezi azt, aki Tiszát most el­hagyja. A munkapárt elnökének szavai Khuen-Héderváry újévi beszédében többek között ezeket mondotta: — Nem egyszer az ügyekről való tárgya­lás csak egyoldalú volt és bizony nem egy­szer önérzetünk rovására hallgatnunk kel­lett, nehogy a háború elején létrejött párt­közi béke megzavarását a mi rovásunkra ír­hassák, önérzetünk rovására ökölbe szorí­tott kézzel kellett akárhányszor elnyelni azt, amit ránk mértek. Azt hiszem azonban, meg­jött az idő, amikor nem rajtunk fog múlni, hogy megtörtük a pártközi békét, hanem más oldalról történik az meg. Majd igy folytatta: — Békét ajánlunk fel, de ha nem kell, ott leszünk és harcolunk és küzdünk s ezzel meg­mutatjuk a nemzetnek, hogy nem hiába kül­dött mint arra való hazafiakat és tisztességes embereket az országgyűlésre, hanem leszá­molva ezekkel a támadásokkal, el fogjuk se­perni azokat, akik gáládul támadnak ben­nünket. 1 1­1 Az Újság Khuenről A munkapárt és Tisza politikájának támo­­g­a­tói a „Az Újság“ Rovásában ezeket írja: „A Folies Caprice Rótt Sándora a legna­­­­gyobb sikerrel szokta megjátszani azt a jelen­­­netet, amelyben ma a munkapárt elnöke csi­nált neki veszedelmes konkurrenciát. Mikor a goromba fráter már rég elment, Rótt Sán­dor hősiesen előrobog és úgy odamondogat neki, hogy hősiességétől csak úgy harsog a nézőtér kacagása. Hiszen jól van — minden­ki maga válogassa meg, mikor szóljon és mikor hallgasson, s ezt megtette Khuen- Héderváry gróf is, úgy, hogy akkor hallga­tott, mikor beszélnie kellett volna, s most be­szél, mikor jobb lett volna hallgatnia. Mikor Tiszát a legkvalifikálatlanabbul sértegették, Khuen gróf úr — mint most bevallja — a zsebében ökölbe szorította a kezét. Pedig az akkor személyi ügy volt, s a miniszterelnök önmagát nem védhette. Ma az összes pártok újévi beszédei temperamentumban korlátoz­va, de tartalmilag a legobjektívabbak. A gyű­lölt Tisza személyes kérdése elmúlt, s ők ismét a háború diktálta pártmérsékletre vo­nultak vissza. S ekkor jut eszébe a gróf úr­nak, hogy Tiszát megbántották, s most be­szél elsöprésről, harcról és háborúról. Ha ak­kor megvédik vezérüket, a mi nem volt ép­pen nehéz, most ez az ügy Tisza óhajtása szerint igazán mellőzhető lett volna. De Khuen-Hédervárynak eszébe jut Rott Sán­dor, s amikor a munkapárt élén ezt a kitűnő színészt parodizálja — Isten tudja — elmú­lik a nevető kedvünk.“ Desbordes Tiszához Desbordes Ernő Tiszát üdvözölve beszé­dében az ellenzékről ezeket mondotta: — Régi ellenfeleink ádáz pártpolitikai küz­delmek viselői, megértve az idő intő szavát, ha békejobbot nem is nyújtottak, fegyver­­szünetet kötöttek. Ez elég volt. Sajnos, a fegyverszünet végéhez közeledik. Az ellen­zék újra harcot kezdett. Igazában csak a ré­git újította fel. Rég levitézlett vádakkal, sze­mélyes gyűlölködéssel meg akartak buktat­ni, kegyelmes uram. Ott támadtak minket, ahol a legfájóbb, a szivünk tájékán, mert elle­ned támadtak.­­ — Akkor, amikor ma a magyar nemzet minden tagjának szeme a jövendő nagy mun­kája előtt reád tekint, hazaáruló az, aki most téged cserbenhagy. Tisza válasza Tisza István gróf miniszternek uj évi beszédében megemlékezett Ferenc József király elhunytáról. Teljes bizalommal te­kinthet az utódára. Ezután a koronázásról szólott. Minden okunk megvan, hogy bíz­zunk a jövőben. A belpolitikáról is nyilat­kozott. Kijelentette, hogy nem kedvtelés­ből nyúlt az erősebb rendszabályokhoz,­­ akkor is kellemetlennek tartotta, ma is an­­­­nak tartja. A saját személyét sohasem tol- t­ta előtérbe. A külügyminiszter változással­­ kapcsolaban kijelenti, hogy ez nem jelent rendszerváltozást. A külügyminiszter a dualizmusnak és a paritásnak a híve és távol áll tőle, hogy Magyarország