Dunántúl, 1926. április (16. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-04 / 76. szám
44. oltal R. JEGIE E. T. A. HOFFMANN: A LEÁNYKÉRŐK » Történet, amelyben számos egészen valószínűtlen kaland fordul elő. E ISŐ FEJEZET , amely menyasszonyokról, esküvőkről, titkos tanácsosi titkárokról, anyagi tornákról, boszorkányperekről, varázsló ördögökről és egyébkellemes dolgokról beszél. Jf[Az őszi napéjegyenlőség éjszakáján Tusmann titkos tanácsosititkár hazafelé tartott a Spandauiutcán levő lakásába a kávéházból ahol szokása serint minden esteegykét órát elidőzött. A titkos tanácsosi titkár minden cselekedetét [pontosság és szabályszerűség jellemezte. Megszokta, hogy mire aMária — és a Miklós — templom tornyában tizenegyet ütött az óra, ő éppen elkészüljön nadrágja és csizmája levetésével olyanképen, hogy terjedelmes papucsába bújva az utolsót zengő, harangkondistáskor, már fülére húzta a hálósipkát. Hogy mindezt ma se mulassza el, mivel az órák már készülődtek felverni a tizenegyet, gyors lépé- Isekkel — akár szökdécselésnek isnevezhetők — éppen be akart kanyarodni a Király-utcából a Spandauf-utcába, idén valami különös zörgés, mely a füle mellett harjgzott fel,orja szögezte a kövezethez. m . A régi városháza tornyának tövében a derengő éji láropavilágnál magas, szikár, sötét köpenybe burkolt alakot vett észre, aki a sWarnatz közismért vasáruboltjának lezárt ajtaján dörömbözött ,mindegyre hevesebben, majd hátralépett, melyet sóhajtott s föltekintett a torony kihullott ablakai felé. — Kedves uram, — fordul atitkos tanácsosi titkár jólelkűen a s férfiúhoz, ön téved. Ott fent a toronyban nézn lakik emberi lélek, Sőt néhány patkányt, egeret és egy két kuvikot kivéve, semmiféle élőlény sem. Ha netán némi alkalmas vas, vagy acélárút óhajtana Warnatz úrtől beszerezni, úgy holnap reggel kell idefáradnia ... — Tisztelt Tusmann úr . 7. •— Titkos tanácsosi titkár vagyok ,már évek óta, —szólott az idegen szavába Tusmann önkénytelenül, jóllehet kissé elálmélkodott, hogy ismeretes az idegen előtt. Ez azonban csöppet sem ügyelt rá, Inanem újra kezdte:— Tisztelt Tusmann úr, ön viselkedésemet illetőleg tökéletes tévedésben lenni méltóztatik. Sem vas-, sem acélárúra nincs szükségem, sőt 'Warnatz úrral sincs semmi dolgom. Ma van az őszi napéjegyenlőség' s ezért én a menyasszonyt akarom látni, ő már meghallotta vágyódó kopogtatásomat, szerelmes sóhajaimat s nemsokára meg fog jelenni ott fent az ablakban. 74A 7A tompád Hangban, melyen a férfiú e szavakat mondotta, volt valami különös ünnepélyesség, sőt kísértetiesség úgy, hogy a titkos tanácsosi titkár tagjain fagyos borzongás citerázott végig. A tizenegyedik óra első ütése megkondult a Mária-templom romjá$j*»:** pjj tanaiban.. gás hallatszott a városháztorony szétesett ablakából s egy női alak' lett láthatóvá. Ahogy a lámpa teljes fénye arcára esett, Tusmann ijedtében siránkozva felnyöszörgött . — Ó mennybéli irgalmas Isten, ó égi szent seregek, mi ez? Az utolsó ütéssel, vagyis ugyanabban a pillanatban, amikor Tusmann egyébként hálósipkáját szokta fülére húzni, az alak is eltűnt. A csodálatos jelenség mintha teljesen kihozta volna sodrából a titkos tanácsosi titkárt. Sóhajtozott, nyögött, bámészan nézte az ablakot s befelé motyogta: — Tusmann — Tusmann •— titkos tanácsosi titkár! — Térj észre! — Ne légy bolond, szivem! — Ne vakittasd el magad az ördög által, jó lélek! — Önre tisztelt Tusmann úr, — szólt az idegen, — úgy látszik igen heves benyomást tettek a látottak. Én csupán a menyasszonyt akartam megtekinteni, de önnel, tisztelt úr, valami másnak is kellett történnie. — Kérem, kérem, — nyögdé-í cselte Tusmann, — nem adná meg nekem kijáró címemet? Én titkos tanácsosi titkár vagyok, sőt mégpedig e pillanatban egy szerfelett megzavarodott, sőt teljesen fejét vesztett titkár. Alázattal kérem, nagyérdemű uram! Ha én önt nem rangjához illően címezem, annak csak az az oka, hogy érdemes személyét illetőleg teljes ismeretlenségben vagyok. Leginkább titkos tanácsosnak szeretném nevezni, mert a mi kedves Berlinünkben oly tömérdek sok van belőlük, hogy e címzéssel vajmi ritkán téved az ember. Kérem tehát, titkos tanácsos úr, ne leplezze tovább, mit gondolt tulajdonképen e menyasszony-nézéssel ily szokatlan órában? - -. — Ön, — felelt az idegen emelt hangon, — ön valóban különös ember ezekkel a titulusokkal és rangokkal. Ha az, aki holmi titokzatos dolgokban kiismeri magát, s amellé jó tanácsnak sincs híjján, j — titkos tanácsos, úgy bátran nevezhetem magam ilyennek. De csodálkozom, hogy egy régi írásokban és ritka manuscriptumokban oly jártas ember, mint ön, nagyérdek.Amit titkos tanácsosi titkár úr, nem tudja azt, hogy ha egy beavatott — értse meg, egy beavatott ember — a napéjegyenlőség éjszakájának tizenegyedik órájában itt lenn az ajtón, vagy akár a torony falán kopogtat, fent az ablakban megjelenik az a lány, aki a tavaszi napéjegyenlőség elérkeztéig Berlin legboldogabb menyasszonya lesz. • — Titkos tanácsos úr, — kiáltott fel Tasmann mintegy Hirtelen örömtől és elragadtatástól fellelkesülve, — legnagyobb érdemű titkos tanácsos úr, csakugyan így állna a dolog? — Nem máskép, — válaszolta az idegen, — de miért álldogálunk itt az utcán? Ön már elmulasztotta a lefekvés idejét, ugorjunk be ide a Sándor téri kis kocsmába. Csupán csak azért, hogy ha akarja, megtudjon tőlem egyetmást a menyasszonyról, s lelki nyugalma visszatérjen, amely úgy látszik — magam sem tudom miért — teljességgel elhagyta önt. A titkos tanácsosi titkár módfölött mértéktartó férfiú volt. Minden szórakozása, mint már említettük, abban állott, hogy esténként egy-két órát elütött a kávéházban s ott politikai újságokat, röpiratokat lapozva vagy pedig a magával hozott könyveket bújva egy korsó jó sört elszopogatott. Bort szinte sohasem ivott, csak a vasárnapi prédikáció után szokott beülni a vendéglőbe, ahol egy kis pohár malagát szürcsölt némi kétszersülttel. Éjnek idején fenn italozni, számára iszonyat volt. Megfoghatatlannak tetszik tehát, hogy ellenállás, sőt egyetlen szó nélkül engedte magát tovacipeltetni az idegen által, aki kemény s az éjszakában visszhangzó lépésekkel sietett a Sándor-tér felé. Mikor a kocsmába léptek, csak egyetlen ember ült az egyik asztalnál s rajnai borral tele pohár állt előtte. Mélyen barázdált arcvonásai nagy korra mutattak. Nézése éles volt és szúró s csak a tekintélyes szakáll árulta el a régi hithez, szokásokhoz hűnek maradt zsidót. Emellett régi francia módra öltözködött, ahogyan ezerhétszázhúsz-harminc táján jártak az emberek s innen