Dunántúli Napló, 1949. október (6. évfolyam, 228-253. szám)

1949-10-01 / 228. szám

DUNÁNTÚLI (WANIULI w NAPLÓ VT. ÉVFOLYAM, 228. SZÁM ARA 00 FILLÉR Baranya megye 16 millió forintos tervkölcsön-jegyzéssel második helyen áll az országban SZOMBAT, 1949 OKTÓBER 1 Túljegyeztük a tervkölcsönt Rákosi Mátyás a nagybudapesti pártaktíván tartott beszédében beszámolt a magyar és nemzetkösi politika döntő kérdéseiről A Magyar Népköztársaság dolgozói, üzemek, gyárak, falvak munkásai, öregek és fiatalok mind Budapest felé tekintenek, a dolgozók milliói ülik körül a rádiókészülékeket, hallgatják hangszórón keresztül a közvetítést a Sportcsarnokból, ahol a Magyar Dolgozók Pártja nagybudapesti pártbi­zottsága aktíváértekezletén a magyar nép forzón szeretett vezére és bölcs tanítója, Rákosi Mátyás, a Párt főtitkára szól a magyar munkásosztály élcsapatának vezetőihez, Magyarország egész dolgozó népéhez. Már a kora délutáni órákban megindult a tömeg a Sportcsarnok felé. A budapesti dolgozók legjobbjai, az üzemek is gyárak élenjáró munkása­, a hivatalok legkiválóbb értelmiségi dolgozói, a honvédség és rendőrség leg­jobbjai, a szakszervezetek vezetői, kiváló írók, tudósok, művészek, a Párt és a Magyar Népköztársaság vezetői gg­ődtek össze a hatalmas teremben. Az emelvény felett Lenin, Sztálin és Rákosi arcképei vörös és nemzetiszínű zászlók erdejével övezve. A Sportcsarnokban talán még soha nem volt olyan viharos ünneplés, mint amikor Rákosi elvtárs az emelvényre lépett. Sztálin, Rákosi Mátyás és a Párt ütemes éltetése és zúgó taps közben foglalták el helyüket az elnökségben Szakosíts Árpád, Gerő Ernő, Kádár János, Farkas Mihály, Marosán György, Olt Károly, Révai József, Kállai Gyula, Kossa Ist­ván, Vas Zoltán, Bebrits Lajos, Rónai Sándor, Ratkó Anna, Zsofinyecz Mi­hály, Riet István miniszterek, Nógrádi Sándor altábornagy, Drahos Lajos , országgyűlés elnöke, Horváth Márton, a Szabad Nép felelős szerkesztője. A taps és éljenzés egyre fokozódik, amikor Rákosi Mátyás megkezdi beszédét. Tisztel* Pártak’­fva! — összehív­uk Nagybotsa­pest veze­tőit, hogy megtárgyaljuk «vele Rajk és kémbanda jártak fetenátriásAvri kapcsolatban a tanulságokat és azokat t­eendőket, amelyek a legközelebbi időből jártunk és a dolgozó magyar szép élő­t állanak. — Rajk kémbandájának leleplezése már teljes telem­őségében áll előt­tünk. — Az impertafieiák e kori álok­ ler. Vének tengelye és alapja a* az árulók­­ hol, kémekből, Gend­ app-ügynökökből álló banda lett volna, amely ma Ju­goszávia élén élt. Ennek a gyülevétezű bandának lett volna az a feladata, hogy az amerikai imperialisták meg­bízásából faltörő kosként szerepelje­­nek a népi demokráciák ellen. —­ Rajkók leleplezése végre a maga mezelenségében megvilágította a ju­goszláv árulói k özet­eit. A Rajk­­per folyamán nyilvánvalóvá vált, hogy Tito és bandájának árulása nem t­avaly júniusban kezdődött, hogy ennek a bandának tagja­ külön és együttvéve hosszú esztendők óta, mint rendőrspiclik, kémek, besúgók, provokátorok, vagy Ge­­stapo-ügynökök dolgoztak. Az is bizonyítást nyert, hogy a rá­juk vonatozó kompromittáló Iratok a Gestapo írást árából az Egyesült Álla­mok kémszolgálatának a kezébe ke­rü­ltek és í­gy a jugoszláv vezetők ma ugyanúgy végrehajtják az ame­­rikai hiperhír­­ák és kémek utasítá­sat, mint ahogy Rajk végrehaj­otta a Horthy-remdőrségnek, később ez amerikai és a jugoszláv kémszerve­­zeteknek a parincsait. — Most már tudjuk, hogy a jelen­legi jugoszláv vezetők jelentékeny rés­zét 1941-ben a Gestapo küldte haza a francia internáló táborokból. Fény derült ezzel kapcsodban a Ju­goszláv’ szabadságharcos­okra te. Most már tudjuk, hogy mint Spanyolországban, a hősök mestek­ ö­­ set­enked­ek