Dunántúl, 1919. július (9. évfolyam, 136-152. szám)
1919-07-03 / 136. szám
?1 £3 fci«íl* : itsi ér : teí évre . . . 84’— vre .... 42'— «'«iévre . . , 21 — hóra 7. m *iám ára 40 fillér, Kia.'fehivat«!. i asesu-wti i. &iam. ***Jóetefoaj«: 32ft. \ \ ix. evfdi^m.; 136, **&*. — GsfiiSrfSk '■" f*é®s, «919. iutius s. #S^riÄto>V- vu J Urate**** IMU*l«*W>rt<Wl<>S>S«U%''IJ>Ot'*Wri#««SIMISM»<««>S»«tei|S*<tflMShi«l*WatetSfc^fce Sxerkrs: Sá* r Lsjeeutn-ute-« 4. íí. Szerkesztésre tct -to.ija S50. szimn. Kéziratodat v.sm «éta* visa**. Hírrteten díjszabás umK Nyilttér soron font ! taw A világnap eredménye 20,873 K a tv«fóSt aUgcttB»% Pécs, julius 2. (A PMndzttestméteréjén.) A fártóbetegek érdekében közölt hirkapi öklözteMesémyeknek, melegszívű emberbarátok fártaállásainak tulajdonítható az a nagy összeg, amely Péter-Pál napján összegyűlt a körülbelül 1400 főnyi tüdőbeteg javára. Ezt a társadalmi adót ziruló, fiatal leányok, jó lelkű nők ss aotak be a közönségen. Az önkéntes adót mlatva riráfokkal nyugtázták. A begyült ösznag 20.873 korona, amely egy rövid időre enyhülést fog szerezni a tüdőbetegeknek. A gyűjtés eredményére vonatkozólag Lóránt Lipót dr.-tól a világnap főrendezőjétől a következő elszámlást kaptuk. Az alábbi sorokbann egyúttal köszönetet is mond Lóránt Lipót dr. mindazoknak, akik a szép eredmény elérését elősegítették. A hivatalos elszámolás így hangzik: Ma már örömmel, büszkeséggel hirdethetem, hogy a tüdőbetegeink érdekében elhangzott szózatok társadalmunk nemesen érző szivében ~ ClVpibc v ib JZ£l<LÍ1j£íJí. ikVhl .cz.vk A június 29-én, Péter és Pál napján a pécsi szegénysoras tüdőbetegek segélyezésére rendezett világnap kiváló sikerrel járt A bizottság elszámolása szerint a költségek levonása után 20.268 kor. volt a tiszta bevétel. Ezen összeghez járul még egyes jóakarók következő adományai: özv. Göbal Kálmánné 200 kor., Steinbach Samu 200 klór., Mattyasovszky- Zsolnay Teréz 100 kor., a magyar nemzeti jékony asztaltársaság 100 kor., N. N. 5 kor. összesen 20.873 kor. Ezen összeggel, melyet Pécs város közönségének a felebaráti szeretet által vezérelt áldozatkészségének köszönhetünk, egyesületünkre nézv® olyan kedvező helyzetet teremtett, hogy most már az egyesület igazgató-választmányának elhatározása értelmében védettjeink nehéz sorsát enyhíteni képesek leszünk. Kedves kötelességemnek tartom, hogy egyesületünk és tüdőbetegeink nevében mélyen érzett hálánknak kifejezést adjak a jótékony nőegyletek elnöknőinek, a hölgybizottság egyes tagjainak és a szociális szakszervezeti elvtársaknak, azon ritka szeretettel teljesített fáradhatatlan tevékenységért és buzgóságért, mellyel a világnap rendezésénél közreműködni szívesek voltak és a legnagyobb elismeréssel kelt, hogy adózzunk kedves leányainknak, kik .még csak a jótékonyság mezején első szárnypróbálgatásaik alkalmával mégis olyan kezességgel, annyi bájjal és finom tapintattal tudtak — csak egy virágszállal — a járókelők jótékonyságához, szívéhez férkőzni. A minden jó és nemes cselekedetért buzgólkodó társadalmunkat pedig arra kérjük, hogy humánus és emberbaráti egyesületünket a jövőben 40 nemeslelkű