Dunántúl, 1919. július (9. évfolyam, 136-152. szám)

1919-07-03 / 136. szám

?1 £3 fci«íl* : itsi ér : teí évre . . . 84’— vre .... 42'— «'«iévre . . , 21 — hóra 7.­ m *iám ára 40 fillér, Kia.'fehivat«!. i asesu-wti i. &iam. ***Jó­­etefoaj«: 32ft. \ \ ix. evfdi^m.; 136, **&*. — GsfiiSrfSk '■" f*é®s, «919. iutius s. #S^riÄto>V- vu J Urate**** IMU*l«*W>rt<Wl<>S>S«U%''IJ>Ot'*Wri#««SIMISM»<««>S»«tei|S*<tflMShi«l*WatetSfc^fce Sxerkrs: Sá* r Lsjeeutn-ute-« 4. íí. Szerkesztésre tct -to.ija S50. szimn. Kéziratodat v.sm «éta* visa**. Hírrteten díjszabás umK Nyilttér soron font ! taw A világnap eredménye 20,873 K a tv«fóSt aUgcttB»% Pécs, julius 2. (A PMndzttes­tméteréjén.) A fártóbetegek érdekében közölt hirk­api öklöz­­teMesémyeknek, melegszívű emberbarátok fárt­­aállásainak­ tulajdonítható az a nagy összeg, amely Péter-Pál napján összegyűlt a körülbe­lül 1400 főnyi tüdőbeteg javára. Ezt a társa­­dalmi adót ziruló, fiatal leányok, jó lelkű nők ss aotak be a közönségen. Az önkéntes adót mlatva riráfokkal nyugtázták. A begyült ösz­­nag 20.873 korona, amely egy rövid időre enyhülést fog szerezni a tüdőbetegeknek. A gyűj­tés eredményére vonatkozólag Lóránt Lipót dr.-tól a világnap főrendezőjétől a kö­vetkező elszám­­­lást kaptuk. Az alábbi sorok­bann egyúttal köszönetet is mond Lóránt Li­­pót dr. mindazoknak, akik a szép eredmény elérését elősegítették. A hivatalos elszámolás így hangzik: Ma már örömmel, büszkeséggel hirdethetem, hogy a tüdőbetegeink érdekében elhangzott szózatok társadalmunk nemesen érző szivében ~ ClVpibc v ib JZ£l<LÍ1j£íJí. ikVhl .cz.vk­ A június 29-én, Péter és Pál napján a pécsi szegénysoras tüdőbetegek segélyezésére ren­­dezett világnap kiváló sikerrel járt A bizott­ság elszámolása szerint a költségek levonása után 20.268 kor. volt a tiszta bevétel. Ezen összeghez járul még egyes jóakarók követke­ző adományai: özv. Göbal Kálmánné 200 kor., Steinbach Samu 200 klór., Mattyasovszky-­ Zsolnay Teréz 100 kor., a magyar nemzeti jé­­kony asztaltársaság 100 kor., N. N. 5 kor. összesen 20.873 kor. Ezen összeggel, melyet Pécs város közönségének a felebaráti szeretet által vezérelt áldozatkészségének köszönhe­tünk, egyesületünkre nézv® olyan kedvező helyzetet teremtett, hogy most már az egyesü­let igazgató-választmányának elhatározása ér­telmében védettjeink nehéz sorsát enyhíteni képesek leszünk. Kedves kötel­ességemnek tartom, hogy egye­sületünk és tüdőbetegeink nevében mélyen ér­zett hálánknak­ kifejezést adjak a jótékony nőegyletek elnöknőinek, a hölgybizottság egyes tagjainak és a szociális szakszervezeti elvtársaknak, azon ritka szeretettel teljesített f­áradhatatlan tevékenységért és buzgóságért, mellyel a világnap rendezésénél közreműködni szívesek voltak és a legnagyobb elismeréssel kelt, hogy adózzunk kedves leányainknak, kik .még csak a jótékonyság mezején első szárny­­próbálga­tásaik alkalmával mégis olyan ke­zességgel, annyi bájjal és finom tapintattal tudtak — csak egy virágszállal — a járókelők jótékonyságához, szívéhez férkőzni. A­ minden jó és nemes cselekedetért buzgól­­k­odó társadalmunkat pedig arra kérjük, hogy humánus és emberbaráti egyesületünket a jö­­vőben 40 nemeslelkű