Új Dunántúl, 1945. június (2. évfolyam, 122-145. szám)

1945-06-02 / 122. szám

Pécs, 1945 június 2. Szombat II. évfolyam 122. szám. Ára 1*50 pengő. Előfizetési árak egy hóra :10 pengő. Egyes számon 1.50 pengő. Szerkesztőség Perczel-u. 2. sz. Telefon­szám: 29-49. Kiadóhivatal Perczel-u. 2. sz. Telefon­­­szám: 29-50. A MAGYAR NEMZETI FÜGGETLENSÉGI FRONT LAPJA ______­__________________________________________________________________________ Meglepő fordulat a szíriai helyzetben Angol csapatok parancsot kaptak, hogy a további vérontás elkerülése céljából beavatkozzanak Londonból jelentik. Az angol csa­patok parancsot kaptak, hogy további vérontás elkerülése céljából Szíriában be­avatkozzanak. Churchill miniszterelnök üzenetet küldött De Gaulle tábornoknak és arra kérte, hogy a­ francia csapatok szüntessék be a tüzelést és vonuljanak vissza kaszárnyáikba, hogy ezzel elkerül­jék az összeütközés veszélyét az ango­lokkal. Churchill miniszterelnök üzeneté­ben ezeket mondja: „Tekintettel a súlyos helyzetre, amely Szír­iában és Libanon­ban előállott és arra, hogy hevi halt­ok törtek ki, mély sajnálattal arra utasítot­tuk a középkeleti szövetséges főparancs­nokot, hogy további vérontás megakadá­lyozására és az egész K­özépkelet bizton­sága érdekében, amely fontos támaszpon­tunk a Japán elleni háborúban, avatkoz­zanak bele a küzdelembe. Hogy elkerül­jük a brit és hatéra csapatok közötti összeütközést arra kérem önt, azonnal rendelje el a francia csapatoknak a tüze­lés abbahagyását és vonuljanak vissza kaszárnyáikba. Mihelyt a harcok véget­­értek és a rend helyreállt, készséggel hajlandók leszünk résztvenni egy londoni hármasértekezleten." . Az angol rádió közlése szerint, tekin­tettel arra, h­ogy Szíriával megszűnt az összeköttetés, egyelőre nem lehet tudni a legutóbbi 12 óra fejleményeit. A beyrus­i rádió tegnap este francia nyelven ezt mondta: a francia csapatok megoldották azt a feladatukat, hogy a rendet helyre­állítsák egész Szíriában. A középkeleti brit főparancsnok utasí­tásokat küldött a francia főparancsnok­ságnak, ezt megelőzően azonban a francia kormány utasítást adott, hogy teljesítsék a brit kívánságokat- A francia kormány egyébként ma Parisban minisztertanácsra ü­l össze. A párisi brit nagykövet ma r­eggel látogatást test Churchill minisz­­trelnöknél. Grow, Amerika helyettes kü­lügyminisztere Washingtonban kijelentet­te,­­hogy Trooman elnök helyesli a brit lépést. Eden külügyminiszter kijelentette, hogy: semmit nem tettünk mindaddig, amíg fe­lelősségünk olyan súlyossá nem vált, hogy nem volt más választásunk, vagy közbelépni, vagy tűrni olyan helyzet ke­letkezését, amely szégyenbe hozott volna mindannyiunkat. Kijelentem, hogy senki nálam jóban nem aggódik azért, hogy az angol-francia viszony a legkisebb mér­tékben se szenvedjen az új események kövekeztében. Attlee, munkáspárti fe­zető hangsúlyozta, hogy Angliának nem­ volt más választása, mint közbelépni és helyre­állítani a rendet Minél előbb elhagyják a francia csapatok Szíriát, annál jobb. Ál-­demokrataság A nyilas-fasiszta uralom, alól való fel­­szabadulásnak első hat hónapjának po­litikai mérlegét ha vizsgálat alá vesszük, olyan jelenségeket tapasztalunk,­ ame­lyek arra mutatnak, hogy egyes pártok és pártemberek mintha mindent feledtek és semmit sem tanultak volna. Pártok és pártemberek feledték a letűnt népelle­nes rendszer hatalmi árnyékában húsülő semmittevésüket, ámbár magukat halkan­­csendesen akkor is demokratáknak sze­rették nevezni. Semmi tanulságot nem vontak le a múltból és különösen annak a legutolsó véres napjaiból hogy ennek a most végetért borzalmas háborúnak a legfőbb tétje a demokrácia volt és az ma is. A demokrácia, amit egyes pártok a nevükben hordanak. Sajnos, csak a nevükben