volt, hogy úgy látszott, mintha régmúlt időkből jött volna vissza. De még különösebb látvánnyal szolgált az idegen, akivel Tasmann összeakadt. Nagy, szikár s amellett erőteljes, nagytágú, jóizmú férfi, szemre az ötvenes években. Arca valaha szép számba mehetett; nagy szemei a bokros fekete szemöld alatt még ifjú tűzzel szikráztak, — magas, nyílt homlok, erősen hajlott sason", finom metszésű száj, erős áll — mindez Száz más ember közül kitüntette volna; míg kabátja, nadrágja a legújabb mód szerint szabott, gallérja, köpenye, lövegje a tizenhatodik századból való volt. De legkivált az idegennek sajátságos, mintegy valami mélyebb, rémesebb éjszakából kivillámló tekintete, hangjának tompa színezete, egész valója mely tökéletesen elütött a mai időtől. — legkivált ezek tehették, hogy közelében különös, szinte szorongó érzés vett erőt mindenkin. Az idegen biccentett az asztal mellett ülő öreg felé, mint régi ismerősnek szokás. — Csakhogy viszontlátlak egyszer, oly hosszú idő után, —kiiáltotta. — Még mindig jó egészségben? — Amint látod, — felelte az öreg mogorván, — erőben és egészségben, talpon, ha kell és fürgén, dolgosan, ha úgy fordul — kedves és tiszteletreméltó titkos tanácsos úr, — kezdte Tasmann kétségbeesve, de az idegen gyorsan szavába vágott: — Hagyjuk el a címeket, kedves Tusmann úr! Én nem vagyok sem titkos tanácsos, sem titkos tanácsosi titkár, hanem semmi több mesterembernél, aki nemes ércekkkel és drágakövekkel dolgozik, a nevem pedig Leonhard. — Vagyis aranyműves, ötvös, — dörmögte Tusmann. Most eszébe jutott, hogy a kocsma lámpavilágánál mindjárt első pillantásra észrevehette volna, hogy az idegen semmiképen sem lehet valami szabályszerű titkos tanácsos, mivel anémet köpenyben, gallérban és kalpagban volt, ami a titkos tanácsosok közt nem szokásos. Mind a ketten, Leonhard és Tusmann, odaültek az öreg mellé, aki kenetlen mosollyal üdvözölte őket. (Folyt, köv.) DUNÁNTÚL. I Wein derner László SSSSI . Telefon: 305. PÉCS, Deák-utca 3. Szám. Telefon: 305. Elvállal minden e szakmába vágó munkát. Nagy választék csillárokban, rádiókban Vállal rádiófelszereléseket Szolid árak -a Költségvetést díjtalanul eszközöl. Tm HatSCM-féle ETERNIT PJU új épületek fedésére, régi épületek felújítására . Tetőszerkezet megerősítése nélkül legalkalmasabb tetőfedő assilag, -* Csak akkor valódi ha minden darabon „Eternit“ szó védjegy látható. — Viharálló, fagymentes, tűzmentes, elpusztíthatatlan. — Egyedüli raktár: Schreiber Rezső és Fia fakereskedőknél Pécs, Pálsőczi-út 46 Vasárnap, 1926. április 4. Temetkezési vállalatok ügyelmébe! Fakoporsónat a legegyszerűbbtől a legdíszesebb kivitelig állandóan raktáron tart és azonnal szállít Kovács Sámuel asztalosáru és fakoporsó- gyára Pécs, Ráth Utca (Madarász uszodával szemben.) Képes árjegyzéket ingyen küld. Olcsó árak. Kedvező fizetési feltételek. BELVÁROSI SAROKHÁZ üzleti célokra igen alkalmas, három utcára szóló fronttal, 2 nagyobb lakással, üzlethelyiséggel, alagsorral 250 millióért eladó. — Értesítést ad: Szigriszt iroda, Pécs, Király u. 1. (7433) Elsőrendű : erdei baltázott forgács I kocsiszámra, aprított száj ráz keményfával keverve és I. oszt. ■ aprított tűzifa ] olcsó árban házhoz szállítva megrendelhető. Fikinger József telepén Rácváros Tel. 231.