Dunántúl, 1927. május (17. évfolyam, 98-122. szám)

1927-05-28 / 120. szám

2. oldal.­ csak a lelkileg függetlenek tud­ják megmenteni. Nem azért jöt­tünk tehát, hogy az egységet megbontsuk, hanem azt hirdes­sük, hogy 94 százalék küzdjön azért, amiért érdemes a keresz­tény Nagymagyarországért a vá­rosházán is, létesítése helyett a gazdasági egyedeket kell megerősíteni, jobb kereseti lehetőséggel és nyugdíj­jal. A helyes adóztatási politika lehetővé teszi, hogy a keresztény községi politika előnyei kiaknáz­hatók. Aki pedig a városoknak átengedett 5 százalékos kereseti adóból nem tud kijönni, engedje át helyét másnak. A keresztények mindenütt tartsanak össze. Ne enged­jenek maguk között feleke­zeti vagy osztálykülönbsége­ket kiéleztetni. A katolikusok és protestánsok Budapesten is együtt­működnek, mert a magyar turulnak mindkét szárnyával kell csapkodnia a levegőt, hogy elérje a magyar feltámadást. A volt minisztert beszéde vé­gén lelkesen megtapsolták. Ez­után tudomásul vették a keresz­tény községi pártnak röpcédulá­kon kiosztott programmját, amely aktuális kérdésekkel még bővül­ni fog. Elfogadták a Varga Pál dr. ügyvéd által felolvasott párt­szervezeti szabályokat, és meg­választották a pártválasztmányt. A párt, adót nem szed tagjaitól, de adományokat elfogad. Végül Komócsy István ha­tározatiig kimondta a pécsi ke­resztény községi párt megalaku­lását. Majd a Himnusz eléneklése után lelkes hangulatban oszlott szét a nagyszámú közönség. Délben az Arany Hajó étter­mében társasebéd volt a buda­pesti vezéremberek tiszteletére, amelyen ismét több pohárköszön­­tő és ezek keretét meghaladó be­széd hangzott el. Ezekre még visszatérünk. Elmélkedés Prohászka püspökről A beszédet sokszor szakította félbe a jetszásnyilvánítások, lel­kes felzúgása. Utána C­s­­­nt­é­r­y András v. népjóléti miiszter is­­ mertette a keresztény politiká­nak a főváros adminisztrációjá­ban öt év alatt elért eredményeit, amelyekről még az ellenfél sajtó­ja is elismeréssel kénytelen nyi­latkozni. A nagybankokkal szem­ben felállították a kisipari hitel­szövetkezetet, hogy a kis­embe­rek érdekeit szolgálják. Hogy a főváros iskoláit megtisztították az oda nem való szabadkőműves, liberális tanerőktől, nem kiseprű­­zés, hanem a gyermeknevelés ér­dekében végzett üdvös munka volt. Arra a pécsi laptámadásra, hogy ami Budapesten szép és dicső, a liberális érának köszön­hető, azt válaszolja, hogy tör­téntek invesztíciók a békében is, azt elismeri, de az 57 iskola fel­építésére fordított 70 millió arany­koronának csak 7 százaléka ju­tott keresztény vállalkozóknak. Emellett kölcsönöket vettek fel a folyó kiadásokra is. A keresz­ténypárt ezeket a nagy adóssá­gokat is átvállalta és igazságos adópolitikával gondoskodik azok törlesztéséről. A villamos vasu­tak 427 kilométeres pályáján alig 300 tört ablakú motoros kocsi szaladgált, ma pedig 1500 hibát­lan kocsi és az egész pályát ki­cserélték. 