és nem a szívükben. Mert ha nem így volna, akkor hogyan történ­hetne meg az, hogy a kialakuló demokra­tikus új rend ellen elsőnek nem a letűnt nyílt reakció aknamunkásai fenekednek, hanem olyan pártok és pártemberek, akik reagákat demokratáknak és a demokra­tikus blokkhoz tartozóknak hirdetik. Pécsett is " „működik" egy pol­gári demokrata párt" néven ismert poli­tikai alakulat. A nyilas-fasiszta rezsim­nek különösen utolsó éttapja alatt ke­veset hallhattunk róla, sokkal keveseb­bet, mint amennyire újabban akarja ma­gát észrevétetni. Pedig a nyilas-fasiszta uralom idején helyénvalóbb lett volna perbeszállni az emberi jogok, az egyen­lőség, népszabadság és hazafiúi erények ama legádázabb eltipróival. Hanem hát akkor „nem babramenő játék" lett volna ilyen nyílt­­állásfoglalás. Ma azonban más a helyzet, ma, demokratában élünk, amikor egy jólnevelt dem­oratának mil­­yent szabad. Még azt is, hogy mimu­tassa , milyen kevés köze van a demokrá­ciához.­ Titte, lássuk: Dr. Balassa Miklós, a pé­csi polgári demokrata párt elnöke, a múlt vasárnap, pártja gyűlésén beszédet mondott, amelyben panaszkodott­, hogy „egyes politikai pártok hatósági jogokat vindikálnak maguknak". A szónok itt nyilván a nemzeti bizottságokra gondolt, amelyben pedig valam­ennyi párt képvi­selve van és valamennyi pártnak tudnia kell, hogy ezek a pártok ebben a­z át­meneti időben, ebben a romokban heverő országban milyen felmérhetetlen fontos­ságú hivatást töltenek be. De egy jól­nevelt demokratának tudnia kellene azt is, hogy a letűnt reakciós rendszer ide­jén minden fordítva történt. Nem a nép­­milliók, mint minden hatalom jogszerű forrása, irányította a végrehajtó hatal­mat jelentő hatóságokat,­­hanem megfor­dítva: ezek a hatóságok, amelyeknek ha­­talma egy törpe kiváltságos klikktől és nem a népmillióktól eredt — parancsno­koltak a népmilliók felett. Mert ezeknek i­ népmillióknak nem volt joguk vagy ha volt, az csak látszat­jog volt csupán. Azok a pártok, amelyek ellen a fiskális úr fullánkja döfköd, a két nagy mun­­káspá­rt nyilván. Mind a két párt hatal­mas dolgozó tömegekre támaszkodhat, nagyobb rész illeti is meg a hatalomból, mint azt a pártucat lalem­ert és gyors­­polgárt, akik mögött semmi tömeg nem áll. A két munkáspárt a reakciós éra alatt csak a földalatt „élhetett" jogai­vá­, ma azonban demokrácia van, ha nem csalódunk, hát a* föld alól előjöttek ezek * reakció­ odakényszerítette, dolgozó, ál­lamalkotó tömegek, hogy éljenek a ma­guk istenadta jogaival, hogy demokrá­ciát terdl­lsenek, hogy megmutassák „ha­bár felül (volt) a gálya s alul a víznek árja, azért a víz a úr". Mert az az igazi demokrácia, amikor a nép, amely ha úgy tetszik, pártot is alkothat, parancsol a tőle függő hatóságnak és nem megfor­dítva. Aki ettől eltérő, elvet hirdet, az a régi rendszert kívánja vissza és meg­őrüljön, ha ezért csak az ál-demokrata jelzővsel illetik azok, akik a demokrácia igaz alkotói. "­­ „Egyes pártok maguk között megosz­toznak a betöltendő állásokon", mondja tovább a „demokrata“ párt elnöke, így is van ez rendjén. A demokratikus pár­tok a maguk embereit ültetik a közigaz­gatás, a végrehajtó hatalom főbb tisztsé­geibe. Tehát­ az egyes demokratikus pár­tok, amelyek a nép milliós tömegeit képviselik is nem egy törpe kiváltságos klikk. Ebben különbözik a demokrácia a kiváltságos reakciótól. Balassa úr attól fél, hogy mivel a demokratikus pártok nem hajlandók a régi reakciós rezsim fő­­embereit meghagyni a régi pozíciókban, ,,ez a tisztviselői kar nívójának lesül­lyedését fogja eredményezni". Eszerint­­a „demokrata“ észjárás szerint a „nívó" kedvéért áldozzuk fel magát a demokrá­ciát, hagyjuk meg a régi reakciós rend­szer főembereit pozícióikban. Ez a fából - vaskarika-demokrácia a