Dunántúl, 1919. december (9. évfolyam, 255-276. szám)

1919-12-02 / 255. szám

Kedd ?Des, 1019. december 2­­31. évfolyam 255. szám. Előfizetési ár: Egész évre . . . 120 — Félévre .... HO — Negyedévre . . . 30— Egy hóra .... KV— Egy színi ára 50 fillér. Kiadóhivatal: Míccum-utca 4 szám. Kiadó telefonja: 222. Szerkesztőség: Lyceum-utca 4 szám. Szerkesztőség telefonja :650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerint Nyikttér soronkint 2 kor­ ai utat keresünk a zűrzavarból a normá­lis életbe. Eszmecserék, tárgyalá­sok folynak, cikkeik­ jelennek meg nap-nap után a munkanélküliség megszüntetésének szükségességéről, vitatkozunk, perbe­széljünk egy­mással, közben pedig az idő szalad és a gazdasági kháosz fokozódik, a megélhetés gondja nehezebbé­ válik. A munkanélküliség megszünteté­sét a tőke áldozatkészségétől vár­juk. Az államtól, a tőke uraitól követeljük parancsolóan ennek a kérdésnek rendezését. Azonban hi­ába. Az építkezés nem indul meg. A vállalkozási kedv tartózkodó. Rengeteg a pénz, de közcélokra semmi sem jut. Nézzünk körül az országban. Micsoda borzalmas kép tárul elénk. Vasutaink lerongyolód­va. Közintézményeink magukon viselik a pusztító háborúnak be­szédes nyomait. A középületeik egyike-másika ijesztően vádol a múltért. Utcáinkon ma­ hó­nap még a gyalogközlekedés is közveszé­lyessé válik. Amerre a szem tekint, mindenütt pusztulás, hiba, hiány, fogyatékosság, amiket mind pótol­ni, jóvátenni kellene. De a tőke nem mozdul meg. Közcélokra nin­csen pénz. A tőke csak akkor bújik elő rejtekéből, ha valami zsíros üzlet kínálkozik. A kórházak kija­vítására nem akad pénz, ellenben varieté építésére milliós befekteté­sekkel talán minden harmadik, pén­zes ember vállakozna. Elszomorodva látjuk a fenyegető munkanélküliséget, de ez a munka­nélküliség is olyan, amely elbújik, mint a tőke és csak akkor jön elő, ha jónak látja. A munkanélyliség óriási, de azért a szakmunkás még e válságos helyzetben sem vállal­kozik neki nem tetsző munkára. Munkanélküli rengeteg sok van, de munkás, aki munkát vállalna ren­geteg kevés. A tőkés a munkást, a munkás a töklést szidja s közben egyik sem csinál semmit. Ez alatt napról-napra rosszabbodnak a vi­szonyok és a v v­álasztásokkal közele­dő politizálás még inkább súlyosít­ja majd a helyzetet. Várjon ilyen körülmények mellett mit várhatunk a jövőtől? Tőkést, munkást, politikust egy­formán elkábítottak a közelmúlt eseményei. A higgadt megfontolás, a nyugodt előrelátás, a józanság csaknem száműzve lettek. Az em­berek eltűntek az irányok, pártok tul­ajában, pedig épen ma van szük­ség az emberek egymásra találko­zására abban a keresztényi szere­­tetben, amelyet olyan sokan és so­kat hangoztatnak, mert e nélkül a szeretet nélkül, egymást lökve és taszítva, egymással viaskodva nem­ találjuk meg a kiutat a mai zűrza­varból a megértés, boldogulás és alkotó­­munka felé. Egy milliárdra emelkedett a­z A pécsi önkéntes magyar­ állam egy havi kiadása ,az0,,ék m­űködése A volt pénzügyminiszterek tanácsa dönt a pénzügyi reformokról Pécs, dec. 1. (A Dunántúl értesülése.) A háború folyamán a kormányok nem készítettek a költségvetést. Csak Wekerle jutott odáig, hogy előter­jeszthette a parlamentnek az 1917- 18-ik évi költségvetést, a­mely nagy és kínos meglepetést keltett, mert az évi kiadást kerékszámban 3,5 milliárd koronában állapította meg. Azóta az országot feldarabol­ták és a mai kormányzat kezében alig maradt a régi területnek egy­­harmada. És ez óriási területcsök­kentés és a bevételi források termé­szetszerű elapadása ellenére az ál­lam­­kiadásai