Dunántúl, 1917. október (7. évfolyam, 224-249. szám)

1917-10-02 / 224. szám

Kedd, 1917. október 2. DUNÁNTÚL A falusi szabadtast­tás Pécs, október 1.­­ Az ország jóléte hasonló a fáihoz: a földmi­­velés a gyökere, az ipar és kereskedelem az­­ ágai, és a levelek, ha a gyökér megsérül, a le-­­­velek lehullanak, az ágak leválnak és a fa meg-­­ hal — mondá egy kínai bölcs. Ez a mély g­ondolat, ez a nagy örök igaz-­­­ság jut eszembe, midőn Boróczy Kálmán dr. ■ bajai ügyvédnek ,,A falusi szabadtanitás“ c.­­ munkája recensióját írom. Az ország, sőt talán az egész világ vissz­hangzik a többterm­elés jelszavától. A háború elkerülhetetlen következménye leend a foko­zottabb közteher­viselés. S elviselhető lehet-e ez anélkül, hogy a nemzet vagyonosabb le­gyen? Nyilvánvaló hogy nem. S, ha nemzetünket vagyonosabbá óhajtjuk­­ tenni — s ki ne akarná?! — akkor ehhez az el­ső lépés kell legyen, a mezőgazdaság, a mező­gazdálkodás fejlesztése. Akik unos-untalan hangoztatják a többter­melés jelszavát s szidják, ócsárolják a földmi­­velő népet, hogy nem termel többet, azok el­feledik, hogy a többtermelésnek nem egyedüli s nem is a legfontosabb tényezője a szorga­lom, a munka, hanem a legnagyobb szerepet itt a tudás, a szakismeret képezi. E nélkül ugyanis —­ nyilvánvaló — hiába minden szor­galom, minden munka, a földművelés ma már nem az a foglalkozás, mely nagyapáink ide­jében volt, ma már a földmivelés is tudomány, melyet tanulni kell. S valjuk meg — sajnos — a mi kisgazdaközönségünk s középbirto­kosaink jelentékeny része is Inával van a kellő szakismeret­eknek. Nyilvánvaló tehát, hogy az egész magyar társadalomnak kötelessége, úgy a saját maga, mint a nemzet érdekében, közremunkálkodnia abban, hogy földmivelő népünk kellő szakis­merethez s általános műveltséghez jusson. A társadalmi s gazdasági kultúrát meg kell is­mertetnünk népünkkel. Ennek a nagy s nemes célnak szolgálatában ál Boróczy és könyve. Ezért tartja szükséges­nek s fontosnak a falusi szabadtanítás országos megszervezését. Ki sem hivatottabb erről beszélni, erről iri, mint ép Boróczy. E sorok írójának közelről volt alkalma látni s figyelemmel kísérni azt a munkát mit szerző e téren kifejtett. Gyengének érzem magam arra, hogy méltóképp tudnám festeni ezt az önzetlen, önfeláldozó munkássá­got, mit e cél szolgálatában, mint a Bajai Széchenyi Szövetség megalapítója, s munkás tagja végzett. Lankadatlan, szűnni nem akaró buzgalommal, erős, lángoló magyar hazafi­­sággal dolgozott azon, hogy a nemzet gerincét, az állam létalapját képező földmivelő osztályt i­s ezzel a földművelés ügyét emelje, előbbre­­ vigye. Számtalan előadást tartott künn a falvakban , s az ő kezdeményezésére szervezte a Magyar Gazdaszövetség a bajaszentisváni gazdagimná­­ziumot. E tanfolyam sikeressége ösztökélő ha­tással volt Ssoróczyra. Arra az eredményre jutott, hogy ezen az alapon kell további mun­kásságunknak haladni, ha el akarjuk érni cé­lunkat, a földmivelő népesség társadalmi s kulturális ismeretének fejlesztését. Nem célom a munka részletes ismertetése, mert annyi érdekes, értékes s új gondolat van benne, hogy az túl­haladná a szokásos recen­­siók keretét, célom csupán az, hogy reá­mu­tassak a munka keletkezésének s irányelvei­nek ismertetésére. "Én ezért tartózkodok a ba­­jaszentisváni tanfolyam tanrendjének ismerte­tésétől, melyet könyvében Boróczy részletesen ismertet; elég talán, ha említem, hogy ezen­kívül új, a gyakorlaton keresztül szűrődött tervvel lép a nagyközönség elé, mely minden-­­ kit, ki e kérdés iránt érdeklődik kell érde­keljen.