Új Dunántúl, 1946. október (3. évfolyam, 222-247. szám)

1946-10-24 / 241. szám

2 ÚJ DUNÁNTÚL Lassan már harmadik hónapja, hogy országunkban, gazdasági éle­tünkben komoly változás állt be. Az addigi inflációt felváltotta a stabilizáció, a szilárd, jó pénz és a rendezett gazdálkodás. Nézzük meg, mi volt kisiparos­ságunk helyzete az inflációban, milyen most, és mit remélhet a jö­vőben. Kisiparosságunk egy része az in­flációs idők alatt bizony nagysze­rűen keresett. A cipészek, szabók szinte hihetetlen mértékben szed­ték meg magukat. Az inflációnak természetes következménye volt egyes kisiparágak fellendülése és­ forgalmuknak a békeforgalmon túl­menő fokozása. Egyes iparágak tehát az infláció alatt erősen meggazdagodtak. Ezeknek az iparágaknak művelői — természetesen csak azok, akik megfelelő üzleti érzékkel rendel­keztek, — igen jól éltek az inflá­cióban. A hiba csak ott volt, hogy­­ amikor a stabilizáció bekövetke­zett, ezek a mesterek nem tudtak mihez kezdeni inflációs tőkéjükkel és olyan szerencsétlenül kezelték ezt, hogy rövid hetek alatt egész hónapok inflációs keresete úszott el. A forint bevezetésével aztán ez az iparok, aki vagyonát nem nyersanyagba fektette, hanem aranyba és dollárba, nem tudott tovább termelő munkát végezni, mert erre hiányzott a­­ nyersanyag, a nyersanyagvételhez hiányzott­ a pénz. És most, két és fél hónappal a stabilizáció után mi a helyzet? Hogy erre a kérdésre pontos fele­letet tudjunk adni, végigjártunk egy pár pécsi kisiparost. Megkér­deztük, milyenek a kisipar lehe­tőségei, várható-e fejlődés a kis­ipar terén? Első últunk az inflációs idők ,,császárához", a cipészhez veze­tett, most, hogy hidegebb idő van, ter­mészetesen jól záró ablakokat akarnak. Nagyjából ebből áll a mi munkánk. Az asztalosnak tehát nem ,,gyöngy és élete". Mi van a kár­pitossal? Kiss János kárpitosmesternél régen volt nagy munka. — Nyersanyagunk nincsen ren­des, pótanyago­kk­al dolgozunk, ha van mit. Megrendelő nem igen akad. Az utolsó hat hónap alatt mindössze egy garnitúrát csinál­tunk. Nincs vevő, nincs pénz. Az egyik napról a másikra élünk a javítások összegéből. — Hány alkalmazottal dolgozik? — Nincs alkalmazottam, de az egész városban egy kárpitos sincs, akinek lenne. Nincs új mun­ka, nem érdemes embert tartani. Ami kis javítás akad, azt magam is elvégzem. — Hogy lehetne ezen segíteni? — Hát kérem, igazán nem tu­dom. Talán kölcsönnel. De az sem jó. Mert mit érünk egy kölcsönön elkészített garnitúrával, ha azt nem veszi meg a kutya sem? Nem lehet itt segíteni, kérem. Meg kell várni, amíg lesz pénz. Amíg ez nem lesz, addig nem is remélhet­jük sorsunk jobbrafordulását. A bútoriparban tehát nagy az el­keseredés. Mit csinálnak vajjon a festők? A szabónál a cipésznek Az asztalosnál a szabónak A mázaiénál az asztalosnak MEGY JOBBAN Csak a mézeskalácsos elégedett és bízik a kisipar jövőjében A nyersanyagbeszerzés nehézségeiről, a vevőkör megcsapanásáról és mindenek legfőbb okáról, a pén­hiányról nyilatkoznak a pécsi kisiparosok A CIPÉSZ: Nyersanyagellátásunk javul, de a békeévektől még messze van P­á­h­o­k István cipészmester soha nem élt rosszul. A békében állandóan volt kész cipő a raktá­rán, az inflációban két-három se­géddel dolgozott. Most­ már csak egy segéde van, de a munka azért folyik üzemében. — Nekünk, cipészeknek a kis­iparosok között szinte kiváltságos helyzetünk van. Mert míg egy ru­ha két-három évig is eltart és csak akkor kezd kopni, addig a cipő erősebb használat esetén már egy­két hónap alatt lyukas lesz, m­eg kell talpalni. Az emberek bátor, kifestett szoba nélkül is megélnek, de cipő nélkül nem lépnek ki az utcára. Így aztán — ha van pénz, ha nincs — el kell vinni a cipőt a suszterhoz és meg kell javítani. tt erre legtöbbször tartalékolnak az emberek. — Nyersanyaguk van-e, lehet-e cipőt csin­ált adni? — Új cipő készítését kizárólag csak hozott anyagból vállaljuk.