Új Dunántúl, 1946. április (3. évfolyam, 75-96. szám)

1946-04-02 / 75. szám

. ÉVFOLYAM, 75. SZÁM. egyetä£ictek! iáim AI AI 50,080 JENCO Tito marsall a jugoszláv perla­­mentben meleg hangon nyilat­­kozott a Magyarország ás Ju­goszlávia közötti tóviszony le­­­lődéséről — »Vagy Ferenc mi­niszterelnök Pécsett megértő ha­gon beszél* Jugoszlávia tengerparti igény­írói pra PsiCS, 1946 ÁPRILIS 2 KRDO NAGY FERENC minisztereinek teljes kormányprogramot adott Pécsett Vasárnapi «zárnunk ha a már W» , írtatoltrnitt Nagy Ferenc miniszter­elnö­k és kíséretének é­rkezéséről. Az ebben a beszámolóban részlete­zett fogladás után a vendégek este" A sztoháai előadás talán a Bel­városi Katolikus Kör nagytermé­ben egytálételes vacsora volt, ame­lyen több Mköszöntó is elhang­zott. Elsőszek dr. Kertész Endre megyei főispán sirítetta poharát a VArtársrfszéd elnök egészségére, majd dr. Münnich Ferenc városi főispán mondott felköszöntőt a mi­­ntezt arelnök tiszteletére. Pen Vik­tor felköszőkítője után Nagy Ferenc minisztereln­ök emelkedett szólásra e­meerkensőtd* az* « meleg szere­­tetet, amellyel Baranya megye é* Mrs városa fogadták Megrázhat« «gyűrű, de «Rvből fakadó sza­vakkal vehatt visszapil­lant­ást arra «s útra, «Tnelven haladt * amely ebbé! * a megyéből indult W, Nem barest«., de vállalja aai* a Ada­tat, na?*iynél nehezebb, súlyosabb még alig vojt kormány aló*!. Ezt a feladatot «entti Önzetlenebből és heastlite*ehfe*n ne» vállalhatni mint a mai kormány. Ennek a me­gyének és ennek a városnak a lel­két, mindig megában hordozza és becsületesen, tisztán fogja szolgál­­ni hazáját azon az úton amely a­z emelkedés felé vezet A jelenlevők szűnni nem akaró laposai fogadták a miniszterelnök szavait Balogh István miniszterelnökségi államtitkár derűs felszólalása után dr. Kazár Andor magyar, majd an­gol és francia nyelven köszöntötte a szövetséges sajtó jelenlévő kép­viselőit, amire egyik amerikai új­ságíró meleg szavakkal válaszolt, s kiemelte, mennyire elragadta részt vettét a Nemzeti Színházban részükre rendezett díszelőadáson. A Budai Narfy Antal ker­ült színre a társulat legjobjainak interpretá­lásában, őket a város szépsége. A vacsorán még egy felköszöntő hangzott el, amelyet különös örömmel és büszkeséggel jegyzünk fel az Új Dunántúl hasábjain. Ez a felköszön­tő Rajk László elv­társ, belügyminiszter szájából hangzott el és legalább olyan sikere volt, mint a miniszterelnök beszédének. Rajk elvtárs beszédében az őszinte koalíció szükség­es­ségére mutatott rá s hangsúlyozta, hogy a mostani pécsi menyilvánuuláson is nem ok nélkül jelentek meg a kisgazda­­párti miniszterelnök és miniszterek mellett a Nemzeti Parasztpárt, a Szociáldemokratapárt és a Magyar Kommunista Párt miniszterei. "Ebbe* az országban tehetnek "Mu­fint&fe deztetaratikus pártok — emltte fel hangját Rajk László »írtál* — de magyar nép t«ik egy vgn és ennek a magyar nép­nek egy a hazája. Rajk elvtárs beszéde további so­­rán rámutatott a közös demokra­­tikus feladatok egységes végrehaj­tásának szükségességére, ami a koalíciót, az együttműködést any­­nyira szükségessé teszi. A minisz­terelnök személyében garanciát lát arra, hogy ezeket a feladatokat a pártok egységben végre is fogják hajtani és az ő egészségére üríti poharát Rajk elvtárs beszéde után a ze­nekar