Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 222-247. szám)

1946-10-02 / 202. (222.) szám

III 0 üli It ül TÜt! em megindulnak Pécsett a közmunkák Az újjáépítési miniszter a­z e­ső hónapra 150 ezer forintot uta­l ki munkabérekre — Körü­belül 1000—1200 munkanév­ülit látnak el S­ükségmunkával 3 hónapon keresztül Az Új Dunántúl olvasói már is­­merik a kormánynak a munkanél­küliség enyhítése érdekében elha­tározott akcióját, hogy ország­szerte bizonyos közmunkákat in­dítanának meg, amelyeknél a munkanélküliek egy részét bizo­nyos minimális munkabér mellett foglalkoztatják addig, amíg az iparban ismét megindulhat az áru­termelés és a most munka nélkül lévőket ismét ott lehet munkába állítani. Ebben a kérdésben tegnap dél­előtt döntő megbeszélés volt a városházán Tolnai József elv­társ, polgármester elnöklésével.­­A­z értekezleten részt vett dr Rézler Gyula miniszteri biztos Budapestről azonkívül valamen­­­nyi érdekelt hivatal és a szak­­szervezetek képviselői. A minisz­teri biztos bejelentette, hogy az újjáépítésügyi minisztérium egye­lőre az első hónapra a Pécsett végzendő közmunkák költségeire 150 ezer forintot utalt ki, ami már itt is van és a munkálatokat azonnal meg le­het kezdeni. Előadta továbbá, hogy Pécsett kb. 1000—1200 munkanélküli foglalkoztatása van tervebevéve, minimálisan 56 filléres órabér mellett, amely alapon az egy­havi keresete egy munkásnak kb. 120 forintot tenni ki. Több felszólalás után a minisz­teri biztos ismertette a munká­latok részletes tervezetét, felso­rolván hogy az egyes munkák kb. hány munkanapot vennének igénybe. Ezeket a munkákat mi már lapunkban ismertettük. A munkatervben megvan már álla­pítva a munkák technikai kivitele­­zési feltétele is, így az is, hogy a munkások bizonyos csoportokba lesznek beosztva, csoportvezetők és pallérok vezetése mellett és ezek részére a tervezet 1.08, ille­tőleg 1.40 forintos órabért állapít meg, míg ha a munkás szakmá­jába vágó munkát végez, órabére 1 forintban lesz megállapítva. Tárgyalás alatt van még a fog­lalkoztatandó munkások betegség és baleset esetére való biztosítá­sának kérdése ami a napokban kerül döntés alá. Krisztián elvtárs kifogásolja a munkabérek alacsony voltát, véleménye szerint erre a célra meg kellene adóz­tatni a háborús nyereségeket, azonkívül elengedhetetlennek tartja a betegség esetére való biz­tosítást. Czetz elvtárs szerint igen sok a munkanélküli nő, ezért azt javasolja, hogy a könnyebb munkáknál azok is nyerjenek foglalkoztatást. Több felszólaló szintén kifogásolja az előirány­zott 56 filléres órabért, amiért kielégítő munkateljesítményt n­em­ lehet kívánni. A miniszteri biztos hangsú­lyozza, hogy az újjáépítésügyi mi­nisztériumnak nem áll rendelke­zésére olyan fedezet, hogy na­gyobb munkabéreket fizethesse­nek. Egyelőre csak 3 millió forint ált e célra rendelkezésre országos viszonylatban. Azután vita fejlő­dött ki, hogy nem volna-e jobb a munkákat akkordrendszer sze­rint végeztetni. Végül is az érte­kezleten abban állapodtak meg, hogy bizonyos akkordszerű meg­határozás mellett fogják a mun­kákat végeztetni olyformán, hogy ott, ahol lehetséges, megszabják a napi teljesítmény mértékét és ha a munkás azt 8 óránál rövi­­de­bb idő alatt végzi el, e­z részére egésznapi munkateljesítésnek lesz betudva. Megállapodtak abban is hogy könnyebb munkákra nőket is alkalmaznak­. Az értekezleten az a kívánság alakult ki, hogy az így foglal­koztatott szükségmunkásokat mentesíteni kell a közmu­nka­­váltság kötelezettség alól. A miniszteri biztos ígéretet tett, hogy ezt a kívánságot a tárcaközi bizottság elé terjeszti. Az értekezlet végül is elhatá­rozta, hogy a közmunkákat azon­nal, még ma megindítják. Már a mai napon munkába állítanak kb. 250 munkanélkülit és ezt a létszá­m­­ot még a hét folyamán mintegy 500 főre fogják felemelni. Első­sorban a város területén legsür­gősebbnek