belü­­­­gyeibe beleavatkozzék. Már 2 év előtt megmondotta, hogy végzetes volna a centralisztikus törekvések felélesztése. Az az igyekvés Ausztriában, hogy az osztrák­­ állam erősíttessék minden hátsó gondolat nélkül történik, ennek is a dualizmus és a paritás az alapja. Ha ez így van, az osz­trák kormány számít­hat a magyar kor­, , *­o­r­mány támogatására. A háborús helyzetre­­ vonatkozólag megjegyezte, hogy sere­ j­geinket a múlt év derekán komoly vereség érte, az oroszok milliókat dobtak rá­­­ hamm. E helyzet hozta a román beavat­kozást. Csapatokat elvonni akkor nem le-­­­hetett. Erdély evakuálásának elrendelése­­ megfutást jelentett volna. Amikor csapa-­­­tainkat koncentrálhattuk Erdélyben, fel­szabadult és végig gázolt Románián. A szenvedett sebeket be fogjuk hegeszteni. Erdélyt feltámasztjuk egy szebb életre. Az­­­ántánt válaszára nézve megjegyezte, hogy­­ még hivatalosan nem érkezett meg az.­­ A válasz sem váratlanul, sem készületlenül­­ nem talál. Ennek a harcnak minden to­­­­vábbi napja a háború istentelen pusztítása­­ az emberi életnek. Végül megjegyezte, bárhogy fordulnak az események, nagy feladatok és kötelességteljesítés előtt ál­lunk. Az alkotmánypárt újévre Andrássy Gyula grófot táviratban üdvö­zölték és Andrássy táviratban válaszolt. Vá­laszában előkelő maradt, nem tért ki a poli­tikára. Minden megjegyzése annyi volt: „Új kor nyílik meg előttünk." A néppárt IA néppárt is táviratban üdvözölte vezérét. A néppárt elnöke Zichy Aladár gróf távirat­ban többek közt igy válaszolt az üdvözlésre: ......érvényesítenünk kell azt a tisztultabb politikai morált, a valódi keresztény elvek­nek megvalósítását a nemzeti törekvéseknek mély értékelését és azt a szociális reformtö­rekvést, amelyet a néppárt programmja jelent.“ • "­­­ Az Apponyi-párt Apponyi Albert gróf újévi beszédében bi­zalmát fejezte ki az uralkodó iránt a jövőre nézve, arra mutatva rá, hogy a király sze­retet jegyében akar uralkodni. A belpolitikai kérdésekről szólva kiemelte, hogy gondolni kell a háború befejezése után bekövetkező feladatokra. Meg van győződve róla, hogy a magyar parlament bölcsessége meg fogja ta­lálni a megoldást, s a szociális kérdések előbbre fognak jutni és teljesíteni lehet a kí­vánságokat, hogy a népmilliók az alkotmá­nyos jogokhoz jussanak. A közgazdasági kérdésekben hangoztatta, hogy a nemzet ön­rendelkezési jogát érvényesíteni kell. A Károlyi-párt A függetlenségi és negyvennyolcas párt nevében Holló Lajos délelőtt tizenegy órakor üdvözölte Károlyi Mihály grófot, a párt el­nökét. Beszédében a mind biztatóbb békeki­látásokra utalt és megjegyezte, hogy túlzott optimizmusnak helyet adni nem szabad. Károlyi Mihály gróf szintén a békéről szólt és kifejtette, hogy továbbra már nem a diplo­mácia intézheti nemzetek sorsát. A tartós békét csak a nemzeti demokrácia megvalósí­tásával lehet elérni. Erre kell rászorítani minden államot és meg kell szüntetni a titkos szerződéseket. A népek millióinak kell há­ború és béke felett­ dönteniük. A demokráciát hirdetni elégtelen, szociális tartalommal kell megtölteni az eszmét. Legtöbbet a nép vér­zett a háborúban és igy ezután minden intéz­kedésnek a nép boldogítását kell céloznia. A fősúlyt most már nem a közjogi harcokra kell fektetni, hanem a szociális reformok megteremtésére. A kiegyezés kérdésében fel­adatának azt tekinti, hogy az ideiglenes megoldás mellett harcoljon. * A politikai pártvezérek újévi programm­­járól szóló e beszámoló után le kell szögez­nünk a tényt, hogy a legélesebb hangot a munkapárt elnöke ütötte meg. Amikor Tisza kellem­telennek nevezi a múltat, ugyanakkor Khuen-Héderváry harcot hirdet. Úgy látszik valakinek nálunk mindig el kell kezdeni a régi nótát. .. .. .

Next