Dunántúl, 1917. május (7. évfolyam, 100-123. szám)
1917-05-01 / 100. szám
4. oldal. DUNÁNTÚL 9 PécS-baranyi pártfogó egylet közgyűlése Panasz a fiatalkoriakra — Falunak a kormányhoz Pécs, április 30. (A Dunántúl tudósítójától.) A Pécs-baranyai pártfogó egylet szép számú közönség előtt, nagy érdeklődés mellett tartotta meg vasárnap délelőtt 1411 órakor közgyűlését. A közgyűlésen jelen voltak : Varga Nagy István, nyugalmazott kir. ítélőtáblái tanácselnök, egyleti elnök, Feber Arthur dr. kir. főügyész, az egylet kormánybiztosa, Kelledy Nándor, nyugalmazott kúriai biró, Bodolay István, állami gyermekmenhelyi gondnok, Decreva Dénes kir. ügyész, Decseva Ignác vezető kir. járásbiró, Dehrich Irma állami tanítónő, Ember János kir. tanfelügyelő, Faluhely Ferenc dr. jogtanár, Fejes Lajos állami tanító, Gellér Ottó kir. törvényszéki biró, Gere Gábor dr., Igaz Béla dr. kanonok, Haksch Emilia állami tanítónő, Kenedi Géza rendőrfogalmazó, Krausz Endre vezető kir. ügyész, Kie Lajos kir. törvényszéki elnök, Koszíts Ákos dr. vármegyei tiszti főügyész, Koszits Kamill nyugalmazott vármegyei alispán, Mosolnyai Alézanyugalmaztot dr. kir. főadótárnok, Nehrebetky Ilona állami tanítónő, Nick Alajos dr. városi tiszti főügyész, Oberhammer Antal városi főkapitány, Piacsek Emil dr. városi főispáni titkár, Pintér Ferenc városi árvaszéki elnök, Beberics Imre nyugalmazott felügyelő igazgató-tanító, Rézbányay József dr. c. kanonok, Rihmer Aladár kir. törvényszéki biró, Ritter Benedek rtyug. igazgató-tanító, Rozmanits Timót városi felsőkereskedelmi iskolai tanár, Simon Rudolf dr. kir. főügyész-helyettes. Szieberth Róbert állami elemei isk. felügyelő igazgató-tanító, Szuly János ügyvédi kamarai elnök, Taizs József kereskedelmi tanácsos, Vétek János állami elemi iskolai tanító, Vétek Jánosné Angyal Ella áll. elemi iskolai tanítónő, Visy László dr. városi főispán, Waniss Sándor nyugalmazott központi főszolgabíró, Wilgermein József kir. fogházfelügyelő, egyleti pénztáros, Weil Károly kir. ítélőtáblás irodatiszt, egyleti osztálytitkár, mint a közgyűlés jegyzője. A közgyűlést Varga Nagy István egyleti elnök a következő beszéddel nyitotta meg: — Habár számolnom kell azzal a körülménnyel, hogy egy hosszabb tárgysorozat fekszik előttünk, nem mulaszthatom el, hogy a közgyűlés megnyitása előtt egy pár megjegyzést tegyek. Nem így, nem ilyen szűk keretek közt reméltük és terveztük tíz év előtt az ebben az épületben megtartott első országos patronage Kongresszus után, amelyen anyaegyletünknek a volt Pécsi Rabsegélyző egyletnek 20 éves fordulóját ünnepeltük, a 30-ik évfordulót megtartottuk, hanem méltóbban ahhoz a nem mindennapi eseményhez, hogy egy, az igazi feltebaráti szeretet jegyében született egyesület városunkban közel egyharmad századot megérhetett. Az átkos háború ezt a reményünket is elseperte és hálát adhatunk az isteni Gondviselésnek, hogy az egész világot 3 év óta megremegtető nagy zivatart városunktól mineddig távol tartotta, megengedte, hogy itt csendben éljünk, dolgozhassunk, remélhessük, hogy: „Lesz még egyszer ünnep, nagy béke ünnep ezen a világon!“ — Erre az ünnepre és a háború utáni időkre kalll mismérkünk felkészülniünk. Sokat várnak tőlünk, sokra vagyunk hivatva, mert a társadalmi életünkön a háború által ejtett sok nagy sebnek begyógyítása mi ránk van bízva. — A patronage, a pártfogó munka, nem ismeretlen fogalom többé a szegény nép előtt sem, s százával keresik fel azt a katonai pártfogó irodát, hogy tanáscot oltalmat, támogatást, segítséget kérjenek tőlünk. Csak új év óta a tegnapi napig 300 család, köztük néhány rokkant katona, összesen 1257 családtaggal fordult hozzánk segélyért, akiknek mi főleg a Visy László dr. főispán által rendelkezésünkre bocsátott gyorssegély alapból közel 3000 korona pillanatnyi segélyt osztottak ki, ezen kívül csaknem 400 nő fordult hozzánk, akiknek legnagyobb részét álláshoz, illetve munkához, foglalkozáshoz juttattunk. Amennyire támogattuk az érdemes szegényeket, oly szigorúan utasítottuk viszsza a könnyelmű, dologkerülő elemeket ,amilyen igen sok volt. Ily módon a hatóságokat nagy munkától kíméltük meg. Mert, hogy mennyi volt itt a munka, azt csak az bírálhatja meg, aki látta naponként az ajtónk előtt várakozó asszonysereget és idebent a 3—4 felé folyó panaszfelvételeket, amelyekkel tisztába kell hozni a kérelmező család összes személyi és vagyoni viszonyait, mert csak így lehet meghatározni a segítésnyújtás módját, fokát és időtartamát. — Az erdélyi menekültek körüli gyakorolta először nagyobb arányokban együttesen pártfogó osztályunk a patronage munkát és e házban olyan kiváló új munkaerőkre tettünk szert, akik a kidőlt régieket pótolták és akiknek további támogatásától remélhetjük, hogy