Új Dunántúl, 1946. május (3. évfolyam, 98-121. szám)

1946-05-03 / 98. szám

lyet a kormány vállalt és amely­nek érdekében a koalíció létrejött. Hogy m­i munkálok, teljes erőn­ket és odaadásunkat adjuk en­nek a programnak a végrehajtásá­­ra, mutatja a­­bányászok, a vas­utasok, a hídépítők munkája, akik­ még a nélkülözés és rossz ellátás ,a nyomor idején is meg­feszí­tik erejüiket. A munkások pa­rasztok dolgoznal­, a nemdolgozók tömege ebben az országban azok­ból az urakból és csatlósaikból áll, akik a múltból még ittmaradtak. I 3 j Ml rvt*w«#TVk! igazságos határokat követelünk E három kérdés, a közállapotok­ rosszasága, a munkásegység elég­telensége és a reakció kérdése azok, amelyek leküzdése után biz­ton remélhetjük a demokrácia fel­építését, megerősödését, véglege­sítését. Ha peddig megerősödik a demo­krácia, ez annyit jelent, hogy megerősödik­­az ország. Hogy ez mennyire igaz, bebizonyí­totta a moszkvai út. A moszkvai utazás igazolja az ország erejét. Két moszkvai utazás volt, az első, amelyet Rákosi Mátyás elvtárs tett meg, aki Moszkvában a Kommu­nista Párt erejével és összekötteté­seivel előkészítette azt a sikert, amelyet a második utazáson a mi­­niszterelnök, Szakasits elvtárs és több miniszter rögzített le és amelynek nagyságát csak a közel­jövő fogja teljes egészében ki­domborítani. Ennek a moszkvai útnak eredmé­nye egy szóban úgy foglalható össze, hogy a magyar állam egyenrangú­­ál­lam lett a­öbbi tárgyaló felek sorában. A magyar államot nem úgy fogják kezelni, mint legyőzött, mert tiport másodrendű országot, hanem mint olyant, amelynek hangját a­ tár­gyalások során mint­ egyenrangú félét méltányolni kell. Fontos ez a küszöbön álló béketárgyalások­­nál. A legközelebbi jövőben meg­hívják a magyar kormány küldöt­teit, hogy megállapítsák a kötendő magyar béke feltételeit. Egy évvel ezelőtt még azt kel­lett hinnünk, hogy ezt­­a békét Azt akarjuk,­­hogy azok a ma­gyarok,­­akik az ország területén vannak, független­­országban lak­janak, az ország sterilletén kívül lakók pedig szabad emberek ma­radjanak. Fel­vethet­j­ük-e a békekonferen­cián a területi kérdést, a határok kérdését? Igenis követeljük, hogy a békekonferencia szabjon a mi országunknak igazságosabb hatá­rokat, mint Trianon. Bízunk abban, hogy a demokratikus megítélés a demokratikus megió Erdély egy részét vissza kell kapnunk. Tehát a területi kér­dést igenis felvetjük. Amikor er­ről­­beszélünk, nem soviniszta szempontok­­vezetnek bennünket, de igenis hazafiak vagyunk és úgy járunk el, mint igaz haza­fiaknak kell. Azt kérdezem, h­i a­­sazafi, ők, akik elpusztították az országot, vagy mi, akik felépíteni akarjuk? Ők, akik 1919-ben külső ellenséggel paktáltak, vagy mi, akik hadsere­get állítottunk fel az ország terü­letének megvédésére? Ők, akik a demokrácia ellen folytatott harcuk folyamán ellenünk sorakoztatták fel a szomszéd államok gyűlöletét, vagy mi, akik a demokrácia szol­gálatában a szomszéd államok együttműködésével megvalósítani akarjuk és fogjuk a magyar ér­dekeket? Hogy a magyar urak a németek mellé álltak, annak oka az volt, hogy a revízió követelésének tel­jesítését remélték a német támo­gatástól. Erről azonban szó soha nem esett. Hitler nem volt annyira gavallér, hogy a magyar segítség­ért magyar területtel fizetett volna. Miért szolgáltatták ki tehát mégis a magyar földet, a magyar katoná­kat, magyar értékeket Hitler had­seregének? Jól tudták,­­hogy ha Hitler bu­kik, akkor bukik fel egész ural­kodó­­rendszer szerte a Világban, buknak ők is, a félfeudális ma­gyar­ rendszer sorai. Ők azt gondolták, h­a Hitler mégis győz, akkor