a Himnuszt intonálta, a lel­kesedés oly nagy volt, hogy a­ kö­zönség nemcsak végighallgatta, hanem végigénekelte a nemzeti ■imát, megszabadult ország pedig ugyan­azoknak a grófoknak, tábornok­nak, kapitalistáknak és szolgabí­­ráknak vezetése alá került, akik a monarchia idején parádéztak az élem. A nép pedig ugyanazt a szol­gaságot nyögte tovább mint az­előtt. A miniszterelnök ezután azt a rengeteg bajt, szenvedést és a népnek azt a nyomorát ecsetelte, amely e reakció uralkodása ide­jén a magyarságot sújtotta és amelyet most a reakció annyira igyekszik ölte r­ej­teni. A reakciónak akkor elég gazdag vo­lt az ország, ha a nép nyomor­gott is. Elég demokratikus volt, ha a nép politikai szolgaságban élt is, elég művelt, ha a nép tudatlanság­ban vergődött is és elég szociális,­­ ha a legelmaradottabb állapotban is élt a nép. Ezt az állapotot akar­ta állandósítani a reakció minden intézkedésével. Miközben a nép szegényedett és eladósodott, a tőke hízott és gyarapodott. Megveszte­gette a parlamentet, a kormány­zatot és az államapparátust is. Ezt az áganatot nem magyaráz­hatja meg a reakció soha, sem a trianoni helyzettel, sem a gazda­sági válsággal ,mert bár mindkettő sújtott bennünket, mégis a magyar fejlődés igazi akadálya az volt, hogy után a nép kormányzóta nem volt demokrácia, e vezetőknél bőv­­­csabb nép nem juthatott szóhoz. A miniszt­rftbbek ezután még bosawaje­! «c.splaite irt a »Ülyc nyomort, amelyben a nép a reak­ció idején élt. Majd így folytatta: — Azért vetítettem ki a múlt képét, hogy mindenki tisztában le­gyen vele, hogy a demokrácia a második világ­háború után már ami lehet peli­­■ Hkal kísérlet, amelyet felválhat a régi rendszernek valamiyen javított formája, hanem örökös és végleges politikai életforma, amelyért élni, dolgozni és ha kell, meghalni is­­érdemes. Érdemes érette és benne élni, mert reményt nyújt a legszebb hármas politikai eszménynek, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszményé­nek megvalósulására. Hangsúlyozta a miniszterelnök, hogy a népnek gondosan kell vi­gyáznia a végre elnyert szabad­ságra , tehet arról is beszélni a demo­kráciában, hogy időről-időre me­lyik párt, milyen mértékben ré­szesedjék a hatalomból a nép­akarat folytán, csak egyről nem lehet szó: hogy még egyszer ki­adja a nép a kezéből a hatalmat (Úgy van, úgy van.) Ezután a harcos demokráciáról szólt a miniszterelnök Nekünk leg­­alább olyan energiával kell har­colnunk a reakció ellen, mint ahogy a régi világ vezetői a demo­krácia ellen harcoltak Ha ők önös érdekből féltették a maguk önké­nyes világát, akkor nekünk több erkölcsi jogunk van védeni a magyar nép felemelé­sének rendszerét A miniszterelnök a nép boldo­gulásának megteremtéséről beszélt. Ez a feladat kétirányú, egyrészt a társadalomé, másrészt, a kormányé. A társadalom feladatairól szólva kijelentette a miniszterelnök hogy a demokrácia éleformáját sok szen­vedéssel, gonddal és teher hordá­sával kezdi élni a magyar nép. Legsúlyosabbak a gazdasági bajok. A reakció keresi az alkalmat hogy minden nehézségért a de­mokráciát tegye felelőssé. A demokratikus társadalom első A földreformot elsikkasztotta és a föld népének jobbágy­­állapo­tát meghonosította még a­dik század harmadik évtizedében­­is. Tudta a reakció, hogy a politika­­lag jogtalan