Dunántúl, 1917. május (7. évfolyam, 100-123. szám)

1917-05-01 / 100. szám

4. oldal. DUNÁNTÚL 9 PécS-baranyi pártfogó egylet közgyűlése Panasz a fiatalk­ori­akra — Falunak a kormányhoz Pécs, április 30. (A Dunántúl tudósítójától.) A Pécs-baranyai pártfogó egylet szé­p számú közönség előtt, nagy érdeklődés mel­lett tartotta meg vasárnap délelőtt 1411 óra­kor közgyűlését. A közgyűlésen jel­en vol­tak : Varga Nagy István, nyugalmazott kir. ítélőtáblái tanácselnök, egyleti elnök, F­e­­­b­e­r Arthur dr. kir. főügyész, az egy­let kormánybiztosa, Kelledy Nándor, nyu­galmazott kúriai biró, B­o­d­ol­a­y István, állami gyermekmenh­elyi gondnok, D­e­c­r­e­­v­a Dénes kir. ügyész, D­e­c­s­e­v­a Ignác ve­zető kir. járásbiró, D­e­h­r­i­­­c­h Irma állami tanítónő, Ember János kir. tanfelügyelő, Faluhely­ Ferenc dr. jogtanár, Fejes Lajos állami tanító, Gel­lér Ottó kir. tör­vényszéki biró, G­e­r­e Gábor dr., Igaz Béla dr. kanonok, H­a­k­s­c­h Emilia állami tanítónő, K­e­n­e­d­i Géza rendőrfogalmazó, Kr­a­u­s­z Endre vezető kir. ügyész, K­­­i­e Lajos kir. törvényszéki elnök, Koszíts Ákos dr. vármegyei tiszti főügyész, Ko­sz­i­t­s Kamill nyugalmazott vármegyei al­ispán, Mosolnyai Aléza­­nyugalmazto­t d­­­r­. kir. főadótárnok, N­e­h­r­e­b­e­t­k­y Ilona ál­lami tanítónő, Nick Alajos dr. városi tiszti főügyész, Oberhammer Antal városi fő­kapitány, P­i­a­c­s­e­k Emil dr. városi főispáni titkár, Pintér Ferenc városi árvaszéki elnök, B­e­b­e­r­i­c­s Imre nyugalmazott fel­ügyelő igazgató-tanító, Rézbányay Jó­zsef dr. c. kanonok, R­i­h­m­e­r Aladár kir. törvényszéki biró, Ritter Benedek rtyug. igazgató-tanító, Rozmanits Timót vá­rosi felsőkereskedelmi iskolai tanár, Simon Rudolf dr. kir. főügyész-helyettes. S­zie­be­r­t­h Róbert állami elemei isk. felügyelő igazgató-tanító, Szuly János ügyvédi ka­marai elnök, T­a­i­z­s József kereskedelmi ta­nácsos, Vétek János állami elemi iskolai tanító, Vétek Jánosné Angyal Ella áll. elemi iskolai tanítónő, V­i­s­y László dr. vá­rosi főispán, W­a­n­i­s­s Sándor nyugalma­zott központi főszolgabíró, Wilgermein József kir. fogházfelügyelő, egyleti pénztá­ros, Weil Károly kir. ítélőtáblás irodatiszt, egyleti osztálytitkár, mint a közgyűlés jegy­zője. A közgyűlést Var­g­a Nagy István egyleti elnök a következő beszéddel nyitotta meg: — Habár számolnom kell azzal a körül­ménnyel, h­ogy egy hosszabb tárgysorozat fekszik előttünk, nem mulaszthatom el, hogy a közgyűlés megnyitása előtt egy pár meg­jegyzést tegyek.­­ Nem így, nem ilyen szűk keretek közt reméltük és terveztük tíz év előtt az ebben az épületben megtartott első országos patro­nage Kongresszus után, amelyen anyaegyle­tünknek a volt Pécsi Rabsegélyző egyletnek 20 éves fordulóját ünnepeltük, a 30-i­k évfor­dulót megtartottuk, hanem méltóbban ahhoz a nem mindennapi eseményhez, hogy egy, az igazi feltebaráti szeretet jegyében született egyesület városunkban közel egy­harmad századot megérhetett. Az átkos háború ezt a reményünket is elseperte és hálát adha­tunk az isteni Gondviselésnek, hogy az egész világot 3 év óta megremegtető nagy zivatart városunktól mineddig távol tartotta, megengedte, hogy itt csendben éljünk, dol­gozhassunk, remélhessük, hogy: „Lesz még egyszer ünnep, nagy béke ünnep ezen a vilá­gon!