Dunántúl, 1928. november (18. évfolyam, 249-272. szám)
1928-11-03 / 248. szám (249. szám)
2. oldal. DDNANTOE Szombat, 1928. november 3» A temetők ünnepe Pécsett Közel ötezren vettek részt a katonaság gyászünnepélyén Pécs, nov. 2. — Az elmúlt két nap az emlékezés és kegyelet napja volt. Pompázó virágköntösbe öltözködött a halottak csendes birodalma. A város lakossága a két napon reggeltől késő estig benépesítette a temetőket, hogy az emlékezés szárnyain visszaszálljon a múltba és felidézze elhunyt kedveseinek az emlékét. A bánatos ősz minden virága odakerült a sírokra. Ezernyi gyertya lángja gyulladt ki és minden ajkról áhitatos imádság szállt fel az élet és halál Urához a halottak lelki nyugalmáért. Mind a két napon ragyogó napsugár tűzött alá, hogy a virágba borult sírokkal a feltámadásba vetett hitet szimbolizálja. Mindenszentek napján már a kora reggeli órákban megindult a népvándorlás a központi temetőbe és egész nap szakadatlanul tartott. Ez a népvándorlás délután két óra tájban érte el tetőfokát. A városi autóbuszok, a bérautók és bérkocsik olyan óriási forgalmat bonyolítottak le, hogy valósággal párba kellett állni azokért. Minden dicséret megilleti a rendőrséget, hogy ez az óriási forgalom a legkisebb zökkenés nélkül bonyolódott le. A gyalogforgalom is óriási arányokat öltött. A temetőbe igyekvők ezrei szorongásig megtöltötték a gyalogjárókat. Egymásután vonultak fel a helyőrség csapatai a katonazenekarral, a csendőrség, a Zrinyi Miklós reáliskolai nevelő intézet és a rendészeti iskola növendékei és a leánycserkészek. A város közönségének ezt a hallgatag felvonulását bántóan zavarta a gyalogjárók mellett sátort ütő gyertyaárusok vásári izű kiáltozásai, amelyet a rendőrség betilthatott volna már a múlt tapasztalatai alapján. A temető bejáratainál urnák állították meg a közönséget. A tüdővész ellen védekező egyesületnek a lapokban megjelent kérése nem talált süket fülekre. Mindenki áldozott a nemes célra, hogy a tüdőbetegeket megmenthessék az életnek. A temetőben szétoszlott a közönség és csaknem minden sír mellé jutott virágot vivő kéz, csendben zokogó szív és imádkozó alak. Kinek ne volna kedves hozzátartozója, jó barátja, ismerőse, aki már az örök hazába költözött. Még azok is vittek virágot és gyertyát, akiknek hozzátartozóik más vidéken alusszák örök álmukat. Ezek a virágok és gyertyák oda kerültek az Üdvözítő keresztje mellé, akinek az izgalma túlér időn és távolságon át. A katonaság gyászünnepélyedélután fél 4 órakor kezdődött a régi emlékoszlopnál, körülbelülötezer főnyi közönség jelenlétében. A katonatemető virágdíszben állott. Pécs város közönségének hazafias érzése előtt mindenkinek le kell venni a kalapot. A hősök sírja szépen elrendezve, virággal borítva, égő gyertyákkal körültűzdelve igazolta, hogy a hősök emléke elevennen él a szívekben. A gyászünnnepélyre kivonult ahelyőrség tisztikara Koszmovszky József altábornagy vegyesdandár parancsnok vezetésével. A város képviseletében Nendtvich Andor dr. polgármester jelent meg. Ott voltak a város előkelőségei közül igen sokan. A vitézek küldöttségét vitéz Pajtay Rezső székkapitány vezette. A gyászünnepélyt a 8. honvédgyalogezred zenekara nyitotta meg gyászindulóval. Ennek