­­ A munka telisded-teli van uj, értékes esz- j mékkel, melyek mind a falusi szabadtanitás­­ eszméjének szolgálatában állanak s melyek­­ egyaránt felkeltik e kérdéssel az elméletben s gyakorlatban foglalkozók figyelmét. A munkának azonban a legnagyobb jelentő­­­­sége abban van, hogy valósággal hézagpótló e­­ téren s igy nincs a falusi szabadtanitás terén senki, ki ne olvasná érdeklődéssel s haszon­nal Baróczynak nagy fáradsággal s éves hosz­­szu sora alatt szerzett tapasztalatától átita­tott munkáját. Ajánlom a könyvet mindazok figyelmébe, kik a magyar földmivelő nép sorsát, boldogulá­sát figyelemmel kísérik és szivükön viselik s kikben még él a föld s annak egyszerű lakossá­ga iránti szeretet némi szikrája.­­ Depfner Tibor dr. — Hová? — A kontinensre, John. — Németországba? — Oda, John. Lord Aterfield Rikárd elutazott. Szerencsé­je volt. Mert a­hány kékszem volt a hármas királyságban, az mind ostromolta az Aterfield palotát. A kapus már meg akart szökni, mert ő a szótlanok egyletének volt a tagja és beirat­kozott a gorombák körébe is, hogy alapszabály szerint gorombáskodjék. Berlinben csakhamar feltűnt Rikárd. A la­pok nagy közleményeket írtak róla. Gyűlöli a kék szint, iszonyodik a kék színtől. Tudósok­kal, orvosokkal konzultált. A tudomány meg­állapította az új betegséget, a kékiszonyt. Soha a kék égre nem nézett. Jótékony ala­pítványt tett oly hölgyek részére, akik soha kék ruhát nem viselnek. A kéki­szonyra az orvosok azt rendelték, hogy fekete szemű hölgyeknek udvaroljon és fekete levessel táplálkozzék. Minden kékszemű hölgy futott a lord elől, ellenben" a feketeszeműek kacérkodtak vele. E közben komolyan beleszeretett egy fekete­­szemű grófnőbe, a­ki viszontszerette a lordot. A szerelem egész lázig fokozódott benne . . . Vagy ez, vagy senki . . . Az ám, de akkor vége az örökségnek . . . Közölte a grófnővel, hogy milyen végrendele­tet hagyott hátra a nagybátyja. A grófnő kijelentette, hogy szereti és akkor is hozzá menne, ha semmije nem volna.— Boldogan ment haza és szólította az ő hű komornyikját. — John! — Parancsol­ok­. — Megvan a kékszem? — Fekete van. — Akkor vége a vagyonnak. — Nincs vége. A záradékban az van, hogy­­ akkor, ha én nem veszek el kékszemü nőt, tied ; minden, ha te neked lesz kékszemü feleséged,­­ Kékszemüt veszel el és tied a vagyon. — De sir. ! — Úgy van, John, tied a vagyon. Tehetsz, a­mit akarsz vele. Holnap megtörténik az én el­jegyzésem, holnapután a tied. Van-e kék­szemed? .­­— Van sir . . .­­ — Elveszed? ! — El, sir . . .