­ Az anyagbeszerzés javul ugyan, de nem oly mértékben, mint ahogy arra szükség lenne. Talpkészletünk állandóan meg­van, a szükséges talpalásokat el tudjuk végezni. Felsőbőrt viszont igen nehezen tudunk beszerezni. • És mi a helyzet a fizetésnél? Ki tudják-e fizetni az emberek a javításokat? — Igen! Mint már mondtam, a cipőcsináltatásra mindig tartalé­kolnak, a fizetésnek egy részét erre a célra teszik el. Van azonban egy érdekes dolog, amit meg kell említenem. A háború és az utána a következő infláció nagyon ki­merítette az emberek idegeit. Míj békében elég volt, ha a megígért napnál egy héttel később készült el a cipő, addig most már kiabál­nak a készíttetők, ha csak egy fél napot is késünk. És érdekes, legtöbbször ezek a nagyhangúak nem tudnak fizetni. Azzal okolják meg, nem csinálta meg idejére, elköltöttem a pénzt Már nincsen ilyen kiváltságos helyzetben, de a szabóipar is egész „jól megy" manapság. A SZABÓ: Lehet már anyagot kapni, mégsem csináltatnak az emberek ruhái Nagyszerűen ment a békében Henczi József szabómesternek. Segédet ugyan nem tartott, fiával dolgoztatott, de „győzték a sok munkát”. Látástól vakulásig dol­gozott a két szabó és bizony csi­nosan kerestek. Ma mi a helyzet? — Fiam hadifogságban van, egyedül vezetem az üzemet. Te­hetem, nics olyan sok munka, mindent el tudok készíteni. Saj­nos, a ruhacsináltatók serege igen megcsappant az infláció alatt, és most meg már egész elszok­tak az emberek a ruhacsinálta­­tástól. Kész, vagy használt ruhákat ke­resnek az emberek, az olcsóbb, így inkább a javítgatásokból élek. Nem mondom, van azért más mun­kám is, de igen elvétve akad. Az új ruha készítését egyelőre nem igen tudják megfizetni az embe­rek. " A szabómester beszél, közben azonban az egyik próbababán két készülő öltönyt is veszünk észre .• Hát ez micsoda? —■ Fehér holló, kérem. Azok­ közé a kevesek közé tartozik a csináltató, akinek nincsen ruhája, de a vásárláshoz van pénze. — És hogy fizetnek a „kun­csaftok"? — Nehezen, kérem, nehezen. Bé­kében még csak elnézte az em­ber, ha valaki késve fizetett, mert sok volt a csináltató. Most azon­ban nagyon nehéz a megélhetés, minden munkánál már előre ki kell számítanom, meddig elég ez a háztartásra? Sokszor csak hó elején fizetnek az emberek, ezért igyekszem úgy csinálni a dolgo­kat, hogy a­ ruha is elsejére ké­szüljön­­ el, így biztosabb, hogy szállításkor fizetnek. A szabók élete sem rózsás tehát. De mi a helyzet a bútoriparban? AZ ASZTALOS ÉS A KÁRPITOS: Örülnek az emberek, ha ruhájuk van, bútorra nem is gondolnak A bútorkészítő iparban két ipar­ág van. Az egyik az asztalos — övé a durvább munka — és a má­sik a kárpitos — övé a finomabb. Az asztalosmesternek, akivel be­széltünk­, mindig volt munkája. Asztalok, székek kerültek ki keze alól. Mostanában csak apróbb munkái vannak. — Nem olyan időt élünk, ké­rem, hogy valami nagyobb mun­kát meg lehetne kaparintani. Hiá­nyoznak a régi nagy megrendelé­sek. Azelőtt, békében volt olyan idő, hogy öt-hat alkalmazottal dolgozunk. Most csak hárman ma­radtunk. — Mi volt az a nagyobb munka? — Hát kérem, volt egyszer egy olyan munkám, hogy 200 széket kellett elkészítenünk egy fél hó­nap alatt. Nem volt kis munka, de megérte a fáradtságot. Most ilyen munkára természetesen nem számíthatunk, bár most is akad néha valami. Ablakkészítés is van, bár új ház nem épül. Ezek az ab­lakkészítések azért vannak, mert az emberek 5 éven keresztül tel­jesen elhanyagolták a lakásukat, A SZOBAFESTŐ: Minden megvan az ipar­hoz, csak a munka hiányzik Id. Kerner János cseppet sem bizakodó.