fennmaradnak­, ha nem, akkor nekik nem érdekül­ ennek az országnak fenntartása. A hely­zet az, hogy ők­ saját uralmukat akarták­­fel­építeni a­­haza romjain, kik­ a hazát akarják felépíteni az­on romjaikból. Lerontani a reakciós uralmat, meg­törni minden erejét; ez a haza­fiság, ez a haza szolgálata, ez a nemzet védelme. A reakciós urak azt mondják, hogy május 1-e a nemzetköziség ünnepe. Igen, a május 1-e a nem­zetköziség ünnepe. A nemzetközi szolidaritás, a nemzetközi összetartás, a­ kölcsö­nös megértés ünnepe. Annak ünnepe, hogy ne legyen gyűlölködés,­ ellenségeskedés, ha­nem a nemzetek összefogásán ke­resztül az összes nemzetek boldo­gulása. Ez a mi nemzetköziségünk. Ez a május 1-e és ha ezt szolgál, jure, akkor hazafias szolgálatot végzünk, mert ez minden népnek és­ a magyar népnek is éredeke. Munkások vagyunk, öntudatos, osztály-öntudatos munkások. Koalí­cióba léptünk, becsületes koalíció­ba minden demokratikus párttal. Ennek a koalíciónak célja az or­szág demokráciájának kiépítése. Ezt hirdetjük, ezt akarjuk, de a tető, a csúcs még messze van előt­tünk. Még csak egy pihenő fenn­síkra értünk el. Még tovább kell haladnunk. Lesznek olyanok, akik elfárad­nak, akik lemaradnak, de a töb­bi öntudatos munkással­­elérjük végső célunkat, a szocializmust. Amikor ezt a célt kitűztük, ak­kor, nem azt mondjuk, hogy győzni akarunk, hanem, hogy győznünk kell. Kell azért, mert mi a társa­dalmi fejlődés felismert útját jár­juk. Ez az út az Igazság útja, ez az út tehát a mi utunk. Azzal, hogy május 1-én a világ minden részé­ben az összes dolgozók összejön­nek, kifejezik azt az akarást, hogy a nemzetközi szolidaritáson kérésze­­­tül a saját országuk üdvét meg­valósítsák. Kis mi magyar dolgo­zók, ilyen tömegben megmozdul­tunk ,hogy célunknál, kifejezést adjunk ezzel: ez az út a mi útunk, az igazság útja, ez az út a győzelem útja lesz. Cvetkov tábornok is részt vett a pécsi ünnepségen Még Kaján elvtárs­­beszéde közben érkezett meg C­vetko­v tábornok, az átvonuló szovjet haderők főparancsnoka, aki né­hány szóval szintén belekapcso­lódott a­­pécsi munkásság május 1-e ünnepségébe.­­Rámutatott arra, hogy ezt a napot velünk együtt a­­Szovjetúnió népe, dol­gozói,­­munkásai, a paraszt­ság és értelmiség is ünnepli, mint a nemzetközi szolidaritás megnyilvánulását A szovjet nép­­a világ legbékeszeretőbb népe és a Vörös Hadsereg ka­tonái nem azért jöttek Magyar­­orságra, hogy leigázzák, hanem hogy segítsék az ipar és mező­gazdaság helyreállításának­­ne­héz munkájában. A Vörös Had­sereg tisztjei és katonái nevé­ben meleg szeretettel üdvözölte a május 1-e megünneplésére összegyűlt dolgozókat, azt a magyar népet, amely évszáza­dokra vett meg a szebb­b és Ibol­­yább Magyarország jövőjét. megsemmisítjük az osztályaik utolsó maradványait és felépít­i helyébe a dolgozók nemzeti álla­mát. Még nincs demokrácia Ma­gyarországon, még csak a közé­ven tartunk, de ígérjük, hogy 3 esztendő múlva, 1948 május 1-t már be fogjuk jelenteni, hogy következő cél az, hogy Maqy® ország szocialista legyen. A munkásegységről szólva b jelentette, hogy ■ a demokrácia legnagyobb bizo­sí­t­éka az esztér­y ö­n­tud­at­os szto­­rimaf cí­mlán ö vezett munkásság. Sok kiállott szenvedésünk a le­gagyobb ok arra, hogy ne engd­jük még egyszer uralomra jutó reakciót. Ha előbb következne­­ az egyesülés, mint a történés* szükségszerűség elkerülhetetlen) megköveteli, éppen olyan hiba le­hetne, mint az, hogy a két rád káspárt egymással szembenálló. De ha sor kerülne arra, hogy nem lenne más menedéke a magyar de­mokráciának csak az, hogy a mát­káspártok egyesüljenek, akikt