Dunántúl, 1919. május (9. évfolyam, 93-110. szám)

1919-05-10 / 93. szám

■*i §*­ ffM *tit# fjt IX. évfolyam 93. svára. Szombat ?éss, 1910. május 19. Szerkesztőség: Lyceum­ utca 4. sz. Szerkesztőség telefonja 650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerim Nyisztér soronkint 2 kor Előfizetési ár: rcgitsz évre . . . 84-— Félévre .... 42-— Negyedévre . . . 21-— Egy hóra .... 7.— £91 szí!?! ára 40 filér. Kiadóhivatal: lyceum-utca 4. szám. Kiadó telefonja: 222. »VWI r­VuWtr^VWWWV Az ember érthetetlen, csodás alkotás. Rengeteg hibájá­val és erényével nem lehet, nem szeretni Olyan változatos, olyan találékony, olyan lehetetlen tud lenni, hogy ezzel már megállít minden gon­dolkodó főt és bizonyos tiszteletet parancsol a lehetetlenségek és elképzelh­etetlenségek so­rozatával szemben. Ilyen különös, vegyes ér­zelmekkel és gondolatokkal eltelten bámulunk bele az emberi érthetetlenségbe. Mi, műhe­lyeknek és irodáknak munkától fáradt lakói, kérdőjellé vált arccal ébredünk egy szép na­pon arra, hogy a postát és környékét megszál­lották, az egész útvonalat elárasztották a bé­lyegéhes emberek. Nem tudtuk megérteni, mi száraz, lassú mozgású emberek, miért kell megmozdulnia egy egész városnak, egy vár­megyének, a szomszédos országoknak azért, mert a pécsi postán bélyeghiány következtében a forgalomból már kivont régi bélyegeket egy felirat rábélyegzésével kényszerűségből újból forgalomba hozzák? Nem tudtuk megérteni, hogy ez a tény, a katonai mozgósításnál is gyorsabb tempóban mozgósította az embere­ket, apraját-nagyját a levélbélyeg vásárlására. És az a lázas megmozdulás, az a nagy siet­ség, amely az egész várost elöntötte, m még min­dig erőben van, még mindig uralja a helyze­tet. A bélyegláz magával ragad bennünket is és szinte szégyeljük magunkat, lelkiismeret­­furdalást érzünk, amiért ennek a nagyjelen­tőségű kérdésnek mélyebb és komolyabb tár­gyalásába eddig nem bocsátkoztunk. Mi jám­bor maradtak, az ország szomorú helyzetével, Pécs jövő feladataival foglalkoztunk, ezekről cikkezünk, amikor itt előttünk, a szemünk lát­tára világot rázó esemény játszódik le: új bé­lyeg kerül a piacra. Van valami naiv, kedves, felfoghatatlan em­beri, ebben a most megnyilatkozott bélyegláz­ban. Ez nem csak az éhes embereknek ha­szonlesése, ez sport, ez harc, küzdelem, játék, amellyel igalom, szenvedés, esetleg ráfizetés jár, de a szerencsésnek legtöbbször haszon. És­­mindennek kiindulója az a megmosolyogni való körülmény, hogy elévült bélyegeket kény­szerűségből átstempliztek. Ez a jelentékte­lennek látszó körülmény nemcsak embereket mozgatott meg, hanem a pénzt is új körfor­gásba hozta és sok előnye és hátránya mellett egy kevés jót is gyakorolt azokkal a szegény postásokkal, akiktől igazán nem lehet iri­gyelni azt a kis hasznot, amelyet az élelmes ügynökök és közvetítők elől elkaparintottak. A bélyeggyűjtő szenvedély, a nyerészke­dési vágy, amilyen ritka kiváltságos helyet és érték­el biztosított a postabélyeg számára, ugyanezt megcselekedhetne egyéb jelentékte­len apróságokkal is és főleg olyan dolgokkal, amelyekkel a szegény emberek rendelkeznek. Miért ne lehetne épen olyan odaadással és szenvedéllyel gyűjteni a fizetési felszólításo­kat, a szegénységi bizonyítványokat, adóinté­­zeket és egyéb értékes okmányokat? Ezeknek az árat is gyönyörűen fel lehetne venni és ez is voke, legalábbi­­s olyan mulatság, mint a bélyeggyűjtés és bizonyos szempontokból hasznosabb is volna. Ahol annyi kitartá­st, szenvedélyt, áldozatot és lelket tudnak bele­vinni emberek a bélyeggyűjtésbe, ott egy ke­vés jóakarattal új forrását is lehet nyitni en­nek a szenvedélynek. Csak egy ember akad­jon, aki megkezdi, biztosan akad követője, mert hitt.vb az ember annyira, de annyira em­ber , hogy ezernén emberibb már nem is lehet. Percel-utca 28-tól Hungária mulatóig Leleplezett lélekkufárok S a rendőrség álláspontja Az alkohol kérdés rendezése Pécs, május 9. (A Dunántúl tudósítójától.) Mai számunkban már megírtuk, hogy a rendőrség messze elágazó leánykereskedelem­nek jutott a nyomára. A vizsgálat tegnap még nem ért véget és így részletes adatokat csak ma közölhetünk.