Dunántúl, 1919. december (9. évfolyam, 255-276. szám)
1919-12-02 / 255. szám
Kedd ?Des, 1019. december 231. évfolyam 255. szám. Előfizetési ár: Egész évre . . . 120 — Félévre .... HO — Negyedévre . . . 30— Egy hóra .... KV— Egy színi ára 50 fillér. Kiadóhivatal: Míccum-utca 4 szám. Kiadó telefonja: 222. Szerkesztőség: Lyceum-utca 4 szám. Szerkesztőség telefonja :650. szám. Kéziratokat nem adunk vissza. Hirdetés díjszabás szerint Nyikttér soronkint 2 kor ai utat keresünk a zűrzavarból a normális életbe. Eszmecserék, tárgyalások folynak, cikkeik jelennek meg nap-nap után a munkanélküliség megszüntetésének szükségességéről, vitatkozunk, perbeszéljünk egymással, közben pedig az idő szalad és a gazdasági kháosz fokozódik, a megélhetés gondja nehezebbé válik. A munkanélküliség megszüntetését a tőke áldozatkészségétől várjuk. Az államtól, a tőke uraitól követeljük parancsolóan ennek a kérdésnek rendezését. Azonban hiába. Az építkezés nem indul meg. A vállalkozási kedv tartózkodó. Rengeteg a pénz, de közcélokra semmi sem jut. Nézzünk körül az országban. Micsoda borzalmas kép tárul elénk. Vasutaink lerongyolódva. Közintézményeink magukon viselik a pusztító háborúnak beszédes nyomait. A középületeik egyike-másika ijesztően vádol a múltért. Utcáinkon ma hónap még a gyalogközlekedés is közveszélyessé válik. Amerre a szem tekint, mindenütt pusztulás, hiba, hiány, fogyatékosság, amiket mind pótolni, jóvátenni kellene. De a tőke nem mozdul meg. Közcélokra nincsen pénz. A tőke csak akkor bújik elő rejtekéből, ha valami zsíros üzlet kínálkozik. A kórházak kijavítására nem akad pénz, ellenben varieté építésére milliós befektetésekkel talán minden harmadik, pénzes ember vállakozna. Elszomorodva látjuk a fenyegető munkanélküliséget, de ez a munkanélküliség is olyan, amely elbújik, mint a tőke és csak akkor jön elő, ha jónak látja. A munkanélyliség óriási, de azért a szakmunkás még e válságos helyzetben sem vállalkozik neki nem tetsző munkára. Munkanélküli rengeteg sok van, de munkás, aki munkát vállalna rengeteg kevés. A tőkés a munkást, a munkás a töklést szidja s közben egyik sem csinál semmit. Ez alatt napról-napra rosszabbodnak a viszonyok és a v választásokkal közeledő politizálás még inkább súlyosítja majd a helyzetet. Várjon ilyen körülmények mellett mit várhatunk a jövőtől? Tőkést, munkást, politikust egyformán elkábítottak a közelmúlt eseményei. A higgadt megfontolás, a nyugodt előrelátás, a józanság csaknem száműzve lettek. Az emberek eltűntek az irányok, pártok tulajában, pedig épen ma van szükség az emberek egymásra találkozására abban a keresztényi szeretetben, amelyet olyan sokan és sokat hangoztatnak, mert e nélkül a szeretet nélkül, egymást lökve és taszítva, egymással viaskodva nem találjuk meg a kiutat a mai zűrzavarból a megértés, boldogulás és alkotómunka felé. Egy milliárdra emelkedett az A pécsi önkéntes magyar állam egy havi kiadása ,az0,,ék működése A volt pénzügyminiszterek tanácsa dönt a pénzügyi reformokról Pécs, dec. 1. (A Dunántúl értesülése.) A háború folyamán a kormányok nem készítettek a költségvetést. Csak Wekerle jutott odáig, hogy előterjeszthette a parlamentnek az 1917- 18-ik évi költségvetést, amely nagy és kínos meglepetést keltett, mert az évi kiadást kerékszámban 3,5 milliárd koronában állapította meg. Azóta az országot feldarabolták és a mai kormányzat kezében alig maradt a régi területnek egyharmada. És ez óriási területcsökkentés és a bevételi források természetszerű elapadása ellenére