látszó útjavítási és ároktis­ztítási munkákat kezdik meg és azután fokozatosan kerül majd sor a többi munkák elvég­zésére és a tervbe vett egész mun­­káslétszám beállítására. (m. j.) Záhonyi Tivadart, a köztársaság védel­méről szóló törvény ajapján előzetes etartóztatásba helyezte a Népfigy­észség Lapunk másik helyén válaszol­tunk a Független Nép „Kegyetlen igazságok" c. cikkére. Ebben a válaszban már kifejeztük gyanún­kat, hogy a cikket az a Záhonyi Tivadar írta, akit az igazolóbizott­­ság múltja miatt egy évre eltiltott az újságírástól. Válaszunkat az időközben megindult rendőri nyo­mozás érdekében tegnapi számunk­ban nem közöltük le, mert nem akartunk a nyomozásnak ártani. A pécsi politikai rendőrség ugyanis közben megindította a cikk szer­zőjének kilétére vonatkozó nyo­mozást és azt rövid 24 órán belül bravúros eredménnyel be is fe­jezte. A cikk stílusából következtetve, a rendőrség előállította Záhonyi­­ Tivadart, aki kihallgatása során beismerte, hogy az Inkriminált cikket ő írta. Ezek után Fajta Károly rendőr­­őrnagy őrizetbe vette Záhonyi Ti­vadar volt lapszerkesztőt és át­­kísértette a Népügyészségre, ahol a gyanúsított ismét fenntartotta beismerő vallomását. A Nép­ügyészség Záhonyi Tivadart az 1946. VII. tc. 2. §-ának b. és c. pontja alapján előzetes letartóz­tatásba helyezte. Amikor a rendőri és népügyész­i vizsgálat eredményét röviden kö­zöljük, kénytelenek vagyunk meg­állapítani, hogy a FN, amely a koalíciós pártok egyikének hivata­los lapja, ebben az ügyben egé­szen furcsán viselkedik. Olyan újságíróról közöl cikket, akit az az igazolóbizottság, amelyben a Független Kisgazdapárt egyik tag­ja is részt vett, ha nem is jogerő­sen, de egy évi időtartamra eltil­totta az újságírástól. Úgy látszik a FN — ha izgatásról van szó — nem tekint semmit és ha kell, egy kis izgatásért a szomszédba is haj­­landó elmenni. Még ha ez a szom­széd Záhonyi­­ Tivadar, az újság­írástól eltiltott volt lapszerkesztő is. „Hármunkon kívül mindenki Imrédy­­iag volt a Pécsi Takarékpénztárban — vallja az egyik tanú a népbíróság előtt Amikor a bankigazgató és tisztviselő tanult, olvasás nélkül is ad­a*á a rendőrségi jegyzőköny­vet Az ügy szereplőinél fogva érde­kes háborús bűnpert tárgyal a nép­vádlottja G­a­m­á­s­i (Gergács) Je­nő, a Pécsi Takarékpénztár tisztvi­selője, aki az ügyészi vádirat sze­rint az Imrédy-pártnak pénztár­noka volt. A vádlott tagadta ezt és csak annyit ismert be, hogy az Imrédy-pártnak tagja volt, de vezetésében nem vett részt. Tagadta azt is, hogy önként vo­nult volna be katonának és hogy nyugatra menekülése előtt több ízben a németbarát és orosz, va­lamint az üldözöttek elleni kijelen­téseket hangoztatott volna. Elsőnek a vád tanúi közül Theg­­zes József banktisztviselőt hallgat­ták ki, aki vallomását a legna­gyobb meglepetéssel azzal kezdi, hogy a rendőrségen tett vallomását visszavonja, mert azt elfelejtette aláírás előtt elolvasni. Kotsis tanácselnök eléje tárja vallomását, amelyben súlyosan vádolta Gamásit, akinek akkori vallomása szerint felesége is tagja volt az Imrédy-pártnak. A rendőr­ségi vallomásban azt is vallotta a tanú, hogy Gamási több ízben sú­lyos demokrácia-ellenes kijelenté­seket tett a bankban. A tanú azonban ezekre nem akar emlékezni, illetőleg azt vallja, hogy közben utána nyomozott Gia­nt­asinak és megállapította, hogy akkor tévedett. Az elnök megjegyzi, hogy na­gyon furcsa az, hogy egy tanú a vádlott érdekében magánnyomo­zást folytasson. Horváth Dezső ügyv. igazgató szintén visszavonja a rendőrségen tett vallomását és kijelenti, hogy úgy emlékszik nem olvasta el, de ha el is olvasta, akkor is közben utána nyomozott az ügynek és megállapította, hogy tévedett. Következett a vád harmadik ta­núja, Pusztay Jenő banktisztviselő, aki arra a kérdésre, hogy a vád­lottal haragban van-e kijelentette, hogy internálása óta nem áll vele szóba. Egyébként