­­ — S a vagyonnal mit teszel? Lord Arterfield Rikárdnak adom . . . — Köszönöm, John . . . Lord megkérte a grófnőt. — Megkapta, meg is esküdött vele. Egy kis utazás után hazatér­tek Angliába. Be kellett mutatni a ladyt a Tizenhármasok klubjában. Lord Aterfield Ri­kárd elvitte a feleségét. Lord Hatvon Edgar tartotta a diszbeszédet. A diszbeszéd végén felbontották a mellényt is. Az urak megdöbbenve néztek össze. A mel­lényen a kék gombok megfeketedtek. A tudományos rejtélyt a hi John, ki most kékszemű feleségével igen boldog és lord Ater­field jószágigazgatója, tudta volna megmon­dani. Vásárlási engedélyek kiadása kukoricára A Haditerafény részvénytársaságtól lehet csak vásárolni Pécs, október 1. (A Dunántúl tudósítóját és. Szombati számunkban megírtuk, hogy a földmívelésügyi minisztérium távirati ren­delettel zár alá vette a város területén ter­melt kukoricát. Ennek kapcsán azt is meg­írtuk, hogy a rekvirálás miatt vásárlási enge­délyt nem adnak ki kukoricára. Ez a rende­let érthetően nagy lehangoltságot okozott a városban. Ma arról értesülünk, hogy N­endvich Andor polgármester intézkedése szerint októ­ber 31-éig bárki beszerezhet vásárlási enge­délyt kukoricára. A földművelésügyi minisz­térium ugyanis az 1917. évi tengeritermésről beadott körrendeletében a következőket mondja: Ha az igénybevétel eljárása már megin­dult, a vásárlásra jogosított az igazolvány­ban megjelölt terménymennyiséget már csak az eljáró hatóság, illetve bizottság út­ján és annak közbejöttével a Haditermény részvénytársaságtól vásárolhatja meg. A Haditermény részvénytársaság az így igényelt tengeri gazdasági szükség­­letre vonatkozó kimutatását a törvény­hatóság első tisztviselőjéhez, ez viszont összegyűjtve a földmívelésü­gyi miniszter­hez terjeszti fel, aki a rendelkezésre álló összkészlet és a hadsereg szükségletének figyelembevételével állapítja meg a Ha­ditermény részvénytársaság útján a tör­vényhatóságnak kiutalható tem­é­nymer­y­­nyiséget s azt a törvényhatóság első tiszt­viselője az igénylés arányában és a köz­érdek szem előtt tartásával osztja szét az igényjogosultak között. Városi tövényhatóságok, közintézmé­nyek, valamint oly ipartelepek és válla­latok, amelynek zavartalan üzembetar­­tása a hadviselés érdekében áll, illetve közérdekből szükséges beszerzési csopor­tok a hizlaláshoz szükséges tengerit a földművelésügyi miniszter által a sertés­­hizlalás tárgyában kiadandó rendelet alapján a földmívelésügyi miniszter en­gedélyével a Haditermény részvénytársa­ság útján szerezhetik be. A vásárlási engedélyek kiadása a mai nap­pal már meg is kezdődött a városházán. A vásárlási engedélyekre vonatkozólag­­ a közönség tájékoztatására közöljük a rendelet idevágó pontjait, melyek a következők: A nem termelő állattartó családtagok létszámához képest és pedig 5 családtag után 1 darab, öt családtagon felül 2 da­rab sertés, vagy pedig 10, illetve 20 darab liba részére vásárolhat tengerit. A sertéshizlalásra, ha a nem termelő ál­lattartó árpa vásárlására igazolványt nem kapott, vagy az igazolványt, miután árpát beszerezni nem tudott, az elöljáróságnak visszaadta, egy darab hízóra 4 g tengerit, 10 darab libára pedig 1,5 g tengerit vásárol­hat. Ha a nem termelő állattartó árpával­ rendelkezik, úgy az esetben egy hizóra 2 q tengerit, 10 libára 1 q tengerit vásárolhat, 5. otcat. A külügyminiszter Budapesten (A Dunántúl tudósítójának telefonjelentése.) Budapest, október 1. Czernin gróf holnap délelőtt 10 órakor Budapestre érkezik. Wekerle miniszterelnök délután 6 órakor a tiszteletére ebédet ad. Mint a Magyar Tudósító értesül, a külügy­miniszter budapesti tartózkodása alatt kül­politikai nyilatkozatokat fog ternni.

Next