Dunántúl, 1934. január (24. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-03 / 1. szám
A halálvonal Mindannyian sten kezében vagyunk és s töténnek vasúti szerencsétlenségek másutt is. A lagny-i katasztrófa másé sporadikus, de rajongóan hangos szimptomatikus jelenség. Tizenöt helyen találtak a vizsgálat folymán repedt síneket azon a vonson, amelyen százhúsz kilométeres ídességgel robog naponként a p'is—strasbourgi gyors. Az elmúlt években három borzalmas vasút katasztrófa -színhelye volt ffranc'^-ag. A lagny-i szőr' a nyomozás megdöbbentő adatokat tárt fel. A sínek repedtek, a mozdonyok hasznavehetetlenek, a kocsik rozogák, a személyzet rosszul fizetett és agyonhajszolt, az utasok biztonsága minimális. * Érzékeny esztéták száz esztendeje szuggerzik Európa fejébe a művelt francia Igaimát. Mi haladunk az emberi svilizáció élén, — sóhajtot, _ tp ^.^i&fen a nagy francia izó. Náluk még a vasúti bakter is franciául beszél, — tehette hozzá errefelé az irigység. A világ Napóleon-rajongókkal és francia hisztérikákkal tele. Páris a világ közepe, csodálkozik egy megszédített közvélemény, amely szájtátva áll a Louvre Olaszországban összelopott kincsei, a francia „demokrácia“ és Clemenceau nagysága előtt. Ó, a franciák... Egy fél világ nyála csorog, aztán Lagny mellett belefut az expressz egy gyorsvonatba, amelynek roncsai alól kétszázhárom halottat ásnak ki. A galleszpri cézári gőgje mintha megrendülne egy pillanatra. A rettenetesen összeroncsolt halottakat egy pincehelyiségben ravatalozzák fel s hogy enyhítsék a komor hatást, tízperces látogatásra berendelik a köztársasági elnököt is. A francia demokrácia nem hagyja magát. Az állam első polgára hajlik meg a gyászba borult hozzátartozók előtt. De a szépségtapasz alól is gennyt és vért facsar ki a vizsgálat: a magánkézben levő francia vasúttársaságok felháborító lelkiismeretlenséggel uzsorázzák ki alkalmazottaikat. A vonalakon négyszeres forgalmat bonyolítanak le agyongyötört és agyonhajszolt alkalmazottakkal. A vonatok előtt olyan mozdonyok lihegnek az erőlködéstől, amelyekhez hasonlóak a pampák vadjait rémítgetik a Sierra Nevada aljában. A robogó expresszek vírustáncot járnak a repedt síneken. Pótlás alig van, újabb befektetésről tíz év óta nem tud az a kúttársaság. A műveit francba AvL-”* JÉ|‘ Mert nem 3 kém al^^^ág és a lelkiismerés a fontos. A másokkal szemérzett felelősség se. A profit atos- A menne magasabb .cszta Millió és millió francia kisvényes vára évenként reszkető ekkel a részvények kuponjait J többet , kevesebbet. Itt nem számit kétszázhárom halott, ötszáz és tízmillió se számít. Csak a profit számít. Ez a művelt francia egyszeregye és ez az „eszpri" nyomta rá bélyegét a páriskörnyéki békeszerződésekre is. A művelt francia egyszerűen belevihog a nemzeti érzékenységbe, a megszentelt tradíciókba, beletapos húsba és vérbe és csak egyetlen biztonságot akar: a szelvény biztonságát. Ez a mentalitás nyomja rá bélyegét a korrupciótól átitatott francia demokráciára és Európa Trianonban kodifikált új törvényeire is. És hogy a trianoni expressz mikor jut el a maga Lagnyjához, nem politika, csak idő kérdése csupán. (cs) XXIV. évii 1. szám. Arak 4 filér. Pécs, 1954 Január 3. Szerda. előfizetési Arab HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2 PENGŐ 50 FILLÉR. EGYES SZÁM ÁRA HÓ FILLÉR. 16 OLDALAS 24 pud, KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZA W A diplomáciai testület Horthy kormányzónál A Angelo Rótta pápai nuncius: Súlyosbodott a világra nehezedő válság amelynek gyökerei az erkölcs talajába nyitlak... Budapest, jan. 2. — Újév napján a diplomáciai testület Angelo Rotta apostoli nuncius vezetésével megjelent Horthy Miklós kormányzónál, hogy a magyar államfőt üdvözölje. A beszédet a nuncius mondotta. — Ez az év — mondotta a nuncius — nem éppen örömteljes körülmények jegyében kezdődik, hiszen a bonyolult válság, amely oly régóta nehezedik az egész világra, súlyosbodott. A lelkek tanácstalanul állnak szemben ezzel a válsággal, amelyről nem tudják, mit hoz még a jövőben. Ha a mai válságot alaposan