Dunántúl, 1922. jűlius (12. évfolyam, 146-171. szám)

1922-07-01 / 146. szám

2. oldal. Csontos Jenőt halálra, Barhauert életfogytiglani és Pofl­ham­mert 15 évi fegyházra ítélték * Pécs, június 30. — A kir. tör­­vényszék büntető tanácsa ma délelőtt folytatta a háromszoros rablógyilkossággal vádolt Csontos Jenő, Barhauer József és Pohl­hammer Antal bűnügyének, a múlt hetekben elnapolt főtárgyalását. A három elvetemült alak, mint arról már több ízben beszámoltunk, a demarkációs vonal mentén meg­­g­yilkolta és kiraholta özv. Szalay Jelenét, Mittich Miklósnét és Stein Ellát, valamennyien pécsi lakosokat. Özv. Szalay­né Elek ne­vű fiát is fejbe vágták vasbottal, ez azonban elmenekült. A biróság elsőnek Csontos Jenőt hallgatta ki. Elismeri a bűnösségét és a Pakson elkövetett lopást is, Illaváról 1919. január 6-án szaba­­dult ki s rá két hónapra már fő­ápoló volt az elmegyógyintézet. Igen. Itt ismerkedett meg Szalay Elek ápolttal és az őt gyakran meglátogató édesanyjával. Szalay­­né egyszer elmondta, hogy eladta a házát és a szőlejét . Budapestre szeretne költözni, de fiát is szeret­né magával vinni az elmegyógyin­­tézetből. Szeretné, ha a fiát meg­szöktetné, mert a főorvos nem en­gedi el. Csontos vállalkozott a szöktetésre, sőt arra is, hogy Sza­­layékat átlesén a demarkációs vo­nalon. Csontos azután rábírta Ápo­ló társait, Borhauert és Pohlham­­mert, hogy Szalaynét és a fiát tegyék el láb alól és rabolják ki. Azt hitte Csontos, hogy Szalayné magával fogja vinni a szőlő és a ház árát is. A rablógyilkosság minden egyes apró részletét na­pokkal előbb megbeszélték.­­ Az utat jól ismerő Borhauer és Pohlhammer a rablógyilkosság napján ásóval és a Csontos által a műtőteremből szerzett vasdarab­bal kimentek az úgynevezett ör­dögárokhoz, ott megásták a sirt és egy bokorba elrejtették a vasda­rabot. Özv. Szalayné, Mittichné és­­Stein Ella aznap este útrakészen várták a három jó madarat a Ba­jor sörözőbe. Mielőtt elindultak, Csontos Jenő a kerítésen keresztül megszöktette Szalay Eleket az elmegyógyintézetből s azzal út­nak indultak a demarkációs vonal felé. Hogy történt a rablógyil­kosság? Elől ment a sötétben Borhauer Stein Ellával, utánuk Pohlhammer Mittichnével, leghátul pedig Cson­tos Jenő Szalaynéval és fiával !A terv az volt, hogy mindegy­ végez a magáéval. Amint az ör­­döárokhoz értek, Csontos és Bor­­hauer bizonyos ürügy alatt félre mentek és előkeresték a vasdara­­bot. Csontos azután hátulról fejbe vágta Szalay Eleket, akit azonban az ütés nem ért teljes erővel és pár perc múlva elmenekült. Cson­­tos ekkor Szalaynét verte agyon .A sikoltásra odafutó Mittichné az agyonvert Szalayné láttára el­­ájult és összeesett és Csontos ilyen állapotban verte agyon. Stein El­lát Csontos Jenő ragadta torkát és Bertsauer verte agyon. A le­ány­­ földön fekve még könyör­­gött: ^­Főágojá­ba­n|L bántson, _ Csontos azonban rákiáltott Bor­­hauerre: — Csak üsd! Ezután az áldozatokat kifosz­tották és az előre elkészített sírba temették. A rabolt pénzből Cson­tos és Borhauer ezer koronát, Pohlhammer alig 80 koronát ka­pott. A rablógyilkosság után Pécs­re jöttek. Pohlhammer visszament az elmegyógyintézetbe, a másik kettő a Három varjú vendéglőben vett szállást. Mire Pohlhammer az elmegyógyintézetbe ért, Szalay Elek már ott volt és mindent el­­mondott, Pohlhammer azonban mindent letagadott. Két nap múl­va Borhauer felment Jüngling Kálmán dr. főorvoshoz, hogy ki kérje munkakönyvét. Jüngling dr. figyelmeztette, hogy mindent tud­­nak és ezért jelentkezzék a ren­dőrségen, mert ott már keresik. Erre a három jó madár megszökött Pécsől