igenis azt az elvet valljuk, hogy eddig volt két munkáspárt és eg­y munkásosztály, ezután pedig le­gyen egy munkásosztály és eg munkáspárt. ránk diktálják, most pedig beszAz országot csak az mentheti meg, ha hátra megy hatunk abban, hogy támogat­­ . Igazien az egyesített munkásda­bennünket a mi hatalmas szom­szédunk, a­­Szovjetúnió, az a Szovjetunió, amelynek letip­­­rása, megalázása volt Hitlerek ha­dicélja. Ez a Szovjetúnió most talpraállásán dolgozik olyan tem­póban és olyan sikerrel, amely példátlan a világ történelmében. Az ötéves terv folyamán az orosz­­ ipar hatalmasabb lesz, mint Európa­­ bármely ipara, az orosz nép erő­sebb lesz, mint Európa bármely népe. Ezt a Szovjetúnió a mi ba­rátunk, mert bízik abban, hogy a magyar demokrácia átformálja, át­képzi ezt az országot és nem lesz többé a reakciósok martaléka. A Szovjetúnió más nemzetek szabadságának is szószólója­, más nemzetek függetlenségének is bajnoké. Azért, hogy mi az orosz barátsá­got megnyerjük, távolról sem ké­rik azt, hogy mi függetlenségünket feláldozzuk. Ellenkezőleg, azt akar­ják, hogy függetlenek legyünk elsősorban a múlt reakció bűnö­seitől. Amikor tehát mi a Szov­jetunió támogatásának tudatában meg fogunk jelenni a békeértekez­­leten, akkor bízunk abban, hogy Magyarország érdekei lehető ki­elégítést fognak nyerni. Első érdekünk az ország gazda­sági létének biztosítása. Magyarország nem tud egzisztálni külkereskedelem­, nyersanyag-be­­hozatal, külső országokkal való­­ kapcsolat felvétele nélkül. Nem tud egzisztálni, ha nem adják visz­­sza elhurcolt javainkat. Gazdasági létünket biztosítani kell, ez a mi békénk első feladata. A második a magyarság létének biztosítása, függetlenségének biztosítása hátrányban vagyunk, mert utolsó kiszolgálói voltunk a fasiszta reak­­cióinak. Ezt a csorbát ki kell kö­szörülnünk azzal, hogy bizalommal és hálával fordulunk azok felé, akik felmentettek bennünket, az orosz nén felé és annak nagy ve­zére, Sztálin generalisszimusz felé. Hazaáruló az aki azt hirdeti, hogy külpolitikát l­ehet csinálni­­az oroszok nélkül, vagy éppen az oroszok ellen. Az egyetlen helyes út, ha olyan politikát folytatunk, amely meg­felel a demokrácia követelményei­nek. Külpolitikai céljaink: Békes­ség mindenkivel az ország hatá­rain kívül és az ország határain belül. TV békében csak aT-o­kkal tudunk élni, paik demokráciát akarnak. A demokrácia fenntartásának for­mája a koalíciós kormányzati rend­szer A koalíció testvérpártjához, a . m./ ur. o. pp. • az Iszrue azonossága, mert a­­szociáldemokratái, és­­kommu­nisták egy­­anyának a gyerme­kei, a szocialista­­gondolatnak, két munkásdalt adott elő, majd a Szociáldemokrata Párt ne­vében dr. Ki­s Roland elvtárs, bel­ügyi államtitkár mondott beszédet. Beszéde elején tolmácsolta a Szo­ciáldemokrata Párt vezére, Szaka­sits Árpád elvtársnak üdvözletét a kommunista testvérpárt tagjai­nak, a kisgazdáknak és a koalíció­ban résztvevő minden jó magyar­nak és ígéretet tett arra, h­ogy a reakciót, amely eddig akadálya volt, hogy testvéri kezet foghas­sunk a Szovjetúnió szocialista né­peivel, az utolsó csirájáig kiirtjuk. Beszéde további során Kis elv­­társ méltatta május 1-e jelentősé­gét, kifejtve, hogy ez az ünnep (olyan nekünk (szo­cialistáknak, mint a keresztény­­ségnek a pünkösd, mert ezen a napon t teszünk hitet » «szocializ­mus igazságai­­mellett. Az Isten akarata az volt, hogy ne legyen különbség ember és ember között Azt akarjuk, hogy a mun­kás, a földműves magának dolgoz­zon. Azt akarjuk, hogy a munka szent legyen. Ne legyen a munka­­­árti, hanem ez ország alapja, hogy Mégis szét