Dunántúli Napló, 1948. május (5. évfolyam, 100-121. szám)

1948-05-01 / 100. szám

i DUNÁNTÚLI NAPLÓ ■ .14 Keleti Unió utasszállító gépe lefelé ereszkedett a magas­ból. Nem­ volt ez kellemetlenebb é­rzés, mint amikor a lift alászáll az emeletről a földszintre. Az atomgép föld felé néző légnyilá­­son halk, sziszegő hangon áradt ki­ a sűrített levegő. Alattunk, amerre csak ellátott a szem, gyé­­mánttenger terült a lámpák so­­kságából. Az égtenger csillogó vizét északkelet felől a Mecsek gerincének ismerős vonala válasz­ol­ta el az égtenger csillaglámpái­­tól. Az esti­ Pécs a magasból min­dig szívdobogtató látvány volt nekünk pécsieknek, de engem most egyenesen lenyűgözött hatal­mas terjedelmével, amely, — úgy­ié­tszik — nagy darabokat mosott k­i a sötétség part­jaiból. A május elsejei ünnepségekre jöttem most haza, városomba, amelynek­­ nagyarányú fejlődéséről sok hézagosan értesültem az el­múlt évtizedek folyamán. Kedves útitársam Omega a Mérnök és Technikus Szakszervezet ti­tkárr­őt a félórás út közben kiegészítette hiányos értesüléseimet. Közben földet értünk a kivilágított repü­lőtéren. Az épületek előtt álló re­pülőgépek fülkéibe éppen be­­­állás volt az Unió déli államai elé. Kicsit furcsa volt a kép hát ere, a Mecsek, mert messzebb, abbra esett tőlünk, mint ahogy megszoktam Omega, az ismerős pécsi, kedves fölénnyel világosított fel, hogy ez már nem a régi te­nyérnyi repülőtér. Ott azóta új városrész épült: a Sr. Doktor Sándor Kertváros. A mostani repülőtér a pellérdi ha­lastavak környékén van és innen széles sugárút visz a város szivé­be, amely a régi Irányi Dániel­­tér helyén van. Az izgalmas be­szélgetés azt eredményezte, hogy nem mertem búcsút venni kísé­­rómtől és elindulni az „ismeret­len" városba. Arra kértem, szen­teljen nekem egy órát és tájékoz­tasson a város új képéről. A mecseki Üdülőszálló forra­szát ajánlottam, ahonnan régen annyiszor láttam a várost, mint kiterített térképet, Omega készség­gel vállalta kirándulást. Az atom­busz percek alatt futott végig az óváros keskeny, kanyargós utcáin és máris ott ültünk a szálló dísz­narancsfákkal szegett tor­raszán. A parkerdő fái változatlan hű­séggel susogtak és hajladoztak felénk most is, de egészen isme­retlen, új fényszigeteket láttam benne, közel és távol a dombhaj­latok lilóskék kontúrjain. Omega megelégedéssel nyug­­tázta meglepetésemet és magya­rázatként jobbra mutat: — az a fényesség ott a régi árvaháztól zs­akra az új egyetemi városrész. I­ Kunst-Biológia laboratór­iumai­­ban a kínai diákok még ilyenkor is szorgalmasan dolgoznak. Kö­­ze­lében, azok a kékes fényt árasz­tó ablakok a kü­lömböző klinikák és szanatóriumok ablakai. Aztán dél felé kan­y­arit jobbkezével: — Nézze, az­ a sötét tömeg ott, a vá­ros muzeálisan, érdekes része. Va­lóságos attrakció; a régi, sokszáz­­éves Pécs, amely idegenforgalmi látványosság-Az ősi vár falai, bástyái és sé­tánya az, amely körülfogja a ka­tedráliat és a püspöki palotát. Emlékszik a Radonai-utca, a Kli­­mó­ és Petrezselyem-utcák vár­fal vonulataira, amelyeket elnyom­tak és megszakítanak a hozzájuk tapadó apró régi házak. Az egész tömb most megtisztítva és régi alakjában helyreállítva tart szá­mot széleskörű érdeklődésre. Úgy érzi, hogy kissé soká idő­zött ennél a témánál és most hir­telen délnyugatabbra mutat. — Ott, a csillogó fényszallag mellett villanó épülettömb az a Dráva