elhangzása után Majthényi Viktor alesperes mondott beszédet. — Mindent elvesztettünk, — mondotta többek közt — csak a fájdalom maradt meg a számunkra. Ezt a fájdalmat hozzuk ki évről-évre a hősök sírjához, mert ez a fájdalom magában rejti a hitet is a feltámadásban, mert ez a fájdalom nem lankaszt, hanem tettekre sarkal valóra váltani a megdicsőült hősök álmát a szebb magyar jövendőt. A nagyhatású beszéd után Koszmovszky József altábornagy a honvédség, Nendtuich Andor dr. polgármester pedig a város közönsége nevében tett le koszorút az emlékoszlopra. A vitézek is megkoszorúzták a hősök emlékoszlopát. A gyászünnepélyt a Himnusz fejezte be. Végül a rendészeti iskola és a Zrinyi Miklós reáliskolai nevelőintézet növendékei díszlépésben elvonultak az emlékoszlop előtt. A közönség egy része hazafelé indult a gyászünnepély után, igen sokan azonban tovább is ott maradtak a temetőben és csak az esti órákban indultak hazafelé. A sötétség beálltával gyönyörű látványt nyújtott a temető az ezernyi égő gyertyával, amelyeknek fénye bevilágította a virágos temetőt. Itt említjük meg, hogy a hősök emlékének megörökítésére Pilch Andor és neje, Germán Istvánné, Dr. Johann Béláné, Solti Lajosné és Várnay Mariska egy-egy, Vranitsch Gizella pedig Vranitsch György és József emlékére két sírkő árát ajánlotta fel és fizette be. A tüdőbetegek részére történt gyűjtés eredményének összeállításával csak holnap készülnek el és így azt vasárnapi számunkban ismertethetjük. Kisleányával az üszögi vonat alá feküdt egy pécsi fiatalasszony Az anyut halálra roncsolták a vonat kerekei, a kétéves leányka csodálatos módon életben maradt — Az asszony két nappal ezelőtt már megkísérelte az öngyilkosságot Pécs, nov. 2. — Szerdán este Fodróczi Vilmos dr. üszögi állomásfőnök táviratban értesítette a pécsi kir. ügyészséget, hogy a Pécs felé haladó 1951 számú munkásvonat 6 óra után néhány perccel halálra gázolt egy ismeretlen fiatalasszonyt, két éves kisleánya pedig könnyebb sérüléseket szenvedett. Még aznap este rendőri bizottság száll ki a szerencsétlenség színhelyére, amely a következőket állapította meg. Üszög és Pécs külváros között a 27—28-as vasúti szelvényben történt a szerencsétlenség.Ott feküdt a 25 év körüli fiatalaszszony borzalmasan összeroncsolt holtteste és ott találtak rá kétéves leánykájára, aki több sebből vérzett. A rendőrségnek az volt az első feltevése, hogy az asszony öngyilkossági szándékból feküdt a vonat elé és kisleányával együtt akart a halálba menekülni. Ez a feltevés csütörtökön be is igazolódott, amikor a rejtélyes öngyilkosság minden részlete tisztázódott. Kinyomozták, hogy az asszony Lipcsei Jánosné, született Tóth Ilona, pécsi lakos. Férjével, aki üvegessegéd, a napokban költözködtek Pécsre és a Hunyadi utcában vettek ki lakást. Lipcsei János a Lukafai üvegkereskedésben nyert alkalmazást és így a család megélhetése biztosítva volt. Az asszony azonban Pécsre költözésük óta búskomor volt és állandóan öngyilkosság gondolatával foglalkozott. Két nappal ezelőtt egy konyhakéssel megszúrta magát, de a sebesülése jelentéktelen volt. Férje ekkor lelkére beszélt, hogy tegyen le az öngyilkosság gondolatáról. Az asszony ezt meg is ígérte. Ennek ellenére