leghatározottab­ban mutatja meg, mennyire lehet becsülni Balassa úr demokráciáját, aki a továb­biakban „nem tartja egészséges állapot­nak azt sem, hogy olyanok szolgáltatnak jogot, akik azt sem tudják, hogy mi a jog". Hát igen, az egyszerű munkásember,­­ vagy pár középiskolás kisember nem vége­i­z­olt jogot. Minden ember nem lehet jog­tudós, különben kik végeznének produk­tív munkát, ami végeredményben mégis csak a társadalom létének alapja. A kér­ges tenyér inkább, mint a jogtudori ok­levél A kérges tenyér tulajdonosának is van annyi jogérzéke, hogy eldöntse: mi az igaz, mi a talmi, mi az igazi és mi az ál-demokrácia. A régi rendszer vissza­állítása mellett üti meg a nagydobot az, aki Balassa úr észjárása­ szerinti demo­kráciát akar.­ És így válik érthetővé, h­ogy miért védte olyan eredményesen a napokban a fiskális úr a reakciós vár­megye egyik ittfelejtett főemberét. Nincs oka panaszkodni a védő úrnak a jogot nem tudó nép emberei miatt; valóban félreismerték a jogot azok, amikor őt ilyen olcsó sikerhez segítették. De félre­ismerték demokrata kötelességüket azok az urak is, akik az itt, bonckés alá vett demokrata-kaszinói beszédet olyan „élén­ken megtapsolták". (b­-­­•) % San Franciscóban a szov­et küldöttség tiszteletére rendezett ebéden komoly nyilatkozatok hangzottak el a szovjet-amerikai barátság kimélyítés­éről Washingtonból jelentik: San Franciscóban a világbiztonsági értekez­let szovjet kiküldötteinek tiszteletére rendezett ebéden Manuiski, Ukrajna ki­küldötte kijelentette, hogy ez a találko­zás Amerikának a szovjet nép iránt ér­zett­ szimpátiájának bizonyítéka. A Vö­rös Hadsereg, amely a szövetségesekkel együttműködve megszabadította az em­beriséget a hitleristáktól, az egész, világ tiszteletét vívta ki. A szovjet és ameri­kai katonák között mély barátság fejlő­dött ki a közös harcban, mert köztudo­mású, hogy a legerősebb baráti szállak a harctereken fonódnak. Az amerikai és szovjet nép feladata, hogy együtt dol­gozzék az emberiség jobb jövőjéért, a háború nyomainak eltüntetéséért és egy igazságosabb gazdasági rendszer meg­teremtésének előfeltételeiért. Kiszeljev, Fehéroroszország kiküldötte pohárköszöntőjéb­en kijelentette, hogy a nagyhatalmaknak minden erejüket latba kell vetniök azért, hogy a jövő nemze­dékei megkíméljék a háború borzalmai­tól. Cián, a republikánus párt kiküldötte beszédében rámutatott arra, hogy a re­akciós erők a szovjet- amerikai barát­ság megzavarására törekednek. Meg van győződve róla, hogy a san franciscoi konferencia sikerrel fog lezárulni. A ha­lom után szoros kapcsolatokat kell lé­tesíteni Amerika, a Szovjetunió, Anglia és Kína között. Spanyolország és Argen­tína bújkáló fasiszta elemei ellen foly­tatni fogják a harcot. *­i Tito marsall Ljubljanában fogadta a szlovének és a trieszti felszabadítási bizottság küldöttségeit Belgráditól jelentik. Tito marsall csütörtökön Ljublajnában, Szlovénia fő­városában tartózkodott, ahol a lakosság nagy örömujjongással fogadta. Tito csü­­­törtökön délelőtt fogadta a szlovének fel­­szabadítási bizottságának küldöttségeit, valamint azt a küldöttséget, amelyben­­ Trieszt városa felszabadítási bizottsága­­­­nak szlovén és olasz képviselői foglaltak­­ helyet. Mind a szlovén, mind pedig az olasz küldöttek hangsúlyozták a két nép együttműködésének szükségességét és ki­jelentették, hogy az autonóm Trieszt­­ igazi fejlődésének lehetőségeit csak a fö­deratív Jugoszlávia keretein belül lehet megvalósítani. A küldöttek Tito marsall támogatását kérték demokratikus törek­­véseikben. " BENES EI­MÉK SZÍVÉLYES TÁVIRAT VÁLTÁS A Moszkvából jelentik: Benes, Cseh- - Szlovákia elnöke Prágába való megér­kezésének alkalmával üdvözlő távirat­ban üdvözölte Sztálin marsallt. A távi­ratban Benes elnök a legmélyebb köszö­netét fejezi ki a Szovjetuniónak és a Vörös Hadseregbe­, hogy nagyszerű módon működött közre Csehszlovákia felszabadításában és hangoztatja, hogy a Szovjetunió és Csehszlovákia között a baráti szoros együttműködés továbbra is meg fog maradni. Sztálin marsall vá­laszában a legjobb jókívánságait küldi a testvéri csehszlovák népnek és üd­vözli Benes elnököt a felszabadított Prá­gába való megérkezése alkalmából.