Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)
1949-10-01 / 228. szám
DUNÁNTÚLI (WANIULI w NAPLÓ VT. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM ARA 00 FILLÉR Baranya megye 16 millió forintos tervkölcsön-jegyzéssel második helyen áll az országban SZOMBAT, 1949 OKTÓBER 1 Túljegyeztük a tervkölcsönt Rákosi Mátyás a nagybudapesti pártaktíván tartott beszédében beszámolt a magyar és nemzetkösi politika döntő kérdéseiről A Magyar Népköztársaság dolgozói, üzemek, gyárak, falvak munkásai, öregek és fiatalok mind Budapest felé tekintenek, a dolgozók milliói ülik körül a rádiókészülékeket, hallgatják hangszórón keresztül a közvetítést a Sportcsarnokból, ahol a Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártbizottsága aktíváértekezletén a magyar nép forzón szeretett vezére és bölcs tanítója, Rákosi Mátyás, a Párt főtitkára szól a magyar munkásosztály élcsapatának vezetőihez, Magyarország egész dolgozó népéhez. Már a kora délutáni órákban megindult a tömeg a Sportcsarnok felé. A budapesti dolgozók legjobbjai, az üzemek is gyárak élenjáró munkása, a hivatalok legkiválóbb értelmiségi dolgozói, a honvédség és rendőrség legjobbjai, a szakszervezetek vezetői, kiváló írók, tudósok, művészek, a Párt és a Magyar Népköztársaság vezetői ggődtek össze a hatalmas teremben. Az emelvény felett Lenin, Sztálin és Rákosi arcképei vörös és nemzetiszínű zászlók erdejével övezve. A Sportcsarnokban talán még soha nem volt olyan viharos ünneplés, mint amikor Rákosi elvtárs az emelvényre lépett. Sztálin, Rákosi Mátyás és a Párt ütemes éltetése és zúgó taps közben foglalták el helyüket az elnökségben Szakosíts Árpád, Gerő Ernő, Kádár János, Farkas Mihály, Marosán György, Olt Károly, Révai József, Kállai Gyula, Kossa István, Vas Zoltán, Bebrits Lajos, Rónai Sándor, Ratkó Anna, Zsofinyecz Mihály, Riet István miniszterek, Nógrádi Sándor altábornagy, Drahos Lajos , országgyűlés elnöke, Horváth Márton, a Szabad Nép felelős szerkesztője. A taps és éljenzés egyre fokozódik, amikor Rákosi Mátyás megkezdi beszédét. Tisztel* Pártak’fva! — összehívuk Nagybotsapest vezetőit, hogy megtárgyaljuk «vele Rajk és kémbanda jártak fetenátriásAvri kapcsolatban a tanulságokat és azokat teendőket, amelyek a legközelebbi időből jártunk és a dolgozó magyar szép élőt állanak. — Rajk kémbandájának leleplezése már teljes telemőségében áll előttünk. — Az impertafieiák e kori álok ler. Vének tengelye és alapja a* az árulók hol, kémekből, Gend app-ügynökökből álló banda lett volna, amely ma Jugoszávia élén élt. Ennek a gyülevétezű bandának lett volna az a feladata, hogy az amerikai imperialisták megbízásából faltörő kosként szerepeljenek a népi demokráciák ellen. — Rajkók leleplezése végre a maga mezelenségében megvilágította a jugoszláv árulói k özeteit. A Rajkper folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem tavaly júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagja külön és együttvéve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorok, vagy Gestapo-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rájuk vonatozó kompromittáló Iratok a Gestapo írást árából az Egyesült Államok kémszolgálatának a kezébe kerültek és így a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végrehajtják az amerikai hiperhírák és kémek utasításat, mint ahogy Rajk végrehajotta a Horthy-remdőrségnek, később ez amerikai és a jugoszláv kémszervezeteknek a parincsait. — Most már tudjuk, hogy a jelenlegi jugoszláv vezetők jelentékeny részét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internáló táborokból. Fény derült ezzel kapcsodban a Jugoszláv’ szabadságharcosokra te. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban, a hősök mestek ö setenkedek az árulók, a Rajkók is, hogy Jugoszláviában a fasiszták ellen Önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mestei-f fytt nvü-'jöttek a Titok, a Rankovicsok, Kazdettek, Gotlaszok és a többi rendőrspiclik, akiknek ezrvik főgondja a szabadságharc folyamán az volt, hogy a jugoszláv nép legjobb fiainak, Arszo JovaSikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely beszivárgós soraink közé és a Párton, s népi demokrácián túlül készültttokban arra, hogy minden vívmányiunkat megsemmisítse. A leleplezéssel kapcsolatosan fény derült az amerikai imperialisták strtégiai tervére, amely nem kevesebbet tűzöl ki célul, mint, hogy új világháború bevezetéseképpen az összes népi denovicsnak, Zsujkovicsnak, Hebrangnak küzdelmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titoék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész hadát hívták meg a szabadságharc idején Jugoszláviába. — Most már tudjuk, hogy