szerdán délután, kisleányával elment hazulról és a ligetben bolyongott egész alkonyatig. Ekkor felment a vasúti töltésre és kis gyermekével az Üszögről jövő munkásvonat elé feküdt. Lipcsei Jánosnét halálra roncsolták a vonat kerekei, a kisleányt azonban az isteni Gondviselés életben tartotta. A szerencsétlenséget a mozdonyvezető nem vette észre és a szerelvény befutott Pécskülvárosra. Amikor ugyanez a munkásvonat visszaindult Üszögre, egy férfi állította meg a vonatot az asszony holttestétől néhány méterre. Ekkor derült ki, hogy néhány perccel ezelőtt mi történt. A kisleányt a sebészeti klinikára szállították, de ma már édesapjánál van. Mivel minden kétséget kizáróan megállapítást nyert, hogy Lipcsei Jánosné, öngyilkos lett, a rendőrség és az ügyészség beszüntette a nyomozást. oioaoioiovoaovaBoiosoioB« A pécsi magántisztviselők közgyűlése Pécs, nov. 2. — A Magyarországi Magántisztviselők szövetségének pécsi csoportja Megye utcai új székházában a volt Hamerli házban tartotta meg évi rendes közgyűlését. Sugár Miklós elnök nyitotta meg a közgyűlést. Hálás szavakkal köszönte meg, hogy a pécsi csoport otthont találhatott, üdvözölte Baján Gyulát a központ képviselőjét aki a házszerzési akciót felkarolta és érző emberi szívével tető alá hozta. Megemlékszik a szövetség lelkes főtitkáráról Kertész Miklósról, akit betegsége akadályozott a megjelenésben. A közgyűlés táviratilag üdvözölte. A hála és elismerés jeléül a pécsi csoport elkészíttette Baján és Kertész életnagyságú arcképét, melyet ez alkalommal leplezett le. Megemlékezett továbbá a helyi csoport agilis főtitkáráról Moldoványi Ödönről, aki az otthonalapítási akciót kezdeményezte és tető alá hozta, kéri, hogy a közgyűlés Moldoványinak elévülhetetlen érdemeiért jegyzőkönyvi köszönetet szavazzon. Megköszöni ezenkívül az ezévi vezetőség és választmány értékes munkáját is. Baján Gyula a budapesti szövetség központi elnöke méltatta a helyi vezetőség nagy munkáját. Faragó László dr. központi alelnök mondott tartalmas köszöntőt a régi vezetőségre és munkálkodásra, összetartásra hívta fel a tagokat. Moldoványi Ödön főtitkár beszámolt az elmúlt esztendőről. A titkári beszámoló után Wisner Károly budapesti küldött tartott előadást az aktuális gazdasági kérdésekről. Az új vezetőséget és választmányt titkos szavazás útján a következőkép alakították meg: Elnök Sugár Miklós, alelnökök Dombóvári Ödön, Reininger, Aladár, Vértes József, főtitkár Moldoványi Ödön, titkárok Atlasz Miklós és Lobi Jenő, ügyész Balla Ignác dr. pénztárnok Biró László, ellenőrök Schlanger, Erzsébet és Hónig Pál, háznagy Marton Sándor, könyvtáros Sommer Andor, jegyző Krümmer Ede és Steinberg Kálmán. Vezetőségi tagok: Fejér Sándor, Grün Jenő, Hofmeister Vilmos, Kalász Jenő. Választmányi tagok: Büchler Ferenc, Bokor Sándor, Breuer Zoltán, Fischer Erzsébet, Jusztusz Henrik, Kiss József, Krausz László, Krizsán István, Mihály Vera, Nick Elemér, Polgár József, Révész Illés, Schwarz Lajos, Tripammer József, Wollák Ödön. Este az új vezetőségi a tagokat teára látta vendégül, melyen a késő esti órákig voltak együtt. BBBGHBBBBBBflBBflBiBBHI Pécsre érkezők vegyék meg a Pécsi Útmutatót IfflBaafl! ICDBCDICOICO A jövő Hét nagy eseménye!!