1200 ágyas tüdőpavil­­lont létesítettek és 78 iskola­örvös őrködik a gyermekek egészsége felett. A szegényházak — rájött. De hiszen ő akkor még ezeknél is csodálatosabb. Mi lehet hát benne, ami őt ily csodálatossá teszi. Erre tanította őt meg Esztergom, az evangélium. Itt értette meg, hogy az a nagy művész, aki arra képesített, hogy kenyér legyen, a Teremtő s hogy az ember ezt azért képes utána csinálni, mert a Teremtő az ő Istenségének egy szikrá­ját, a lelket beléje ojtotta. Elragadtatással gyönyörködött. Óh felséges Teremtő, óh felséges evangélium. S az elragadtatás heve itt fakasztotta fel benne a vágyat, ezt a Teremtőt dicsőíteni és pedig azzal, mint Mi­chelangelo tette, magával, a teremtmény­nyel, de ennek is a legnagyobb csodájával, az emberrel magával. De váljon az-e a legjobb út, amit erre Michelangelo választott? ... E kérdésre hozta meg neki Róma a fe­leletet, melyben ott látta a felséges imádat symbolumaként álló apostoli székesegyhá­zat, a San Pietrót, benne a geniek csodá­latra méltó alkotásaival: Raffaello, Reni, Michelangelo s a többiek kezemunkájával. A Sixonába lépve azonban már látta annak falán Michelangelo freskóját repedezni. El­mélkedett... A Teremtő dicsőítésének e módját, tehát az elmúlás fenyegeti. Aztán felhágott a Capitoliumra. Ott látta a régi Róma gigászi alkotásaiból azon romokat, melyeket a tűz, a földrengés s az évezred óta lerakodó por abból meghagyott. Ro­mokban látta heverni a Capitolium lábánál az egykor világhíres fórumot is, de hallotta még ekkor is, még évezred után is, tisztán és csengően Cicerónak: Quo usque tandem­szavát. E magaslatról látta meg, hogy Ró­mát nem a háttérben maradt emberek alko­tásai teszik örökké, hanem annak a világos­ságra kilépett tanításnak örök igazsága, me­lyet Krisztus helytartója őriz. Ez érlelhette meg benne azt a meggyőződést, hogy az Is­tent maradó alkotásokkal dicsérni legjobb­at, kiállani és hirdetni, s talán ekkor érezte meg, hogy a fejedelmi megjelenés, a fasci­­náló erejű arc, a fenkölt homlok, a nyu­godt, biztos, jóságos tekintet, a lelkébe ol­tott állandó jókedv és derű, az optimista előrenéző képesség, — egy örök jövőbe (Bangha) őt a rút külsejű Michelangeloval szemben, egyenesen 2 másik útra jelöli ki. De milyen céllal és mit hirdetni? Erre megtanította, — mint egyik élet* írója mondja, Némety — a Collegium Ger­­manico-Hungaricum három évszázados szel­leme. ,,E szellem lelke mélyén ragadta meg, ellenállhatatlan erővel vonta magához és felébresztette szunnyadó tehetségeit. A kol­­ostor csendje, a lélek belső ébredése lesz. A magasratörő szellemnek első szárnycsat- Vágásait csak a magános cella hallja ugyan, de itt alakul ki benne az ősi, római, tradi­­ciós szellem, mely észrevétlenül árad a lé­­lekbe, ott csendben működik, de szilárdan épít s mély alapot rak; finom szálakat sző és szétszakíthatatlan kötelékkel fűz szívet lelket a világegyházhoz, hogy tér és idő ha­tárain túl az eszmét szolgálja. Itt nyílnak meg előtte a belsőséges élet forrásai: mély hit, áhítat, férfias erény, önmegtagadó élet, kritikával művelt tudományok. Itt kapja meg őt az apostolnak a hitről zengett di­csőítő himnusza, itt esik örök rabságba az Egyház impozáns szépségétől elragadtatott lelke Az apostolfejedelem sirján térdelve, az áhitat hevében kigyult s reszkető ajak­kal itt rebegi el: „Credo unam sanctam cat­­holicam et apostolicam Ecclesiam"! Ezen a síron veti meg lábát, mint a forgó, nyüzs­gő világ rendületlen középpontján; ezen a síron, mely a földi létbe keresztény életet áraszt, mely Róma világossága, hatalma, s rétáradó sugarainak gyújtópontja." (Folyt. köv.) BÜWANTat Szombat, 1927. júnjus 28. 