pártfogásában, részesítse, mert számos, a tüdővészt megelőző és a tüdővészt gyógyító intézményekre van szükség. Meg kell valósítani polgármesterünknek az egyesület utolsó közgyűlésén tettekre buzdító lelkes fölhívását és mindazon intézményeket 4ltbe kell léptetni, melyeket az 1911-ben kifejtett munkaprogrammomban fölsoroltam. Az idők mementója int. Össze kell fogni a társadalom, minden vezető elméjének és érző szívének, hogy a fejlődő új generációnak fizikai, anyagi és szellemi fejlődését lehetővé tegye, kell, hogy áthasson mindnyájunkat a gondolat, h»gy «utukor «, harctereken a megtápstt véres lobogók helyébe felröppennek a béke fehér lobogói, mi már kész intézményekkel, nyitott kapukkal fogadjuk a lázas arcú, szenvedő tüdőbetegeket és itt gyógyító, ápoló kezekre találjanak. Sorakozzék tehát mindenki a jövendő nemzedék közegészségügyi küzdelmének táborába, lépjen be mindenki egyesületünkbe a tuberkulózis elleni védelemre! Lóránt Lipót dr. a» egyesület ügyvivő másodelnök« Bármilyen örvendetes is a világnap eredménye és külsőségeiben bármennyire is vonzó az ilyen világnap, a tüdővészesekről való gondoskodás mégis más módot követel. A tüdővész elleni védekezés közérdek. Az ellene való küzdés anyagi erőforrása tehát csak a közvagyon lehet. Az áldozatkészségre való hivatkozással nem lehet ilyen fontos kérdést dűlőre vinni. Pillanatnyilag ugyan sokat segít az ilyen önkéntes adózás, de hogy a tüdővész ellen a múltnál rendszeresebben, nagyobb erővel lehessen védekezni, ahol az állam anyagi ereje szükséges. Francia és magyar hatóságok összhangja Szegeden Pécs, Július 2. lapunk mai számában megjelent szegedi viszonyokra vonatkozó megszállott területről érkezett budapesti eredetű hírünkkel kapcsolatban megbízható helyről következő közlést kaptuk: Szegeden ténylegkísérlet történt általános sztrájk rendezésére, de eredménytelenül, mert a legfontosabb üzemek, a vízszolgáltatás, a villany és gázüzem, a vasút és posta nem szüntették be működésüket. A kereskedések egy része és a borbélyok kettő, a pincérek négy, a nyomdászok nyolc napig sztrájkoltak. A tisztviselők nemcsak hogy nem csatlakoztak, de még a sztrájk előtt a szociáldemokrata pártból is kiléptek, a színészek ugyanazt tették a sztrájk alatt. A francia és magyar hatóságok a legteljesebb összhangban voltak az egész mozgalom alatt. Contrecourt francia parancsnok a sztrájkmozgalomban közönséges bolsevista izgatást látott és éppen azért egy kihallgatásra jelentkező küldöttséget azzal utasított vissza, hogy addig nem áll vele szóba, míg a sztrájjk meg nem szűnik. A sztrájkot nem kellett erőszakkal letörni, mert önmagától összeomlott. Még hamarabb összeomlott volna, ha mesterségesen nem izgatják a tömeget. A franciák nagy összegű sztrájk-pénztárakat foglaltak le. Az izgatók közül is néhányat letartóztattak. A francia és magyar hatóságok közötti harmóniára jellemző pld., hölgy a rendfentartó őrjáratot teljesítő spahi őrjáratok egy része is magyar tisztek parancsnoksága alá volt beosztva. A magyar rendőrség, csendőrség és határrendőrség a franciákkal egyetértésben, de a magyar belügyminiszter rendelete szerint működött. A nők és gyermekek