az államkiadásai egy év alatt olyan óriási arányban emelkedtek, hogy e pillanatban az állam egy, havi szükséglete kerekszám egy milliárd korona, vagyis az évi kiadás közel jár a tizenkét milliárd koronához. Megnehezíti a helyzetet még az a körülmény is, hogy a kiadások mai tételei még nem is véglegesek és hogy ezek legnagyobb része inkább emelkedni, mint csökkenni fog. Nem tudjuk még, milyen terheket fog reánk róni a békeszerződés, nem tudjuk, mekkora kamatterhet kell vállalnunk a régi, az új és a közös államadósságokból. • A megélhetés elviselhetetlen nehézségei szükségessé teszik a közalkalmazottak fizetésének rendezését, tisztviselőkét, katonatisztekét, községi, vasúti, posta- és egyéb alkalmazottakét, különösen a tanítók és tanárokét. Csak a legkisebb javítás is e tekintetben milliárdokat jelenthet. A bevételi viszonyok még ennél is rosszabbak. Adót sok helyütt hónapok óta nem fizetnek. Az állam egyéb jövedelmei lényegesen megcsappantak, mert a kincstári vagyon nagy része megszállott területre került. A pénzügyi kormányzatnak természetesen az most a legnagyobb gondja, hogy ezeket a súlyos problémákat valahogyan megoldja. Mindenféle terv merült fel: a bankjegyek lebélyegzése, a nagy vagyonadó kivetése, gyökeres adóreform, kényszerkölcsön, külföldi kölcsön stb. de az egyik terv sem alkalmas arra, hogy a válságos helyzeten segítsen. Gyökeres segítséget csak az adórefomtól lehet várni és a pénzügyminiszter épen ezért ennek a reformnak az előkészítésére helyezi a legnagyobb súlyt. A minisztérium illetékes osztályaiban ez a munka folyik a legserényebben. Az adatgyűjtés munkáján már túl vannak és most általános irányelvek megállapítása a legközelebbi teendő. A magyar pénzügyminiszter e tekintetben azt a helyes utat követi, hogy ezt a gyökeres reformot az összes számottevő szakemberek nézeteivel teljes egyetértésben igyekszik megoldani. E végből állandó érintkzést tart fenn a volt pénzügyminiszterekkel, elsősorban Wekerle Sándoral, Teleszky Jánossal és Lukács Lászlóval, akik ténylegesen közreműködnek a nagy pénzügyi reformok előkészítésén. A volt pénzügyminiszterek különben kormánymegbízásból járnak el, mert a pénzügyminiszter a kormány hozzájárulásával kérte fel őket arra, hogy állandó véleményező fórum legyenek és hogy az országot érintő pénzügyi reformok tekintetében a miniszternek állandóan rendelkezésére álljanak. A technikája ennek a véleményezésnek az, hogy a felmerülő problémákról véleményező előkészítést készít rendszerint Hegedűs Lóránt, a pénzügyi bizottság volt előadója és az előterjesztést megküldik az előző hat pénzügyminiszternek és pedig dr. Grün János, dr. Grátz Gusztáv, Popovics Sándor, Lukács László, Teleszky János és Wekerle Sándornak, akik vagy egyenként, vagy együttes megbeszélésen teszik meg észrevételeiket a pénzügyminiszter számára, aki aztán a volt miniszterek tanácsai és véleményei alapján viszi javaslatait a minisztertanács elé. A bajorok el akarnak szakadni a birodalomtól — A Dunántúl értesülése — Bécs, dec. 1. A Morgennak jelentik Zürichből. A Neue Züricher Zeitung müncheni értesülése szerint Bajorországban újból érvényesül az a törekvés, hogy a német birodalomtól elszakadjon. Az elszakadást hirdetők vezetője Heim dr. bajor parasztpárti politikus. Céljuk, hogy a keleti alpesi országok lehetőleg a királyság visszaállításával egyesüljenek és hogy Bajororzág és Ausztria összeolvadjon. Münchenben röpcédulákat osztanak), amelyek a bajor királypárt megalakulását jelentik be. Antiszemita