pártfogásában, részesítse, mert számos, a tüdővészt megelőző és a tüdő­­vészt gyógyító intézményekre van szükség. Meg kell valósítani polgármesterünknek az e­gyesület utolsó közgyűlésén tettekre buzdító lelkes fölhívását és mindazon intézményeket 4l­tbe kell léptetni, melyeket az 1911-ben ki­fejtett munkaprogrammomban fölsoroltam. Az idők mementója int. Össze kell fogni a társa­dalom, minden vezető elméjének és érző szí­vének, hogy a fejlődő új generációnak fizikai, anyagi és szellemi fejlődését lehetővé tegye, kell, hogy áthasson mindnyájunkat a gondolat, h»gy «utu­k­or «, harctereken a megtápstt véres lobogók­ helyébe felröppennek a béke fehér lobogói, mi már kész intézményekkel, nyitott kapukkal fogadjuk a lázas arcú, szenvedő tü­dőbetegeket és itt gyógyító, ápoló kezekre tal­­áljanak. Sorakozzék tehát mindenki a jövendő nem­zedék közegészségügyi küzdelmének táborába, lépjen be mindenki egyesületünkbe a tuberku­lózis elleni védelemre! Lóránt Lipót dr. a» egyesület ügyvivő másodelnök« Bármilyen örvendetes is a világnap eredmé­nye és külsőségeiben bármennyire is vonzó az ilyen világnap, a tüdővészesekről való gondos­kodás mégis más módot követel. A tüdővész elleni védekezés közérdek. Az ellene való küzdés anyagi erőforrása tehát csak a közva­gyon lehet. Az áldozatkészségre való hivatko­zással nem lehet ilyen fontos kérdést dűlőre vinni. Pillanatnyilag ugyan sokat segít az ilyen önkéntes adózás, de hogy a tüdővész ellen a múltnál rendszeresebben, nagyobb erővel le­hessen védekezni, ahol az állam anyagi ereje szükséges. Francia és magyar hatóságok összhangja Szegeden Pécs, Július 2. lapunk mai számában megjelent szegedi viszonyokra vonatkozó megszállott területről érkezett budapesti eredetű hírünkkel kapcso­latban megbízható helyről következő közlést kaptuk: Szegeden tényleg­­kísérlet történt általános sztrájk rendezésére, de eredménytelenül, mert a legfontosabb üzemek, a vízszolgáltatás, a villany és gázüzem, a vasút és posta nem szüntették be működésüket. A kereskedések egy része és a borbélyok kettő, a pincérek négy, a nyomdászok nyolc napig sztrájkoltak. A tisztviselők nemcsak hogy nem csatlakoz­tak, de még a sztrájk előtt a szociáldemokrata pártból is kiléptek, a színészek ugyanazt tet­ték a sztrájk alatt. A francia és magyar hatóságok a legtelje­sebb összhangban voltak az egész mozgalom alatt. Contrecourt francia parancsnok a sztrájkmozgalomban közönséges bolsevis­ta izgatást látott és éppen azért egy kihallgatásra jelentkező küldöttséget azzal utasított vissza, hogy addig nem áll vele szó­ba, míg a sztrájjk meg nem szűnik. A sztrájkot nem kellett erőszakkal letörni, mert önmagától összeomlott. Még hamarabb összeomlott volna, ha mestersé­gesen nem iz­gatják a tömeget. A franciák nagy összegű sztrájk-pénztárakat foglaltak le. Az izgatók közül is néhányat letartóztattak. A francia és magyar hatóságok közötti harmóniára jellem­ző pld., hölgy a rendfentartó őrjáratot teljesítő spahi­ őrjáratok egy része is magyar tisztek parancsnoksága alá volt beosztva. A magyar rendőrség, csendőrség és határrendőrség a franciákkal egyetértésben, de a magyar bel­­ügyminiszter rendelete szerint működött. A nők és gyermekek lövetéséről