az áru­lók, a Rajkók is, hogy Jugoszláviában a fasiszták ellen Önfeláldozóan küzdő, mérhetetlen áldozatokat hozó jugoszláv hősök mestei-f fytt nvü-'jött­ek a Titok,­­ a Rankovicsok, Kazdettek, Gotla­­szok­ és a többi rendőrspiclik, akiknek ezrvik főgondja a szabadság­­harc folyamán az volt, hogy a jugo­szláv nép legjobb fiainak, Arszo Jova­Sikerült lelepleznünk az ellenség veszedelmes ötödik hadoszlopát, amely beszivárgós soraink közé és a Párton, s népi demokrácián túlül ké­­szült­­ttokban arra, hogy minden vív­­mányiunkat megsemmisítse. A leleple­zéssel kapcsolatosan fény derült az amerikai imperialisták strt­égiai ter­vére, amely nem kevesebbet tűzö­l ki célul, mint, hogy új világháború bevezetéseképpen az összes népi de­novicsnak, Zsujkovicsnak, Hebrangnak küzdelmét ellensúlyozzák. Most már tudjuk, hogy Titoék saját erősítésükre az angol és amerikai kémek és spiclik egész hadát hívták meg a szabadság­­harc idején Jugoszláviába. — Most már tudjuk, hogy Titoék egyik főgondja a felszabadító háború alatt az volt, hogy minél több öntudatos harcos, a jugoszláv nép minél több igazi fia pusztuljon el ebben a küzdelemben. Brankov, a budapesti jugoszláv követ­ség volt ügyvivője nemcsak arról rán­totta le a leplet, hogy Titonak a há­z A per rávilágított arra, hogy amíg a népi demokráciákban a régi rend, a reakció nem volt leverve, addig az imperialisták Tito Jugoszláviá­ját mint stratégiai tartalékot ke­zelték. Ennek a tartaléknak ez időben külön jelentőséget adott az, hogy szocialistá­nak tudta magát kijátszani s mint ilyen, a népi demokráciák országaiban ké­mei, diplomáciája és befolyása révén nagy segítséget tudott nyújtani a mit sem sejtő népi demokráciákkal szem­ben. Amikor azonban a harc eldőlt, a reakciót a népi demokráciák leverték, akkor a jugoszláv árulók amerikai urai a stratégiai tartalékot, Tito bandáját kénytelenek voltak a harc első vonalába dobni. Ránkovics erről nyugod­tan azt mond­ta Rajknak, hogy a felszabadulás után, 1945-ben, 46-ban a helyzet olyan volt, hogy Jugoszlávia nyugodtan szaradha­­tott a háttérben, kijátszva látszólagos forradalmiságát a Szovjetunió és a többi népi demokratikus országok­­elé. Neki — már mint Jugoszláviának — akkor kellemetlen feladatokat a Szov­jetunió ellen és a népi demokráciák el­len nem kellett vállalnia. A reakciós erők veresége után azonban — mint Rankovics mondotta — „a helyzet any­unokráciákat kiszakítsa a Szovjetunió veze­tő békefrontból és az imperialist­aik­­áborába vigye ált. — Egy esztendő 643 arra lettünk fi­gyelmesek, hogy az amerikai imperia­listák nagyon magabiztos hangon beszéltek valami „Operation X” nevű t érvről, amelynek egyik fontos része abban állt, hogy benyomulnak a népi demokráciák vezető pártjaiba. Ugyan­ekkor hallottunk úgynevezett mély­­értelmű fejteget­éseket arról, hogy az elmúl­tét. világháború tapasztalatai alapján helytelen volna az imperialis­­ták részéről továbbra is háborúra ven­­rni az irányt, azaz olyan háborúra, amely egyszerre az egész Szovjetunió vezette békeírom megsemmisítését tűzi ki célul. E­helyett ezek az im­perialista hangok bizonyos korlátolt, körülhatárolt célok érdekében folyta­tandó háborúra akartak, irányt venni. Most már megértjük, hogy ilyen korlátolt és körülhatárolt cél lett volna a népi demokr­áciák leszá­llítása a Szovjetunió oldaláról. És az is világos számunkra, hogy az a „hidegháború”, az a fokozódó kard­­csörtetés, amelynek a berlini légi híd csak egy része vot, hozzátartozott a terv előkészít­éséhez. Korú alatt gyanús tárgyalásai voltak a németekkel, de arról is, hogy százával viette le azokat a szabad­ságharcosokat, akik az amerikai imperialistákkal szemben a Szovjet­unióban látták népük támogatóját. — Most már tudjuk Rajk vallomásá­ból, hogy az egész jugoszláv szocia­lizmus csak látszatra készült, csak en­gedmény volt a dolgozó jugoszláv tö­megek felé és azzal a mellék céllal hoz­ták létre, hogy Titoék így hatásosab­ban tudják leleplezni az imperialisták terveit a népi demokráciákkal és a Szovjetunióval szemben.