ő volt az egyetlen tanú, aki nem vonta vissza rendőrségi vallomá­sát és annak elébetárása után azt teljes egészében fenntartotta. Elmondotta, hogy a vádlott fanatikus németimádó volt, aki teljesen Massay-Walter, a bank volt igazgatójának hatá­sa alatt állott és egy ízben őt is megfenyegette, mert a néme­tek ellen beszélt, hogy­ jó lesz vigyázni, mert feljelenti. Tanúvallomása szerint a vádlott a zsidókérdéssel kapcsolatban ilyen kijelentéseket tett: — Ha kiirtanák őket, már az is késő lenne. Német imádatának alátámasztá­sára előhozza a vádlott alábbi ki­jelentését: — A németeknek meg kellett szállaniuk ezt az országot, hogy rendet csináljanak. Kotsis tanácselnök megkérdezi, hogy tudja -e azt, vájjon a vádlott felesége — aki szintén tisztviselője a banknak — tagja volt-e az Im­rédy-pártnak? Erre a tanú a tárgyalóterem de­rültsége közben a következő kije­lentést tette: — Kérem, hármunkon kívül a bank teljes igazgatósága és tiszt­viselői kara tagja volt az Im­rédy-pártnak. A népbíróság a bizonyítás kiegé­szítése ügyében a tárgyalást elna­polta 5946 október 2 Politikai béreseknek nevezi a Független Nép ismeretlen, (de váljon stílusa után tényle „ismeretlen“?) cikkírója a felelős magyar államférfiakat, a bal­oldali blokk vezetőit. Politikai béreseknek meri nevezni az isme­retlen cikkíró azokat, akik a felszabadulás óta mást sem tettek minthogyha demokrácia és az újjáépítésért dolgoztak, azért az újj­építésért, ami a munkáspártok nélkül nem következett volna . A magyar munkáspártok vezéreit meri felelőssé tenni azért a m­gyar békéért, ami ha rossz, mint ahogy rossz, nem azért ros mintha a munkáspártoknak nem fájna, hanem azért, mert ez a békét nem 1946-ban készítették elő. Előkészítették akkor, amik*­ ezek a „hazaffyak“ belementek egy előre elvesztett és a magyaréi számára mindig idegen háborúba. Akkor tetszett volna siránkozni akkor tetszett volna mellet verni, amikor ebben az országban min­­den reális számítás ellenére a német mellé álltunk. De azok a cikk­írók, akik most a közelgő béke rossz és szomorú kilátásait a jo­­guk kis revizionista­­ pecsenyéjük megsütésére akarják felhasználni akkor nemzetvédelmi kereszteket hajszoltak és rongyosgárdába sorakoznak. Ezek az elkésett „hazaffyak“ azonban, akik még dig nem ébredtek fel abból az álmukból, hogy a hazafias neki­buzdulás, a siránkozó feljajdulás nem segít ott, ahol bizony kegye­­len igazságokkal kell szembe nézni, most a munkáspártok elle akarják uszítani a magyar népet. A magyar népet, amit nem munkáspártok hajszoltak bele a háborúba és amit nem a munkás­pártok árultak­­ el. A munkáspártok valóban nem nézik tétlen a reakció és a horthyzmus eddig elbújt, most azonban napi­ napra szemtelenebbé váló megnyilvánulásait, hanem felemelték *z'­vukat ezek elleni. De ezért felelőssé tenni őket és azzal vádol0', hogy nem törődnek a magyar békével, több, mint rosszakarat, * már kimeríti a köztársaság védelméről szóló törvényjavaslat ide vonatkozó paragrafusait. Az ismeretlen, de reméljük a bíróság tárgyaláson már nem ismeretlen cikkíró keserveiből azonban e­ helyeken nagyon is kilátszik a lóláb. Azon kesereg, hogy Romániá­ban eltörölték a népbíróságot, ezzel szemben Magyarországon nem. Vajjon miért fáj ez az ismeretlen cikkírónak, miért haragsz* annyira a népbíróságra, amelyben a Független Kisgazdapárt éppe­ j képviselve van, mint a többi demokratikus pártok? Talán e*« nem gondolja komolyan, hogy a magyar békekilátások jobbak len­nének attól, ha itt a fasiszta és nyilas bűnösök büntetlenül sétál­hatnának az utcán? Azt írja cikkében, hogy „félre a profán kezs*' kel legalább ezekben a sorsdöntő hetekben a magyar élet f# gócairól“. Hát nézzük, kik ezek a profán kezek? A magyar mun­­káspártok vezérei, akik kiemelték ezt az országot a fasizmus fer*? •jéből, akik azon igyekeztek, hogy a magyarság beszennyezett n*” megtisztítsák és