ezután is képesek leszünk a teendőkkel megküzdeni. Jelentésünkben évkönyvünkben fel vannak sorolva neveik, de mulasztást követnék el, ha itt is ki nem emelném Koszits Kamil és Waniss Sándor urak neveit, akik több mint fél év óta minden áldott nap délelőtt délután el nem mulasztják itt megjelenni, az előforduló munkát elvégezni és akik megosztják velem a vezetés gondjait, őket épen úgy nem zsenirozza, mint engem a több dologról felhangzó gáncs, rosszakaratú bírálat, követik szívük sugallatát, nem kérve, nem várva érte hálát, elismerést, köszönetét. Most úgy áll a dolog tisztelt hölgyeim és uraim, hogy míg a háború első két évében, különösen amikor az ellenség határainkhoz közelebb volt, igen sokan hangoztatták, hogy miként kell itthon, a front mögött dolgozni, és hogy a nemzeti becsület parancsolja, hogy hadba vonult katonáink családjait éhezni, pusztulni, elhullani ne engedjük, a veszély csökkenésével ezek a hangok lassan kint elnémulnak, a legtöbb ember lelke elfásul, közönyös lesz a mások bajai iránt. Mi ne kövessük a rideg szívüeket, haladjunk tovább utainkon. Ne bántsanak a malciózus megjegyzések hire ma, amikor a hadi gondozó körébe eső minden munkára a törvény és rendelletek utasítása szerint patronageszerűen gyakorlandó, csak a tudatlan ember nem tudja ezt értékeln, csak az képes a patronaget lekicsinyelni. — Igazgatósági jelentésünkben beszámoltunk a háború alatti működésünkről, szociális munkánkról, megindokoltuk, hogy miért nem voltunk képesek eddig közgyűlést tartani. Meg vagyunk róla győződve, hogy indokainkat, mesterségünket a tekintees közgyűlés is elfogadja. Dolgoznunk ,küzdenünk kellett és mi erre fektettük a súlyt, mert azt tartottuk, hogy a legszebb szónál is szebben beszél a tett, a munkálkodás, a háború áldozatainak családjáért, a jövő nemzedékért, a hazáért. Nyugodt lelkiismerettel adjuk hát vissza azt a megbízást, amit az egyesület ügyeinek vezetéséhez tisztikar és választmány kaptunk és kérjük majd az új választást megejteni. Ezzel a közgyűlést annak megállapítása mellett, hogy arra a tagok az alapszabályok értelmében az évkönyv és a tárgysorozat megküldése mellett már két hét előtt meghivattak és hogy a közgyűlés ideje a helyi lapokban is közzé lett téve, a megjelentek üdvözlése mellett megnyitom. A beszéd elhangzása után következett aszámvizsgáló-bizotttsságjelentése, melyet a közgyűlés tudomásul vett. Majd a számvizsgáló-bizottság tagjaiul megválasztották Taizs Józsefet, Siptár Lajost és Parragh Anitát dr.-t. Elfogadta a közgyűlés a költségvetési előirányzatot. Majd következett a választmány működésérőlszóló jelentés. Ennek során az elnök közli, hogy az évi államsegélyt az egyesület július 1-ig megkapta, minthogy a büdzsé év június 30-al szokott befejeződni. Az évi működésről szóló jelentés közben megemlékezik az elnök arról a szomorú tényről, hogy a fiatalkorúak erkölcsi hanyatlása évről-évre fokozódik. Szerinte ez a fennálló rendszabályok erőtlenségében leli magyarázatát. Előhozza azt a sajnálatos eseményt is, melly egyik helybeli tanítóval történt, ki egy fiatalkorút megfedett. Feddő szavait a fiatalkorú anyja durva hálátlansággal fizette meg. Kővel fejbedobta. Ez az esemény és fiatalkoruaknak mindinkább elhatalmasodó folytonos züllése — melyet egyébként a háborúval lehet megmagyarázni — arra indítja az elnököt, hogy indítványt nyújtson be, mely szerint z egyesület intézzen az igazságügyi kormányhoz felterjesztést, melyben a virgács behozatalát és alkalmazását kéri. Az indítványhoz először Vétek János tanító szólt hozzá. Korainak tartja még a testi fenyíték behozását az egyesület és inkább talán más módon gátolná meg a fiatalkorúak erkölcsi hanyatlását. Bodolay István állami gyermekmenhelyi gondnok oly módon gondolja a fiatalkorúak romlását megakadályozni, hogy állítson fel az állam a fiatalkorúak részére dologházakat, melyekben a folytonos munka meggátolná a fiatalkorúak züllését. Híven értelmű felterjesztést indítványoz. Ember János kir. tanfelügyelő helyénvalónak találja Bodolay indítványát. Szerinte az egész világon észlelhető a fiatalkorúak romlása. Ennek oka főleg a háborúban keresendő, mert egyetemesen ható okoknak egyetemesek a következményeik. Az az érvelés, hogy az álamnak nincs pénze ilyen dologházak felállítására, nem állja meg a helyét. Ha van az államnak pénze arra, hogy a katonákat jól felszerelje, hogy a hadseregeket ellássa, kell hogy legyen ilyen célokra. Mert amint a háború szeemesés befejezése függ a hadseregek jól eltartásától, és ugy függ a késői nemzedékek jövője a fiatalkorúak további züllésének a megakadályozásától. F a lu helyi Ferenc dr. jogtanár hozzájárul Ember János fejtegetéseihez, ő is így gondolja a kérdést megoldani. A kormány- kedd, május 1.