egy év alatt olyan óri­ási arányban emelkedtek, hogy e pillanatban az állam egy, havi szük­séglete kerekszám egy milliárd korona, vagyis az évi kiadás közel jár a tizenkét milliárd koronához. Megnehezíti a helyzetet még az a körülmény is, hogy a kiadások m­ai tételei még nem­ is véglegesek és hogy ezek legnagyobb része in­kább emelkedni,­ mint csökkenni fog. Nem tudjuk még, milyen ter­heket fog reánk róni a békeszerző­dés, nem tudjuk, mekkora kamat­terhet­ kell vállalnunk a régi, az új és a közös államadósságokból. • A megélhetés elviselhetetlen nehézsé­gei szükségessé teszik a közalkal­mazottak fizetésének rendezését, tisztviselőkét, katonatisztekét, köz­ségi, vasúti, posta- és egyéb alkal­mazottakét, különösen a tanítók és tanárokét. Csak a legkisebb javítás is e tekintetben milliárdokat jelent­het. A bevételi viszonyok még ennél is rosszabbak. Adót sok helyütt hó­­napok óta nem fizetnek. Az állam egyéb jövedelmei lényegesen meg­csappantak, mert a kincstári va­gyon nagy része megszállott terü­letre került. A pénzügyi kormányzatnak ter­mészetesen az most a legnagyobb gondja, hogy ezeket a súlyos prob­lémákat valahogyan megoldja. Min­denféle terv merült fel: a bankje­gyek lebélyegzése, a nagy vagyon­adó kivetése, gyökeres adóreform, kényszerkölcsön, külföldi kölcsön stb. de az egyik terv sem alkalmas arra, hogy a válságos helyzeten se­gítsen. Gyökeres segítséget csak az adó­­refomtól lehet várni és a pénzügy­­miniszter épen ezért ennek a re­formnak az előkészítésére helyezi a legnagyobb súlyt. A minisztérium illetékes osztályaiban ez a munka folyik a legserényebben. Az adat­gyűjtés munkáján már túl vannak és most általános irányelvek meg­állapítása a legközelebbi teendő. A magyar pénzügyminiszter e te­kintetben azt a helyes utat követi, hogy ezt a gyökeres reformot az összes számottevő szakemberek né­zeteivel teljes egyetértésben igyek­szik megoldani. E végből állandó érintkzést tart fenn a volt pénzügy­­miniszterekkel, elsősorban Wekerle Sándoral, Teleszky Jánossal és Lukács Lászlóval, a­kik ténylege­sen közreműködnek a nagy pénz­ügyi reformok előkészítésén. A volt pénzügyminiszterek kü­lönben kormánymegbízásból járnak el, mert a pénzügyminiszter a kor­mány hozzájárulásával kérte fel őket arra, hogy állandó véleménye­ző fórum legyenek és hogy az or­szágot érintő pénzügyi reformok tekintetében a miniszternek állan­dóan rendelkezésére álljanak. A technikája ennek a vélemé­nyezésnek az, hogy a felmerülő problémákról véleményező előké­szítést készít rendszerint Hegedűs Lóránt, a pénzügyi bizottság volt előadója és az előterjesztést meg­küldik az előző hat pénzügyminisz­ternek és pedig dr. Grün János, dr. Grátz Gusztáv, Popovics Sándor, Lukács László, Teleszky János és Wekerle Sándornak, a­kik vagy egyenként, vagy együttes megbeszé­lésen teszik meg észrevételeiket a pénzügyminiszter számára, a­ki aztán a volt miniszterek tanácsai és véleményei alapján viszi javasla­tait a minisztertanács elé. A bajorok el akarnak szakadni a birodalomtól — A Dunántúl értesülése — Bécs, dec. 1. A Morgennak jelentik Zürichből. A Neue Züricher Zeitung mün­cheni értesülése szerint Bajoror­szágban újból érvényesül az a tö­rekvés, hogy a német birodalom­tól elszakadjon. Az elszakadást hirdetők vezetője Heim dr. bajor parasztpárti politikus. Céljuk, hogy a keleti alpesi országok lehetőleg a királyság visszaállításával egyesül­jenek és hogy Bajororzág és Ausz­tria összeolvadjon. Münchenben röpcédulákat osztanak), a­melyek a bajor királypárt megalakulását jelentik be. Antiszemita falraga­szok