­­— Nem tudok már hinni a kis­ipar újjászületésében. Mi, szoba­festők, akikre tényleg szükség lenne, még mi sem tudunk munkát szerezni. Az emberek inkább kime­­­szelik a szobákat, de festőt nem igen hívnak már. A múlt héten például elhívtak­ egy helyre és hosszas tanakodás után azt mond­ták: nézze, ha megcsinálja olyan árban­­ a festést, mint a meszelést, akkor festhet. Ha nem, akkor me­szeljen.­­— És anyag van-e? — Az van. Meg tudnánk mi csinálni bármit, ha lenne valaki, aki dolgoztatna. Új építkezések nincsenek, régi szobákat nem festetnek újra. — Mi lenne a megoldás? — Nincsen megoldás kérem. Építsenek! Mi nem építhetünk há­zakat, csak azért, hogy munkát szerezzünk. A szobafestő tehát nem tud dol­­gozni, mert nincsen pénz. De van a kisiparnak egy faja, amely utóbbi időben egészen eltűnt. Ez a mézes­kal­ácsos ipar. 4 MÉZESKALÁCSOS: Van már anyag, tesz már munka Kevés olyan bizakodó iparossal találkozni utóbbi időben, mint a bábossal. Nagy Ákos, a vásárok és búcsúik népszerű Ákos bácsija nevetős kedvében van, amikor be­lépünk a műhelybe. — Van már anyagunk, tudunk dolgozni. Az új liszt megérkezett, yön már cukor is, rövidesen ismét kapható lesz a „mézescsók". Bi­ Newyork népe pompás fogadtatásban részesítette Molotovot Newyorkból jelenti a MTI. Az amerikai rádió közli, hogy Newyork népe lelkes és pompás fogadtatásban részesítette Moloto­­vot. A newyorki lapok nagy cik­kekben foglalkoznak Molotov ama kijelentésével, hogy a Szovjet­­únió támogatását ígéri az Egye­sült Nemzeteknek a béke megte­remtéséhez és hogy Oroszország üdvözletét hozza az Egyesült Ál­lamok népének. Nyugatról hazatértek figyelmébe! Az északamerikai Egyesült Ál­lamok hadereje által megszállt területekről hazatérő személyek részére az amerikai katonai ható­ságok dollárra szóló utalványokat állítottak, illetve álítatiak ki. A dollárutalványok beváltása végett tárgyalások indultak meg a magyar kormány és az Egyesült Államok kormánya­­ között. Lehetséges, hogy a dollárutalványok tulajdo­nosai a tárgyalások eredményes befejezése esetén annak idején kü­lön megállapítandó forinttérítés­­ben részesülhetnek. A Magyar Nemzeti Bank felkéri az érdekel­­teket, hogy a­­ birtokukban lévő utalványokat akár személyesen akár postán ajánlott levélben va­ló beküldés útján a pontos név és lakcím feltüntetésével a Ma­gyar Nemzeti Bank főintézetének letétpénztáránál (Budapest Sza­badság-tér 8—9 I. em.) helyezzék letétbe. Vidéken lakók a Magyar Nemzeti Bank fiókintézetei útján is beküldhetik az utalványokat. .Sb­ban az esetben, ha e tárgy­ban az illetékes magyar és ameri­kai hatóságok közt megegyezés jön létre, a Magyar Bank ezt, valamint az esetleges elszámolási feltételeket megfelelő módon az érdekeltek tudomására fogja hozni. A net ÚJRAFELVÉTELT RENDELT el KOLOZSVÁRY­­BORCSA PERÉBEN Budapestről jelenti a MOT. A jogerősen golyó általi halálra ítélt Kolozsváry-Borcsa Mihály — mint ismeretes — újrafelvételi ké­relmet terjesztett a népbíróság elé, amely a kérelmet elutasította. Felfolyamodás