­­Megállapították, hogy a szá­lak a Percel­ utca 28. számú házban lakó Becht Henrikné, született Molnár Lujzához vezettek. Ez a kétes egzisztenciájú asszony, akiről megállapították, hogy a leánykereske­delem kedvelt kereseti forrása, közvetítette a lélekvásárt, amelyen szerencsére rajtaveszett. Május 5-én egy 15 éves pélmonostori leány bejött Pécsre anyjának a komaasszonyához, Becht Henrikné született Molnár Lujzához. A leánynak az volt a teerve, hogy állás­­után néz és erre vonatkozólag tanácsot kért Becht­­nétől. Ez a sötét lelkű asszony évek óta pin­­cérneket tart a lakásán. A lélekvásárt itt oly kiterj­edt üzletkörrel bonyolítgatta, hogy a Percel­ utca 28. számú ház egész hírhedt lett a városban. A kis pélmonostori leánnyal is kész terve volt. Összehozta a nála lakó 16 éves pincérnővel, aki a Secessio mulatóban áll al­kalmazásban.­Az éjjeli mulató ezt a leányt is már rég az erkölcstelenség mocsarába szédí­tette és igy nem csodálni való, ha Bechtnével együtt ezt a pályát ajánlotta a pélmonostori leánynak is. Ez hajlott is a csábító szóra. Mikor az alku megvolt, Bechtné azt a sötét ajánlatot tette a leánynak, hogy mielőtt pin­cérnő lesz, adja el magát. A leánynak ez már mindegy volt és ráállt az alkura. Fényképet adott a pincérleánynak, aki azt végigmutogat­ta a Secessio mulatóban kalandokat kergető férfiaknak. Éjfél tájban akadt is egy öreg zsidó, aki hajlandó volt a mulatságért 2000 koronát fizetni. A pincérnő azonban kijelen­tette, hogy öreg ember — öreg ember és így a vásár nem sikerült. Amint tovább mutogat­ta a fényképet, az kezébe került Knecht­ Ká­roly polgári biztosnak, aki azután leleplezte a lélekvásárt. Az ügyre vonatkozólag már érdeklődtünk a rendőrfőkapitánynál, aki a következőket mon­dotta: — A most leleplezett leánykereskedelem nyilvánosságra jutott bűneset, amelynek sze­replői a legszigorúbb büntetést fogják kapni a bíróságon. Mint ahogy az más bűneseteknél is történik, a rendőrség minden ilyen kiderült lé­lek­vásár­lást szigorúan bírál el. Ez a rendőrség álláspontja az éjjeli üze­­mekre vonatkozólag. A helyzet azonban maa­már olyan, hogy mindez nem elég. Itt intéz­kedésre van szükség. Gyökeresen kell a ba­jon segíteni. A rendőrségnek meg van erre a kivételes hatalma. A főkapitánnyal történt beszélgetés kapcsán szóba került az alkohol kérdése is, amely az ilyen éjjeli tivornyáknak a velejárója. A főkapitány erre vonatkozólag így nyilatkozott: " Nagy baj az, hogy az alkohol fogyasztá­sára vonatkozólag nincs kormányrendeletünk. A meg nem szállott részekről ide érkező hí­rek szerint a magyar kormány is többször mó­dosította az alkohol­fogyasztási rendeletet, így ezt a kérdést legnagyobb valószínűség szerint mi magunk fogjuk megoldani a város területére. A jelenleg szabadságon levő Kenedi Géza rendőrkapitányra, mint az erkölcsrendészeti osztály vezetőjére fontos feladat vár. Az éj­jeli mulatókban folyó orgiáknak egyszer már véget kell­­vetni. Erélyes kézzel kell belenyúl­ni ebbe a darázsfészekbe, amely valóságos szégyenfoltja már a városnak. A háború alatt, mint arról utólag értesültünk, több ízben tar­tottak razziát a Hungáriában. Erre most is­­ szükség van. A dologtalan uzsorásokkal együtt a közerkölcsiségnek és közegészségügynek a parazitáit is ki kell irtani.­ ­ Német újságírók a francia pusztulásokról — A Dunántúl értesülése. — P­á­r­i­s, május 6. A Vorwärts tudósítója Párásba érkezett a német békedelegációval és a háború által el­pusztított területekről ezeket írja lapjának: Saintploestinbe érve már az volt a meggyő­ződésünk, hogy lehetetlen őszinte kibékülés a franciák és németek között addig, amíg tisz­tába nem jöttünk azzal, hogy miért gyűlölnek bennünket. Rettenetes pusztításokat vitt vég­be ezen a vidéken a militarizmus, az igaz, de ezt nem a német nép okozta. Csak óriási ko­pár mező az, amiből a lakosok milliói azelőtt megélhetési forrásukat merítették. Ezt a te­rületet semmi másra nem lehet felhasználni, legfeljebb katonai gyakorlótérnek. Annyira tönkrement minden, hogy évek sorára lehe­tetlenné vált minden élet. Ezért belátjuk, hogy bár nem mi vagyunk egyedül felelősek e pusztításért, mégis hozzá kell járulnunk e vidékek újjáépítéséhez. A Vossische Zeitung munkatársa ezeket je­lenti:­ — Úgy látszik, a francia kormány azt akar­ta, hogy mielőtt a zöld asztal mellé ülteti a német békedelegátusokat, azok végignézzék az elpusztított csatatereket. Azoknak a siralmas francia vidékeknek a megtekintése, mélyebb hatást gyakorolt a szemlélőkre, mánd­arkte­­száz, a legerősebb argumentumokkal tett be­széd. Méjtes végére kész a magyar bü­he — A Dunántúl értesülése. — London, május 9. Az angol hivatalos körökből készttHftrgoft hírek szerint: A németek békeszerződés aláírása után 14 nap alatt elkészítik az Ausztriával, Magyar­­országgal, Bulgáriával és Törökországgal kö­tendő békeszerződést is.

Next