Dunántúl, 1934. október (24. évfolyam, 222-246. szám)

1934-10-06 / 226. szám

has retres www rádiómwirtMmwr XXIV. évfolyam 220. szám. Ára: fillér. Pécs, 1934. oketóber 6. Szombat előfizetési Arak HÁZHOZ SZÁLLÍTVA VAGY POSTÁN EGY HÓRA 2­50 PENGŐ EGYES SZÁM ÁRA 14 FILLÉR, 16 OLDALAS 20 FILL., KÉZIRATOT NEM ADUNK VISSZADUkllimiL SZERKESZTŐSÉG LYCEUM­ UTCA 4. SZ. TELEFONSZÁM: 29-49. KIADÓHIVATAL LYCEUM­ UTCA 4. SZ.­ TELEFONSZÁM: 32-22. HIRDETÉS DÍJSZABÁS SZERINT Kétféle kereszt Giiger Miklós, a magyar politikai életnek ez a nemesveretű egyénisége, egy újságíróval beszélgetett s a szo­ciális kérdés kapcsán a többek közt azt mondta­: „Meggyőződésem, hogy az emberek lelki üdvözlésével pár­huzamosan kell megtörténni szociá­lis felemelkedésünknek... Azokban a szociális prédikációkban, amelye­ken most dolgozom, újra és újra is­métlem, hogy a keresztény tömegek csak azt a keresztet kötelesek elvi­selni, amelyet az Isten rak a válluk­­ra és nem azt, amelyet az emberek önzése és kegyetlensége ácsolt ne­kik." Griger Miklós szavainak megvan az erkölcsi ércfedezete a több mint ne­gyedszázados tiszta és önzetlen köz­életi szereplésében. Élete és nyíltan vallott elvei között ellenmondás so­hasem volt. A megalkuvást, a takti­kázást és meghunyászkodást nem is­merte, bár sokak szerint ezek nélkül politizálni nem is lehet. Mindig azt az igazi keresztény szocializmust hirdet­te — és mi ennél is több, érte —, amelyet idézett mondatában is kife­jezett. Szocialista részről unalomig vá­daskodnak a katolicizmus ellen, hogy nem törődik a szegényekkel ,a tízpa­rancsolatot mindig csak az elnyomot­tak és kifosztottak megtört szemei elé tartja, s a zsarolók és fosztogatók wertheim-pénztárait az egyház párt­fogása és erkölcsi védelme alá helye­zi, hogy az elnyomottakat csak ma­­lasztos ígéretekkel akarja jóllakatni, de anyagi felkarolásukkal nem törő­dik, hogy a szegénységet dicsőíti és alázatos teherhordásra tanítja a hí­veit stb. Jól tudjuk, hogy ezekben a vádak­ban mennyi a tárgyi igazság. Nem is cáfolni akarunk — elvégzi ezt he­lyettünk az egyház kétezeréves tör­ténete — hanem hangsúlyozni kíván­juk nyomatékosan Griger megkülön­böztetését a kétféle keresztről. Mert a kétféle szegénység sohasem volt olyan kirívó a világtörténelem folya­mán, mint napjainkban. Más az a sze­génység, amelyet Assziszi Szent Fe­renc és szellemének követői önként vállalnak és más az, amely a társa­dalmi igazságtalanságból, kegyetlen önzésből fakad, s amelyet egy po­gány társadalmi rend erőszakol a mil­liók vállára. Az evangélium egyik leg­szebb gondolatgyöngye a szegénység. De a modern szegénység az evangé­lium szegénysége-e?! S ha nem, vár­jon ezt a modern szegénységet ápol­juk, ajánljuk, mint tökéletességre ve­hető eszközt? A modern szegénység a liberális kapitalista rend zsarnokságának a szülöttje, legnagyobbrészt az igazság­talan s a hetedik parancsot lábbal ta­posó szociális rendből való. Az em­berek szegények, mert kifosztották őket, kevesen elrabolják milliók ke­resetét, hitét, reményét. Krisztus szegénysége nem a bűnből való, ha­nem szeretetből és szabad elhatáro­zásból. A rendszerből, a bűnből szár­mazó szegénység ellen mindenkinek küzdenie kell, aki szereti az Istent, mert ez a szegénység valóságos mér­ge a lelkeknek, amely pusztulásba dönti az emberiséget. Tudjuk, a szegénység társadalmi törvényszerűség, de hogy a nyomor társadalmi törvényszerűség legyen, azt nem tudjuk elhinni. A szegénysé­get a társadalom egyetemessége vált­ja ki, a nyomort az ember szüli, az egyén termeli ki. A szegénységben van bizonyos építő erő, ott még meg­élnek a vallási, nemzeti és emberi ideálok, a nyomor nemzetközi alapon rombol. A szegénység világában még virulhatnak az erkölcsi fogalmak, — sokszor jobban, mint a vagyonnál — a nyomor az erkölcsöt nem ismerheti. A szegénységben még lehet család, szeretet, a nyomor csak gyűlölni tud. A nyomorúság iszonyú hatalom, le­pereg róla a szó, mint a borsó a fal­ról s a vigasz olyan, mint a harmat­­csepp a pusztában. S hogy még súlyosabb legyen az ember ácsolta kereszt, a nyomorral szemben áll a hatalom, a pénz hangos gőgje. Egyfelől a teljes kiélés, más­­felől a legprimitívebb megélhetés le­hetetlensége, káprázatos fény és do­hos sötétség, unott, fölényes mosoly és a megtörtség keserű könnyei. A súlyosabbik keresztet az ember rak­ta a milliók vállaira, neki kell leven­nie is. Különben végigsöpör a bűnnek és hazugságnak bosszuló vihara az államokon, magával sodorva a pusz­tulásra érett társadalmat.