Titoék egyik főgondja a felszabadító háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igazi fia pusztuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követség volt ügyvivője nemcsak arról rántotta le a leplet, hogy Titonak a ház A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugoszláviáját mint stratégiai tartalékot kezelték. Ennek a tartaléknak ez időben külön jelentőséget adott az, hogy szocialistának tudta magát kijátszani s mint ilyen, a népi demokráciák országaiban kémei, diplomáciája és befolyása révén nagy segítséget tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szemben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, akkor a jugoszláv árulók amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Ránkovics erről nyugodtan azt mondta Rajknak, hogy a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan szaradhatott a háttérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országokelé. Neki — már mint Jugoszláviának — akkor kellemetlen feladatokat a Szovjetunió ellen és a népi demokráciák ellen nem kellett vállalnia. A reakciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mondotta — „a helyzet anyunokráciákat kiszakítsa a Szovjetunió vezető békefrontból és az imperialistaikáborába vigye ált. — Egy esztendő 643 arra lettünk figyelmesek, hogy az amerikai imperialisták nagyon magabiztos hangon beszéltek valami „Operation X” nevű t érvről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyanekkor hallottunk úgynevezett mélyértelmű fejtegetéseket arról, hogy az elmúltét. világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialisták részéről továbbra is háborúra venrni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetunió vezette békeírom megsemmisítését tűzi ki célul. Ehelyett ezek az imperialista hangok bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folytatandó háborúra akartak, irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokráciák leszállítása a Szovjetunió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a „hidegháború”, az a fokozódó kardcsörtetés, amelynek a berlini légi híd csak egy része vot, hozzátartozott a terv előkészítéséhez. Korú alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával viette le azokat a szabadságharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjetunióban látták népük támogatóját. — Most már tudjuk Rajk vallomásából, hogy az egész jugoszláv szocializmus csak látszatra készült, csak engedmény volt a dolgozó jugoszláv tömegek felé és azzal a mellék céllal hozták létre, hogy Titoék így hatásosabban tudják leleplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval szemben.nyira megváltozott, hogy Jugoszláviának az addigi tartalékszerepét betöltő mivoltát fel kellett adni és magának Jugoszláviának kellett előtérbe lépnie”. Jugoszlávia lett a népi demokratikus kormányzati rendszerek megdöntésére irányuló harcban a rohant csapat. Nálunk, Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasítást kapott arra, hogy fegyveres erővel állítsák vissza Magyarországon a kapitalizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell támaszkodni, de a terv végrehajtásához megkapták volna az angol-amerikai zónában összegyűjtött nyílásokat, csendőröket, horthysta tiszteket, és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyveres haderejét. Ez voltaz „Operation X‘4 — Az ilyen fegyveres orvtámadás kiegészítő része lett volna valami nemzetközi konfliktus, amelynek le kellett volttá költie a Szovjetunió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek volna különböző zavargások, köztük a katolikus reakció mozgósításét amely a többi nem demokráciák számára megnehezítette volna, hogy az így megtámadott Magyarország segítségére siessenek. — Ennek a tervnek a fényét is értjük meg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a hadsereg tudvalevőleg időnként hétszázezer főt számol. Ma már világos, hogy Tito itt is amerikai gazdáinak utasítását követte, akik a jugoszláv katonák vérével hajtották voltrá végre tervüket, híven ahhoz a politikájukhoz, amely szerint más kezével kell kikaparni a gesztenyét a tűzből. Ez volt az „Operation X”, az amerikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyítja, hogy mohó imperialista rablók és Gestapo-iskolát járt provokátorok Tito, Rankovics, Gyuasz közös szerzeménye. A Rajk-barda leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban határozták el, hogy a görög szabadságharc megfojtásához segédkezet nyújtanak, hanem már, amint Rankovics ezt Rajkkal közölte, tavaly kész volt a terv Tito és görög monarchofasiszták együttműködésére. Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak demokráciaellenes működése nem volt valami elszigetelt jelenség, hanem . Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titoék és Rajkék terve sikerül, Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb szemete albérletbe kapott volna meg és amelyet Tito spiclijei, a Rajk Lászlók, Rob Antonok, Bán Antalok, Pálffyk mint helytartók kormányoztak volna. Rákosi elvtárs idézte Rajk és Szőnyi erre vonatkozó vallomásait, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy Magyarországon vérgőzös, népellenes, fasiszta rendszert akartak visszaállítani.. És mit mondott Pálffy? „Teljesen tisztában voltam azzal, — mondoln — hogy egy ilyen megindított folyamat nem áll meg a felülön. Tudtam, hogy nincsenek lahgyös középutak. Vagyvagy. És egy ilyen burzsoá demokratikus változás a magyar politikában. — íme, ez lett volna az összeesküvés eredménye. Hurzkvá demokratikus köztársaságot eldegettek és véres fasizmusra gondoltak. A magyar dolgozó nép 1913. augusztusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor is polgári demokráciát ígérték neki a nyugati imperialisták és a bellér-bicska uralma, Orgovány, Siófok, Horthy és Szálasi Valósultak meg belőle. Sohasem felejtem el,azmikor 1919. nyarán a magyar Vörös Hadsereg, egy századánakpercekig tartó viharos éljenzés, a jelenlévők hosszantartó lelkes tapssal éltetik Rákosi Mátyást) politikai megbízottja magyarázta katonáinak. ..Ez előtt faláram volt at dolgozó nép nyakán, ha most kicsavarhatják a fegyvert szerves része volt az amerikai imperansták és jugoszláv bérenceik közös üzelmeinek. Rankovics jugoszláv belügyminiszter — mint Rajk közli — „aláhúzta azt, hogy figyeljen fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty rt’.hiden eddiginél sokkal élesebb, leplezetlenebb politikai támadást vezet a kormány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszentynek a saját feje és meggyőződése alapján történik." A népi demokratikus országokban a további demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba kell vetni. Azt is mondotta Rankovics, hogy az iskolák államosítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzendülést a kormány intézkedéseivel szemben. Mindszenty most a különböző nagyhatalmi körök sugallatára és a Vatikán sugallatára olyan mindenre elraínt políikát fog felytetni, hogy január végére, februárra 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy, Pócspetri legyen, hanem minden vármegyében. Városban, járásban, a falvakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormányzattal szemben.” Ezzel kapcsolatban Rajk rámutatott arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmozdulásait Csehszlovákiában és Lengyelországban azonnal úgy értékelte, mint az amerikaiak által megrendezett, Mindszentyvel párhuzamos akciókat, akár akarjuk, akár nem, visszamegy egészen a Horthy-fasizmusig.” Még világosabban beszélt erről Korontdy, a fasiszta csendőrszázados. „Én — mondotta Korondy — az összeesküvés céljairól azt tudtam, hogy a terv célja fegyveres puccs segítségével a kormányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Farkas minisztereket őrizetbe venni, ellen,állásuk esetén fizikailag megsemmisíteni őket és a hatalmat átvenni. A hatalom birtokában a régi burzsoá-kapitalista rendszert visszaállítani, a földeket a régi földbirtokosoknak visszaadni a gyárakat a gyárosoknak, a bankokat a bankároknak, visszahelyezni régi beosztásukba a volt csendőrség, rendőrség, a Horthy-hadsereg tisztjeit, tiszthelyetteseit a minden bizonnyal ezeltért elégedetlenkedő munkásokat pedig — különösen a nagyobb munkáslakta vidékeken, Diósgyőrött, Salgótarjánban, Ózdon — terrorcselekményekkel megfélemlíteni." a kezünkből, akkor vasjáromot kapunk.” És én hozzá Mibtera: Ha Rajkék, Titoék és amerikai gazdáik terve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vasjárom kerítik volna vissza, hanem vasjárom, éles szögekkel kiverve. Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt..(te*felismeri a magyar dolgozó nép is és Hajfe bandájának leleplezéséből nem a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megérti: hova vezet az az út, amelyre a nyugati imperialisták szerették volna országunkat, átél ohol. Mi is megjegyezzük magunknak az áruló Pálffy szavait: „Nincs langyos középút. Vagy-vagy”. •'Hatalmas zúgó tapsvihar, a jelen-' tevők hosszú perceken át lelkesen' kiáltják: „Éljen Rákosi! Éljen a Párt!”)' Tito és bandájániffik tagjai évek óta mini keistelti besúgók, Gestapo-ügynökök dolgoztak Tito Jugoszláviája stratégiai tartalékból rolmmcsapattá vált Sfagyapországot albérletbe kiadott gyarmattá akarták tenni S tegyessyeyhÜk " - Jánló Pálffy szavait -V