akarnak választani benn­ minket azok, akiknek érdekük volna, hogy megismétlődjék 1919. A reakciónak azt üzenjük, hogy a mába üt rajtunk a maga gyengülő erejével, mert minden ütése után tömörebbek leszünk. Most sokan jönnek hozzánk, akik el akarnak valahol helyez­kedni. Figyelmeztetem a konjunk­túra embereket, hogy nálunk nem lehet átmenteni kispolgári nézete­ket. Mi szocialistái­ vágynál, és csak balra mehetünk. Más nem ment­heti meg ezt az országot, csak, ha balra megy. Az értelmiség pedig ne üljön fel a reakciónak és ne álljon szolgála­tába, mert hamarosan vele pusztul. Mit akar tulajdonképpen a reak­ció? Mindent vissza, vissza a föl­esét, a gyilkosságot, az országrom­­bolást. Ezekre mi már kimondtuk a halálos ítéletet. Ezután még kím­életlenebbül lé­pünk­­fel ú­j reakció ellen, hogy a munkásság nyugodtan dolgoz­hasson. Ki fél a B-listától és miért? Csak országunk becsületesen helyezked­, e?M­­.kinek oka van rá. Ez igazol­­hessék el a demokratikus népek, j.3 azt, hogy meg kell csinálni a soraiban. J S-listát. Mi egy évi türelmi időt A környező népekkel szemben adtunk a reakciósoknak a megvál­­tozásra. Most ez az­­idő lejárt. Akit nem változtatott meg a demokrá­cia, annak mennie kell. A B-listá­­nál nem a szakszerűség lesz az el­ső szempont, a főszempont az, hogy ki megbízható politikailag. A pót­lásra közigazgatási tanfolyamokat szervezünk, paraszt- és munkás­éy­ermekeket­­kenézünk ki arra, hoggy tisztviselők legyenek. Beszélt ezután Kis elvtárs a re­akció másik mesterkedéséről, az új antiszemitizmusról. A­­munkásság üldözött volt sok éven keresztül — mondotta — és testvérének ismer el minden üldözöttet, tehát a zsidóságot is.­­ Az infláció is a reakció eszköze, ezért igyekeznek pénzünk vásárló­erejét megingatni. Az első világ­háború után csak 1925 januárjá­ban lett értékálló pénzünk, most pedig csak egy éve, hogy felsza­badultunk, de nagy szomszédunk elég garancia arra, hogy előbb lesz értékálló pénzünk, mint az első világháború után. Ehhez azonban szükséges, hogy elhurcolt javain­kat visszakapjuk-Beszéde további részében Kis elvtárs foglalkozott azokkal az új k­apn­á­n­yintézkedésekk­el, amelyek megvalósitása most van folyamat­­ban. A törvényhatósági választá­sokat a közeljövőben megtartják, de a hazafias mértéktartás megkö­veteli, hogy jól meggondoljuk, mi­lyen­ akciókat kezdeményezünk. Közigazgatási reform készül, olyan, hogy az egyszerű ember is el tud­jon igazodni a közigazgatásban készül­t gyámügyi törvény és ren­delettel szabályozzák a törvény­telen gyermekek helyzetét is. Az összeférhetetlenségi törvény már készen is van, amely biztosítani fogja, hogy azok, akik exponálva vannak, ne lehessenek a korrupció martalékai. A címertörvény is a közeljövőben a parlament elé kerül, mert lehetetlen, hogy a demokratikus Magyarországnak olyan címere­­ legyen, amelynek­­minden része a­­királyság uralmára­­emlékeztet. Készen áll a mezőgazdasági érdek­képviseletekről szó­ló törvény és a szakszervezeti törvény is. Ezután foglalkozott az egyházak politikai szereplésével. Tiltakozott minden olyan tanítás ellen, min­den olyan próbálkozás ellen, amely az egyházakat és a kereszténységszt és hirdesse a rendíthetetlen fi magyar alkotó és újjáépítő uni­­lta érdekek védelmére a munkás-...az 1 .