folytán az ügy a NOT elé került, ahol úgy hatá­roztak, hogy elrendelik a perújra­­felvételt és a halálbüntetés végre­ n­emzeti hajtását egyelőre felfüggesztették Férfi szövetek, női kabát* és kosztümkelmék érkeztek. Ülnöm minőségek! — Olcsó u­rak! BENEDEK KÁROLY CÉG Pécs, Ferenciek­ utca 8. «. tartó október 21 Svájci órák raktáron! Órajavítást eredeti svájci alkatré­sekkel jót illi­s melett vállalok. HERTZ KALJHÁS ór­ás és ékszerész, Jókai-tér 2. szám. zony s sok hosszú munkanélküli hónap után nagy öröm ez számunké hogy újra dolgozhatunk. Az inflációs idők hosszú hónap­jain keresztül csak gyertyaöntéssé­­tudtuk megkeresni kenyerünke, most azonban úgy látszik, javul a helyzet. Ha ruházkodásával és a lakás bebútorozásával nem is tör­lődik senki, a gyomrára bizony igen nagy gondot fordít. Szinte percenkint jönnek be az üzletbe emberek, mindenki vásárolni aka, mindenki bábot keres. — Mit vár a jövőtől? — A teljes megújhodást. Az iparnak, de főként a kis­iparnak teljes újjászületését. A szakszervezeteken és az adókö­zösségeken keresztül le fogjuk őrölni a tisztességtelen versenyt egy nagy család lesz a kisipa­ros társadalom. Lesz pénz, mindenki dolgozni fog mindenki meg fog élni. Természe­tesen ezt az időt, a várakozás ide­jét ki kell bővitö­lnie az iparosnak Én két esztendőn keresztül »em­ütöttem. Kibírtam és most újult erővel fogok neki a munkának Nem szabad csüggedni, bízni be- és minden jóra fordul. Ebben az országban lesz .*® lesz élet, lesz béke. Csak ki ki­várni. Mert, aki nem tud vár ® az elvész. És a mézeskalácsos mester­bolygó arcán látjuk, hogy ő le s' is ezt. Igen, az ipar nem vesz­el az ipar élni és virágozni *W' És ez a jövő. Boldog gazß« országban boldog és gazdagJ­»' iparosság. Azok, akik az infláci évek példájára most, mások résával akarnak maguknak, előny ket, érdemeket szerezni, azok e‘ buk­nak.­­ Mert higyjék el az iparot, lesz pénz. Lesz pénz, lesz élet, lesz virágzó kisipar. AJ. Újabb korosztályt szerel le a Szovjet Moszkvából jelenti a TASZ. A Szovjetúnió legfelső tanári ®­nak elnöksége elhatározta, ám leszerelteti a szárazföldi hause' soron következő legidősebb or­ tatába tartozó tiszteket és a«1­­teket. A leszerelés 1946. kere és 1947 januárja között ténik.töf 400.000 „MAGYAR BECSBE'’ B­é­c­sb­e 1 jelenti­k . . .t A bécsi gazdasági rendőrig a 400.000 „Magyar” cigarettát­­ iárt le, amelyeket a feketepri ®.. akartak értékesíteni. Előáll­tak 12 személyt, köztük egy 1 gyar diákot is. Szabályozták a hentesáruk legmagasabb fogyasztói árát magasabb fogyasztói árak szág egész területén: sózott szalonna 7.90 forint. Füstölt Pjt., rikás bőrös szalonna 8.90 Bőrös császárhús füstölve é­­rint. Az egyéb hentesáruk árai törőek aszerint, hogy BudaP ®* ■„ ez ország ellátatlan terűje vagy más helyein kerülnek-e adásra. A három kategória *zzper a füstölt sonka csonttal e9 ®, sec 10.80, 9.60, 8.20 forint. Füstölt séshús, nyelv és csülök na^­ve­ 10.— 8.80, 7.40 forint. Sértői, rém füstölve, nyersen 2­50. 2.10 forint. Bármilyen húsból­­ szült kolbász, nyári szálát»1 .j, virstli 12.—, 11.—, 9.60 fonok risi, krinolin, szafaládé 10.—". Á0. 8.— forint. Véres hurka 3.50. • 3. — forint. Májashurka 5. 4. — forint. Legalább 80 száz­­ it sertéshús felhasználásával k«* ., füstölt kalbász 15.—, lé.—j, forint. Sertéshús felhasználó" jj. készült fejsajt 9.—, 8.50, mint. Bőrsajt 2.20, 2.20, 1.80 Mr kilogrammonként. Budapestről jelenti a MTI: A közellátási miniszter Szabá­lyozta a hentesáruk árát. A leg-

Next