szemügyre vesszük és eredetét, valamint elterjedését vizsgáljuk, rájöhetünk arra, hogy gyökerei a lelkivilág, az erkölcs talajába is mélyen belenyúlnak. Kívánatos volna, hogy azok, akik a nemzetek vezetésének súlyos felelősségét viselik, Isten segítségével, céltudatos és erélyes munkájukkal, végre megvalósíthassák a népek közötti egyetértést, amely nélkülözhetetlen feltétele a közös boldogulásnak és annak, hogy eljöjjön az igazi béke, amelyre mindenki vágyik s amely a jóakaratú embereknek megigértetett. Az apostoli nuncius ezután meleg hangon emlékezett meg a magyar nemzet kitartásáról és jobb jövendőt kívánt Magyarországnak. Horthy Miklós kormányzó az üdvözlésre a következőket válaszolta: — Nagyon köszönöm azokat a szeretetreméltó szavakat, amelyekkel Nagyméltóságod a Budapesten akkreditált diplomáciai testület újévi jókívánatait tolmácsolni szíves volt és amelyeket a hazám iránti barátság szelleme hatott át. Különös öröm számomra azokat az elismerő szavakat hallani, melyekkel Nagyméltóságod azokra az erőfeszítésekre utalt, amelyeket Magyarország évek óta tesz jövő fejlődésének biztosítására. Joggal írta Nagyméltóságod a most elmúlt év mérlegének teheroldalára azt a válságot, amely mindenütt oly súlyosan érezhető és amely nemcsak gazdasági és politikai jelleggel bír, hanem méginkább mély lelki, erkölcsi jelentőséggel is. Talán mondanom sem kell, hogy a magyar királyi kormány ennek a kérdésnek állandóan a legélénkebb figyelmet szenteli. Attól a meggyőződéstől vezérelve, hogy az újjáépítés munkája csak a béke és nyugalom légkörében vezethet eredményre, ezt pedig a népek kölcsönös bizallma és együttműködése teremti meg, a magyar királyi kormány a jövőben is egyik legfontosabb feladatának fogja tekinteni azt, hogy tőle telhetően szorosabbra vonja a jó egyetértésnek azokat a kötelékeit, amelyek Magyarországot az idegen hatalmakhoz fűzik és reméli, hogy ez irányban való fáradozásai támogatásra fognak találni az emelkedett gondolkodású államférfiaknál, akik, akár népszerűségük veszélyeztetése árán is, segítségére lesznek abban, hogy egy őszinte, mindenkire nézve előnyös együttműködés lehetővé váljék. Kedden @St®metté «Immeesem Tovább folyik Romániában a vasgárdisták letartóztatása Bukarest, jan. 2. — A meggyilkolt Duca miniszterelnököt ma temették el az Ateneul palotából. Az egyházi gyászszertartást Christea Miron pátriárka végezte az erdélyi, bukovinai és besszarábiai püspök segédletével. A királyt, akit betegsége akadályozott a megjelenésben, Ilasievici tábornok, udvari főmarsall képviselte. A temetésen óriási közönség vett részt. A vasgárdisták letartóztatása országszerte tovább folyik. A ploesti-i bíróság folytatja Duca miniszterelnök gyilkosának és két társának kihallgatását. Megállapították, hogy a merényletet központilag szervezték és a merénylők csak végrehajtó közegek voltak. Politikai körökben elterjedt az a hír, hogy T itulescu Sant Moritzból táviratilag közölte a román kormánnyal lemondását. Bejelentette, hogy csak Duca kormányának kötötte le magát. Újabb értesülés szerint T i t ul es c u lemondásáról külföldön elterjedt hírek nem felelnek meg a valóságnak. A miniszter környezetében rámutatnak arra, hogy lemondásról nem is lehet szó, mert hiszen maga Titulescu még nem is tekinti magát az Angelescu-kormány tagjának. Titulescut felkérték, hogy vegyen részt az új kormányban, de ő eddig még nem adott választ a felkérésre. Lapzártakor jelentik: A nyomozás megállapítása szerint Duca meggyilkolását egy értekezleten határozták el Cantacuzino herceg házában. A tanácskozáson részt vett egy jobboldali lap szerkesztője is, akit letartóztattak. Bukarestben beszélik, hogy Angherescu, aki dúsgazdag ember, összetett kézzel kérte a királyt, mentse fel megbízatása alól, mert életét félti az elkeseredett vasgárdistából Anghelescu miniszterelnök Románia egyik leggazdagabb embere, akinek pénzügyi érdekeltségei az egész országot behálózzák. Kedden este jelentkezett a bukaresti szigurancia a merénylet harmadik tettese, akit részletes vallomásának megtétele után őrizetbe veitek, DÚCA f