falragaszok követelik az idemenekültekkel szemben a legszigorúbb intézkedéseiket, mert ezek okozták a birodalom romlását A középpárt és a német parasztpárt között e miatt kömny ellentét keletkezett. Ántánt-csapatokat küldenek Kelet- Poroszországba — A Dunántúl értesülése — Bécs, dec. 1. A Der Morsfennek jeleneik Krakóból, Petrovicsból jelentik, hogy több vasúti vonat haladt át az állomáson ántánt-csapatokkal, melyeket Kelet-Poroszországba, Felsősziléziába, Kelet-Sziléziába és a másuri országrészbe visznek, amelyeket a népszavazás idejére megszállnak. Pogrom Ukrajnában — A Dunántúl értesülése — Lemberg, dec. f. Rosen, az ukrajnai zsidók vezető embere a varsói lapokban nyilatkozik az ukrajnai programról. E szerint Ukrajnában az utóbbi időben 400.000 zsidót gyilkoltak meg. Egyetlen utcában ,7000 zsidó hoti teste hevert. Az ukrán katonák még a zsidó gyermekeket is legyilkolták. Beszámoló a múlt évekről Pécs, dec. 1. (A Dunántúl tudósítójától.) A pécsi önkéntes tűzoltó testület vasárnap délelőtt 10 óraikor tartotta évi közgyűlését a városi székház közgyűlési termében. A tagokon kívül jelen voltak Nendtvich Andor polgármester, Oberhammer Antal főjegyző, Makay István tanácsnok a város részéről, Koszits Kamill ny. alispán és Reék György ny. városi tanácsnok a baranya megyei tűzoltó szövetség részéről, Hitler Aurél a Zsolnay-gyári tűzoltótestület képviseletében. Krenning Károly korelnök megnyitója után Rostás Géza tb. parancsnok terjesztette elő jelentését, amely igen sok érdekes adatot tartalmazott. A testvrének a háború előtt 48, ma 24 működő tagja van, számád azonban a háború alatt 9-re is leapadt. A hivatásos tűzoltók jelenleg tizen vannak. A harctéren öten estek el a tagok közül Selényi Miklós, Kalupka György, Schwartz Sándor, Kolonits György és Kohl Ádám. Ugyancsak a háború alatt de polgári életben halt el Schultz Ferenc rendőrfőklapitányhelyettes, parancsnok, továbbá Vogl János, Ludassy Sándor és Kiss Győző. A háború alatt gazdagodott egy mentőkocsival az egyesület, amit a Bolgár Tivadarkezdeményezésére megindított társadalmi gyűjtés öszszegéből ajándékozott a város közönsége. A mentőkocsi az első esztendejében 1915-ben 89, tavaly 194, az idén pedig 169 alkalommal vették igénybe. Nagyobb tűzeset nem volt a háború alatt, mégis 1915-ben 18, 1916- ban 19, 1917-ben 23, tavaly 34, az idén pedig 21 alkalommal vonultak ki kisebb tüzekhez. A tűzvész által okozott károk a legutóbbi 5 év alatt mintegy 450.000 koronát teznek ki. A háború alatt a katonaságot és a hadapródiskola növendékeit is szakszerűen oktatták a tűz ellen való védekezésre és akatonai hatóságoktól a testület külön elismerésben is részesült. A felszerelésekre megindított gyűjtés 11967, a szinielőadás 3458 korona bevételt eredményezett. A 421 pártoló tag 4130 tagdíjat fizetett be. A testület vagyona jelenleg 20.055 K. A jelentések tudomásul vétele után megválasztották a tisztikart. Elnök egyhangúlag Littke József, alelnök Baumann Emil, parancsnok Schmidt Boldizsár, alparancsnok Rostás Géza, szakaszparancsnokok Langer Lajos, Köberling Károly, Wachauer László, Sáfár Antal és Wahl Károly, titkár Wachauer László, pénztáros Schwarcz Károly ellenőrök Gyimóthy Gyula és Lamparter Károly, szertárok König Ferenc lett. Megválasztották továbbá a 60 tagú választmányt és a számvizsgáló bizottságot, amelynek tagjai Visnya Ernő, Bolgár Tivadar és Róth Sándor lettek. Romeisz Györgyöt és Demján Ferencet tiszteletbeli tagokká választották meg.. Ezzel a gyűlés véget ért.