Budapestre. Ott elmentek a meggyilkolt Szalayné gyermekei­hez Edithez és Lóránthoz és azt hazudták, hogy édesanyjukat el­­fogták a szerbek, de sok pénzzel ki lehetne őket szabadítani. A gyermekek át is adtak 600 dinárt erre a célra, amit a rablógyilkosok aztán egy vendéglőben egy este elmulattak. Később mind a három a rendőrség kezére került. Gyilkossági kísérletek Csontos Jenőnek állandóan a munka nélkül való megélhetésen járt az esze és erre csábította Bor­hauert és Fohlhammert is, így együtt és közösen tervbe vették, hogy meggyilkolják és kirabolják özv. Kristóf Ferencné Petrezse­lyem­ utcai vendéglősnét. Meg is próbálkoztak kétszer, de nem si­került. Meg akarták gyilkolni Liebling Jánosné barcsi lakost is, akiről tudták, hogy gazdag. A terv csak azért nem sikerült, mert nem volt utazási igazolványuk. Érdekes, hogy Csontos Jenő a vizsgálóbíró előtt csak Szalayné agyonütését ismerte be, míg most Mittichnéét is. — Először — mondotta — nyomni akartam Borhauert, hogy egy gyilkosságot elhárítsak ma­gamról, de most már látom, úgyis mindegy. Arra vonatkozólag, hogy miért követették el a rablógyilkosságot, ezt felelte: — Pénzt nem láttunk, csak gon­doltuk, hogy lesz, de később an­­­nyira belénk rögződött a gyilkos­sági gondolat, hogy nem tudtunk szabadulni tőle. Borhauer és Pohlhammer vallomása Borhauer, aki szintén elismeri bűnösségét, elmondja, hogy kü­lönféle bűnök miatt összesen hat­szor szimulálta már az elmebajt. A­ katonaságtól háromszor szö­kött meg. Elmondja­ hogy Cson­tos többször ajánlott előtte gyil­kosságot, egyszer Lieblingnét is, akinek Csontos szerint 30 000 frankja volt. Szalayné és társai meggyilkolására is ő beszélte rá. A sírt azért ásta meg Pohlham­­merrel, mert mint ártatlan gyer­­mek jól ismerte az ördögárkot, ahol játszadozni szokott­. A gyil­kosság lefolyását úgy mondja el, mint Csontos. Érdekes, hogy Bor­­­­auer hat hónapig egy­­írva szót nem beszélt és őrültséget szimu­lált. Ma azután a főtárgyaláson legnagyobb meglepetésre megszó­lalt és vallott. Pohlhamme­r nem ismeri el bű­nösségét, csak annyit ismer be, hogy segédkezett. Azt állítja, hogy a vasdarabról mit sem tudott, és a sírt csak azért ásta meg, mert Csontos azt mondta neki, hogy abba az utasoktól elrablan­­dó csomagokat, fogják i ideiglene­­sen rejteni. Csak útközben tudta meg, hogy Csontos és Borhauer mit akart, szabadulni is akart, de azok kénysz­erí­tettek, hogy velük menjen. Tagadta, hogy ő is ütötte az asszonyokat. A rablásban se vett részt és a pénzből mind­össze 60—30 koronát kapott. Ké­sőbb úgy vallott, hogy azért egye­zett a gyilkosságba, mert Csontos tartozott neki és így remélte, hogy pénzét visszakapja. A gyilkossá­got Csontos eszelt­e ki és ő be­­szélte rá őket azzal, hogy munka nélkül is lehet élni. T­anu vallomások Sajgó Péter, a meggyilkolt Stein Ella sógora, aki a hullá­kat megtallta, nem tudta, hogy Csontos a kisérő, mert vele nem engedte volna el az áldozatot. Kéri a vádlottak megbüntetését, kártérítést nem. Sajgó Péterné, Stein Ella húga elmondja, hogy Stein Ellá­nál egy ezüst óra lánccal, 1 pár ezüst függő, 1—2 gyűrű és kö­rülbelül 550 kor. készpénz volt. Kéri a vádlottak megbüntetését. Szalay Lór­ánt, a meggyil­­kolt Szalayné fia előadja, hogy Csontos Pécsett többször meg­fordult náluk, fe­­vérbelüli Voló -Ifő­szöktetés tervét megbeszélni. Részletesen elmeséli, hogyan csal­ták ki tőlük a 600 dinárt a gyil­kosság után Budapesten a vád­lottak. Kéri a megbüntetésüket. Özv. Hafner Károlyné, Sza­layné barátnője elmondja, hogy a végzetes napon este 6 órakor távozott el tőle a három áldozat s azóta nem látta őket. Miklós Gyuláné, a meggyil­kolt Mittichné nővére sze­rint Mittichnénál 300 kor, kész­pénz, egy karika és egy gyémánt­köves gyűrű volt. Kéri a vádlottak megbüntetését. Szigeti György elmegyógy­­intézeti portál szerint a vádlot­tak az utóbbi időben mindig együtt voltak. Csontos és Bor­hauer gyakran ittak. Az utolsó napon d. e. 11—12 óra között mentek ki a gyógyintézetből. A vád- és védbeszédek A tanúvallomások után D e .