­­ (HB) Vörös forradalom Spanyolországban * a Lu­bion Általános sztrájk, utcai harcok, ostromállapot, pánikhangulat Madrid, október 5. — XIII. Al­fonz király elűzetése óta nem uralko­dott olyan pánikhangulat a spanyol fővárosban és a vidéki nagy­városok­ban, mint tegnap óta. Forrong az egész ország. A jobboldali politikuso­kat is magában foglaló új Leroux-kor­­mány kinevezése olyan példátlan vi­hart keltett nemcsak a szocialisták és szindikalisták körében, hanem a baloldali polgári pártoknál is, hogy az eddigieknél is súlyosabb pol­gárháború borzalmaival kell szá­molni. Az anarchizmus felé hajló szindi­­kalisták már tegnap este­ összeverőd­tek Madrid különböző negyedeiben és zavargásokat rendeztek, amelyek véres összeütközésekre vezettek. A rendőrség rajtaütött egy tiltott gyű­lés résztvevőin, akik rálőttek a rend­őrökre. A tüzet viszonozták és az összetűzés során egy rendőr és egy sztrájkoló meghalt, többen többé­­kevesebbé súlyosan megsebesültek. A gyűlés színhelyén golyószóró-piszto­­lyokat és más fegyvereket találtak. Már eddig is mintegy kétszáz embert A munkásszervezetek nyíltan hadat üzentek a kormánynak: még tegnap kiadták a parancsot az általános sztrájkra és a sztrájk nagy arányokban már éjjel 12 órakor megkezdődött. A munkabeszüntetés olyan veszedel­mes méreteket ölt, hogy megbénítja Madrid, Barcelona és más nagyobb városok forgalmát. Pontban éjfélkor a pékek abahagyták a sütést, a pin­cérek a kiszolgálást és már előbb megszűnt a villamos- és a földalatti-, valamint a bérautóközlekedés, letartóztattak. A forradalmárok megtámadták a Montana-laktanyát. A katonák azon­ban visszaverték a támadást. Itt is meghalt egy ember. A cenzúra életbeléptetése miatt a szedők már tegnap este sztrájkba lép­tek, úgy, hogy ma reggel csak két-három jobb­oldali lap jelenhetett meg. Kimondták az általános sztrájkot Barcelonában, Szevillában, Valenciá­ban és Cordovában is. Ihány villamos. Az üzletek bezártak, s vagy pedig levesztették redőnyeiket. A rendőrség megszállta a város főbb pontjait. Ellenőrizhetetlen hírek szerint Oviedóban az általános sztrájk valóságos forradalommá fajult. A várossal megszakadt az összeköt­­tetés és így a nem ellenőrizhető hí­reszteléseket fenntartással kell­ fo­gadni. A forradalmárok állítólag elfog­lalták a bányavidéken levő lak­tanyákat. Lyganóban rohammal foglalták el a polgárőrség laktanyáját, Ojeniegóban felgyújtották a laktanyát. Hír sze­rint , Luganóban több halálos és sebe­sült áldozata van a forradalom­nak, pontos számot azonban még nem tudnak. Ojom­egóban körülbelül 200 sztrájkoló heves tűzharcot vívott a nemzetőrséggel. Hír szerint két ha­lott és tíz sebesült nemzetőrt vittek az oviedói kórházba. Véres zavargások Madridban Kihirdetnék a statáriumot Általában nagyon súlyosnak tart­ják a helyzetet és a kormány kény­telen az ostromállapot kihirdetésével és egyéb legerélyesebb rendszabá­lyokkal az állami rend felborulását megakadályozni. A városok utcáin mindenfelé sűrű csoportok alakulnak, amelyek izga­tottan tárgyalják az­ eseményeket. Rendőrök és katonai járőrök cirkál­nak, a középületeket erős osztagok őrzik és különösen a villany- és víz­művek körül kordont vontak, hogy esetleges merényleteket megakadá­lyozzanak. Ma délelőtt a városi alkalmazottak nem álltak munkába. Az üzletek, a dohánytőzsdék és élelmiszerüzletek kivételével zárva maradtak. A hivatalokban a tisztviselők csaknem mindenütt megjelentek. A közlekedés az egész fővárosban megbénult, csak itt-ott látható nő- Astoriában öt rendőrt megöltek Éjjel jelentik: Madridban ma dél­után több helyen összetűzés volt a rendőrök és sztrájkolók között. L­tób­­biak kőzáporral, majd lőfegyverrel kezdték a támadást. A harc 20 se­besülést okozott. Asturiában a szindikalisták meg­támadták a rendőrlaktanyát, 5 rend­őrt megöltek, 4 súlyosan megsebe­sült. A forradalom már valóságos marxista jelleget öltött. A „DUNÁNTÚL" mai száma 16 oldal

Next