150 egyetemi tanár összejövetele Szegeden Szeged, máj. 27. —­ Szerda délután és este a négy tudo­mányegyetem, a műegyetem, a közgazdasági egyetem, a bányá­szati, erdészeti és az állatorvosi főiskola tanárai jöttek össze Sze­geden baráti megbeszélésre a magyar tudományos élet emelése érdekében. Az előkelőségeket Aigner Károly főispán és Tóth Károly rektorral élén az egyetem tanári kara és ifjúsága fogadták lelkes ovációval. A pé­csi egyetem tanárai közül ott voltak Ángyán János, Beck Soma, B­o­z­ó­k­y Géza, H­o­­dinka Antal, Holub József, K­é­r­é­s­z­y Zoltán, Krisztics Sándor, Pekár Mihály, Schau­r­e­k Rafael, Reuter Camilló, Tolnai Vilmos, Varga Dam­­ján, W­inkf­er János és We­­s­z­e­l­y Ödön professzorok, to­vábbá B­a­k­a­y Lajos, C­s­i­k­e­s­z Sándor, id Imre József és so­kan mások. Este emelkedő es­tély volt a Kass-szállóban, ahol a népszerű Pekár professzort nagy szeretettel vették körül. Csütörtökön délelőtt leleplez­ték az egyetem aulájában a hősi halottak emléktábláját, amely­nek keretében az agilis Tóth Károly szegedi rektor mondott magas szárnyalású beszédet. Majd a felsőoktatásügyi egyesület tartott közgyűlést, ahol Tauf­­f­e­r Vilmos ismertette az egye­temi tanári kar feladatait. A Tisza-szállóban tartott banketten a pécsiek közül Kérészy Zol­tán professzor beszélt. Délután a tanyákra rándultak ki este pe­dig a színházban volt díszelőadás tiszteletükre. A miniszterelnök a hid­­politika aktualitásáról Zalaegerszeg, máj. 27. — Bethlen István gróf miniszter­elnök, V­a­s­s József népjóléti miniszter, több képviselő kísére­tében Zalaegerszegen nagy be­szédet mondott a díszpolgári oklevél átvétele után. — Elérkezett annak ideje, hogy behatóan foglalkozzunk kül­politikai kérdésekkel, amelyek a magyar nép talpraállásához és boldogulásához szükségesek és erre a feltételek adva vannak. E maroknyi magyar nép a Dunamedencének ezen a pontján vezetőszerep betöl­tésére van hivatva. A világ már kezdi belátni Trianon igazságtalanságait és a világ közvéleménye efelé az or­­szág felé kezd fordulni. A lábbal tiport népek önrendelkezési joga a jövőben érvényesülni fog. Eb­ben az országban meg­vannak a feltételek ahhoz, hogy aktív kül­politikát folytassunk és ennek si­kerei is legyenek. Szükség van azonban arra, hogy kerüljük a fe­lekezeti és osztályharcot, amely sorainkat feleslegesen megbont­hatja. Becsületes ember nem kí­vánhatja, — mindaddig — a fize­tések emelését, ha azáltal min­den értékéből veszítene, vagy de­­ficit mutatkoznék az államház­­tartásban. «»»«(»••••••«ftiiRiuimmtiHuiiiimmiiuur Anglia kiutasította a szovjetet London, máj. 21. — Az angol alsóház 367 szavazattal 111 ellené­ben megszavazta az angol-orosz dip­lomáciai viszony megszakítását. Az erről szóló jegyzéket Chamberlain miniszterelnök ma este adta át a londoni orosz ügyvivőnek.

Next