csatorna kikötője. Nem új éí­z, mert a harmadik ötéves terv közepén fejeztük be. — Hol a vasútállomás? — kér­dezem a régi pécsi „tüke“ izgal­mával. Itt kicsit elnéző lett a hangja: — Nézze, a vasútnak egyre ki­sebb a jelentősége. Akadályozta a város terjeszkedését, — oda ki tettük! — és egyenest délre mu­tat. — A megyeri kertváros kul­­túrházától nem messze megtalál­hatja, a temetőtől jobbra kicsit kábultan nézek a fény­­tengerbe és megkérdem: — Mondja, mennyi lakosa van en­nek az öreg Pécsnek? Kék szemeit egy pillanatra le­hunyja és habozva válaszol: — Nagypécs fejlődése rohamos, szin­te évenként kellene népszámlálást tartani Úgy tudom, félmillió kö­rül van most. — És hol lakik ez a tengernyi ember? — kérdezi kételkedve. — A karja újra lendül, ezúttal balra és a Zsolnay-gyár kéményein túl kelet felé mutat. — Ott a legna­gyobb, legújabb és legegészsége­sebb pécsi városrész. Ahol valami­kor a budai város „lükói" nadrág­szíj földecské­t ken kukoricát és krumplit termeltek, most a dol­gozók 2—3 szobás, üvegfalas la­kásai állnak. A gyárvárosi színház, kultúrpalota és a Stadion képvi­selik a városfejlesztés legjobb szempontjait: az egészséget a kul­túrát és az esztétikát. — A Mecsek nemcsak így má­jusban gyönyörű, hanem télen is ezért az ország harmadrésze ide tódul hóesés idején. Közepes ke­ménységű télen is kitűnő síterepet találnak. Sí­ugrósáncunk európa­­hírű. A körülötte épült sport­szál­lók télen-nyáron tömve vannak. Nem messze tőle a régi lövölde helyén népparkot létesítettünk. A város dolgozói családjaikkal per­cek alatt itt lehetnek a városból, akár a napi munka után is. A gyereksereg számára minden le­hető szórakozás későn áll. A fel­nőttek pedig a napsütötte terra­­szokról néznek le a hegyhátakra. * Vájjon álom volt ez csupán? Nem! Tanúság erre a városfejlesz­tés első hároméves terve, amely évtizedes álmokból valósított meg nem is egyet. Ismerjük a város­­rendezés hosszabb lejáratú terveit, amelyekben benne van e májusi vízió tárgyai és eszméi­­ A dolgozók és technikusok lel­kes, közös munkájából meg fog születni az új Pécs, amely egyik legszebb ékessége lesz a felszaba­dult országnak. R. E. f*£ CS 1970-BEM MÁJUSI! DÁL — ZELK ZOLTÁN — Mint gyermek, aki hazatérő apja felé szalad, úgy Fut mostan dalom. Oly tárt karokkal­ sikongva repesve e májusváró, buldog hajnalon! S hű holtjaink idézi, őket hívja kik megfulladtak hóhér kötelem akiknek csontja vonat alatt roppant, de beitta lelkük minden elem: S virágban porzó lettek, nedv a fában és bánya latban megbújó erek­et alkotni, munkálni sose szűnő holtan is élő örök mívesek! Kohó kihűlne, ou­daoa járna, kémény ledőlne a gyáruk felett anélkülü­k, p aszály falná a rezet s lehullnának a béna fellegek! Mert vélü­k főld e föld, ország ez ország és velü­k vagyunk mi ilyen erősek: sziklába vágott, ki arcunkba vágott, aki csak fegyver által volt erősebb. Ezért hogy mostan százezernyin állunk és indulunk a városszéleken. Ők harsognak a százezernyi szájban s a szélben úszó transzparenseken! ők dübörögnek százezernyi lábbal, kiket megölni sohasem lehet — 6 nem én dallom­, de ők dalolják vélem e májushívő boldog éneket! Május 1-én nincs záróra A hivatalos lap pénteki száma közli a belügyminiszter rendeletét, amely megengedi, hogy május 1- ről 2-ra virradóan mindennemű nyilvános étkező és szórakozóhe­lyiség zárórára való tekintet nél­kül tartson nyitva. Ez