s a francia és magyar tisztek összeütközéséről szóló hír­rel szemben tény a következő: Egy három­tagú magyar őrjáratot a lelkiismeretlenül föl­­ágat­ott tömeg inzultálni akart, mira az őrjárat riasztó lövést tel a levegőbe. A lövés za­jára egy francia őrjárat a helyszínre sietett él a magyar őrséggel együttesen, most már riasz­tó lövés nélkül, feloszlathatta a tömettet. Minden egyéb, a fentiekkel ellenkező hi­­rssztelis, tendenciózus valótlanság. lOIOSOtOGOSOlOSOHOJOROI Egy asszony titokzatos eltűnése 8*y képM­ár anyagrilkosságí vá*Q* alatt Pécs, ju­lius 2. (A Bmtérttel temetttéliteij Egy jómódban élő öregasszony rejtélyes el­tűnése tartja napok óta izgatottságban a bara­­nyamegyei Kisdér község lakóit. Az asszony eltűnése azért szenzációs, mert a faluban ke­ringő hírek szerint az asszonyt saját fia és menye tették el láb alól. A bonyolult ügyben a csendőrség még nyomoz és igy csak később derül vlágosság arra, vájjon az öreg asszony ! gyilkosság áldozata-e, vagy valamely szeren­csétlenség következtében tűnt-e el. özvegy S­z­a­b­ó­n­é született L­e­n­g­y­e­l Mária együtt lakott a fiával Szabó Péterrel és ennek feleségével születet Lucíco Pet­rával. A fiatalok a múlt évben kerültek össze és hozzájuk költözött a leány anyja is. Közös megbeszélés szerint úgy határoztak, hogy va­lamennyien meghúzódnak özvegy Szabóné há­zában, ahol elegendő hely volt a számukra. Pár nappal ezelőtt egy éjjel hangos jajkiál­tásra lettek figyelmesek a szomszédok. A se­gítséget kérő kiáltásban özvegy Szabóné hangjára ismertek. De mert a kiáltás nem is­métlődött, a szomszédok nem tartották szük­ségesnek a beavatkozást. Csak később hallot­ták, hogy Szabóék udvarából kocsi indul ki és halad végig a falun. Az asszony eltűnése egy­két napig nem okozott feltűnést, mert az a hír járta róla, hogy Pécsett tartózkodik. Később azonban sugdosni kezdtek a faluban és a hal­lott jajkiáltást összefüggésbe hozták az asz­­szony eltűnésével! A szerb csendőrség is hamarosan tudomást szerzett, mit beszélnek az asszony eltűnésével kapcsolatban és nyomozást indított a titokza­tos ügyben. Az a hír járta a faluban, hogy Szabó Péter eltette láb alól az édes­anyját, hogy a vagyonnak kizárólagos gazdája lehes­sen. A hír szerint ebben segítségére volt a fe­lesége is, sőt ennek anyja is és a holttestet valahol elásták. A szerb csendőrség a nép ál­tal meggyanusítottakat őrizetbe vette és Baranya-Sellyére szállította, hogy a nyomo­zást velük lefolytassa. Úgy Szabó Péter, mint a felesége és ennek édes­anyja a leghatározot­tabban tagadják, mintha ők ölték volna meg özvegy Szabónét. A falubeli szomszédok vi­szont megmaradtak azon állítás mellett hogy a segélykiáltást, valamint az ezután következő kocsizörgést tisztán hallották. A bonyolult ügyben tegnapelőtt fordulat ál­lott be. Szabó Péter a csendőrség őrizeté­ből megszökött és azóta se találják. Felesége és ennek édes­anyja tőlük telhetőleg azon iparkodnak, hogy bebizonyítsák ártatlanságu­kat. özvegy Szabóné a mai napig nem ke­rült elő és hozzátartozói sem tudnak számot adni hollétéről. A szerb csendőrség tovább nyomoz az ügyben és keresi a megszökött Szabó Pétert, hogy világosságot derítsen a rejtélyes ügyre.

Next