­nyira megváltozott, hogy Jugoszláviá­­nak az addigi tartalékszerepét betöltő mivoltát fel kellett adni és magának Jugoszláviának kellett előtérbe lépnie”. Jugoszlávia lett a népi demokra­tikus kormányzati rendszerek meg­döntésére irányuló harcban a ro­­hant csapat. Nálunk, Magyarországon ez annyit jelentett, hogy Rajk és bandája utasí­tást kapott arra, hogy fegyveres erő­vel állítsák vissza Magyarországon a kapitalizmust. Ebben az utasításban nemcsak az volt benne, hogy az ország minden reakciós erejére kell támasz­kodni, de a terv végrehajtásához meg­kapták volna az an­gol-amerikai zóná­ban összegyűjtött nyílásokat, csend­őröket, horthysta tiszteket, és ami még fontosabb, a jugoszláv árulók fegyve­res haderejét. Ez volt­­az „Operation X‘4 — Az ilyen fegyveres orvtámadás kiegészítő része lett volna valami nem­zetközi konfliktus, amelynek le kellett volttá költi­­e a Szovjetunió erejét és ugyancsak kiegészítő részei lettek vol­na különböző zavargások, köztük a ka­tolikus reakció mozgósításét amely a többi nem­ demokráciák számára meg­nehezítette volna, hogy az így m­egtá­­­­madott Magyarország segítségére sies­­­­senek. — Ennek a tervnek a fényét is­ értjük m­eg többek között, hogy miért tartott és tart Jugoszlávia gazdasági erejéhez mérten óriási hadsereget. Ez a hadsereg tudvalevőleg időnként hétszázezer főt számol. Ma már vilá­gos, hogy Tito itt is amerikai gazdái­nak utasítását követte, akik a jugo­szláv katonák vérével hajtották voltrá végre tervüket, híven ahhoz a politiká­jukhoz, amely szerint más kezével kell kikaparni a gesztenyét a tűzből. Ez volt az „Operation X”, az ame­rikai imperialisták titkos terve, amelynek minden részlete bizonyít­ja, hogy mohó imperialista rablók és Gestapo-iskolát járt provokáto­rok Tito, Rankovics, Gyu­asz kö­zös szerzeménye. A Rajk-bar­da leleplezése fényt vetett ezekre az aljas tervekre és mellékesen fényt vetett arra is, hogy a jugoszláv árulók nem az idén augusztusban ha­tározták el, hogy a görög szabadság­harc megfojtásához segédkezet nyújta­nak, hanem már, amint Rankovics ezt Rajkkal közölte, tavaly kész volt a terv Tito és gö­rög monarchofasiszták együttmű­ködésére.­­ Fény derült arra is, hogy Mindszenty és társainak demokrá­­ciaellenes működése nem volt va­lami elszigetelt jelenség, hanem . Végül fény derült arra is, mi lett volna a következménye, ha az amerikai imperialisták, ha Titoék és Rajkék ter­ve sikerül, Magyarország afféle amerikai gyarmattá vált volna, amelyet Tito és a belgrádi csatorna egyéb sze­mete albérletbe kapott volna meg és amelyet Tito spiclijei, a Rajk Lász­lók, Rob Antonok, Bán Antalok, Pál­­ffyk mint helytartók kormányoztak volna. Rákosi elvtárs idézte Rajk és Szőnyi erre vonatkozó vallomásait, amelyek mind arról tanúskodnak, hogy Magyar­­országon vérgőzös, népellenes, fa­siszta rendszert akartak visszaállítani.