- 1 e v a Dénes kir. ügyész tartotta meg vádbeszédét. Az ügy — úgy­mond — méreteiben oly nagy és elvetemült tett, amelynél nagyob­bat itt eddig aligha tárgyaltak. Szalayné az anyai szeretet áldo­zata lett s a gyilkosok a tett után még a mit sem sejtő gyermekeket is becsapták. Az egésznek fő moz­gatója Csontos volt, aki két tár­sát könnyen befolyásolta. Pohl­­hammernek is tudnia kellett, hogy mi készül, mert ő is segített vinni a vasrudakat. A tett iskola­példája az előre megfontolt, szán­­dékos emberölésnek, amelyért a törvény szerint halál jár. Bor­­hauernál enyhítő körülménynek tartja büntetlen előéletét és kor­látait beszámíth­ató Pohlhammernál pedig fiat­rát és könnyen befolyásolj­­át. Balassa Miklós dr. védője az erkölcsileg züllöt­tan találja a bűn fő okát.I­­osnak a fegyházban eltölt öt év alatt el kellett még jó julnia. Jogi argumentuma csak a szivekhez szól. Érzi, hog védence felett a halál lebeg, kér a bírákat könyörületességre. Szuly Jenő dr., Borhaus védője csak a beismert bűnökbe kéri bűnösnek kimondani, a mel­lékbűncselekmények alól felmer­tést kér az enyhítő körülményet­rá való tekintettel. Kisfaludy Imre dr. nagy hatású, kiválóan felépített védő­beszédével nem akarja az igaz­ságszo­lgáltatási sajtó kezét meg­állítani, de kötelessége az enyhí­tő körülményeket tőle telhetőre kidomborít­ani. Bizonyítja, hogy Pohlhammer a dologban csak sta­tiszta volt. A másik kettő befo­lyásolta, itatta. Legrosszabb eset­ben is csak bűnsegédi minőség­ben kéri elítélni. Az ítélő kihirdetésére zsúfolásig megtelt tárgyaló­terem. Mozdulni is alig lehetett. Különösen sok asszony­yolt jelen. Mintegy másfél órai ta­nácskozás után hirdette ki V­á­sárhelyi elnök a bíróság ítél­tét, amely Csontost kötél álta halálra, Borhauert életfogytig­la fegyházra, Polhammert 15 é­v egyházra ítélte. Csontos kegy­­et kért, a másik két vádlott f lebbezett. Az utolsó halálos ítélet 1893-ban hozta a pécsi törvén­szék, amikor a rablógyilkos B­e­d í­n m­yrigyöt föl is akasztotta DUNANTUE Szombat, 1922. az Indemnität Budapest, jún. 30. — Ga Gaston elnök 11 órakor nyitot meg az ülést. Jelenti, hogy a kö­vetkező képviselők mandátui ellen érkezett be panasz: Pake József, Nagy Ernő, Rakovsz István, Haller István, Berki Gy. Apponyi Antal gróf, Luka György, Poidl Gyula, Szeder F­renc és Urbán Péter báró. Ez megbízó leveleit a C. osztály teszik át. Ivády Béla előadó ismerteti indemnitási javaslatát, Bethlen miniszterelnök kitért kormány munkaprogrammjára. A ország jövője a parlament mánk­képességétől függ. Lassan me­g­szüntetik a kivételes intézkedé­seket. A pénzügyi egyensúly ös­­­reállításában a kormány szoldál a pénzügyminiszterrel. A feremi házi és közigazgatási rajo­nt meg kell teremteni. Elmondja, me­lyen javaslatok készülnek még. Kállay pénzügyminiszter s­ze­rint az államháztartásból ke­l hagyni a fölös kiadásokat és i® hozni a bevételeket, Friedrich István a rom­kaal­ka­l­mák megteremtését sürgeti. Így kormány építtessen hidakat, lakás­sokat. A javaslatot nem fogadja el, mert abba politika is van is is lekapcsolódva.­­ Temesváry elfogadja a javasla­tot. Az ülés 3 órakor ért véget. A tárgyalást faolaa£ folytatják*­­e

Next