lövetéséről s a francia és magyar tisztek összeütközéséről szóló hírrel szemben tény a következő: Egy háromtagú magyar őrjáratot a lelkiismeretlenül fölágatott tömeg inzultálni akart, mira az őrjárat riasztó lövést tel a levegőbe. A lövés zajára egy francia őrjárat a helyszínre sietett él a magyar őrséggel együttesen, most már riasztó lövés nélkül, feloszlathatta a tömettet. Minden egyéb, a fentiekkel ellenkező hirssztelis, tendenciózus valótlanság. lOIOSOtOGOSOlOSOHOJOROI Egy asszony titokzatos eltűnése 8*y képMár anyagrilkosságí vá*Q* alatt Pécs, julius 2. (A Bmtérttel temetttéliteij Egy jómódban élő öregasszony rejtélyes eltűnése tartja napok óta izgatottságban a baranyamegyei Kisdér község lakóit. Az asszony eltűnése azért szenzációs, mert a faluban keringő hírek szerint az asszonyt saját fia és menye tették el láb alól. A bonyolult ügyben a csendőrség még nyomoz és igy csak később derül vlágosság arra, vájjon az öreg asszony ! gyilkosság áldozata-e, vagy valamely szerencsétlenség következtében tűnt-e el. özvegy Szabóné született Lengyel Mária együtt lakott a fiával Szabó Péterrel és ennek feleségével születet Lucíco Petrával. A fiatalok a múlt évben kerültek össze és hozzájuk költözött a leány anyja is. Közös megbeszélés szerint úgy határoztak, hogy valamennyien meghúzódnak özvegy Szabóné házában, ahol elegendő hely volt a számukra. Pár nappal ezelőtt egy éjjel hangos jajkiáltásra lettek figyelmesek a szomszédok. A segítséget kérő kiáltásban özvegy Szabóné hangjára ismertek. De mert a kiáltás nem ismétlődött, a szomszédok nem tartották szükségesnek a beavatkozást. Csak később hallották, hogy Szabóék udvarából kocsi indul ki és halad végig a falun. Az asszony eltűnése egykét napig nem okozott feltűnést, mert az a hír járta róla, hogy Pécsett tartózkodik. Később azonban sugdosni kezdtek a faluban és a hallott jajkiáltást összefüggésbe hozták az aszszony eltűnésével! A szerb csendőrség is hamarosan tudomást szerzett, mit beszélnek az asszony eltűnésével kapcsolatban és nyomozást indított a titokzatos ügyben. Az a hír járta a faluban, hogy Szabó Péter eltette láb alól az édesanyját, hogy a vagyonnak kizárólagos gazdája lehessen. A hír szerint ebben segítségére volt a felesége is, sőt ennek anyja is és a holttestet valahol elásták. A szerb csendőrség a nép által meggyanusítottakat őrizetbe vette és Baranya-Sellyére szállította, hogy a nyomozást velük lefolytassa. Úgy Szabó Péter, mint a felesége és ennek édesanyja a leghatározottabban tagadják, mintha ők ölték volna meg özvegy Szabónét. A falubeli szomszédok viszont megmaradtak azon állítás mellett hogy a segélykiáltást, valamint az ezután következő kocsizörgést tisztán hallották. A bonyolult ügyben tegnapelőtt fordulat állott be. Szabó Péter a csendőrség őrizetéből megszökött és azóta se találják. Felesége és ennek édesanyja tőlük telhetőleg azon iparkodnak, hogy bebizonyítsák ártatlanságukat. özvegy Szabóné a mai napig nem került elő és hozzátartozói sem tudnak számot adni hollétéről. A szerb csendőrség tovább nyomoz az ügyben és keresi a megszökött Szabó Pétert, hogy világosságot derítsen a rejtélyes ügyre.