a rendel­kezés vonatkozik a színi, mozgó­fénykép, hangverseny és egyéb előadásokra. felmentették a férjgyilkossággal vádolt kökényi asszonyt A törvényszék büntetőtanácsa pénteken tárgyalta Iveszíts Márk­­né 48 éves, kökényi lökés bűnpe­rét. I­veszíts­né ellen az­ ügyészség szándékos emberölés büntet­te mi­att emelt vádat, mert február 12- én Kökény községben férjét Ive­­szíts Márk kocsmárosfl. szándéko­san, anélkül, hogy szándékát elő­re megfontolta volna egy kisfej­­szével egyetlen csapással fejbesúj­­totta. A veszíts koponyája bal ha­lánték táján kopon­y­acsonttörést szenvedett és két nap múlva a se­bészeti klinikán sérülésébe bele­halt. A vádlott és tíz tanú, köz­tük az elhalt két gyermeke és nővére egyöntetűen vallották, hogy I­veszits Márk a legkegyetle­­nebb férj, édesapa és testvér volt, családját állandóan ütötte-verte, részeges és nagy kártyás volt. Többször­ kijelentette a családta­gok előtt, hogy előbb, vagy utóbb mindnyájukat kiirtja, feleségét két alkalommal úgy megverte, hogy klinikai kezelésre szorult. Dr. Beöthy Konrád professzor, orvosszakértő a törvényszéki bon­colás vizsgálati eredménye ismer­tetésekor kijelentette, hogy az ál­dozatnál az idült alkoholizmus minden tünetét m­egállapítot­ták. Kimerítő vád- és védőbeszéd után a törvényszék Iveszits Márkné a vád alól felmentene. Az ítélet in­dokolásában a törvényszék megál­lapította, hogy az elhalt férj­ a családdal, különösen feleségével szemben a házasság kezdete óta a legdurvábban viselkedett, az as­­­szonyt több esetben életveszélye­sen fenyegette. Ilyen előzmények után támadott ismét Ivesztts a fe­leségére, aki félig kiszabadulva férje keze­ közül, félelmében támadást védte ki. Az a tény, hogy Ivesztisné egyet ütött fér­jére igazolja, nem akarta megöln­i és félelmében, kétségtelenül jogos önvédelemben cselekedett. A bü­n­­tetőtanács Iveszits Márkné azon­nali szabadlábra helyezését ren­delte el. Az államü­gyész a vádlott fennen­é­se miatt fellebbezést je­­ente­tt be. 1948 MÁJUS 1. Bérmálásra svájci órák, arany és tini­ ryakláncok, függök, gyűrűk karkötők nagy választfkban Futásánál IRGA.LMASOK.UTCA 6. io.ooo 10090 Május 1-én kibocsátják a jubileumi ezüstpénzeket A pénzügyminisztérium közli, hogy a centenárium alkalmából vert 5,10 és 20 forintos jubileumi ezüstérméket a Magyar Nemzeti Bank az ország dolgozóinak ünne­pén, május 1-én hozza forgalomba. Az 5 forintos érmén Petőfi, a 10 forintoson Széchenyi. A 20 forin­toson Táncsics arcképe látható. Az 50 filléres aluminiumérmék for­­galombahozatalát május 5-én kezdi meg a Magyar Nemzeti Bank. Megnyílik a néprajzi múzeum A pécsvárosi múzeum május 1-i ünnepének színvonalát azzal igyek­szik emelni, hogy megnyitotta a dolgozók részére, néprajzi múzeu­mát, ez azelőtt el volt zárva a kö­zönség elöl. Május 1-én a néprajzi gyűjtemény nagyobbik része, egy­ paraszt bútorszalon és a kü­lönböző népi foglalkozások tárgyi emlékeivel nyílik. Dolgozók részére díjtalan. Újoncokat avatnak a határvad­ászak A pécsi 10. határvadász zászló­alj újoncokat avat a május elsejei ünnepségek keretében. Fiatalokat, akik egyenruhába öltözve teszik ugyanazt, amit az üzemek és föl­dek munkásai: szolgálják a hazáit, a dolgozók magyar hazáját. Egyi­kük kalapáccsal vagy kaszával, a másikuk fegyverrel. Ezt dombo­rítja ki az a tény, hogy a foga­­d latoi­ tétel a máj­usi ünnepen tör­ténik, május 2-án