és gazdaságilag írisze­gen vedett néppel szemben a ha­tal­om megtartása csak esendőrkér­dés A dolgozók nagy tömegei nyo­morogtak és éheztek akkor, ami­kor a parasztasszony otthagyta •• pécsi piac kövezetén eladhatatter zöldségét és a kisgazda majdnem ingyen adta oda malacát. feladata tehát, hogy a demokrá­cia érdekében méltóság­teljes türe­lemmel viselje a gazdasági nehéz­ségeket Higgye el a magyar név hogy nincs olyan politikai rend­szer a világon, amely a mai ne­hézségek között könnyebbé te­­ v­­né a dolgozók társadalmi é­tt'-̋ A társadalom másik kötelesség , hogy ismerje el a dem­ok­ráci­a 2-3 digi eredményeit. Gondoljan k k­i mindenki arra, mennyi meddő küz­delem folyt az elmúlt évtizedei­ben a magyar nép földhözjuttatá­­sáért, a titkos választó jaiért, s ve­zető réteg leváltásáért, a a­hogy ezeket a vívmányokat­ a demo­cráá­cia sorra megadta a magyar né­pí­nek. A demokratikus w««rv*’ e­r, bér büszke öntudattal tekintse»* -t demokrácia eddigi eredmény »ni* A társadalom következő feladata a dolgozók békéjének és az. eg-/­­más közti megértésnek a bizto* tása. Az első világháború ut-i.n azért bukott meg a demokrácia, m­int a reakció éket tudott verni a két nagy dolgozó réteg, a rasztság és munkásság köré. S míg e két réteg egymás elnyo­másától félt, jött a reakciós nyo­mn­ás, amely minden dolgozó réteg­­re egyforma súllyal nehezedett. Jelen­tős felszólalások a szombati vacsorán Baranya népe a pécsi Széchenyi-téren Vasárnap délelőtt az ünnepi ötest öltött Széchenyi-teret zsúfo­lásig megtöltötte a város lakossá­ga. A szónoki emelvény körül tarka, népviseletbe öltözött falu­­ezek sorakoztak. Eljöttek Baranya legkülönbözőbb pontjairól és ma­gukkal hozták a falu üdvözletét ruhájukban és méltóságtól jel­ko­molyságukban. Negyedtizenkettőkor a Hymnus­z hangjai mellett érkezett Nagy Fe­renc, akit a pártok képviselői és a városi és megyei fukncionáriu­­sok fogadtak Perr Victor a Független Kis­­gazdapárt pécsi elnöke rövid be­vezetőjében üdvözölte a megjelen­teket. Két kérdésre kért választ a miniszterelnöktől: Megvalósul-e a félelemmentes és nyomormentes Magyarországi Mi azt kívánjuk, — mondotta —, hogy ne féljen mindenki Féljenek a bűnösök, féltettek azok, akik nem akarják a deeno­­kratikus Magyarország törvé­nyeit megtartani. De ne féljen többé a demokratikus nép. A másik kérdés, a nyomormentes­­ség kérdése. Azt akarják, hogy ne nyomorogjanak többé azok, akik a kenyeret termelik. Jólétet akarunk ebben az ország­ban mindenkinek, aki dolgozik. Ha erre a két kérdésre megnyugta­tást kapunk a miniszterelnök úr­tól, akkor nyugodtan távozunk a nagyggyűlésről és haza­visszük ma­gunkban a hitat és bizalmat ezu­­­árdan és minden erőnkkel dolgo­zunk tovább a független, szabad, demokratikus Magyarországért. Pen­ Viktor üdvözlő szavai után Nagy Ferenc miniszter­elnök lépett a szónoki emelvényre. A miiniszterelnök beszéde Mindenekelőtt visszapillantást vetett arra az időre, midőn 16 esz­tendővel ezelőtt itt Pécsett érző­dött , midőn a Kisgazdapárt köve­teléseit nem teljesítették, ellentét­be kerül a kormánnyal. Az elmúlt rezsimben, tálkor Magyarország vértre rtsssanyeste állmai ffinget- swrtyét *** nem s népszabadság. 