“ — Erre az ünnepre és a háború utáni időkre kalll mismérkünk f­e­lkészülniünk­. Sokat várnak tőlünk, sokra vagyunk hivatva, mert a társadalmi életünkön a háború által ejtett sok nagy sebnek begyógyítása mi ránk van bízva. — A patronage, a pártfogó munka, nem ismeretlen fogalom többé a szegény nép előtt sem, s százával keresik fel azt a katonai pártfogó irodát, hogy tanáscot oltalmat, tá­mogatást, segítséget kérjenek tőlünk. Csak új év óta a tegnapi napig 300 család, köztük né­hány rokkant katona, összesen 1257 család­taggal fordult hozzánk segélyért, akiknek mi főleg a V­i­s­y László dr. főispán által ren­delkezésünkre bocsátott gyorssegély alapból közel 3000 korona pillanatnyi segélyt osz­tottak ki, ezen kívül csaknem 400 nő for­dult hozzánk, akiknek legnagyobb részét ál­láshoz, illetve munkához, foglalkozáshoz jut­tattunk. Amennyire támogattuk az érdemes szegényeket, oly szigorúan utasítottuk visz­­sza a könnyelmű, dologkerülő elemeket­ ,a­milyen igen so­k volt. Ily módon a hatósá­gokat nagy munkától kíméltük meg. Mert, hogy mennyi volt itt a munka, azt csak az bírálhatja meg, aki látta naponként az ajtónk előtt várakozó asszonysereget és idebent a 3—4­ felé folyó panaszfelvételeket, amelyek­kel tisztába kell hozni a kérelmező család összes személyi é­s vagyoni viszonyait, mert csak így lehet meghatározni a segítés­­nyújtás módját, fokát és időtartamát. — Az erdélyi menekültek körüli gyakorol­ta először nagyobb arányokban együttesen pártfogó osztályunk a patronage munkát és e házban olyan kiváló új munkaerőkre tet­tünk szert, akik a kidőlt régieket pótolták és akiknek további támogatásától remélhet­jük, hogy ezután is képesek leszünk a teen­dőkkel­ megküzdeni. Jelentésünkben évköny­vünkben fel vannak sorolva neveik, de mu­lasztást követnék el, ha itt is ki nem emel­ném Koszits Kamil és Waniss Sándor urak neveit, akik több min­t fél év óta min­den áldott nap délelőtt délután el nem mu­lasztják itt megjelenni, az előforduló mun­kát elvégezni és akik megosztják velem a vezetés gondjait, őket épen úgy nem zse­­nirozza, mint engem a több dologról felhang­zó gáncs, rosszakaratú bírálat, követik szí­vük sugallatát, nem kérve, nem várva érte hálát, elismerést, köszönetét. Most úgy áll a dolog tisztelt hölgyeim és uraim, hogy míg a háború első két évében, különösen amikor az ellenség határainkhoz közelebb volt, igen sokan hangoztatták, hogy miként kell itt­hon, a front mögött dolgozni, és hogy a nemzeti becsület parancsolja, hogy hadba vonult katonáink családjait éhezni, pusztul­ni, elhullani ne engedjük, a veszély csökke­nésével ezek a hangok lassan kint elnémul­nak, a legtöbb ember lelke elfásul, közönyös lesz a mások bajai iránt. Mi ne kövessük a rideg szívüeket, haladjunk tovább utainkon. Ne bántsanak a malciózus megjegyzések hire ma, amikor a hadi gondozó körébe eső minden munkára a törvény és rendelletek utasítása szerint patronageszerűen gyakor­­landó, csak a tudatlan­ ember nem tudja ezt értékeln­, csak az képes a patronaget leki­csinyelni. — Igazgatósági jelentésünkben beszámol­tunk a háború alatti működésünkről, szociális munkánkról, megindokoltuk, hogy miért nem voltunk képesek eddig közgyűlést tartani. Meg vagyunk róla győződve, hogy indoka­inkat, mesterségünket a tekintees közgyűlés is elfogadja. Dolgoznunk ,küzdenünk kellett és mi erre fektettük a súlyt, mert azt tartot­tuk, hogy a legszebb szónál is szebben beszél a tett, a munkálkodás, a háború áldozatai­nak családjáért, a jövő nemzedékért, a ha­záért.