­­ osztály érdekeivel szemben. Az egyház ne engedjen teret olyan törekvéseknél­, amelyek ellenkez­nek a demokrácia érdekeivel. Nem fogunk államsegélyt adni ahhoz, hogy a demokratikus ál­­lamrendet ta­n szószékről,­­vagy is­kolákból­­buktassák­­meg. Magyarországot csal: a szocializ­­i­­us« fogja felszabadítani a kapita­lista iga alól — mondotta a to­vábbiakban — és teszi független szabad állammá. A szocialista Oroszország az első nagyhatalom, amely egyenrangú félként ült le velünk tárgyalni és érdek nélkül akarja Magyaország függetlenségét csak azért, hogy lejális szomszéd­ja legyen. Ezt az ígéretet küldi a szocialista Oroszország nekünk május 1-ére. Mi azt ígérjük, hogy kásság diadalát. A győztes és mod már diktáló nagyhatalmak eldön­tötték azt, hogy" Krisztus vett Hitler, eldöntötték, h­ogy Mg18 Kampf, vagy a Biblia, eldöntötte a horogkereszt és a kereszt ke­­lését. Ezekkel a gondolatokkal kö­szöntöm újra Pécs város és Ba­ranya vármegye dolgozó seregét Az ünnepi szónoklatok után egyesített munkásdalárdával egV® az egész üneplő közönség lelkesen elénekelte az In­ternacionálét és 8 magyar Himnuszt, majd fegyelme­zett rendben elvonult a Széchenyi' bárról. A bányászok zárt menüjé­ben egyenesen a Tettyére von«1' tak, m­ig a többi csoportok fel°s8' lettak és tagjaik egyénileg von»1' tak fel a népünnepély színhe­lyére.­­ A záróbeszéd Az ünnepséget Sz­é­c­s­e­y Béla a­ Nemzeti Bizottság elnöke zárta be. Hangoztatta, hogy minde eredmény, amit az emberiség a múltban elért, a munka eredmé­nye­­is a jobb jövőbe vetett m ménységnek újra csak ez lehet e alapja. Aki ennek a törekvésnél útját állja, az a dolgozók esküd ellensége. A dolgozók munkájá ki kell emelni a porból, széppé kell tenni, hogy örömmé váljon alkothasson. A demokráciánál amely lényegében véve nem forra­dalmi gondolat, kétségtelen ér­deme, hogy a tömegekben erőseb­­bé tette az emberi méltóság érze­tét. A világ javainak új és igazsá­gos elosztása legyen fő célja azoknak, l akik­­az emberiség ügyeit ,­s­­a béke ügyét is inté­zik, különben a történelem leg­nagyobb fékező­­ereje is tehetet­len­­lesz, hogy százezrek be­lül verjék azt a­­vékony­­üvegfalat amely a szegénységet és a gaz­daságot­­elválasztja. Május 1-e a dolgozó munkások a munka hőseinek ünnepe. Ezen a napon egy pillanatra megáll 1 a kalapács a munkás kezében, lete­szi a bányász a csákányt, a föld­műves megtörli verejtékező hoffi lokál és a szellemi munkás is pi­henteti a tollat. A múlt évi üí­­tg­épre emlékezünk, amikor első szárnypróbálgatásait tette az újon­nan kapott szabadság, ünnepeiben: tűk és bizakodóan néztünk a jö­vő­be, de nem olyan bizakodva mint ma. Ma együtt ünnepük 8 dolgozódra május 1 -ét és ez a munkaegység bizonysága a jobb jövőnek- Május 1-e a győzelem,8 munka győzelmének napja. Zugi08 hát a jövőben a dolgozók­­b­ank’ A Fekete Gyémánt megnyitása A nagygyűlés után meghitt han­gulatban zajlott le a Bányász Fo­­gyasztási Szövetkezet részérül a Munkás Kultúrház udvarán beren­dezett vendéglőnek, a Fekete Gyé­mántnak megnyitása. A megnyitá­son részt vettek: Mü­nnich Ferenc dr. főispán, Krancz Pál megyei tit­kár, Hajdú Gyula nemzetgyűlési képviselő, I Kss Roland belügyi ál­­lamtitkár és Tolnai József polgár­mester elvtársak is A Fekete Gyémánt első napja a teljes siker jegyében zajlott le. Már a déli megnyitáson megnyil­vánult az az új szellem, ami ezt­ az Intézményt, mint a demokrácia al­­kotását jellemzi. Ugyanannál , asztalnál, ahol a felsorolt elvtár­­sal­ ültek, foglaltak helyett a m­ár­­kások, bányászok is. Münnich­e K társsal éppen szemben egy idősek falusi nénike ült, kisgyerekkel és jóízűen falatozta a magával bort­ kolbászt és hagymát és talán ujjja is tudta, hogy ki az a szembeni»­­ember, akivel jó félóra hosszat egy beszélgetett faluja helyzetéről , saját problémáiról. Várjon két il­lendővel ezelőtt lehetségesnek ta tolta volna-e az idős parasztas szörny, hogy a Méltóság:« Főisp.

Next