­ ­ if *1-1 KINEVEZTÉK LENGYELORSZÁG BELGRÁDI KÖVETÉT Moszkvából jelentik. A varsói rádió közli, hogy a lengyel nemzeti ta­nács elnöke Jan Vandet nevezte ki a lengyel köztársaság belgrádi követévé. Vande azelőtt az ideiglenes lengyel kor­­mány közoktatásügyi államtitkára volt. BOSZNIA ÉS HERCEGOVINA MOHAMEDÁNJAI AZ ÁLLAMSZÖVET­­SÉGI JUGOSZLÁVIA MELLETT Moszkvából jelentik. A belgrádi rádió közlése szerint Szarajevóban befe­­­eződött a boszniai és hercegovinai mo­hamedánok értekezlete. Az értekezlet résztvevői kijelentették, hogy Bosznia és Hercegovina mohamed­ánjai minden ere­jükkel hozzájárulnak az új federatív Ju­goszlávia felépítéséhez. LETARTÓZTATTÁK A NÉMET RÁDIÓ ANGOL BEMONDÓJÁT • Londonból jelentik: A 2. brit had­sereg katonái Flensburg közelében el­fogták William Joycet, aki a náci re­zsim alatt a német rádió angol bemon­dója volt. Joyce letartóztatása során megsebesült, amikor pisztolyt próbált rántani. Először ir, majd német állam­polgárnak vallotta magát, de az angol hatóságok hazaárulónak tekintik. NEWYORKBAN ELFOGTAK EGY FASISZTA KÉMET Newyorkból jelentik. Az ameri­kai Egyesült Államok igazságü­gyminisz­­térium­a közölte, hogy május 25-én New­­yyorkban­­letartó,*latiak­­eife de t'doailler nevű náci kémet* aki még a múlt évben Spanyolországból érkezett Amerikába De Cavailler Newyork állam egyik vá­rosában rádióadót létesített és Hamburg-­­gal próbált összeköttetést keresni. Meg­állapították, hogy rejt­jeles leveleket kül­dött egy semleges államban élő fasiszta kémnek. FLENSBURGBAN FELSZÁMOLTÁK A DÖNITZ-KORMÁNY MŰKÖDÉSÉNEK NYOMAIT Londonból jelentik. Az angol szovjet és amerikai ellenőrző bizottság­­ befejezte a flensburgi Pörutz-kormány működésének felszámolását. A bizottság-­­nak csak néhány tagja­, maradt Flens­­burgban, hogy tanulmányozza a német nagyvezérkar okmányait. Délnémetországban az amerikai meg­szálló hatóságok Bajorország közigazga­tásának élére egy ismert n­ád­ellenes­­ férfit, Franz Scheffert állították, aki a bajor néppárt, elnöke volt és 1933 k­ta mint politikai fogoly sínylődött. Scheffer feladata lesz, hogy megtisztítsa a köz­­igazgatást a náci befolyástól. szigorú ítéletek ismert OLASZ FASISZTÁK BŰNPERÉBEN Londonból jelentik . A milánói népbíróság halálra ítélte Uccellit, Mi­lano fasiszta prefektusát és Róma volt kormányzóját, továbbá Buffarini Guidit, Mussolini volt belügyminiszterét az olasz hazafiak üldözése miatt. Rómában három ismert fasisztát ígértek távollétük­ben életfogytiglani fegyházra, még­pedig­­ Federzonit, Bottait és Rossonit. MINDINKÁBB ROSSZABBODIK NYU­GATNÉMETORSZÁG ÉLELMEZÉSI HELYZETE Londonból­ jelentik: Franck Guil­­lant, az angol rádió tudósítója beszá­mol arról, milyen fejadagot kapnak a németek a 15. amerikai hadsereg által megszállt ruhrvidéki, vámai és saarvidéki zónában. A legnagyobb napi fejadag 1200 kalóriának felel meg és azt csak a nehéz testi munkások kapják. Ez körül­belül az angol fejadag fele, de még min­dig­­több, mint amit a németek adtak a hollandiai városi lakosságnak. Egyéb­ként a 15. hadsereg megszállási zónájá­ban az élelmezési helyzet egyre rosszab­bodik és a meglévő készletek egy hó­napnál tovább nem tartanak. Az ame­rikai hatóságok mindent megtesznek a bajok orvoslására és sok német hadi­foglyot szabadon bocsátanak a mező­gazdasági munkálatok elvégzésére. l »

Next