­. És mit mondott Pálffy? „Teljesen tisz­tában voltam azzal, — mondoln­ — hogy egy ilyen megindított folyamat nem áll meg a felül­ön. Tudtam, hogy nincsenek lahgyös középutak. Vagy­­vagy. És egy ilyen burzsoá­ demokra­­tik­us változás a magyar politikában. — íme, ez lett volna az össze­esküvés eredménye. Hu­­rzkvá demokratikus köztársasá­got eld­egettek és véres fasizmus­ra gondoltak. A magyar dolgozó nép 1913. augusz­tusában már áldozata lett egyszer hasonló kísérletnek. Akkor is polgá­ri demokráciát ígérték neki a nyu­gati imperialisták és a bellér-bicska uralma, Orgovány, Siófok, Horthy és Szálasi Valósultak meg belőle. Sohasem felejtem el,­azmikor 1919. nyarán a magyar Vörös Hadsereg, egy századának­­percekig tartó vi­haros éljenzés, a jelenlévők hosszan­tartó lelkes tapssal éltetik Rákosi Mátyást) politikai megbízottja ma­­gyarázta katonáinak. ..Ez előtt fa­­láram volt at dolgozó nép nyakán, ha most kicsavarhatják a fegyvert szerves része volt az amerikai im­­per­ansták és jugoszláv bérenceik közös ü­zelmeinek. Rankovics jugoszláv belügyminiszter —­ mint Rajk közli — „aláhúzta azt, hogy figyeljen fel arra, hogy már abban az időben, tehát 1948 októberében, amikor én vele beszélgettem, Mindszenty rt’.hi­den eddiginél sokkal élesebb, leplezet­lenebb politikai támadást vezet a kor­­mány ellen. Rankovics megmondotta, hogy ez nem Mindszen­tynek a saját feje és meggyőződése alapján történik." A népi demokratikus országokban a to­vábbi demokratikus szocialista fejlődés megakadályozására a Vatikán minden erejét is harcba k­ell vetni. Azt is mon­dotta Rankovics, hogy az iskolák ál­la­mo­sítása körül Mindszenty ki tudott váltani Pócspetrin egy kis parasztzen­­dülést a kormány intézkedéseivel szem­ben. Mindszenty most a különböző nagyhatalmi körök sugallatára és a Va­tikán sugallatára olyan mindenre el­­raínt po­líikát fog felytetni, hogy ja­nuár végére, februárra 1949-ben odáig érjenek az események, hogy ne egy, Pócspetri legyen, hanem minden vár­megyében. Városban, járásban, a fal­vakban hasonló zendülések robbanjanak ki a demokratikus központi kormány­zattal szemben.” Ezzel kapcsolatban Rajk rámutatott arra, hogy a reakciós katolikus klérus megmozdulásait Cseh­szlovákiában és Lengyelországban­­ azonnal úgy értékelte, mint az ameri­kaiak által megrendezett, Mindszenty­­vel párhuzamos akciókat, akár akarjuk, akár nem, visszamegy egészen a Horthy-fasizmusig.” Még világosabban beszélt erről Korontdy, a fasiszta csendőrszázados. „Én — mon­dotta Korondy — az összeesküvés cél­jairól azt tudtam, hogy a terv célja fegyveres puccs segítségével a kor­­mányt eltávolítani, Rákosi, Gerő, Far­kas minisztereket őrizetbe venni, ellen,­állásuk esetén fizikailag megsemmisí­teni őket és a hatalmat átvenni. A ha­talom birtokában a régi burzsoá-kapi­­talista rendszert visszaállítani, a földe­ket a régi földbirtokosoknak visszaadni a gyárakat a gyárosoknak, a bankokat a bankároknak, visszahelyezni régi be­osztásukba a volt csendőrség, rendőr­ség, a Horthy-hadsereg tisztjeit, tiszt­helyetteseit a minden bizonnyal ez­eltért elégedetlenkedő munkásokat pedig —­ különösen a nagyobb munkáslakta vi­dékeken, Diósgyőrött, Salgótarjánban, Ózd­on — terrorcselekményekkel meg­félemlíteni." a kezünkből, akkor vasjáromot ka­punk.” És én hozzá Mibtera: Ha Raj­­kék, Titoék és amerikai gazdáik ter­ve sikerült volna, akkor a magyar dolgozó nép nyakára nem egyszerű vasjárom­ kerítik volna vissza, hanem vasjárom, éles szögekkel kiverve. Ezt ma már felismeri nemcsak a Párt..(te*felismeri a magyar dolgozó nép is és­ Hajfe bandájának leleple­zéséből n­em a legkisebb haszon, hogy minden magyar hazafi megér­ti: hova vezet az az út, amelyre a nyugati imperialisták szerették volna országunkat, átél oh­ol. Mi is megjegyezzük magunknak az áruló Pálffy szavait: „Nincs langyos középút. Vagy-vagy”. •'Hatalmas zúgó tapsvihar, a jelen-' tevők hosszú perceken át lelkesen' kiáltják: „Éljen Rákosi! Éljen a Párt!”)' Tito és band­ájániffik tagjai évek­ óta mini keistelti besúgók, Gestapo-ü­gynökök dolgoztak Tito Jugoszláviája stratégiai tartalékból rolmmcsapattá vált Sfagyapországot albérletbe kiadott gyarmattá akarták tenni S­ tegyessyeyhÜk " - Jánló Pálffy szavait -V

Next