délelőtt fél 1­ órakor a Széchen­yi­ téren, a 2 honvédkerület zenekarának közre­működésével. A felemelő ünnep­ségre a határvadász zászlóalj pa­rancsnoksága szeretettel meghív­ja a város közönségét és a népi szervek valamennyiét. Államosítják a mentőszolgálatot A hivatalos lap pénteki száma kormányrendeletet közöl, amelyben ez életm­entéssel és betegszállítás­sal kapcsolatos ügyek intézésére országos mentős".".igaiét cimmu- i­­népjóléti miniszter felügyelete alatt új szervezet létesült. A budapes­ti önkéntes mentőegyesület, valamint a vármegyék és városok országos mentőegyesülete megszűnik és al­kalmazottai közszolgálatti alkalma­zottak lesznek. Fizetési osztályok­ba sorolásukról a népjóléti minisz­ter rendelkezik. Az említett egye­sületek terhére nyugdíjba készülő személyek ellátási díjai az állam­kincstárt terhelik. Szerkesztőségünk azelőtt nap, mint nap kapott levelet, amelyben a dolgozók hol a tőkésekre, hol a drágaságra, hol a j­ó híroldaliakra panaszkodtak. Büszkén írtuk le, hogy „azelőtt’, mert postánk hangja teljesen megváltozott A közeledő nyár szólal meg­­,egy olvasó” levelében, aki „az il­letékes hatóságok” figyelmét sze­retné felhívni arra, hogy nem kel­lemes a Hullámfürdőben a szom­szédos disznóhizlalda átható „il­latét“ szagolni. Persze, ezen nem gondolkodni kell, hanem csele­kedni, m­­ert ha csirkét nem lehet tartani a városban, akkor a város két fürdője közül a forgalmasabb mellett igazán nem lehet egy egész disznóhizlalda. Két levél is foglalkozik a gye­rekekkel. „Elvtársnő" azt kéri, hogy legalább az egyik strandon legyen homok a gyerekek részé­re, amibe kedvükre játszhatnak Takács Sándorné panaszkodik, hogy a Ba­lokányi ligeteit nem le­het babakocsival megközelíteni, amit a levelesláda mesél ha pedig sikerül, akkor nincs pad, ahová leülhetne az ember. De a fűre is tilos leülni és a tó pár­kányára sem tanácsos, mert a ru­ha piszkos lesz. kedves levélíróink, nagyon örü­lünk, hogy ma már itt tartunk, hogy ma már ez a megadás­ a váró probléma. Bízunk benne, hogy az „illetékes hatóságok“ il­letékesek lesznek és a disznóhiz­laldát is szagtalanítják, homokot is visznek a strandra, (legalább az egyikre) és padokat tesznek a Ba­­lokány ligetibe. De kapunk ám mi másfajta leveleket is, olyan leve­leket, amiket legszívesebben szó­­ról-szóra leközölnénk. Tegnap érkezett például az OMTK dolgozóinak levele, ami­nek ők ezt a címet adták: lesz tej, lesz tejföl, vaj és sajt, merít van államosítás, tervgazdálkodás, munkaverseny és munkásegység. Azt írják benne hogy egyesült a két pártszervezet az üzem­ben és most teljes gőzzel indul a munka. Számokat is írnak: a németbó­­lyi körzetben 4000, Villányból 1000, Élte nőről 300, Pécsv­áradról 2300 liter tejet irányítanak Pécs­re Tervbe vették, hogy új fióküz­leteket állítanak fel, hogy az édesanyák minél közelebbről vi­hessék haza a tejet, engedélyt kérnek, hogy korábban nyithassa­nak, hogy ne kelljen sorban állni órákig, és hogy ne menjen össze a tej. Egyébként eláruljuk, hogy az OMTK fióküzletei között nagy­szabású verseny indult: melyik tud több tejet eladni? Az OMTK dolgozói így fejezik be levelüket: ezt a­z eredményt mi és a fogyasztók egyaránt an­nak köszönhetjük, hogy a demo­krácia végre hozzányúlt a vidéki tejkiskirályokhoz. Köszönjük elv­társak a levelü­­ket. Reméljük, az olvasók éppen­­ úgy örülnek, mint mi a sok tej­nek, vajnak.

Next