5*­ támasztották alá, hanem ellen­fe­ezőleg, próekör letört­ék a demokráciának a mun­­k­ásaidéiról feltörő forradalmi megjelenését, azután szétzülesz­­­­letté* « pard-sztdesBokráciá­­ és ruténné«vesítettA a világ leg'« üresebb. 1 ogtarUJjmiUanabb ›*, MftMbább jeteavénak. gondolatnak I így4b*« a,\3Ssf lörf-flíUa kötetekből jtÖzjogtUg' meáiv*, M. népei nyomorban és szolgaságban tartó reakció soha többé nem térhet vissza ■A Különbségtétel e­z egyház egyes demokráciáéira©s tagjai és demokratikus felfogású képviselői között A miniszterel­nök ezután a poli­tikai együttműködés, a koalíció szükségességéről szólott, majd a társadalmi béke biztosításáról be­­szélt. Itt elsősorban kiemelte a val­lás és a politika egymáshoz való viszonyát. A demokráciában nin­csenek rendiségek, így a politikai, közéleti felszabadulás a rendiség nyomása alóli felsszab­adulást is je­­lenti.Ezen az alapon tehát nincs meg a lehetőség a politikai élet­ben való részvételre. Sajnálatos lenne, ha az egyház körein belül egyeseknek biztatására helyzetén vélemény alakulna ki a magyar dem­okrácia megítélésében. Viszont igaz örömmel látjuk a politikában az egyház demokratikus felfogású képviselőit és a demokrácia erő­södésének tartjuk, ha abban a vallás erkölcs is kifejezésre jut. Éles szavakkal ítélte el a minisz­­terelnök a faji, vagy felekezeti gyűlölködést, amelyben a letűnt Jaszerta világ ösztöneit látjuk meg­újulni. — Figyelmeztetem a megyei tár­sadalmat — emelte fel hangját a miniszterelnök — ne engedjen utat az antiszemitizmus indulatai­nak, mert egyrészről a vila a leg­­antidemokratikusabb tömegh**'­' ’diónak nincs helye a magv« *’•­mokráciában, másrészt tűrhetetlen lenne, ha még kgr­­szer megpróbálnának tüzet gyáj­­tani azok, akik most nem felel­­nak módot pecsenyéjük megsét­lésére. Éppen ezért a kormány ii »*«, határozva arra, hogy a nemset ba­ké jót befelé és tekintélyét kiraiá mindenképen meg fogja védeni az ártalmas kráterharcokkal és a fajt gyűlölködéssel szemben A magyar dolgozók és bányászok hősiessége A társadalom kötelességeiről szólva kiemelte a miniszterelnök a központi hatalom és törvény te­kintélyének szükségességét is. A rendet csak erős kormányzás biz­tosíthatja, a törvény pedig még a központi kated­ómnak is felette álló hatalom. A demokráciát csek­ ak­kor lehet meggy­ökerezüttni, csak aj úgy kdurt termelni, a jólét 6­ fo­­kpapi, te rend és hi#o»»Aa lesz *r cwRégipa. fTV* om. dar nasi a ríten «ÉÉtete­tÖMfcT*' «teli tette meg s kijelentette, hogy a magyar dolgozók a ■kötelesség­­taljeeítés legfelsőbb határán jár­nak a munka végzésében. A­ magyar paraszt és a magyar munkás is szinte legendás hősies­séggel küzd a nehézségekkel és teljesíti örökké való kötelezettsé­­gét. Eb­ben a munkában nem is szabad ellankadnia. Midőn elismer­te a fői­zl­­óvi' H úti csa­k hősies “neu 'H-hnti megi m ag‘.Hnte hogy van­nak egyesek, akik nem hogy igye­­kszekátlzi a kapott gazdaságot gya­rapítani, hanem a készet próbál­­ják és megművelés helyett egye­nesen meg­csúfolják a földet Unák, nők a körmére fogunk nézni, s ha nem vállalják a mindenkire köte­lező, áldozatos munkát, olyan köz­gazdákat ültetünk a helyikbe, akik nem tékozolnak, hanem sze­retettel ölelik á* az életet adó föl­­det. (Éljenzés és taps.) Nagyon helyeseljük a munkás­­egységet, a munkásság poétikai összefogását és a szakszervez­etek­­ben való gazdasági egysége, ha

Next