követelik az idemenekültekkel szemben a legszigorúbb intézkedé­seiket, mert ezek okozták a biroda­lom romlását A középpárt és a né­met parasztpárt között e miatt kö­mn­­­y ellentét keletkezett. Ántánt-csapatokat küldenek Kelet- Poroszországba — A Dunántúl értesülése — Bécs, dec. 1. A Der Morsfennek jeleneik Kra­­kóból, Petrovicsból jelentik, hogy több vasúti vonat haladt át az ál­lomáson ántánt-csapatokkal, me­lyeket Kelet-Poroszországba, Fel­sősziléziába, Kelet-Sziléziába és a másuri országrészbe visznek, ame­lyeket a népszavazás idejére meg­szállnak. Pogrom Ukrajnában — A Dunántúl értesülése — Lemberg, dec. f. Rosen, az ukrajnai zsidók veze­tő embere a varsói lapokban nyi­latkozik az ukrajnai programról. E szerint Ukrajnában az utóbbi idő­ben 400.000 zsidót gyilkoltak meg. Egyetlen utcában ,7000 zsidó hoti teste hevert. Az ukrán katonák még a zsidó gyermekeket is legyil­kolták.­ ­­ ­ Beszámoló a múlt évekről­ ­ Pécs, dec. 1. (A Dunántúl tudósítójától.) A pécsi önkéntes­ tűzoltó testület vasárnap délelőtt 10 óraikor tartot­ta évi közgyűlését a városi szék­ház közgyűlési termében. A tago­kon kívül jelen voltak Nendtvich Andor polgármester, Oberhammer Antal főjegyző, Makay István ta­nácsnok a­ város részéről, Koszits Kamill ny. alispán és Reék György ny. városi tanácsnok a bar­anya me­gyei tűzoltó szövetség részéről, Hit­­ler Aurél a Zsolnay-gyári tűzoltó­­testület képviseletében. Krenning Károly korelnök megnyitója után Rostás Géza tb. parancsnok terjesz­tette elő jelentését, amely igen sok érdekes adatot tartalmazott. A testvrének a háború előtt 48, ma 24 működő tagja van, szám­ád azonban a háború alatt 9-re is le­apadt. A hivatásos tűzoltók jelen­leg tizen vannak. A harctéren öten estek el a tagok közül Selényi Mik­lós, Kalupka György, Schwartz Sándor, Kolonits György és Kohl Ádám. Ugyancsak a háború alatt de polgári életben halt el Schultz F­erenc­­ rendőrf­őklapitányhelyet­tes, parancsnok, továbbá Vogl János, Ludassy Sándor és Kiss Győző. A háború alatt gazdagodott egy mentőkocsival az egyesület, amit a Bolgár Tivadar­­kezdeményezésére megindított társadalmi gyűjtés ösz­­szegéből ajándékozott a város kö­zönsége. A mentőkocsi az első esz­tendejében 1915-ben 89, tavaly 194, az idén pedig 169 alkalommal vet­ték igénybe. Nagyobb tűzeset nem volt a há­ború alatt, mégis 1915-ben 18, 1916- ban 19, 1917-ben 23, tavaly 34, az idén pedig 21 alkalommal vonulta­k ki kisebb tüzekhez. A tűzvész által okozott károk a legutóbbi 5 év alatt mintegy 450.000 koronát teznek ki. A háború alatt a katonaságot és a­ hadapródiskola növendékeit is szak­szerűen oktatták a tűz ellen való védekezésre és a­­k­atonai hatósá­goktól a testület külön elismerés­ben is részesült. A felszerelésekre megindított gyűjtés 11967, a szinielőadás 3458 korona bevételt eredményezett. A 421 pártoló tag 4130­­ tagdíjat fi­zetett be. A testület vagyona jelen­leg 20.055 K. A jelentések tudomásul vétele után megválasztották a tisztikart. Elnök egyhangúlag Littke József, alelnök Baumann Emil, parancsnok Schmidt Boldizsár, alparancsnok Rostás Géza, szakaszparancsno­kok Langer Lajos, Köberling Károly, Wachauer László, Sáfár Antal és Wahl Károly, titkár Wachauer László, pénztáros Schwarcz Károly ellenőrök Gyimóthy Gyula és Lam­­parter Károly, szertárok König Ferenc lett. Megválasztották továb­bá a 60 tagú választmányt és a számvizsgáló bizottságot, amelynek tagjai Visnya Ernő, Bolgár Tivadar és Róth Sándor lettek. Romeisz Györgyöt és Demján Ferencet tisz­teletbeli tagokká választották meg.. Ezzel a gyűlés véget ért.

Next