visszavezessék a szabadságszerető népek 1*5 fába? Mert ha­ ezek azok a profán kezek, akikre céloz a cikk”" akkor joggal közéjük sorolhatja Tildy Zoltán, Nagy Ferenc k­­ többi valóban demokratikus kisgazda vezéreket is, akiktől az # megnyilatkozások épp olyan távol vannak, mint tőlünk. Ne f# a munkáspártoktól a magyar népet a cikkíró, mert nem a munka pártok dobják az osztályharc törcsóváit a nép közé és nemm azok, akik a társadalmi gyűlölködés mérgét elvetik. De féli*** cikkíró a magyar népet azoktól, akiknek sorába ő is tartozik' Í­gy a revizionizmus és sovinizmus tüzénél ismét a maguk 67*nD'|!­ üzleteiket akarják megcsinálni, akiknek még nem volt elég a nép szenvedése, akik két vesztett háború és az azt követő hét után sem ébredtek fel, hanem újabb katasztrófa felé vinnék: . országot Ezek ellen emelte fel szavát a magyar „.„„incseád, magyar munkásp8­t vezetősége és ha mi ezért? hibáztatjuk, csak azt kifogásolhatj­a "Ji hogy miért nem előbb és miért nem erélyesebben. A magyar kilátásai bennünket is mélységes aggodalommal töltenek el é* * nak megjavításáért a munkáspártok legalább annyira harcolt mint a kisgazdapárt jobboldala. De ez a harc mégis külön­’ attól, amit a melldöngető „hazaffyak" harc alatt értenek. Mi Jjjjjt colunk a jobb békéért azzal, hogy többet dolgozunk, hogy "T",. erőnkből igyekszünk talpraállani és még erősebben felvegyük a %, COt ft+b­ora/ft Áa'­*d&CT­­ acÍgWa 4*1 Am «»Ír Írói 1% kpKiíOW ! cot az Ittmaradt fél és­ egész fasiszta elemekkel, hogy bebizto_,^ suk az európai közvéleménynek: ez az ország nem azonos a nem azonos országával. Ez a mi harcunk a jobb békéért. A többi a népblrő urak Magyarországával,az revizionista és soviniszta hamiska elé tartozik, ahol bizonyára az is kiderül majd, mennyire Isi ®*1. | len az „Ismeretlen“ cikkíró. • l” „Nebánts virág“ a Népbíróság előtt Frank Évát, aki hazár ügyvédei a Gestopofőst 2000 pengőre megts ro­tálta, 8 havi bolt m­eHs. Tegnap a Népbíróság előtt a nagy port felvert zsarolási ügy vádlottja, Frank Éva állott, aki 1944-ben, német megszállás alatt gyermektartási per ürügyével fel­ment dr. Kazár Andor ügyvéd­hez, majd, amikor Kazár ügyvéd arra való hivatkozással, hogy ő a németek miatt nem folytathat ügy­védi gyakorlatot és egy kollégá­jához utasította, hirtelen, minden indokolás nélkül 2000 pengőt kért az ügyvédtől azzal, hogy ha nem adja meg, feljelenti a Gestaponak. Az ügyvéd nem volt hajlandó fizetni, mire Frank Éva még aznap este két német őrmester társaságában visszatért hozzá és azoknak tört németséggel elpanaszolta, hogy az ügyvéd tartozik neki 2000 pengővel és nem akarja megadni. A két német katona megfenyegette az ügyvédet a Gestapoval, majd eltávoztak. Másnap Frank Éva megleste az ügyvédet, aki­nek közben levelet is írt, hogy saját érdekében a Boltiv-közben helyezzen el 2000 pengőt, mer­t különben megy a Gestapohoz. Frank Éva újból követelte a pénzt, de az ügyvéd kijelentette, hogy menjenek együtt a Gestapohoz, majd ott elintézik. El is it a Gestapohoz, ahol azonban a ___JxXU ügyvédet nem engedték be, jrp ----- 3 '' lak“*-, a nőt. Másnap az ügyvéd megjelent két Gestapo tiszt & # « - * • - - * » » teherautóra rárakatták bútora elvitték. jj»' a í­i-Ez évben Kazár ügyvéd * ’jel' gyár—Szovjet Társaság •gY'Vá' vonulásán felismerte Frank j? nVa akinek volt m­ersze P*10S * rp» kendőt felvonni és az első jtt felvonulni. Felismerés után egy rendőrnek és így Népbíróság elé. Kihallgatása * jó méval és a Népbiróságon is * j­óul tagadta, hogy azonos azzal, aki az ügyvédet meg­éri zsarolni. Dr. Kazár azonban ^ roébe mondta, hogy határa felismeri. Kiderült, hogy ^ a Népügyészségen letart# ^ alatt nyilaskereszteket raj* fasiszta feliratokat készít*1 A népbíróság Frank Évát 8 havi börtönrel 1 és az eltöltött vizsgálati « *$1-gal 4 hónapot és 20 nap ® tettnek vett A nép­ügyész az ítéletet kezte me#1:1#

Next