­­ Nyugodt lelkiismerettel adjuk hát vissza azt a megbízást, amit az egyesület ügyei­­­­nek vezetéséhez tisztikar és választmány kaptunk és kérjük majd az új választást meg­ejteni. Ezzel a közgyűlést annak megálla­pítása­­ mellett, hogy arra a tagok az alap­szabályok értelmében az évkönyv és a tárgy­sorozat megküldése mellett már­­ két hét előtt meghivattak és hogy a közgyűlés ideje a helyi lapokban is közzé lett téve, a meg­jelentek üdvözlése mellett megnyitom. A beszéd elhangzása után következett a­­sz­á­mvizsgáló-bizotttsság­­jelentése, melyet a közgyűlés tudomásul vett. Majd a számvizs­gáló-bizottság tagjaiul megválasztották T­a­i­z­s Józsefet, S­i­p­t­á­r Lajost és P­a­r­­r­a­g­h Anitát dr.-t. Elfogadta a közgyűlés a költségvetési előirányzatot. Majd következett a választmány működé­séről­­szó­ló jelentés. Ennek során az elnök közli, hogy az évi államsegélyt az egyesület július 1-ig megkapta, minthogy a büdzsé év június 30-al szokott befejeződni. Az évi működésről szóló jelentés közben megemlékezik az elnök arról a szomorú tényről, hogy a fiatalkorúak erkölcsi hanyat­lása évről-évre fokozódik. Szerinte ez a fennálló rendszabályok erőtlenségében leli magyarázatát. Előhozza azt a sajnálatos eseményt is, melly egyik helybeli tanítóval történt, ki egy fiatalkorút megfedett. Feddő szavait a fiatalkorú anyja durva hálátlan­sággal fizette meg. Kővel fejbedobta. Ez az esemény és fiatalkoruaknak mindinkább el­hatalmasodó folytonos züllése — melyet egyébként a háborúval lehet megmagyarázni — arra indítja az elnököt, hogy indítványt nyújtson­ be, mely szerint z egyesület intéz­zen az igazságügyi kormányhoz felterjesz­tést, melyben a virgács behozatalát és alkal­mazását kéri. Az indítványhoz először V­é­­tek János tanító szólt hozzá. Korainak tartja még a testi fenyíték behozását az egyesület és inkább talán más módon gátolná meg a fiatalkorúak erkölcsi hanyatlását. Bodo­­lay István állami gyermekmenhelyi gond­nok oly módon gondolja a fiatalkorúak rom­­l­­ását megakadályozni, hogy állítson fel az állam a fiatalkorúak részére dologházakat, melyekben a folytonos munka meggátolná a fiatalkorúak züllését. Híven értelmű felter­jesztést indítványoz. Ember János kir. tan­felügyelő helyénvalónak találja Bodolay in­dítványát. Szerinte az egész világon észlel­hető a fiatalkorúak romlása. Ennek oka főleg a háborúban keresendő, mert egyetemesen ható okoknak egyetemesek a következmé­nyeik. Az az érvelés, hogy az álamnak nincs pénze ilyen dologházak felállítására, nem állja meg a helyét. Ha van az államnak pénze arra, hogy a katonákat jól felszerelje, hogy a hadseregeket ellássa, kell hogy le­gyen ilyen célokra. Mert amint a háború szeem­esés befejezése függ a hadseregek jól eltartásától, és ugy függ a késői nemzedékek jövője a fiatalkorúak további züllésének a megakadályozásától. F a l­u h­e­­l­y­i Ferenc dr. jogtanár hozzá­járul Ember János fejtegetéseihez, ő is így gondolja a kérdést megoldani. A kormány- kedd, május 1.

Next